Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-02 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

II fit évig keresték a kettős gyilkos- ^ ság elkövetőjét, hat évig hallgat­tak mindazok, akik tudták, ki követte el a megdöbbentő bűncselekményt és hat év kellett ahhoz, hogy elnyerje méltó büntetését... Napfényes reggelre ébredt a világ 1946. május 18-án. Námestovo ébrede­zett, az utcák lassan benépesültek. Egy öreg néni lépett be Teodor Golan ügy­véd házába, mert egy nappal előbb az ügyvéd megkérte, hogy kapálja meg a kertet. Az egyik sarokból elvette a kcipát és dolgozni kezdett. Lehetett hét óra, amikor először kinyújtóztatta fá­radt derekát. Arra gondolt, valahogy késik a reggeli, az ügyvéd úr elaludt, vagy megfeledkezett arról, hogy Ő is itt van. Az utcán irattáskás férfiak mentek a ház előtt, csak az ügyvéd nem mutatkozott és uz öreg szülét ez meglepte, mert mindig ezekkel a fér­fiakkal indult munkába a házigazda is. Egy körtefához támasztotta a kapát és elindult, hogy megnézze a háziakat. A fedett tornácról három ajtó nyílt. Be­nézett a konyhába és a sok mosatlan edény láttán, rosszallóan ingatta a fe­jét. Aztán bekopogott a szobába és hangosan szólongatta a házvezetőnőt, de nem kapott választ. Lassan, félén­ken benyitott... A ház előtt hangosan vitatkoztak a kíváncsiskodók. A városban villám­gyorsan terjedt el a hír, hogy meggyil­kolták doktor Golant és a házvezetőnő­jét és az emberek találgatták, ki lehe­tett a tettes és mi lehetett a gyilkosság oka. színűsltette, hiszen az asztalon megta­lálták az áldozat aranyóráját, a lakás­ban ékszereket és 14 ezer koronát ta­láltak, a szekrényben példás rend volt. Természetesen több nyomon indultak el, de mindegyik zsákutcába vezetett. Még a gyilkosság politikai motivációja is megdőlt, mert igaz, hogy Golan a kommunista párt tagja volt, de nem vállalt különösebb elkötelezettséget. Ekkor merült fel a gyanú, hogy a gyil kos személyi okokból követte el a lettét. Golan ügyvéd volt és a námestovói já­rásbíróság ügyésze, talán valamelyik elítélt, vagy vesztes alperes állt bosz- szút... Majdnem egy év múlt el, amikor 1947. április 9-én a rendőrség levelet kapott Ondrej Kováč vasilovi lakostól: „Közlöm Önökkel, hogy Golan urat és a házvezetőnőjét egy bizonyos Ján Fen dek lokcei lakos lőtte le. A gyilkos állítólag két további személy agyonlövé- sére készül, fenyegeti a feleségét és az egész falut is.. Amikor azonban a levélírót a nyomo­zók felkeresték, letagadta, hogy ő írta a levelet: „Én nem írtam semmiféle levelet. De Ján Fendeket ismerem. Rebesgetnek va­lamit arról, hogy ő ölte meg Golant, állítólag a felesége terjeszti.. . hogy azért ölte meg az ügyvédet, mert vala­mi peres ügyben Fendekék voltak a vesztesek ...“ A bírósági irattárban megállapítot­ták, hogy Ján Fendek apja valamikor valóban pereskedett egy bizonyos Jo­hann Brežnáttal, akit doktor Golan kép viselt. A pert Brežnát nyerte meg és határoztam el, hogy felgyújtom az apó­som házát.“ — vallotta Fendek. Ami­kor a nyomozók ismét elővették a Go- lan-ügyet, Fendek a cellában egy ho­roggal feltépte begyógyult régi sebeit és a brnói katonai kórházba került. Ekkor azonban kinyílt az emberek szájai Tanúként jelentkezett Jozef Knapík, aki emlékezett rá, hogy Fendek 1946 őszén ittasan bevallotta neki a gyilkos­ságot, de aztán megfenyegette, ha vala­kinek elmondja, megöli őt. ■ És Jozef Knapík hallgatott. Ugyanígy fenyegette meg Pavlína Ba- nasovát és saját öccsét is, akik ugyan­csak tudták az igazságot. Sőt: az öccse azt is tudta, hogy Fendek hová rejtette el a gyilkos fegyvert. Vallomása alapján a nyomozók meg­találták a német katonai géppisztolyt és a laboratóriumi vizsgálat kétséget kizáróan megállapította, hogy ezzel a fegyverrel ölték meg doktor Golant. És mit mondott a feleség — Agneša Fendeková? Beismerte, hogy a bíróságon hamisan vallott és elmondta az igazat, A gyil­kosság éjszakáján a férje nem aludt otthon, reggel jött haza, rémülten és első kérdése az volt, hogy nem keres­ték e őt a rendőrök. Délután, amikor kaszálni mentek, elmondta a feleségé­nek a történteket. Az egyszerű falusi asszony számára túlságosan nagy teher volt a borzalmas titok. Nem bírta el egyedül, elmondta több ismerősének is, hogy könnyítsen a lelkén. A férfi nem Golan ügyvédet közvetlen közelből tarkólövéssel ölték meg, lila hállóing- ben feküdt az asztal mellett, arccal a föld felé. Házvezetőnője ülőhelyzetbe mereve­dett az ágyon, két kezét, mintegy kö­nyörögve, maga elé tartotta. A hely­színi szemlén a nyomozók megtalálták egy német géppisztoly tölténytárát, három lövedékkel, a padlón két továb­bi lövedék és két töl tény hüvely hevert. Az asztalon selyemjiapirosra tintace­ruzával írt sorok döbbentették meg a nyomozókat: „Megkereszteltek és mégis meggyaláztam a római katolikus val­lást, támogattam a kommunizmust és ezért úgy távozom ebből a világból, mint egy kutya“. Golan ügyvéd kézírá­sa volt, de látszott, hogy az áldozat rendkívül felindult állapotban, valószí­nűleg kényszer hatása alatt írta. Az udvaron elmosódott lábnyomokat találtak, a tornácra vezető ablak kere­tén pedig néhány porszemet a kert po­rából. Az ablak külső szárnyát erőszak­kal feszítették ki, a két belső ablak üvegét betörték, tehát a tettes az abla­kon át hatolt be a lakásba. Az üvegen néhány újjlenyomatra bukkantak, de ezek annyira szennyesek és elmosódot- tak voltak, hogy a daktiloszkópiai azo­nosítás eredménytelen volt. Nem vezetett nyomra a legközelebbi szomszédok tanúvallomása sem. Štefan Olexa éjszaka két óráig rendezte a rak­tárt az üzletében és bár az üzlet csak 25 méternyire volt a Golan-háztól, nem észlelt semmi gyanúsat. A távolabb lakó Agneša Benčíková elmondotta, hogy kb. három órakor ki­ment a konyhába, ahonnan jól látni Golan ügyvéd házát. Mindenütt sötét volt, csak a hold világította meg az utcát és a házakat. Aztán Golan háló­szobájában villanyt gyújtottak, de vagy öt perc múlva újra eloltották. Benčíko­vá lefeküdt és amikor ismét elszende- redett, egymást követően két lövést hallott, de azt gondolta, hogy a fészer ajtaját csapkodja a szél, vagy pedig a legények lövöldöznek az utcán. A nyomozási jegyzőkönyv tehát igen szegényes volt, ami pedig a gyilkosság motivációját illeti, minden azt bizonyí­totta, hogy Golant politikai okokból öl­ték meg; házvezetőnőjével — aki nyil­ván véletlenül szemtanúja volt a gyil­kosságnak, a gyilkos saját biztonsága érdekében végzett. Ezt a gyanút meg­erősítette az asztalon talált levél is. A rablógyilkosságot semmi nem való­Fendek apját 2800 korona megtérítésé­re kötelezték. A többi kihallgatott személy ugyan­csak bosszúálló embernek ismerte Ján Fendeket és az állítólagos gyilkosságot a feleségétől hallották. Az asszony azonban mindent letagadott. Igen ... mondott ilyesmit, de csak fnérgében, mert a férje veri őt. Fendeket ennek ellenére kihallgatták a lokcai rendőrparancsnokságon. Egé­szen nyugodt volt és a nyomozók már arra gondoltak, hogy ez a nyom is ha­mis, amikor meglepő esemény történt. Fendek váratlanul felugrott a szék­ről, a fogashoz rohant, ahol a géppisz­tolyok lóglak és még mielőtt bárki megakadályozhatta volna, tüzet nyitott. Az egyik nyomozó verte ki kezéből a fegyvert abban a pillanatban, amikor- azt maga felé fordította, hogy öngyil­kos legyen. Ekkor már hiába tagadta a gyilkosságot, vizsgálati fogságba he­lyezték. Amikor át akarták szállítani a námestovói járásbíróság börtönébe, az illemhelyen harakirit követett el. A ruzomberoki kórházban bevarrták a sebet és egy hét múlva már járóképes volt. Egy nap azonban — megszökött a kórházból. Egy hétig bujkált a hegyekben a szü­lőfaluja körül, és a hozzátartozói hord­tak neki ennivalót. Amikor a sebe gennyesedni kezdett, megadta magát, önként jelentkezett. A nyomozók lázasan dolgoztak, de nem tudtak bizonyítékokat szerezni és a bíróság — bizonyítékok hiánya miatt — felmentette a gyilkosság vádja alól, hiszen a felesége — aki tulajdonkép­pen ráterelte a gyanút — azt vallotta, hogy férje a gyilkosság időpontjában egész éjszaka otthon aludt. A vádlott kijelentette, hogy az öngyilkossági kí­sérletet csak azért követte el, mert félt, hogy ártatlanul elítélik. A Fendek-ügyet lezárták. Hat év telt el a kettős gyilkosság óta, amikor 1952 áprilisában leégett Ján Srnčík lokcai lakos tanyája és a Srnčík házaspár súlyos égési sebeket szenvedett. A nyomozók a lángok mar­talékává vált tanya közelében egy ben­zintartályt találtak. A tartály Ján Fen­dek tulajdona volt és — Srnčíkék Fen- dekné szülei voltak. „Ágnes az év elején visszament a szüleihez és hiába hívtam vissza. Ezért szólt semmit, de 1950 decemberében, amikor az erdőben voltak fáért, baltá­val kétszer a felesége fejére ütött. Az asszony menekült, de a férfi utolérte, leteperte és fojtogatni kezdte. Az asz- szony érezte a halál leheletét és akkor megesküdött, hogy soha senkinek nem árulja el, amit a férjétől megtudott. A bizonyítékok súlya alatt a tettes is megtört: „Már régóta készültem arra, hogy megölöm doktor GOlant, de csak május 17-én este határoztam el, hogy végzek vele. Körülbelül este kilenc órakor ma­gamhoz vettem a géppisztolyt, amelyet még a háború óta rejtegettem, aztán gyalog mentem Námestovóba. Éjszaka két óráig feküdtem az árokban, aztán behatoltam a lakásba. Golan felébredt. Ráfogtam a fegyvert és megparancsol­tam, hogy hozzon tízezer koronát, utána pedig meg kellett írnia a levelet. Köz­ben felébredt a házvezetőnője és kia­bálni kezdett. Halántékon lőttem. Utána a földön fekvő Golan tarkójába eresz­tettem a golyót. A ház előtt paprikát hintettem az útra, hogy a rendőrkutya elveszítse a nyomot... Az első főtárgyalást 1952. október 22-én tartották. Námestovóról Ján Ha­tala őrmester kísérte a ružomberokí börtönbe a tettest, de mert a tárgyalás elhúzódott, lekésték az autóbuszt. Hata­la megkérte egy teherautó vezetőjét, hogy vigye el őket Ružomberokba. Körülbelül félúton lehettek, amikor Fendek átvetette magát a rakterület oldalfalán. A kocsi még vagy kétszáz métert robogott, amíg a sofőr rájött, hogy miért kiabál és dörömböl az őr­mester, és fékezett. Az őrmester gyor­san leugrott, de olyan szerencsétlenül, hogy eltörte a lábát. Fendeknek csak a kalapját találták meg. Lokca község lakói pedig egy hétig remegtek a féle­lemtől, mert egy hétig tartott, amíg a rendőrség és a hadsereg elfogta a szökevényt. A námestovói Népbíróság Ján Fende­ket kétszeres gyilkosság, továbbá ember­ölés kísérlete és gyújtogatás bűntetté­ért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. A