Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-02 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó
Araikor Žiar nad Hronom környékén járok, mindig különös tiszteletet érzek azok iránt, akik huszonegy-hu- szonkét évvel ezelőtt az alumíniumgyárat építették. Egyszerű, többnyire sohasem látott javakorabeli és öregedő emberekre gondolok olyankor. Azokra a sziklaszilárd akaratú munkásokra, akiknek már annak idején is a szüntelen tenni akarás és a lankadatlan szorgalom volt a legfontosabb Jellemzőjük. Sokat töprengtem már azon, hogy hányán dolgozhattak az építkezésen. Pontos számukat azonban már aligha tudná valaki megmondani. Nehezen akadt olyan idő, különösebb figyelmet fordítani arra, hogy név szerint kik ásták az alapokat, hányán keverték a habarcsot, vagy adogatták hosszú sorokban állva egymás kezébe a téglákat. A nagy kiterjedésű építkezésen kevés volt a gép. A talajegyengetést ásóval, lapáttal végezték. A legtöb bet használt szállítóeszköz pedig a talicska volt. Különböző gondok, problémák is gyakran nehezítették az építők dolgát. Két év alatt mégis elkészültek mindennel. Helyére került az utolsó gépsor utolsó csavarja is. A Szlovák Nemzeti Felkelés kilencedik évfordulóját már igazi termelőmunkával ünnepelte a lelkes közösség. Akkor csapolták az alumínium első kilóit. Az építők többsége azóta is a gyár dolgozója. Egyszerűen nem tudnak, de nem is akarnak megválni a sokak számára otthont is jelentő környezettől. Annyira sajátjuknak és otthonuknak éreznek ott mindent, hogy abba betegednének bele, ha munkahelyet kellene változtatniuk. Munkakezdés előtt, vagy amikor hazafelé mennek, ragaszkodó pillantásokkal simogatják végig a régi falakat, az új i'észlegek korszerű csarnokait és a hatalmas gőzfelhőket eregető kohókat. Talán még a szüntelenül füstölő óriási kéményekre sem tudnának haragudni. Pedig ma sem könnyű ott a munka ... — A negyvenes évek végén, illetve az ötvenesek elején a gazdasági élet minden egyes területén egyre nagyobb szükségét éreztük az alumíniumnak, amelyet előnyös tulajdonságai folytán jóval szélesebb körűen és gazdaságosabban fel lehet használni, mint az egyéb fémek bármelyikét — kezdte szövögetni az emlékezés szálait František Šlulák mérnök, a Szlovák Nemzeti Felkelés nevét viselő gyár igazgatója, a veteránok egyike. — Külföldről azonban a legkisebb mennyiség beszerzése is komoly gondokkal járt. Akkor került mind jobban előtérbe a hazai üzem létesítésének gondolata. Ilyen jellegű építési és alumíniumgyártási tapasztalataink azonban nem voltak. Éppen ezért becsüljük ma is különösen nagyra azt az igazi internacionalista segítséget, amelyet akkor a szovjet és a magyar elvtársak részéről kaptunk. Anyagi és erkölcsi értékét egyaránt nehéz volna számokkal kifejezni ennek a segítségnek. A szovjetek a tervdokumentáció nagyobbik részének elkészítésével, a magyarok pedig elsősorban szakemberképzéssel siettek segítségünkre. Közvetlenül részt vettek azonban a gyár építésében is. A legnehezebb pillanatokban is mindig számíthattunk rájuk. Nélkülük nem lenne most húszéves a csehszlovák alumíniumgyártás. Amikor a kétéves megfeszített munka eredményeként avatásra készítették elő a gyárat, már jól képzett szakemberekként jöttek haza azok, akik a magyar, illetve a szovjet egyetemeken és Uezemkben sajátították el a termelés legfontosabb tudnivalóit. Több mint százötvenen voltak. — Az első ünnepélyes csapoláskor szinte leírhatatlan volt az örömünk — mondta később Ján Kanina elvtárs, az üzemi párta!apszervezet elnöke. Ö ugyancsak huszonkét éve él együtt a gyárral. — Itt volt akkor mindenki, aki valamilyen formában hozzájárult ahhoz, hogy mielőbb sor kerülhessen a nevezetes napra. Az elvtársi kapcsolatok azóta minden téren kibő viiltek. és az évek múlásával egyre szilárdabbá kovácsolódtak Most. szinte alig múlik úgy el egy hónap, hogy ne érkezne valahonnan néhány mindig szívesen várt szakember. Üres kézzel sohasem jönnek. Jó tanácsokkal, szakmai mesterfogások átadásával segítenek rendszeresen bennünket, de nem titkolják el a komoly kutatómunka legújabb eredményeit sem. Mi tőlünk telhetően hasonló formában ingyekszünk viszonozni az önzetlenségüket. Az eltelt kát évtized sok változást hozott a gyár életében. Az igazi elkötelezettséggel végzett munka olyan sikereket eredményezett, amelyekhez másutt alig volt hasonló annak idején. Közben fokozatosan bővítették é« korszerűsítették az egyes termelési ágazatokat. Az eredeti tervek értei mében kimondottan csak az alumíniumgyártás volna az üzem dolgozói tiak feladata. Igaz. ez sem lenne ke vés, hiszen a utóbbi időszakban átlagosan 67 százalékkal termeltek évente többet annál. amennyivel a korábbi távlati célkitűzések idején számoltak az emberek. Rövidesen sor kerül már az egvmilliomodik tonna fehér fém lecsapolására is. Ilyen nagy mennyiség külföldről való be szerzése több mint félmilliárd dollár többletkiadást jelentett volna az or szág számára. Néhány évvel a gyáravatás után a hengerdékben is kezdetét vette a munka. Később egyre gyorsabb ütem ben fokozódott az üzem árutermelése. Tizenhárom éve a villanyvezetékek huzalkötegei is a žiari gyárban készülnek. A korszerű építészet legtöbb ágazatát pedig el sem lehetne már képzelni az onnan kikerülő közkedvelt és mással csak nehezen pótolható termékek nélkül Legújabban már az üzem dolgozói készítik a kti lönböző méretű krérnl ubusokat is a bratislavai Kozmetika vállalat részére Azon a gyártási részlegen helyszűke miatt csak régebbi típusú gépsorokat állíthattak munkába Egy év múlva azonban, amikor befejezik az új csarnokok építését, a legkorszerűbb be rendezések üzemeltetésével, jelentő sen kevesebb fáradsággal a többszörösét termelik maid a pillanatnyi, ugyancsak tekintélyes árumennyiség nek. Csupán szemléltetésként szeret nőm megjegyezni, hogy ez évben több mint 450 millió koronás értéket kép visel az üzem árutermelése az alu míniumgyártás mellett. — Úgy hiszem fölösleges lenne továbbra is csak azt bizonygatni, hogy milyen óriásit fejlődött üzemünk a húsz év során — váltotta át a beszélgetés témáját a gyártásvezető Karol Életem értelmét jelenti számomra a gyár Ha el kellene innen mennem büntetve úre/ném magam — vallotta Dominik Šiška, a törzsgárda egyik legrégibb fasj-t. Ján Kanina, az üzemi pártalapszer- vezet elnöke A galliumgyártás *egűjabb techno légiójál Michal Bah nský mérnök vezetésével dolgozták ki az üzem kutafi.i Struna mérnök. A tény' különben is maguk helyett beszélneK. Végül még azt hinné majd rólunk valaki, hogy csak a múltból élünk. Pedig nem így fest a helyzet. Egyre komolyabb figyelmet fordítunk mindarra, ami öszefüggésben van a gyár jövőjével. Elsősorban a kutatómunkára gondolok. Jelenleg csaknem kétszáz jól képzett és gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakember keresi a több, jobb és olcsóbb termelés újabb lehetőségeit. Már maga ban az is jelentős sikerként értékelhető, hogy egy különleges technológiai eljárás alkalmazásával a másod ostályú, kevésbé értékes nyersanyag bői állítjuk elő az alumíniumot. Az eljárás tökéletesítése is saját kutatóink érdeme. A jó minőségű nyersanyagforrások ritkasága miatt világ- viszonylatban is mind jobban nevek szik eziránt az érdeklődés. A kutatómunka terén egész sor újabb kimagasló eredménnyel is büszkélkedhetnek az üzemben. Michal Ba binský mérnök vezetésével például a közelmúltban dolgozták ki a gallium gyártás legújabb módszerét. A kísérletek sikere óta a hulladékból elő állított különösen értékes fémet elsősorban a félvezetők, a televíziós készülékek képernyőjének, valamint a magas hőmérsékletet mérő hőmérők készítésére használják. Exportra kerti lő kilójáért 28 ezer devizakoronát ti zetnek a vásárlók. A jó nevű kutatók egyes csoportjai azonban már több alkalommal okoztak meglepetést i nagyfokú nemzetközi érdeklődés számára. A közeli hetekben előreláthatólag újabb sikerről szóló bejegyzés kerül a hosszú listára. Az illetékesek úgy ígérik, hogy az sem lesz kevesebbet érő az eddigieknél. — Ha már a gyár jövője kerül szó ba, azt is el kell mondanunk, hogy a hatodik ötéves tervidőszak kezdetén hozzálátunk a legrégibb üzemegységek újjáépítéséhez és korszerűsítéséhez — mondta Milan Viest mérnök iielyettes gyárvezető. — Tíz év alatt negfiatalítunk itt mindent. Közben a fokozott környezetvédelemről sem fe ledkezhetünk meg, amire már eddig is sok munkát és rengeteg pénzt for- iítotíunk. Amióta megvásároltuk és felszereltük a szűrő- és tisztító beren dezéseket, évente mintegy 150 — 160 tonnával kevesebb szennyeződés kerül a környék levegőjébe. A közel jövőben ezen a téren is további nagyarányú javulásra lehet számítani. Egyáltalán nem nevezhető már halott falunak Horné Opatovce sem, amelyet tizenöt évvel ezelőtt éppen az alumíniumgyártás nagyfokú környezet- szennyezése miatt kellett kitelepíteni. Már újra lakják a falut, és körülötte ismét zöldek a hegyek és az erdő... A gyárban különös gondot fordítanak a dolgozók egészségvédelmére. Sklené Teplicén, az üzem éjszakai szanatóriumában, amely a maga nemében úgyszólván egyedüli az országban, nemcsak néhány napot tölthetnek el kellemes környezetben a gyár munkásai. A régebbiek után éppen ezekben a napokban fejezik be Dono- valyn az új üdülőközpont építését. De ez még korántsem minden. Évente kerek egymillió koronát költenek az dősebbek és a fiatalok üdültetésére. Mem nehéz kiszámítani, hogy menynyi jut ebből egy dolgozóra ott, ahol naponta hat és fél ezer emberért fordulnak meg az autóbuszok. Az idei nváron is sokan töltötték szabadságukat vállalati költségen a Szovjetunióban, Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában és másutt. Ogy hiszem, semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy valamennyien egyformán megérdemlik a sokoldalú gondoskodást, a törődést, csakúgy, mint a szocialista módon gondolkodó és cselekvő embereknek kijáró tiszteletet. LAÍ.O KÁROLY A kutatók és a munkások között jó az összmnnka. JOZEF GONJTKO felvételei
