Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-15 / 220. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK A CHILEI DRÁMA Katonai puccs — ez a chilei dráma végkifejlete. Véres ro ham az elnöki palota ellen, rendkívüli állapot, letartóztatási hullám, fenyegető nyilatkozatok, golyózápor a gyáruk védel­mezőire, szigorú cenzúra — a katonai államcsínyek hagyó mányos módszerei és eszközei „keltek ismét életre“ a santia­gói junta kezében. Az elnök, az Unidad Popular vezéregyénisé­ge életével fizetett. Az ellentmondó hírek tömkelegéből kibon rakozó helyzetkép nehéz idők árnyékát vetíti előre. Viszont egy pillanatig sem kétséges: a súlyos harcokban edződött ha­ladó erők nem teszik le a fegyvert. S ha a játszma most vesz­tésre is áll, az idő kereke forog tovább. A latin amerikai progresszív mozgalmak — szélesebb összefüggésekbe ágyazva — feltartóztathatatlanul törnek előre. 1973. IX. 15. © Allende útja Afig teli el három esztendeje — 1970. szeptember 4-én vívta meg Salvador Allende emléke­zetes választási csatáját. A Né­pi Egységbe tömörülő pártok történelmi győzelme volt ez — megnyitotta az utat a de­mokratikus előjelű reformok előtt. Nyilvánvaló volt, liogy a «chilei reakció nem nézi uuijd ölbe lelt kézzel a haladó mozga­lom kibontakozását. Allende be­iktatásához az „ellenzék“ ter­rorcselekményei szolgáltatták a kísérőzenét. A nagybirtokosok — válaszként a latifundiumok kisajátítására — összeesküvést szőttek az elnök ellen. A Népi Egység kormánya programjához hűen ragaszkodott az alkotmá­nyosság elveinek a betartásá­hoz. Tagadhatatlan, hogy az „örökségbe“ kapott alkotmány nem egy alkalommal gúzsba kö­tötte a kormány kezét. A parla­menti többséggel rendelkező el­lenzék, kihasználva potenciális helyzetét, a legkülönbözőbb akadályokat gördítette a Népi Egység útjába. Allende elnök kormányzásának harmincnégy hónapja alatt huszonkétszer alakította át kormányát. Okos kompromisszumokkal kísérelte meg kifogni a szelet ellenzéke hálójából. Mindhiába. Az ellen­zék. amely egészen egyszerűen felrúgta maga alkotta és koráb­ban oly bőszen védelmezett já- tékszabályait, szinte módszere­sen sodorta a polgárháború szé­lére az országot. Ekkor még úgy tűnt, hogy a hadsereg, amelynek vezetői felelős tár­cákat kaptak az időről időre át­alakított kormányokban, az al- kotmányosság oldalán állnak, megakadályozzák a testvérgyil­kos belviszály kirobbanását. A Népi Egység meghirdetett programjának a kibontakoztatá­sát mindenekelőtt a pattanásig feszült belpolitikai helyzet bé­nította. A teherszállítók, a kis­kereskedők meg-meg ismétlődő sztrájkjai komoly zavarokat okoztak a közellátásiján. A szél­sőséges és mindinkább fasizá- lódó politikai csoportosulások lármás utcai akciói lélegzetvé­telnyi pihenőt sem hagytak a kormánynak, amely főként a sikeres parlamenti választáso­kat követően újult erővel lá­tott hozzá célkitűzéseinek meg­valósításához. © A kulisszák mögött Senki sem kételkedett abban, hogy a chilei ellenzék a nem­zetközi reakció feltétlen támo­gatását élvezi. A napnál is vi­lágosabb volt, hogy a CIA em­berei — méghozzá a legképzet­tebb emberei — teljes erőbedo­bással ügyködnek Santiagoban. A nagybankok és külföldi rész­vénytársaságok, a neokolonia- iista pozíciókat védő monopó­liumok nem fukarkodtak — nunden lehető támogatást meg­adlak Allende ellenzekének. A hagyományos taktika azon­ban csődöt mondott. Chilét