Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-02 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

Igen örvendetes, hogy mezőgazdasági üzemeink dolgozói a korszerű tudományos ismeretek felhasználásával egyre szebb sikereket érnek el a gabonafélék termesz­tésében. Ennek kedvező hatása elsősorban élelmiszeriparunk fellendülésében és a lakosság ellátásának javulásában tapasztalható. Kevesebb eredménnyel dicseked­hetünk azonban a megtermelt gabona hasznosításában. A hús és a tej előállításá­hoz ugyanis mezőgazdasági üzemeink országszerte még ma is túl sok gabonát hasz­nálnak fel. Štrougal elvtárs a CSKP KB 1972 áprilisi ülésének beszámolójában nem véletlenül bírálta ezt a jelenséget. .. „egy métermázsa sertéshús termeléséhez átlag 3.8—4 mázsa takarmánykeveréket használunk fel, de ha csupán gabonával etetünk, ez a mennyiség legkevesebb öt és fél, sőt ennél is több métermázsát tesz ki". ÉLELMISZER-ÉS TAKARMÁNYIPARUNK FONTOS NÖVÉ­NYE • AZ ÚJ FAJTÁK NEMESÍTÉSE MEGOLDJA A GÉPI BETAKARÍTÁST • BIZTATÓ EREDMÉNYEK A mellékelt képen látható Zora fajta egyaránt bizto­sít nagy tömegű zöldtakarmányt, vagy bőséges mag- termést már mindenki elismeri, hogy a gabonaszük­” séglet csökkentésének egyik legjárhatóbb út­ja és tartaléka a gabona takarmányiparban történő feldolgozása, ahol azt a megfelelő tápokkal és kon- centrátumokkal dúsítják. Habár az utóbbi évek alatt jelentősen növeltük eme ipar teljesítő képességét, és évente mintegy 4,5 millió tonna keveréktakar­mányt termelünk, ennek ellenére még ez évben is több, mint 2 millió tonna olyan gabonát fogunk fel­etetni, amelyet nem gazdagítanak más összetevők. Vajon miért? A keveréktakarmányok dúsításához szükséges fe­hérjetápok zömét drága pénzen külföldről vásárol­juk. A mezőgazdasági eredetű nyersanyagok beszer­zése azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, s az sem lebecsülendő tény, hogy az árak a világ­piacon szüntelenül emelkednek. Ilyen körülmények között látnunk kell azt, hogy mezőgazdaságunkban még mindig vannak kihasználatlan tartalékok, ami a fehérjedús takarmányok hazai előállítására is vo­natkozik. Ilyen takarmányok közé sorolhatjuk a hüvelyesek családjához tartozó szóját, amelyet sokoldalú elő­nyeinél fogva az USA-ban, a Kínai Népköztársaság­ban és a Szovjetunió délkeleti vidékein nagy terü­leteken termesztenek. A szója vetésterülete világvi­szonylatban 1971-ben meghaladta a 35 millió hek­tárt, és 48 millió tonna termésével már jelentős mértékben részesedett a takarmánytermesztésben. Nálunk ennek a növénynek a termesztése alig 850 hektáron csak a második világháború előtti években kezdődött. A felszabadulás után 1947-ben a szója vetésterülete már 1900 hektárra növekedett. A leg­nagyobb területet — 2630 hektárt — 1949-ben fog­lalta el. Az akkori évek szárazsága következtében igen alacsony, csupán 10 mázsa körüli volt a hek­tárhozama, ami kedvezőtlenül befolyásolta a további elterjedését. A negyvenes évek végétől azonban minőségileg is jelentős változások történtek falvaink életében. Me­zőgazdaságunknak a szocialista társadalmi rendszer minden támogatást megad, és a korszerű agrotech­nika alkalmazása a szója termesztését is fellendít­heti. Sok jó példával lehetne szemléltetni a szója ter­mesztésének előnyeit, amelyek kétségkívül azt iga­zolják, hogy méltó helye van mezőgazdasági üze­meink takarmánytermesztési rendszerében. Miként a gabonatermesztésben, úgy a szójatermesztés terén is a Dunajská Streda i (dunaszerdahelyi) járás ered­ményeivel bizonyíthatunk. Tavaly a járás szövetke­zetei és állami gazdaságai 216 hektáros területet biz­tosítottak a szójának. A Gabčíkovól (Bősi) Állami Gazdaság 80 hektárnyi területről átlagosan 18,5 má­zsás hektárhozamot ért el, a klúCovcei (kulcsod!) szövetkezet 10 hektáros parcelláján átlagosan 22 mázsa termett, a Mierovoi (Béke) Efsz tagjai 18 hektárról 15,8 mázsát takarítottak be hektáronként. Az idei tavasszal a járás szövetkezetei 231 hektárra bővítették a szója vetésterületét, s szlovákiai vi­szonylatban e fehérjedús növény termesztésében elő­kelő helyet foglalnak el a „ranglistán“. Teodor Šínsky mérnök, a Piešťanyl Növénytermesz­tési Kutatóintézet igazgatója, aki egyik legnagyobb barátja a szójának, látogatásunk alkalmával elisme­rően értékelte a dunaszerdahelyiek eredményeit: — Nagy örömömre szolgál, hogy a járásban felis­merték a szójának, mint a legsokoldalúbban fel­használható növénynek az előnyeit. Gyakorlatból ál­líthatom, hogy a szója zölden, szárítva vagy kuko­ricával együtt silónak termesztve kiváló takarmány. Magja 34—42 százalék fehérjét tartalmaz, s minden állattal etethető. További előnye, hogy nagyon ízle­tes takarmány, fehérjéje tökéletesebb, hatása jobb, mint a többi hüvelyesé. Füllesztve még a szalmája is etethető. — És milyen területeken jár a szója termesztése a legjobb eredménnyel? — Általában a melegkedvelő növények közé tar­tozik. Virágzás alatt különösen sok csapadékra van szüksége. Kellő öntözés esetén a 25 mázsás szemter­mést Is megadja hektáronként. Mivel páradús kör­nyezetet igényel, a szárazabb fekvésekben jól meg­hálálja, ha 6—8 gépalja szója után 1—1 gépalja ku­koricát vetünk. A kukorica-védősávok az egész ve­getáció alatt jó mikroklímát biztosítanak. Egyébként előveteményben nem válogatós. Ősszel mélyen szán­tott, tavasszal finoman elmunkált talajt igényel. Dél- Szlovákia valamennyi körzetében eredményesen ter­meszthető. — Miért vonakodnak akkor a termelésétől a me­zőgazdasági üzemek? — Ennek legfőbb okát abban látom, hogy a szója betakarításának gépesítését még nem oldották meg teljesen. Ebből a szempontból még ránk kutatókra is nagyon sok munka vár. Olyan fajtákat kell kineme­sítenünk, amelyek nagy termőképességűek, jól bírják a szárazságot és a gépi betakarítás számára is al­kalmasak. Az Ilyen fajták közé sorolhatom az inté­zetünk keretében, a Hurbanovo-Sešíleš-i üzemrészle­günkön kinemesített Zora fajtát, mely közvetlenül kombájnnal is betakarítható. A növény magassága 90—110 centiméter, nagy tömegű, kiváló minőségű zöldanyagot biztosít, takarmányliszt készítésére is alkalmas. A másik megfelelő szója fajta a Nigra. Szára alacsonyabb, magtermesztésre a legkitűnőbb fajták egyike. Intézetünk kísérleti parcelláin négy­éves átlagban 24,6 mázsás termést adott hektáron­ként. A szóját egyébként a jövő takarmányának tar­tom, amely a leghatásosabban enyhíthetné fehérih- behozatali és takarmányozási gondjainkat. Šinský mérnök véleményének igazolásával a Štúro- voi Állami Gazdaság szentgyörgyhalml üzemegységé­ben is találkoztam. A majorság mellett 50 hektáros táblán éppen a szója betakarítását végezték. Medo- varsky Mihály igazgató elvtárs megelégedéssel be­szélt a várható terméseredményekről: — Kísérletképpen az 50 hektár termésének felét az újmajori szárítóüzemünkben takarmánylisztnek dolgozzuk fel. Véleményem szerint ez a szója hasz­nosításának a legbeváltabb módszere. Eddig 246 má­zsa takarmánylisztet készítettünk a két nap ahitt betakarított zöldanyagból, ami annyit jelent, hogy érdemes e növény termesztésével foglalkozni. lövőre 100 hektárt vetünk belőle. A népgazdasági tervek 1975-ig 5500 hektárt irá­nyoznak elő a szója vetésterületének kibővítésére. Az igényeket és a lehetőségeket számítva oly csekély ez a terület, hogy a fehérjedús takarmányok termesz­tésének programját maradék nélkül teljesíthetjük. A szója azonban megérdemelné, ha a gabonához ha sonlóan országos mozgalom bontakozna ki vetéste­rületének, termesztésének a tervet meghaladó na­gyobb arányú bővítésére. SZOMBATH AMBRUS A Piešťanyi Növénytermesztési Kutatóintézetben a nagy fehérjetartalmú, bő hozamú, szárazságtűrő és gépi betekarításra is alkalmas szójafajták nemesítését külön szakcsoport végzi (VI. Taškár felvételei) i'! ' i' §§r» 8; $ 1 < f» i É.® í ,$ fw!! i!' I 8 i I U\ 8«í XBÍK ** 35 tfissn át A »c Jkbc « saST' •éSxk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom