Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-02 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
Támad a chilei jobboldal—Válság Uruguayban — Őrségváltás Argentínában: ilyen és hasonló címek • J j' jelentek meg a legutóbbi hetekben a világsajtó címoldalán. Latin-Amerika ismét a közvélemény érdeklődésének középpontjába került los amerikai források szerint. Ebből 10—12 milliárd dollárra becsülik a magánvállalkozások ún. direkt beruházásait. Hogy ez milyen hatalmas összeg, annak érzékeltetésére érdemes megemlíteni, hogy az európai Közös Piac országaiban befektetett tőke, mindössze nyolcmilliárd. Érthető ezek után, hogy Panama nevét hallva, ma már mindenki csak az amerikai tulajdont képező csatornaövezetre gondol, hogy az olajban gazdag Venezuelát a Standard Oil tartományának tekintik, hogy Chile évtizedeken keresztül az Anaconda rézmonopólium hűbérbirtoka volt, hogy a közép amerikai országokat joggal az United Fruit magánterületének tekintik. Egymilliárd dollár évente. Ez viszont az amerikai magántőke hivatalosan beismert haszna. A Newsweek szerint a legutóbbi évekig az amerikai beruházóknak évi 11,8 százalékos tiszta profitjuk volt Latin Amerikában. Összehasonlítás képpen érdemes meg jegyezni, hogy ez a mutató Európában 6,7 százalék, az Egyesült Államokban 3,4 százalék körül alakult. De mindezek mellett is enyhítené az elmaradottságot, ha a külföldi monopóliumok a nyersanyagot a helyszínen dolgoznák fel. A világtermelés 50 százít lékát adó bauxitot azonban csak 0,7, a rezet 0,1 szá zalékban dolgozzák fel a kontinensen, a többit az Egyesült Államokba, vagy olyan harmadik országba viszik, ahol még alacsonyabb a munkabér és az adó. A külföldi tőke rablógazdálkodásának perspektívában is tragikus kihatása, hogy a kontinens egysze ríien képtelen saját erőből tőkét felhalmozni és iparosítani. Külső segítségre, kölcsönök felvételére kényszerül. Ezeket ismét csak az Egyesült Államoktól, illetve az amerikai ellenőrzés alatt álló nemzetközi pénzügyi szervezettől kapják. A Világbank egyik ko rábbi adata szerint 20 latin-amerikai országnak 11,5 milliárd dollár tartozásit van az Egyesült Államok felé. Ez azt jelenti, hogy évente 1,8 milliárd dollár törlesztést, illetve kamatot kell fizetniük. Latin-amerikai közgazdászok szerint minden ezen a földrészen születő gyermek, világrajöttének pillanatában már 400 dollárnyi amerikai tartozással terhelt. Földünknek ezen a részén tapasztalható gazdasági állapotok másik rákfenéje az agrárreform megoldatlansága. A világ jelenleg művelhető földterületének 7,1 százaléka található Latin-Amerikában, ezzel szemben az a helyzet, hogy ezeknek a területeknek csak lényegtelen töredékét, mindössze 5,5 százalékát tartják művelés alatt, sőt egyes országokban ez az Egy brazíliai parasztcsatád. A gyermekek még sohasem voltak iskolában arányszám mindössze 2,5 százalék. A magyarázat: a földesurak — a kontinens művelhető földjeinek 84 ( százalékát a lakosság 5 százaléka birtokolja — nem művelik és nem művelhetik földjeiket, ugyanakkor minden lehetséges módon elzárkóznak a földreformtól, de még a bérbeadástól is. A helyzet rohamosan romlik azért is, mert a kontinensen egyre fenyegetőbb méretű a „demográfiai robbanás“: 1920 és 1970 közöt 170 millióról 270 millióra nőtt a lakosság 1 száma. Ezek az adatok egyszerre jelzik a tragikus gazdasági és társadalmi elmaradottságot, illetve az abból fakadó feszültség levezetését egyedül megoldani képes radikális forradalmi változás igényét. Kuba, majd Chile, de a legutóbbi hetekben bekövetkezett politikai mozgások is arra engednek következtetni, hogy a latin-amerikai kontinensen egyre nagyobb mértékben megértődnek a forradalmi változások feltételei. A külföldi tőke gúzsbakötő befolyásának visszaszorítása, a földosztás, a feudalizmus likvidálása — ez a kontinens életének legégetőbb, halasztást nem tűrő I követelése. TOLNAY LÁSZLÓ ontinensünk az a földrész, ahol az emberéletnek pontosan kiszámítható ára van — állapította meg a Latin-amerikai Szolidaritási Értekezlet havannai határozata. A statisztikai adatok összetevésé- ből ugyanis kiderül, hogy Latin-Ameri- kában percenként négy idő előtti elhalálozás történik, s ugyanezen idő alatt az Egyesült Államok tőkései percenként négyezer dollár nyereségre tesznek szert a kontinen sen. A számítás eredménye: egy emberélet egyenlő 1000 dollárral. Latin-Amerika mezőgazdasága 1973. IX. 2. 71 És enuuK a u’agecuanaK egy olyan kontinens szolgáltat naponta drámai színteret, amely a szárazföld i5 százalékát (24,2 millió km2), a föld népességének 7 százalékát (275 millió) mondhatja magáénak, s amelyet valőszínűtlenül gazdag természeti kincsei miatt a „Jövő Kontinense“ néven szoktak emlegetni. Az ENSZ felmérései szerint ugyanis a világ terme szett kincseinek 23 százaléka (az ismert tartalékokat is beleértve) található a latin-amerikai kontinens felszínén és földjének mélyén. Egy lakosra kivetítve ez háromszoros értéknagyságot jelent más földrészekkel történő összevetésben A világ vízienergiai készletének 10,1 százaléka, a kőolaj 17,5 százaléka, a vasérc 11,3 százaléka, a bauxit 50 százaléka, a réz mintegy 28 százaléka található itt, s közismert, hogy a kávé, a kakaó, a cukor, a gyapot és a kukorica termelésének, valamint a halászatnak, a marha- és juhtenyésztésnek világelsőségét, vagy nagyon tekintélyes hányadát is e kontinens mondhatja magáénak. Mégis e kivételes adottságú, igen gazdag földrészen a népesség 60 százaléka éhezik, 45 százaléka analfabéta, 90 millió parasztnak nincs földje, a munkanélküliek száma 30 millió, az átlagéletkor 38 év és a gyermekhalandóság nyolcszor nagyobb mint Európában. Az e tapasztalatok nyomán önkéntelenül felvetődő „liugyan lehetséges mindez?“ kérdésre a helyszínen többnyire a következő választ adják: a külföldi, elsősorban a/, észak-amerikai toké korlátlan, kíméletlen rablógazdálkodása következtében. Húszmilliárd dollár. Ennyi az Egyesült Államok latin-amerikai tőkebefektetésének összege, — hivataiiierikai vállalat székhaza a brazíliai Sáo Pauióbao A közép amerikai „nagyhatalom“, az United Fruit szé kháza Panamában