nem sikerült elszigetelni. Allende népszerűsége mind latin-ame­rikai, mind világviszonylatban nőttön nőtt. A monopóliumok gazdasági blokádját feltörte a kormány céltudatos, helyesen orientált politikai koncepciója. Ekkor azonban a jobboldal már végképp letért az alkotmányos­ság útjáról. Allende erélyes in­tézkedésekhez folyamodott. A haladó erők széles egységfront­jának a bázisán állva kísérelte feltartóztatni a dühödten táma­dó ellenzéket. Az események valóban drámai fordulatot vet­tek. A cél most már világos volt: az ellenzék teljesen nyíl­tan követelte az elnök lemondá­sát. Allende kitartott. Az utolsó percig. S bár halálának körül­ményei mind a mai napig nem tisztázódtak — a junta nyilat­kozata makacsul kitart az ön- gyilkosság verziója mellett — valószínűbb, hogy maga is fegy­vert ragadva szállt szembe az önkénnyel. # Az új kabinet Keveset, alig valamit tudunk az új kormány célkitűzéseiről. Első megnyilatkozásaiból ítélve — feltétlenül úgy tűnik, hogy a nyers erőszakot képviseli. Összetételét tekintve — két ki vétellel — katonákból, rendőr­tisztekből verbuválódott. Mind a három fegyvernem és a biz­tonsági* szervek magas rangú lisztjei kaptak benne helyet. Elképzelhető, a közvélemény lecsillapítása érdekében „de­mokratikus“ előjelű reformokat hirdet meg és tesz néhány nép­szerű intézkedést. Ez utóbbit nyilván a már előbb említett monopóliumok bankszámláiból óhajtja fedezni. Viszont politi­kai megfigyelők már most rá­mutatnak: a junta nehezen áll majd meg a maga Iában. Per­sze, várható, illetve elképzelhe­tő, hogy kiárusítja az ország legsajátabb érdekeit, koncként veti Chile természeti kincseit az újgyarmatosítók lába elé. Ez az út viszont a ma Latin Ame­rikájában törvényszerűen az el­szigetelődés útja. Hadd idézzük itt Luis Echeverria mexikói ál­lamfőt, aki a santiagói fejle­ményekkel összefüggésben lél reérthetet lenül kijelentette: „ .. .Mexikó szolidaritást vallat a chilei néppel és reméli, hogy Chile ismét rátalál u demokra tikus és békés fejlődés útjára, amelyet három évvel ezelőtt választott.“ A chilei puccs azonban nem csupán latin amerikai viszony­latban váltott ki mélységes fel háborodást. A szocialista közös­ség államai, a fejlődő országok, de a nyugat európai polgári de­mokráciák sem érthetnek egyet az alkotmányos kormány erő­szakos megdöntésével. Az állás­pontok között magától érthető en különbséget kell tenni. A Szovjetunió Kommunista Fártja Központi Bizottságának nyilat­kozata többek között megálla­pítja: „Az Allenae kormány megdöntésével kulminált a chi­lei reakció felforgató munka/a. A reakció, a külső imperialista erők támogatásával a népi kor mány egész hároméves jennál- tása alatt nyíltan megszegte a törvényeket és az alkotmányt, nyíltan akadályozta a dolgozó nép és a független je/lödé.s ér­dekeit szolgáló alapvető szo­ciális és gazdasági átalakítások programjának végrehajtását, szétzüllesztette a gazdasági életet, terrorcselekményeket nu/toit végre.' a nyilatko­zat még hozzáteszi: „Az SZKP Központi Bizottsága hatarozot tan elítéli a chdei reakciós erők tombolását, azt, hogy sárba ta possák a demokratikus intezrné nyékét és az alkotmányos sza- balyokat, s gálád megtorló tér veket szőnek a hatadó párták es szervezetek ellen.“ Tagadhatatlan, hogy a lenti idézet, a moszkvai nyilatkozat szelleme a haladó közvélemény álláspontját tükrözi. Viszont jel iemző, hogy a santiagói juntát elsőként a madridi kormány Is­merte el hivatalosan. Sót, alig­ha tekinthető véletlennek, hogy az államfordulat idején a chilei partok közelében szinte „menet rendszerűen“ jelentek meg az Egyesült Államok torpedórom­bolói __ BA LOGH P. IMRE LAOSZ A BÉKE ÚTJÁRA LÉPETT Aláírták a nemzeti egyetértés megteremtéséről szóló jegyzőkönyvet Sí Vientiane — A Laoszi Haza­fias Front és a vientianei kirá­lyi kormány képviselői pénte­ken reggel a vientianei minisz­terelnökségi palotában aláírták a laoszi béke helyreállításáról és a nemzeti egyetértés megte­remtéséről intézkedő 1973 feb­ruár 21 i megállapodáshoz csa­tolt jegyzőkönyvet. A hazafias erők nevében Phoumi Vongvichit, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizott­ságának főtitkára, a párt állan­dó vientianei képviselője és Phoun Siphroseuth, a párt tár­gyaló küldöttségének vezetője, a vientianei kormány nevében pedig Pheng Phongsavan bel­ügyminiszter, teljhatalmú meg­hízott és Ngön Sananikone, a vientianei fél tárgyaló-küldött­ségének vezetője írta alá a dokumentumot. A kilenc fejezetbe foglalt, 20 cikkelyből álló jegyzőkönyv hi­vatalosan pontot tesz a vientia­nei királyi kormány csapatai és a felszabadító erők alakulatai között immár tíz év óta folyó háború után, s intézkedik a laoszi konfliktus politikai és katonai problémáinak rendezé­séről. Fő pontjai kimondják, hogy a hatálybalépést követő harminc napon belül meg kell alakítani az ideiglenes nemze­ti egységkormányt és a nemze­ti politikai koalíciós tanácsot, amelynek egyik fő feladata lesz az országos választások meg­szervezése. Kimondja, hogy az országban tartózkodó külföldi csapatoknak legkésőbb hatvan napon belül távozniuk kell Laoszból, intéz­kedik a szembenálló felek ellen, őrzése alatt álló területek kö­rülhatárolásáról, Vientiane köz- igazgatási főváros, valamint Luung Prabung királyi székhely semlegesítéséről, s rögzíti a nép jogai és demokratikus szabad­ságjogai érvényesítésének mó­dozatait. A jegyzőkönyv értel­mében központi végrehajtó ve­gyesbizottságot alakítanak a fe­lek tevékenységének összehan­golására. Souvanna Phouma vientianei kormányfő, aki az ideiglenes nemzeti egységkormányban is a miniszterelnök tisztét fogja be­tölteni, az ünnepélyes aláírási ceremónia után rövid beszédet mondott. Reményét fejezte ki, hogy a Laosz iránti baráti ér­zelmeket tápláló összes kor­mány segíteni fogja az országot a háború ütötte sebek begyógyí- tásában. Nyomatékosan hangoz­tatta, hogy a laoszi felek min­den külső beavatkozás nélkül jutottak megegyezésre, s ezt az eredményt a nemzetközi enyhü­lésnek tulajdonította. Phoumi Vongvichit jelezte, hogy Szufanuvong, a hazafias erők vezetője Vientianeba fog jönni, s elfoglalja helyét a kormány­ban. A jegyzőkönyv aláírásánál több külföldi diplomata is jelen volt. „Október 10 e elölt biztosan megalakul az ideiglenes nem­zeti egységkormány“ — mon­dotta pénteken a jegyzőkönyv aláírása után tartott sajtóérte­kezletén Souvanna Phouma vientianei kormányfő. Az új kormányban — mint ismeretes — 50—50 százalékos arányban vesznek részt a Lao­szi Hazafias Front és Vientiane képviselői. Moszkva — A moszkvai Prav­da tegnapi számában Valerian Szkvorcov kommentárjában a laoszi nép alapvető jogai biz­tosításának, függetlenségének és Laosz területi sérthetetlen­ségének, valamint a béke győ­zelmének nevezi az egyezményt. A KERESKEDELEM SZOLGÁLJA A VILÁG KÉPEINEK BOLDOGÜLÁSÁT Tokióban befejeződött a GATT-értekezlet Tokió — Tegnap délelőtt a „tokiói nyilatkozat" egyhangú elfogadásával befejeződött az Általános Vámtarifa- és Keres­kedelmi Egyezmény (GATT) há­romnapos miniszteri értekezle­te. A tokiói nyilatkozat össze­foglalja azokat az elveket, ame­lyek alapján lefolytatják a mul­tilaterális kereskedelmi tárgya­lásokat. A konferencia döntése szerint a kereskedelmi tárgya­lások bizottsága október 24-én ül össze Genfben, s az új kör- tárgyalásokat 1975-ben befeje­zik. A nyilatkozat egyebek között a következőket tartalmazza: — A tokiói értekezleten részt- vett miniszterek a multilate­rális kereskedelmi tárgyaláso­kat megnyitotlnak nyilvánítják. Ezeken a tárgyalásokon bár­mely ország részt vehet. — A tárgyalások céljai: a világkereskedelem kiterjesztése és liberalizálása, a világ népei életszínvonalának és jólétének emelése, a fejlődő országok de­vizabevételeinek növelése, ex- port-strukturá/uk kibővítése és külkereskedel műk növekedési ütemének meggyorsítása. — Az új körtárgyalás felöleli a mezőgazdasági és az ipari termékek kereskedelmének egé­szét, a vámokat, a vámtarifán kívüli intézkedéseket és a ke­reskedelem egyéb korlátait. — A tárgyalási alapelvek: a kölcsönös előnyök és az általá­nos viszonosság elvét, valamint a legnagyobb kedvezmény elvét és általános kereskedelmi és vámegyezmény szabályait tisz­teletben kell tartani. — A világkereskedelem libe­ralizálásának politikája nem vi­hető sikerre anélkül, hogy pár­huzamos erőfeszítések ne tör­ténnének egy olyan monetáris rendszer megteremtésére, amely a világgazdaságot megszabadít­ja a korábbiakban tapasztalt megrázkódtatásoktól és ki­egyensúly ozatlanságlól. A résztvevők elismerik, hogy ezeket a megfontolásokat mind a tárgyalások kezdetén, mind azok folyamán figyelembe kell venni. A kereskedelmi tárgya­lásokhoz bizottságot hoznak lét­re, amely tanulmányozza majd a tárgyalások rendjét és eljárá­sait, illetve végrehajtja azokat, s ellenőrzi a tárgyalások lefo­lyását. r'ompidou vidéki körúton Peking — A hivatalos látoga­táson Kínában tartózkodó Geor­ges Pompidou francia köztársa­sági elnök pénteken folytatta tárgyalásait a kínai vezetőkkel. A francia államfő eddig össze­sen hat óra hosszat tárgyalt hi­vatalos kínai vezetőkkel: két órán át Mao Ce tunggal, a Kí­nai Kommunista Párt elnökével, továbbá Csou En la/ miniszter- elnökkel és más hivatalos sze­mélyekkel. Az eddigi tárgyalásokról hi­vatalosan csak igen kevés rész­leteket közöltek. A nyugati tu­dósítók értesülései szerint a tárgyalófelek eddig a délkelet­ázsiai helyzettel, a kelet—nyu­gati kapcsolatokkal és a közös piaci fejleményekkel foglalkoz­nak. A francia küldöttség szó­vivője szerint a kétoldalú kap­csolatokról eddig nem volt szó, erről a záróülésen tárgyalnak majd. A francia államfő csütörtö­kön este vacsorát adott Csou En­laj tiszteletére. Pénteken Pom­pidou fogadta a pekingi fran­cia kolónia tagjait, akiknek egyebek között hangoztatta, a Mao Ce-tung elnök és a néhai De Gaulle tábornok által kez­deményezett francia—kínai közeledés, „amelyen mi is fá­radhatatlanul munkálkodunk“, senki ellen sem Irányul, s a kö­vetkező években „egyre több pozitív eredményre fog vezet­ni“. Pompidou elnök tegnap Pe- kingben sajtóértekezletet tartott és hangoztatta, hogy továbbra is az európai enyhülés biztosítá­sát tartja Franciaország szem­pontjából a legfontosabb kér­désnek. A kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásairól elmon­dotta, hogy a nemzetközi hely­zetet illetően a kínai és a fran­cia álláspont nem azonos, de sok kérdésben közel áll. Pompidou ma Csou En-laj mi­niszterelnök kíséretében vidéki körútra indult. KOSZIGIN szovjet miniszter- elnök tegnap a Kremlben fo­gadta Josef Ertlt, nyugatnémet mezőgazdasági- és élelmezés- ügyi minisztert. A KOMMUNYISZT című elmé­leti folyóirat jelentése szerint az SZKP-nak 1973. január 1-én 14 333 525 tagja és 490 506 tag­jelöltje volt. HIVATALOS jelentés szerint Franciaország befejezte nukleá­ris kísérleteit a Csendes-óceá­non. HUSSZEIN SAFI egyiptomi alel nők vezetésével küldöttség utazott a távol-keleti országok­ba, a demokratikus Koreába, Kínába, a VDK-ba és Sri Lanka Köztársaságba, hogy kifejtse Egyiptom véleményét a közel- keleti helyzetről. A NATO szárazföldi és ten­geri erői szeptember 20—29-ig nagyszabású hadgyakorlatot tartanak Görögországban és Tö­rökországban. HARMADIK tüdőgyulladásos rohamát szenvedte el VI. Gus­táv Adolf svéd uralkodó. A ki­rály állapota súlyos. CEAUSESCU román államfő kétnapos hivatalos látogatásra Ecuadorba érkezett. Latin-ame­rikai körútja során tervezett chilei látogatását a katonai puccs miatt lemondta. A SZOVJETUNIÓBAN felbo­csátották a Kozmosz-sorozat 586. tagját, amelynek műszerei kifogástalanul működnek. AZ INDIAI Kommunista Párt vezetősége elhatározta, hogy hindu nyelven kommunista na­pilapot indít. 4 WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár október 6-án és 7-én Heath angol miniszterelnökkel vitatja meg a két országot, ós főleg a Közös Piacot érintő időszerű kérdéseket. A BOLGÁR—KÍNAI tudomá­nyos-műszaki vegyes bizottság ülésére Szófiába érkezett a Kí­nai Népköztársaság küldöttsé­ge­BRUNO KREISKY osztrák kan­cellár tegnap nem hivatalos lá­togatásra Bonnba érkezett. A megbeszéléseken kívül Düssel­dorfban megnyitja az „Osztrák Hét“ című kulturális esemény- sorozatot. AZ SZKP Központi Bizottsága üdvözölte a Béke és Szocializ­mus című folyóirat munkatár­sait a lap alapításának 15. év­fordulója alkalmából. MICHAEL KOHL, az NDK ál­lamtitkára és Egon Bahr nyu­gatnémet államminiszter az új­ságíróknak kijelentette, megálla­podtak abban, hogy az alapszer­ződéssel kapcsolatos, még ren­dezésre váró kérdések tárgya­lását októberben és november­ben megkezdik. Waldheim derűlátó Netv York — Kurt Waldheim, az ENSZ-főtitkára az ENSZ-ben működő újságírók szövetségé­nek New Yorkban megtartott vacsoráján a világszervezet 26 esztendős története egyik leg­fontosabb eredményének nevez­te, hogy jelentősen csökkentek a nukleáris katasztrófával fe­nyegető feszültségek. A kor­szak másik nagy jelentőségű eseménye, hogy több mint egy milliárd ember szabadult fel a gyarmatosítás igája alól. Az ENSZ Waldheim szerint mind­két folyamatban fontos szerepet játszott a nemzetközi viták és a népek közti kapcsolat fóru­maként. Az európai biztonsági konfe­rencia megkezdését, valamint a két német állam felvételét az ENSZ-be az új szellemi fejlő­dés kiemelkedő jeleiként érté­kelte. Fontosnak mondotta az India és Pakisztán közti megál­lapodást, a vietnami háború be­fejezését. Továbbra is súlyos problémának nevezte a közel- keleti válságot, amelynek meg­oldásában nem sikerült jelentős haladást elérni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom