Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-12 / 217. szám, szerda

A színház nagykorúsága MADÁCH TRAGÉDIÁJA KOMÁROMBAN Nemcsak az ember, hanem a színház életében is vannak pró­batételek, vizsgák, melyek el­sősorban azt hivatottak eldön­teni, hogy a társulat mire ké­pes, meddig terjednek művészi és egyéb lehetőségei. Az em­ber tragédiája egyike az ilyen komoly, ünnepélyes — mond­juk így — érettségi vizsgának. Nehéz, s mégis vonzó feladat Madách remekművét színpad­ra vinni: hamarjában nem is tudok leírni olyan hivatásos magyar színtársulatot, amely nem* próbálkozott volna meg vele. A Tragédia eljátszása az egyedülálló színházi élményen túl bizonyos szakmai jogosít­vány is: megbecsülésre, elisme­résre ösztökél. Ez a megállapítás a Magyar Területi Színházra is vonatkoz­tatható. A társulat néhány hó­nappal ezelőtt ünnepelte meg­alakulásának huszadik évfor­dulóját, s erre az alkalomra készült a már említett érett­ségire. Bizonyos objektív ne­hézségek folytán csupán az időpont tolódott el, a vizsga, ha megkésve is, sikeresen zaj­lott le. Madách remekművéről külö­nösen az utóbbi évtizedekben szinte megszám 1 á 1 ha ta t lanu 1 sok tanulmány, fejtegetés, elemzés látott napvilágot Ma­gyarországon és külföldön egy­aránt. Vaskos kötetek töm ke­lege gyűlne össze, ha össze- gyűjtenénk azokat. Ebből adó­dik. hogy a Tragédiáról szó­ban, írásban kevés újat tehet mondani. Ma már a középis­kolák eminensei is ismerik a drámai költemény születésé­nek társadalmi és egyéni kö­rülményeit, s egyre többen tu­datosítják, hogy a Tragédia alapjában véve nem pesszimiis- tia mű. Igaza van a műsorfüzet­ben idézett Hegedűs Gézának, aki többek között a következő­ket írta: „Madách kérdése az, hugy miképpen viselkedik a szakadatlanul változó körülmé­nyek között a szakadatlanul előretartó ember. Válasza nem optimista és nem is pesszimis­ta, hanem egyszerre adja meg a bizakodó feleletet. Nincs a Tragédiában olyan uptimista sor, amellyel egy pesszimista soha ne vitatkoznék, de nincs olyan pesszimista ige, amelyet ne kontrázna meg az optimista ige“. Azt hiszem nem járok mesz- sze az igazságtól, ha megálla­pítom, hogy legalábbis bizonyos részekben újat a Tragédiáról csak a Tragédiával lehet el­mondani — a színpadon. S ez pedig a rendező és a színészek feladata. Ezek után lássuk, hogy Várady György vendég­Dráfi Mátyás, Siposs fenő és Ropog József a Falanszterben rendezőnek, a győri Kisfaludy Színház vendég rendezőjének mi volt a mondanivalója a komá­romi előadással. Rendezési koncepciójának mottójául azt írnám, hogy tisztelet Madách­im k. Várady szinte mindent tud a drámai költeményről, hisz a jó értelemben vett színpadi hatásá­ban, s ezért — helyesen — ren­dezésének alapvető célja, hogy a madáchi dilemmákat, para­doxonokat a cselekménnyel együtt színpadon megfogalmaz­za. Komáromi rendezését két nem lebecsülendő tény befolyá­solta: az egyik a társulat aránylag alacsony létszáma, a másik a komáromi színpad ré­gen idejét múlt, túlzás nélkül állíthatjuk, primitív műszaki felszerelése (forgószínpad hiá­nya stb.]. Várady György nyil­ván azt sem hagyta figyelmen kívül, hogy kiknek és hol játsszák majd a Tragédiát. Ez természetes és helyénvaló, hi­szen minden rendezői koncep­ció a nézővel is számol, még­hozzá mint jelentős tényezővel. Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, akkor alap­jában véve elismeréssel szólha­tunk Várady György rendezésé­ről. Elfogadható az is, hogy nemcsak gondolati drámát lá­tunk, hanem funkciója van a cselekménynek, sőt a látványos megfogalmazásnak is. Madách mondanivalója, gondolata ezzel egy cseppet sem szürkült el, ott lüktet a színpadon. Talán a feszültség kisebb olykor a kel­leténél; többször az volt az ér­zésünk, mintha minden különö­sebb hatás nélkül elszánnának a gondolatok, nem sisteregnek, nem szikráznak — a színpadon. Ez szerintem a — jobb szó hí­ján — illusztráló rendezésből fakad, amely jól jeleníti meg az Az athéni színfjen Németh Icát, Ropog Józsefet és Varsányi z. *st?- vcTč* örökttttte meg a fényképezőgép lencséje. (Nagy László felvételei) alapvető konfliktusokat, de nem mélyed el azokban, nem bont­ja fel azokat. Emiatt az volt az érzésem, hogy több jelenetnek (elsősorban a párizsi szín, prá gaí színek) nem volt megfele lő mélysége és magaslata, s ezáltal hőfoka. Persze, nyitott kérdés, hogy a mar említett ob­jektív nehézségek mennyire lu­dasak ebben. A Tragédia nem mindennapi igényeket támaszt a színészek kel szemben is. S Komáromban — a már említett aránylag ala­csony létszám miatt — ez az igény ha lehet még fokozódott és valamennyi színészre kiter­jedt. Ádámot, Lucifert és Évát el­játszani minden színész leghöbb álma. Ezúttal Ropog József, Dráfi Mátyás és Németh Ica részesült ebben a megtisztelő színészi feladatban. Ropog Jó­zsef Ádámja egészben véve si­került alakítás. Dikciója kevés kivételtől eltekintve kielégítő. Lelkesedésében, fel lángolásá­ban is megfelelően mértéktar­tó. Az első színektől eltekintve, amikor Ropog a kelleténél visszafogottabb, hiszünk ennek a figurának, elhiteti velünk, hogy ha elbukik is, képes újra felállni, újra kezdeni és vállal ni a harcot. Dráfi Mátyás Luci­ferje nem démon, nem intrikus, hanem nagyon is emberi, kétel kedő figura. Dráfi mindvégig egyenletesen és megfelelő esz­közökkel kelti életre a Tragé­dia szellemének talán legin­kább megfelelő Lucifer típusát. A kételkedés sokarcúságát játssza el a színpadon: beár- nyékozza a fényt, gátat emel a törekvések, elhatározások elé. Mindezt nem rosszakaratból, démoni erővel teszi, hanem a ráció, a meggondolás alapján; jól látja az ember gyengéit, véges lehetőségét, az a felis­merés vezérli szavait és tet­teit. Kár, hogy néhány jelenet­ben teljesítményét a bizonyta­lan szövegmondás kissé leron­totta. Németh Ica ÉvájáróUnem le­het egyértelmű véleményt mon­dani. Több színben (egyiptomi, athéni) egészen kiváló: a nőt, az élettársat a szerető és oly kor önző figurát éreztük a színpadon. Máshol, különösen két paradicsomi színben, na­gyon a háttérbe szorul: itt nem elég nőies, inkább a sző végből, mintsem a játékából adódik, hogy hódít, csábít, és a végén elsősorban ő hoz derűt és gondot is a rezignált Ádám- nak. ■ Dicséret illeti a többi szí­nészt is,- hiszen mindannyian több szerepben játszottak, s mégis jelesre vizsgáztak. A sok arc közül Ferenczy Anna, Tur­ner Zsigmond és Pöthe István sokszínű játéka maradt meg leginkább emlékezetemben. Ugyancsak az elismerés hangján kell szólnunk Cson­ka István ötletes jelmeztervei­ről, s Flatzner Tibor illúziót keltő, az adott teret jót kitől tö díszleteiről is. Színházunk az adott lehető­ségeket figyelembe véve nagy korúságból, lelkesedésből és szakmai tudásból sikeresen vizsgázott. Még egy vizsga azonban hátra van: most a kö­zönségen a sor, hogy nem csak szeretetéról, hanem hozzáérté­séről, fogékonyságáról is bi zonyságot adjon. SZ1LVÁSSY JÓZSEF JAVULT AZ EGÉSZSÉGÜGYI GONDOSKODÁS SZÍNVONALA Az utóbbi időben — különö­sen az ötödik ötéves terv kö­zepéig terjedő időszakban — örvendetes módon javult a dol­gozók egészségéről való gon­doskodás hazánkban. Az egész­ségügyi szervek főleg a járó betegek intézeti kezelése szín­vonalának növelése érdekében tettek sokat. A múlt évben eze>- ket az egészségügyi létesítmé­nyeket további 180 orvossal erősítették meg. Magasabb szin­ten dolgoznak az üzemi orvosi rendelők, több egészségügyi intézetben már rendszeresen két műszakban tevékenyked­nek, és az egyes járásokban fo­kozatosan elkészülnek a bete­gek teljes kivizsgálását lehető­vé tevő, korszerű egészségügyi központok. Nem kisebbről, az emberek egészségéről van szó, ezért a Szlovák Szocialista Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma va­lamennyi egészségügyi intézet, de főleg a járó betegek gyógyí­tásával foglalkozó orvosi in­tézmények- munkájának a szín­vonalát igyekszik javítani az elkövetkezendő években. Az Egészségügyi Miniszté­rium tájékoztatása alapján is­meretes, hogy még ebben az ötéves tervben két fontos gyógyszergyár már megkezdett bővítési munkálatait szükséges befejezni. Hozzáépítéssel, illet­ve korszerűsítéssel a kórházi ágyak számát 2200-zal növelik. Csak korszerű technikáyaj, új létesítményekkel azonban nem lehetne jó eredményeket elérni az egészségügyben, hoz­záértő, a mai gyógyászat isme­reteivel rendelkező személyzet nélkül. Az ötödik ötéves terv végéig — és a továbbiakban is — az eddiginél magasabb szin­ten foglalkoznak az egészség- ügyi dolgozók szakmai és ideo. lógiai nevelésével. A szaktudás mellett a gyógykezelésben nagy szerepet játszik az is, hogy mi­lyen ember és főleg milyen módszerekkel foglalkozik a kórházban, az egészségügyi in- tézetben talán életében elő­ször megforduló beteggel. A korszerű szakorvosi beavatko­zások, gyógyszerek, gyógygé- pek hatását csökkentené egy tapintatlan, esetleg durva alap- természetű ápolónő, éppen ezért az egészségügyi dolgozókból nem szabad hiányoznia az em­berbaráti szeretetnek. Az új egészségügyi létesít­mények egyik-másik megkez­dett épületrésze csigalassúság­gal halad előre. Ennek meg­gyorsítása érdekében olyan döntés született, hogy a terv­be vett új építkezések megkez­dési határidejét későbbre ha­lasztják, s csak akkor kezdik el az építkezést, ha a már megkezdett kórházak, poliklini- kák, egészségügyi központok elkészülnek. (k. l.f JÓ MUNKÁT VÉGEZNEK A Dunajská Stredal (duna- szerdahelyi) járás egyik leg­nagyobb mezőgazdasági üzeme a Mliečnó-i (tejfalusi) szék­hellyel létrehozott Kék-Duna Efsz, mely az év eleji egyesü­lés után hat községet foglal magába, és 3200 hektár föld­területen gazdálkodik. Ebben a nagy közös gazdaságban négy pőrtalapszervezet működik, melynek élén a kilenctagú összüzemi pártvezetőség áll. Itt a demokratikus centralizmus elvei alapján minden alapszer­vezet képviselteti magát, ami biztosítja a szocialista demok­rácia következetes érvényesíté­sét a pórtéléiben. Az összüzemi pártszervezet elnöke, Fehér Károly elvtár.s tájékoztatást nyújtott a kommunisták mun­kájáról és az új pártoktatási év előkészületeiről. — Az irányításunk alatt lévő négy alapszervezetben 122 párttag dolgozik, akiknek 76 százaléka közvetlenül a ter­melési részlegeken végzi mun­káját. A párt vezető szerepé­nek érvényesítését az egyes munkaszakaszokon dolgozó kommunistákon keresztül biz­tosítjuk. Munkánkban nagy súyt helyezünk a gazdasági felada­taink teljesítésére. Minden kommunistát pártfeladatokkal bízunk meg. A négy alapszervezptben alapfokú pártoktatás folyik. A nómenklatúrás káderek és az aktív fiatalok a šamorín-i (so­morjai) városi pártbizottság mellett működő középfokú pártiskolázáson vesznek részt. A vezető beosztásban tevékeny­kedő párttagok közül négyen esti egyetemei végeztek, né­gyen pedig jelenleg annak hallgatói. Nagy körültekintés­sel járunk el az előadók kivá­lasztásában; amihez a járási pártbizottságtól kapunk jelen­tős segítséget. Az új pártokta­tási évben a gazdasági felada­tok maradéktalan biztosításán kívül a CSKP KB októberi plé- numának határozatai alapján megkülönböztetett figyelmet fordítunk az ideológiai neve­lésre, a szemléltető agitáció és propagáció kiszélesítésére. A* előadott anyagot nyomtatás­ban minden résztvevő külön megkapja, hogy jól fel tudjon készülni a vitában a hozzászól lásra. A CSKP júliusi plénumá- nak határozatai alapján nagy figyelmet fordítunk a fiatalok, a SZISZ-tagok nevelésére és megnyerésére. SVINGER 1STVÁM KR ASZNOD ARI EMLÉKEK A košicei és a rožňavai Irozsnyói) járás harminc tagú turistacsoportjával a Szovjet­unióban jártam. Kijev után Krasznodar megtekintése szere­pelt útiprogramunkban. Krasz- nodari tartózkodásunk idején ellátogattunk a Sztancija köz­ségben V. I. Lenin szovhozba is. A falu a szovhoz vezetői és a pártszervezet elnöke vála szolt kérdéseinkre. A szovhoz mezőgazdasági te­rülete 11 300 hektár, s ebből több mint tízezer hektár szán­tóterület. Az állámi gazdaság­nak kilenc részlege van, me­lyek közül hármat tekintettünk meg. Megnéztük továbbá a szovhoz saját költségen épített és fenntartott óvodáját, vala­mint az éppen befejezés előtt álló szivattyútelep építését is, mely 12®J hektárnyi terület öntözőrendszerét látja majd el vízzel. Az építkezés 5 millió rubel beruházást igényel, mely­Tudósok tanácskozásai (ČSTK) — Banská Bystricán tegnap ünnepélyesen megnyílt a csehszlovák — jugoszláv törté­nelmi bizottság hetedik ülése, amely szeptember 13-ig tart, és szeptember 14-én a végleges jegyzőkönyv kidolgozásával és a történészek .fogadásával Bra­tislavában a Szlovák Tudomá­nyos Akadémia Elnökségén ér véget. nek fedezésébe a szovhoz hosz- szúlejáratú, kamatmentes álla­mi kölcsönt kapott. Ugyancsak most épül egy há­rom hektárnyi területet elfogla­ló üvegház is, melyben a mun» ka nagy részét automatizálják* Az üvegházat is önköltségen, 3 millió rubel befektetéssel épí= tik. Főleg paradicsomot és uborkát termesztenek majd benne A szovhoz a szakemberek neveléséről is gondoskodik. A diákoknak nyújtott maximális ösztöndíj 65 rubel. A szovhoz dolgozóinak havi átlagkereseté 127 rubel. (Egy egy szobás vá­rosi lakás lakbére beleszámít­va a villanyt és a gázt 5, egý kétszobásé 12 rubel.) A gazdaság munkaszervezése kitűnő. Előre pontosan ismerik tervfeladataikat az ötéves terv minden évére. A jó munkaer­kölcs é>s a szakképzettség a kitűnő eredmények biztosítéka. A szovhoztagok panaszkodtak az ez évi termésre. A gyakori felhőszakadások a szó szoros értelmében földig verték a ter­mést. így ebben az évben a több ezer hektáros területen csak 38 mázsás átlag gabona­hozam volt. Találkozásaink a szovhoz veze­tőivel és tagjaival kedves em­lékként maradnak meg emlé­kezetünkben, mert úgy éreztük testvérek, jó barátok között jár­tunk. BOHUS NEMČEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom