Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-02 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
II fit évig keresték a kettős gyilkos- ^ ság elkövetőjét, hat évig hallgattak mindazok, akik tudták, ki követte el a megdöbbentő bűncselekményt és hat év kellett ahhoz, hogy elnyerje méltó büntetését... Napfényes reggelre ébredt a világ 1946. május 18-án. Námestovo ébredezett, az utcák lassan benépesültek. Egy öreg néni lépett be Teodor Golan ügyvéd házába, mert egy nappal előbb az ügyvéd megkérte, hogy kapálja meg a kertet. Az egyik sarokból elvette a kcipát és dolgozni kezdett. Lehetett hét óra, amikor először kinyújtóztatta fáradt derekát. Arra gondolt, valahogy késik a reggeli, az ügyvéd úr elaludt, vagy megfeledkezett arról, hogy Ő is itt van. Az utcán irattáskás férfiak mentek a ház előtt, csak az ügyvéd nem mutatkozott és uz öreg szülét ez meglepte, mert mindig ezekkel a férfiakkal indult munkába a házigazda is. Egy körtefához támasztotta a kapát és elindult, hogy megnézze a háziakat. A fedett tornácról három ajtó nyílt. Benézett a konyhába és a sok mosatlan edény láttán, rosszallóan ingatta a fejét. Aztán bekopogott a szobába és hangosan szólongatta a házvezetőnőt, de nem kapott választ. Lassan, félénken benyitott... A ház előtt hangosan vitatkoztak a kíváncsiskodók. A városban villámgyorsan terjedt el a hír, hogy meggyilkolták doktor Golant és a házvezetőnőjét és az emberek találgatták, ki lehetett a tettes és mi lehetett a gyilkosság oka. színűsltette, hiszen az asztalon megtalálták az áldozat aranyóráját, a lakásban ékszereket és 14 ezer koronát találtak, a szekrényben példás rend volt. Természetesen több nyomon indultak el, de mindegyik zsákutcába vezetett. Még a gyilkosság politikai motivációja is megdőlt, mert igaz, hogy Golan a kommunista párt tagja volt, de nem vállalt különösebb elkötelezettséget. Ekkor merült fel a gyanú, hogy a gyil kos személyi okokból követte el a lettét. Golan ügyvéd volt és a námestovói járásbíróság ügyésze, talán valamelyik elítélt, vagy vesztes alperes állt bosz- szút... Majdnem egy év múlt el, amikor 1947. április 9-én a rendőrség levelet kapott Ondrej Kováč vasilovi lakostól: „Közlöm Önökkel, hogy Golan urat és a házvezetőnőjét egy bizonyos Ján Fen dek lokcei lakos lőtte le. A gyilkos állítólag két további személy agyonlövé- sére készül, fenyegeti a feleségét és az egész falut is.. Amikor azonban a levélírót a nyomozók felkeresték, letagadta, hogy ő írta a levelet: „Én nem írtam semmiféle levelet. De Ján Fendeket ismerem. Rebesgetnek valamit arról, hogy ő ölte meg Golant, állítólag a felesége terjeszti.. . hogy azért ölte meg az ügyvédet, mert valami peres ügyben Fendekék voltak a vesztesek ...“ A bírósági irattárban megállapították, hogy Ján Fendek apja valamikor valóban pereskedett egy bizonyos Johann Brežnáttal, akit doktor Golan kép viselt. A pert Brežnát nyerte meg és határoztam el, hogy felgyújtom az apósom házát.