Kerületi Bíróság azonban az ítéletet halálbüntetésre súlyosbította. A kegyelmi kérvényt elutasították és az ítéletet 1953. augusztus 22-én végre­hajtották. DUŠAN KLEIMAN A milliókból milliárdok lesznek Amikor a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának VI. plenáris ülé­sén meghirdették a főleg anyag­és energiatakarékosságra vonatko­zó, Szakszervezeti Milliárdok el­nevezésű országos versenyt, az egyre szélesedő versenymozgalom eddigi eredményeiből indultak ki. A munkások, technikusok, vezetők 5,5 milliós táborát maga köré tö­mörítő szakszervezet legmagasabb fórumának tisztviselői tudták, hogy ez a felhívás kellő vissz­hangra talál. Nem csalódtak. A mozgalom azóta az üzemek több­ségében mély gyökeret eresztett, az elfogadott vállalások konkré­tak, ellenőrizhetők, éppen ezért több gazdasági vezető azzal szá­mol, hogy a Szakszervezeti Milli­árdok—mozgalom keretében olyan értékeket alkotnak a dolgozók, melyek az egészévi terv határidő előtti teljesítését is eredményez­hetik. A kelet-szlovákiai kerületben le­vő üzemek dolgozói például az idei év elejétől ennek a verseny­nek a keretében 49 millió koro­nát takarítottak meg és a tervek szerint ez a szám az év végéig 53 millió fölé emelkedik. A sviti Chemosvit dolgozói két millió ko­rona értékű munkavállalást fogad­tak el. Ebben a kerületben az ipa­ri üzemek mellé szorosan fölzár­kóznak a mezőgazdasági dolgozók is, ugyanis 6,5 millió koronát ta­karítanak meg ennek a mozgalom­nak a keretében. Országos viszonylatban kiemel­kedő eredményeket érnek el a Szakszervezeti Milliárdok—mozga­lomban a szlovákiai vegyipari üzel­mek, papír és üveggyárak, vala­mint a nyomdaipari üzemek. Az év elején elfogadott egészévi vál­lalásukat ezekben a napokban már 90 százalékra teljesítették. Külön dicséret illeti a Slovchémia nevű termelési—gazdasági egység­be tartozó üzemek dolgozóit, mert eddig 34 millióval gazdagították a milliárdos mozgalmat. Ezekben az üzemekben az anyagokkal és az energiával való takarékosságon kí­vül nagy súlyt helyeztek az ön­költség csökkentésére. Széles te­ret biztosítottak a komplex szo­cialista racionalizációnak, felka­rolták az újító mozgalmat. A pú- ehovi Május 1 Gumigyárban pl. az idén már 400 újítási és ésszeírűsí- tési javaslatot nyújtottak be. A du- bovái Petrochémia üzemében pe­dig — a múlt évhez viszonyítva — az idén csaknem tízszerannyi újí­tási javaslatot adtak be. A Keleti Vasútvonal vasutasai 7 millió koronával járultak hozzá a Szakszervezeti Milliárdok gyara­pításához. Vállalták, hogy az idén — 1972-höz viszonyítva — 1,3 szá­zalékkal növelik a munkatermelé­kenységet. Alkotókezdeményezésben, tettre- készségben nincs hiány. Örömteli tény ez, mert a megtakarított mil­liókból milliárdok lesznek, ami­nek eredményeképpen tovább emelkedik az életszínvonal, bővül a választék az üzletekben, gazda­gabb lesz az ország. Éppen ezért a Szakszervezetek Központi Taná­csának VI. plenáris ülésén meg­hirdetett versenyt meg kell hono­sítani azokban az üzemekben is, ahol a dolgozók még nem kapcso­lódtak be a Szakszervezeti Milli­árdok—mozgalomba. A szakszer­vezetek üzemi bizottságai és a vállalatvezetőségek tartsák szem előtt, hogy az ötödik ötéves terv teljesítéséhez minden év, fél év, hónap tervének egyenletes teljesí­tése szükséges, éppen ezért moz­gósítsák a dolgozókat a feladatok teljesítésére, Illetve túlteljesítésé­re a Szakszervezeti Milliárdok el­nevezésű mozgalom keretében is. (k. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom