Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-05 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
■Mlífaa 1973. augusztus 5. A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 4.30, nyugszik: 19.24 Közép-Szlovákía: 4.22, nyugszik: 19.18 Kelet-Szlovákia: 4.14, nyugszik: 19.08 órakor A HOLD kel: 12.31, nyugszik: 21.45 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK KRISZTINA HORTENZIA nevű kedves olvasóinkat ■ 1813-ban született IVAR AASEN norvég nyelvtudós, költő, hazája művelődéstörténetének egyik legnevesebb alakja ( + 1896) | 1898 ban született SCHÖN- STE1N SÁNDOR, a magyar munkásmozgalom, az illegális kommunista párt kiemelkedő harcosa (a német fasiszták 1945-ben megölték). A következő tartalmából: Kádermunka a CSKP XIV. kongresszusa után Karéi Kővár — Miloš Hendl cikke Növekednek az igények Makrai Miklós írása Eredményesen fejlődik Szlovákia ipari termelése Szabó Lajos cikke Összeházasodtunk A család szerepe társadalmunkban Gondolatok a költészetről Jevgenyij Vinokurov írása Bánatos arcom Henrich Böll novellája Szovjet föld, szovjet emberek Érdekességek, tudósítások BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK RENDSZERESSÉG Azokat a napokat, melyeket a pártszervezetek kijelöltek maguknak tevékenységük rendszeressége érdekében, a legtalálóbban pártnapoknak nevezhetnénk. Számos pártszervezet mindig a hét ugyanazon napján tartja gyűléseit, a pártoktatást és az egyéb rendezvényeket. Például a Dunajská Streda-i |árási Epí- tővállaiatnál a hétfő a pártnap, a senicai Slovenský hodváb nemzeti vállalatnál pedig a csütörtök. Van, ahol a kedd, a szerda, a péntek a pártszervezet napja. Miért célszerű mindig ugyanazon napon tartani a pártszervezetek rendezvényeit? — kérdezhetné valaki. Erre mindenekelőtt azoknak a szervezeteknek a tagjaitól kapna igen meggyőző választ, amelyekben bevált ez a módszer. Elsősorban az indokolja a pártnapok bevezetését, hogy ugyanazon a napon más szervezet nem rendez semmilyen akciót, ami lehetővé teszi, hogy a kommunisták valamennyien jelen lehessenek a taggyűléseken, a pártoktatásun stb. A tagok közül senki sem hivatkozhat arra, hogy egyéb rendezvényre kell mennie a pártszervezet akciója idején. A nagyobb üzemekben a pártbizottság külön napot jelöl ki a vezetőségi gyűlések megtartására. Ennek lényegében ugyanaz az oka, mint a tagsági gyűlések időpontja állandósításának. Ugyanez vonatkozik a tömegszervezetek akcióinak a megtartására; vagyis tanácsos leszögezni, a hét melyik napján, mely tömegszervezet tartsa rendezvényeit. Vannak helyek — községek, üzemek, szövetkezetek — ahol már megszokták, hogy például a SZISZ napja a kedd, a szakszervezeté a csütörtök, a Vöröskereszt, a Nőszövetség, a CSSZBSZ helyi vagy üzemi szervezetéé, a csütörtök, a péntek stb. A tömegszervezetek napjainak a bevezetését az is indokolja, hogy minden kommunista tagja valamilyen tömegszervezetnek, illetve pártfeladatul kapta valamely tömegszervezet munkájának a támogatását. Azok a párttagok tehát semmiképpen sem hiányozhatnak a tömegszervezet gyűléséről, akik pártfeladatot teljesítenek valamely tömegszervezetben. A módszer bevezetése tehát lehetővé teszi, hogy a párttagok mindig jelen lehessenek a tömegszervezet összejövetelein. Tapasztalatok bizonyítják, hogy ahol bevezették a pártszervezet és a tömegszervezetek akcióinak ugyanazon a napokon való megtartását, ott nemcsak a tagok megjelenésének a százaléka emelkedett az egyes rendezvényeken, hanem általában fellendült a pártszervezet és a tömegszervezet tevékenysége. Örvendetes, hogy nemcsak az üzemekben válik be ez a rendszer, hanem faluhelyen is. A feltételek lényegében ott is megvannak a módszer bevezetésére, arról nem is beszélve, hngy rendszerességre a falusi pártszervezetek ós tömegszervezetek működésében is szükség van. Érdemes tehát elgondolkodni a módszer bevezetésén ott is, ahol ezt eddig nem valósították meg. Számos alapszervezetben éppen a rendszeresség állandósítása okoz gondot, illetve hátráltatja a munka fellendülését. A tömegszervezetek napjainak a bevezetése elsősorban a rendszeresség terén jelent előrehaladást. A rendszeresség pedig nagyban hozzájárulhat a célkitűzések maradéktalan megvalósításának szavatolásához. F. I. KÜLPOLITIKA! KOMMENTÁRUNK Permanens válság Az amerikai dollár válsága immár valóban tartóssá, divatos kifejezéssel permanensé vált. Mindez azt bizonyítja, hogy a tengerentúli valuta megmentését szolgáló nixoni intézkedések hatástalanok maradtak. Nem áll szándékunkban kimerítő és pontos felsorolásokat nyújtani különböző nyugati és távolkeleti nagybankok átváltási árfolyamáról. Tény azonban, hogy az Egyesült Államok szövetségesei egyre mélyebben kénytelenek a zsebükbe nyúlni, hogy toldozgassák-foldozgassák az amerikai államháztartás deficitjét. Nyilvánvaló, hogy Tanaka washingtoni látogatása során szintén első helyen szerepelt a valutaválsággal összefüggő kérdéskomplexum. Nem titok ugyanis, hogy a dollár „krónikus megbetegedése“ éppen a japán népgazdaságot sújtotta a legjobban. Mégpedig szinte minden ágazatát, hiszen köztudomású, hogy a japán ipar, amely teljes mértékben a külföldi nyersanyag-szállításokra szorul, az amerikai felvevő piacra épült. így aztán a dollár értékcsökkenése, majd a Fehér Ház „drasztikusnak“ is nevezett gazdasági intézkedéseit éppen Tokióban okozzák a legtöbb problémát. Felfigyeltető momentum, hogy a japán államférfival egyidejűleg Whitalm ausztráliai kormányfő is Washingtonba látogatott. Aligha férhet hozzá kétség, hogy a két ország érdekszférájába tartozó társég politikai és főként gazdasági vonatkozásai szerepeltek a megbeszélések napirendjén. Nos, az elhangzott nyilatkozatok nem sokat árulnak el a tárgyalások „valódi“ témaköréből. Bizonyos azonban, hagy Washingtonban, a nyári „uborkaszezon“ ellenére is, lázas diplomáciai tevékenység folyt. Az előzményekhez természetszerűleg hozzátartozik Washington és Tokió rivalizálása. Ugyanis aligha tagadható le, hogy az Egyesült Államok távol-keleti szövetségese, amelynek valóban jól prosperáló ipara van, immár konkurrenciát jelent az amerikai nagyvállalatok számára. Az igazsághoz tartozik, hogy például Washingtonban nem nézik jó szemmel a szovjet—japán közeledést sem. Arról nem is szólva, hogy Nixon elnök felrúgva a szövetségi kapcsolatok játékszabályait egyszerűen elfelejtette tájékoztatni a tokiói kormányt Kína-koncepciójáról. így azután Tanaka majdnem lekéste a pekingi vonatot és ugyancsak jó időbe telt, amíg az immár „nyeregben ülő“ pekingi vezetéssel zöld ágra vergődött az „amerikai számla“ kiegyenlítésének a tekintetében. A felsorolt tények jellemzőek a kapitalista világ országainak szövetségesi viszonyában. Ugyanis nem baráti és kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésről van szó, hanem egy-egy térség „birtoklásáról“ mind politikai, mind gazdasági szinten. Kétségkívül Japán Távol-Kelet gazdaságilag legerősebb országa. Sőt. világviszonylatban is rendkívül előkelő helyet foglal el, ami ipari termelését illeti. így tehát Washington nem éppen véletlenül és oktalanul féltékenykedik a Felkelő Nap országára. A közeljövő mutatja majd meg, vajon miként alakul a két ország kapcsolata, mennyiben sikerül áthidalni az amerikai vámkorlátozások támasztotta akadályokat és vajon a jen meddig bírja injekciózni a hosszú éveken át „mindenhatónak“ tartott amerikai valutát? Aligha hihető hogy huzamo- sobb ideig, hiszen Japánban szintén növekszik a profit utáni hajsza, a japán mammut-vállalatok szintén nem szívesen mondanak le — még amerikai partnereik javára sem — jogosnak vélt hasznukról. BALOGH P. IMRE A NAGY KÉRDÉS.. A cmhsta közösség országai kommunista pártjainak vezetőt testvéri hangulatú tanácskozáson vettek részt Krímben. ÍČ3TK — TASZSZ) A Világifjúsági Találkozón egymást követik a fiatalok szolidaritási akciói, amelyeket természetesen kulturális műsorokkal kapcsolnak össze (fenti képünk); Angela Davis a fesztiválon találkozott Vo Thi Lin-nel, aki átélte a Son My-i tömegmészárlást (lenti képünk f. (CSTK — ZB) 1973. VIII. 5. ... vajon meddig zuhanhat az árfolyam? [H. BAČÍK KARIKATÚRÁJA) E heti karikatúránk