“ — vallotta Fendek. Amikor a nyomozók ismét elővették a Go- lan-ügyet, Fendek a cellában egy horoggal feltépte begyógyult régi sebeit és a brnói katonai kórházba került. Ekkor azonban kinyílt az emberek szájai Tanúként jelentkezett Jozef Knapík, aki emlékezett rá, hogy Fendek 1946 őszén ittasan bevallotta neki a gyilkosságot, de aztán megfenyegette, ha valakinek elmondja, megöli őt. ■ És Jozef Knapík hallgatott. Ugyanígy fenyegette meg Pavlína Ba- nasovát és saját öccsét is, akik ugyancsak tudták az igazságot. Sőt: az öccse azt is tudta, hogy Fendek hová rejtette el a gyilkos fegyvert. Vallomása alapján a nyomozók megtalálták a német katonai géppisztolyt és a laboratóriumi vizsgálat kétséget kizáróan megállapította, hogy ezzel a fegyverrel ölték meg doktor Golant. És mit mondott a feleség — Agneša Fendeková? Beismerte, hogy a bíróságon hamisan vallott és elmondta az igazat, A gyilkosság éjszakáján a férje nem aludt otthon, reggel jött haza, rémülten és első kérdése az volt, hogy nem keresték e őt a rendőrök. Délután, amikor kaszálni mentek, elmondta a feleségének a történteket. Az egyszerű falusi asszony számára túlságosan nagy teher volt a borzalmas titok. Nem bírta el egyedül, elmondta több ismerősének is, hogy könnyítsen a lelkén. A férfi nem Golan ügyvédet közvetlen közelből tarkólövéssel ölték meg, lila hállóing- ben feküdt az asztal mellett, arccal a föld felé. Házvezetőnője ülőhelyzetbe merevedett az ágyon, két kezét, mintegy könyörögve, maga elé tartotta. A helyszíni szemlén a nyomozók megtalálták egy német géppisztoly tölténytárát, három lövedékkel, a padlón két további lövedék és két töl tény hüvely hevert. Az asztalon selyemjiapirosra tintaceruzával írt sorok döbbentették meg a nyomozókat: „Megkereszteltek és mégis meggyaláztam a római katolikus vallást, támogattam a kommunizmust és ezért úgy távozom ebből a világból, mint egy kutya“. Golan ügyvéd kézírása volt, de látszott, hogy az áldozat rendkívül felindult állapotban, valószínűleg kényszer hatása alatt írta. Az udvaron elmosódott lábnyomokat találtak, a tornácra vezető ablak keretén pedig néhány porszemet a kert porából. Az ablak külső szárnyát erőszakkal feszítették ki, a két belső ablak üvegét betörték, tehát a tettes az ablakon át hatolt be a lakásba. Az üvegen néhány újjlenyomatra bukkantak, de ezek annyira szennyesek és elmosódot- tak voltak, hogy a daktiloszkópiai azonosítás eredménytelen volt. Nem vezetett nyomra a legközelebbi szomszédok tanúvallomása sem. Štefan Olexa éjszaka két óráig rendezte a raktárt az üzletében és bár az üzlet csak 25 méternyire volt a Golan-háztól, nem észlelt semmi gyanúsat. A távolabb lakó Agneša Benčíková elmondotta, hogy kb. három órakor kiment a konyhába, ahonnan jól látni Golan ügyvéd házát. Mindenütt sötét volt, csak a hold világította meg az utcát és a házakat. Aztán Golan hálószobájában villanyt gyújtottak, de vagy öt perc múlva újra eloltották. Benčíková lefeküdt és amikor ismét elszende- redett, egymást követően két lövést hallott, de azt gondolta, hogy a fészer ajtaját csapkodja a szél, vagy pedig a legények lövöldöznek az utcán. A nyomozási jegyzőkönyv tehát igen szegényes volt, ami pedig a gyilkosság motivációját illeti, minden azt bizonyította, hogy Golant politikai okokból ölték meg; házvezetőnőjével — aki nyilván véletlenül szemtanúja volt a gyilkosságnak, a gyilkos saját biztonsága érdekében végzett. Ezt a gyanút megerősítette az asztalon talált levél is. A rablógyilkosságot semmi nem valóFendek apját 2800 korona megtérítésére kötelezték. A többi kihallgatott személy ugyancsak bosszúálló embernek ismerte Ján Fendeket és az állítólagos gyilkosságot a feleségétől hallották. Az asszony azonban mindent letagadott. Igen ... mondott ilyesmit, de csak fnérgében, mert a férje veri őt. Fendeket ennek ellenére kihallgatták a lokcai rendőrparancsnokságon. Egészen nyugodt volt és a nyomozók már arra gondoltak, hogy ez a nyom is hamis, amikor meglepő esemény történt. Fendek váratlanul felugrott a székről, a fogashoz rohant, ahol a géppisztolyok lóglak és még mielőtt bárki megakadályozhatta volna, tüzet nyitott. Az egyik nyomozó verte ki kezéből a fegyvert abban a pillanatban, amikor- azt maga felé fordította, hogy öngyilkos legyen. Ekkor már hiába tagadta a gyilkosságot, vizsgálati fogságba helyezték. Amikor át akarták szállítani a námestovói járásbíróság börtönébe, az illemhelyen harakirit követett el. A ruzomberoki kórházban bevarrták a sebet és egy hét múlva már járóképes volt. Egy nap azonban — megszökött a kórházból. Egy hétig bujkált a hegyekben a szülőfaluja körül, és a hozzátartozói hordtak neki ennivalót. Amikor a sebe gennyesedni kezdett, megadta magát, önként jelentkezett. A nyomozók lázasan dolgoztak, de nem tudtak bizonyítékokat szerezni és a bíróság — bizonyítékok hiánya miatt — felmentette a gyilkosság vádja alól, hiszen a felesége — aki tulajdonképpen ráterelte a gyanút — azt vallotta, hogy férje a gyilkosság időpontjában egész éjszaka otthon aludt. A vádlott kijelentette, hogy az öngyilkossági kísérletet csak azért követte el, mert félt, hogy ártatlanul elítélik. A Fendek-ügyet lezárták. Hat év telt el a kettős gyilkosság óta, amikor 1952 áprilisában leégett Ján Srnčík lokcai lakos tanyája és a Srnčík házaspár súlyos égési sebeket szenvedett. A nyomozók a lángok martalékává vált tanya közelében egy benzintartályt találtak. A tartály Ján Fendek tulajdona volt és — Srnčíkék Fen- dekné szülei voltak. „Ágnes az év elején visszament a szüleihez és hiába hívtam vissza. Ezért szólt semmit, de 1950 decemberében, amikor az erdőben voltak fáért, baltával kétszer a felesége fejére ütött. Az asszony menekült, de a férfi utolérte, leteperte és fojtogatni kezdte. Az asz- szony érezte a halál leheletét és akkor megesküdött, hogy soha senkinek nem árulja el, amit a férjétől megtudott. A bizonyítékok súlya alatt a tettes is megtört: „Már régóta készültem arra, hogy megölöm doktor GOlant, de csak május 17-én este határoztam el, hogy végzek vele. Körülbelül este kilenc órakor magamhoz vettem a géppisztolyt, amelyet még a háború óta rejtegettem, aztán gyalog mentem Námestovóba. Éjszaka két óráig feküdtem az árokban, aztán behatoltam a lakásba. Golan felébredt. Ráfogtam a fegyvert és megparancsoltam, hogy hozzon tízezer koronát, utána pedig meg kellett írnia a levelet. Közben felébredt a házvezetőnője és kiabálni kezdett. Halántékon lőttem. Utána a földön fekvő Golan tarkójába eresztettem a golyót. A ház előtt paprikát hintettem az útra, hogy a rendőrkutya elveszítse a nyomot... Az első főtárgyalást 1952. október 22-én tartották. Námestovóról Ján Hatala őrmester kísérte a ružomberokí börtönbe a tettest, de mert a tárgyalás elhúzódott, lekésték az autóbuszt. Hatala megkérte egy teherautó vezetőjét, hogy vigye el őket Ružomberokba. Körülbelül félúton lehettek, amikor Fendek átvetette magát a rakterület oldalfalán. A kocsi még vagy kétszáz métert robogott, amíg a sofőr rájött, hogy miért kiabál és dörömböl az őrmester, és fékezett. Az őrmester gyorsan leugrott, de olyan szerencsétlenül, hogy eltörte a lábát. Fendeknek csak a kalapját találták meg. Lokca község lakói pedig egy hétig remegtek a félelemtől, mert egy hétig tartott, amíg a rendőrség és a hadsereg elfogta a szökevényt. A námestovói Népbíróság Ján Fendeket kétszeres gyilkosság, továbbá emberölés kísérlete és gyújtogatás bűntettéért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. A Kerületi Bíróság azonban az ítéletet halálbüntetésre súlyosbította. A kegyelmi kérvényt elutasították és az ítéletet 1953. augusztus 22-én végrehajtották. DUŠAN KLEIMAN A milliókból milliárdok lesznek Amikor a Szakszervezetek Központi Tanácsának VI. plenáris ülésén meghirdették a főleg anyagés energiatakarékosságra vonatkozó, Szakszervezeti Milliárdok elnevezésű országos versenyt, az egyre szélesedő versenymozgalom eddigi eredményeiből indultak ki. A munkások, technikusok, vezetők 5,5 milliós táborát maga köré tömörítő szakszervezet legmagasabb fórumának tisztviselői tudták, hogy ez a felhívás kellő visszhangra talál. Nem csalódtak. A mozgalom azóta az üzemek többségében mély gyökeret eresztett, az elfogadott vállalások konkrétak, ellenőrizhetők, éppen ezért több gazdasági vezető azzal számol, hogy a Szakszervezeti Milliárdok—mozgalom keretében olyan értékeket alkotnak a dolgozók, melyek az egészévi terv határidő előtti teljesítését is eredményezhetik. A kelet-szlovákiai kerületben levő üzemek dolgozói például az idei év elejétől ennek a versenynek a keretében 49 millió koronát takarítottak meg és a tervek szerint ez a szám az év végéig 53 millió fölé emelkedik. A sviti Chemosvit dolgozói két millió korona értékű munkavállalást fogadtak el. Ebben a kerületben az ipari üzemek mellé szorosan fölzárkóznak a mezőgazdasági dolgozók is, ugyanis 6,5 millió koronát takarítanak meg ennek a mozgalomnak a keretében. Országos viszonylatban kiemelkedő eredményeket érnek el a Szakszervezeti Milliárdok—mozgalomban a szlovákiai vegyipari üzelmek, papír és üveggyárak, valamint a nyomdaipari üzemek. Az év elején elfogadott egészévi vállalásukat ezekben a napokban már 90 százalékra teljesítették. Külön dicséret illeti a Slovchémia nevű termelési—gazdasági egységbe tartozó üzemek dolgozóit, mert eddig 34 millióval gazdagították a milliárdos mozgalmat. Ezekben az üzemekben az anyagokkal és az energiával való takarékosságon kívül nagy súlyt helyeztek az önköltség csökkentésére. Széles teret biztosítottak a komplex szocialista racionalizációnak, felkarolták az újító mozgalmat. A pú- ehovi Május 1 Gumigyárban pl. az idén már 400 újítási és ésszeírűsí- tési javaslatot nyújtottak be. A du- bovái Petrochémia üzemében pedig — a múlt évhez viszonyítva — az idén csaknem tízszerannyi újítási javaslatot adtak be. A Keleti Vasútvonal vasutasai 7 millió koronával járultak hozzá a Szakszervezeti Milliárdok gyarapításához. Vállalták, hogy az idén — 1972-höz viszonyítva — 1,3 százalékkal növelik a munkatermelékenységet. Alkotókezdeményezésben, tettre- készségben nincs hiány. Örömteli tény ez, mert a megtakarított milliókból milliárdok lesznek, aminek eredményeképpen tovább emelkedik az életszínvonal, bővül a választék az üzletekben, gazdagabb lesz az ország. Éppen ezért a Szakszervezetek Központi Tanácsának VI. plenáris ülésén meghirdetett versenyt meg kell honosítani azokban az üzemekben is, ahol a dolgozók még nem kapcsolódtak be a Szakszervezeti Milliárdok—mozgalomba. A szakszervezetek üzemi bizottságai és a vállalatvezetőségek tartsák szem előtt, hogy az ötödik ötéves terv teljesítéséhez minden év, fél év, hónap tervének egyenletes teljesítése szükséges, éppen ezért mozgósítsák a dolgozókat a feladatok teljesítésére, Illetve túlteljesítésére a Szakszervezeti Milliárdok elnevezésű mozgalom keretében is. (k. 1.)
