Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-01 / 181. szám, szerda
Belpolitikai ko mme n t á r Csillogó üvegek A Jablonec nad Nisou-i PRE- (CIOSA nemzeti vállalat tlmačei (tolmácsi) üzemében éppen műszakváltás van. Csinos nők mennek befelé és jönnek ki az impozáns épületből. Annyira jólöltözöttek, hogy ha nem állnának meg egy pillanatra a portás előtt, azt hihetnem: nem is az üzem dolgozói. De megállnak. Kis kézitáskájukat kinyitják, s odatartják a portás elé, ki elnézést kérőén mosolyogva beletekint. — Köszönöm, viszontlátásra! r— mondja s máris mehetnek tovább. Már ebből az epizódból is sejteni, hogy valami értékes apróságokat készíthetnek itt, ha szükségesnek tartják az ilyen ellenőrzést. Az előcsarnokban Pompoš Július, a személyzeti osztályának vezetője, az üzemi pártszervezet elnöke fogad. Barátságosan, készségesen tájékoztat az üzem munkájáról. Néhány mondatban elmondja a lényegei: üvegcsillárok apró részeit, függőit készítik. Javasolja, hogy mielőtt bővebben beszélgetnénk az tizem munkájáról, nézzük meg a munkacsarnokokat, ismerkedjünk a termeléssel. Tágas csarnokba vezet, hol a egész vállalat legjobb dolgozója szorgoskodik. Mosolyogva fogadja kôszOfťýíK'ľunket, de keze fürgén jár tovább tgyik kapcsolókarról a másikra. Néhány mondat erejéig igyekszünk őt „feltartani“. — öt éve dolgozom az tizemben, megismertem, megszerettem a munkát — mondja, miközben állandóan szemmel tartja a gondjaira bízott gépet. — Igyekszem munkámat lelkiismeretesen elvégezni, teljesíteni a rám bízott vagy vállalt feladatot. így műszak után kellemes érzéssel hagyom el az üzemet, fizetéskor pedig több kerül a ' borítékba is. — Mit csinál műszak után? — A szomszéd községből, Cajkovból járok be dolgozni, Falun lakom, ott mindig akad tennivaló. Szórakozni nemigen járok, szeretek egyedül lenni. Az üzemben tagja vagyok a SZISZ vezetőségének, igyekszem, hogy szervezetünk minél eredményesebb munkát végezzen. Szeretnénk egy kézilabda- pályát létrehozni, s megalakítani a csapatot. Természetesen nőit, hiszen üzemünkben több csapatra való ügyes lány dolgozik. Ez igen hasznos lenne, gépsorok mellett csinos nők szorgoskodnak. A csarnokban Kováčik Matej mesteren kívül nincs férfi. — Az üzem 220 dolgozójából 170 nő — tájékoztat Pompoš elvtárs, végigtekintve a hosszú csarnokon. — Csak az irányító személyzet és a karbantartók férfiak. Elindulunk a gépsorok között, nézelődünk. A mintegy egy méter átmérőjű széles köszörűkhöz szorosan tapadnak a tartósínekre ragasztott apró üvegrészecskék. A gombostűfej nagyságútól a néhány centiméteresig mindenféle nagyságú megtalálható itt. — Amíg teljesen elkészül egy egy darab, több műveleten is átesik — magyarázza Kováčik elvtárs, aki a Februári Győzelem 25. évfordulója alkalmából „A párt érdemes tagja44 elismerést kapta. — A munka rendkívüli figyelmet és pontosságot igényel, ugyanis a legki- seb figyelmetlenség is selejtet eredményezhet. Kezembe veszek egy kész darabot s csodálkozva forgatom az ujjaim között. Nem akarom elhinni, hogy ennek a kb. 2 centiméteres üvegdarabkának 33 oldala van. Még egyszer utána számolok: harminchárom! Nézem a finomnak egyáltalán nem nevezhető gépet, s nem tudom elképzelni, hogyan lehet ezen ilyet alkotni. De ahogy tekintetem a gép mellett szorgoskodó, ügyes kezű lányon akad meg, már lehetségesnek tartom. Búry Stefan termelésvezető, aki szintén velünk tart, nézelődés közben magyaráz. — A nyersanyagot Jablonec- ból kapjuk, itt csak csiszoljuk, fényesítjük. A munka igen nagy figyelmet, pontosságot igényel. Minden oldalnak egyformának és fényesnek kell lennie. Nagy szaktudást nem, de annál több pontosságot, figyelmet igényel ez a munka. Megállunk az egyik gép mellett, melyen Katarina Tosalová, nemcsak az üzem, hanem az Katarína To&alová, a vállalat legjobb dolgozója munka közben mert lehetőséget teremtenénk az üzem dolgozóinak — az eléggé egyhangú és kevés mozgással járó munka után — a sportoláshoz, — mondja s fordít egyet a kapcsolón. A ’ tágas, világos igazgatói irodában Štefan Heriban mérnök, az üzem igazgatója, készségesen tájékoztat az üzem életéről. — Üzemünkben a termelést 1960-ban kezdtük meg. Főleg női munkaerővel, hiszen maga az üzem is azzal a céllal épült, hogy segítsen megoldani a nők foglalkoztatottságának a kérdését. Ez jelentős mértékben sikerült is, hiszen két műszakban közel 200 nő végzi üzemünkben a csillárüveg csiszolását. Bár a munka nem a legtisztább, mégis serkentőleg hat az, hogy munkánk nyomán ilyen szép csillárok születnek — mondja és fényképeket tesz elém, melyek különféle, szebbnél szebb világítótesteket ábrázolnak. — Štefan Heriban mérnök, az üzem igazgatója Vállalatunk termékeit 120 országba exportálja. Természetesen nemcsak kész csillárokat, de azok kisebb egységeit külön- külön is. Különösen a Szovjetunióban igen keresettek gyártmányaink. Bár egy kicsit drága — 3—4000 koronába kerül egy darab — idehaza is igen sok kerül eladásra. Idei termelési tervünk 17 millió koronát tesz ki, de ez az összeg rövidesen megháromszorozódik, ugyanis 1974-ben újabb csarnokban kezdjük meg a termelést korszerű gé*pek segítségével. Természetesen nemcsak a mennyiség fokozására törekszünk, a kiváló minőséget is állandóan szem előtt tartjuk. Ennek konkrét eredménye az is, hogy üzemünk 1972-ben vállalati méretben a legjobb minőséget érte el. Ez az eredmény nagyban elősegítette, hogy az összetett versenyben a 2. lie lyen végeztünk. Termelési tervünket tavaly 104,1 százalékra teljesítettük, idei első félévi eredményünk mérlege 103 százalék. A tervteljesítést nagyban elősegíti az, hogy 8 szocialista munkabrigádunk maradéktalanul teljesíti kötelezettségvállalásait. 1972-ben a gépesítő műhelyben dolgozó „Felszabadulásunk 27. évfordulófa brigád44 volt a legjobb. Jól végzi munkáját az „energoblok“ kollektíva is, mely a feladatok teljesítéséért a CSKP megalakulása 50. évfordulója alkalmából elismerő oklevelet kapott. Paštrnák František elvtárs, az FSZM elnöke a szakszervezetek Vili. kongresszusán a jól végzett munkáért részesült elismerésben. Valóban lelkiismeretesen dolgozik, szívén viseli a dolgozók gondját-baját, szervez, segít, együttműködik az üzem vezetőségével. Beszélgetés közben szó esett az üzem dolgozóinak kulturális életéről, a fiatalok tevékenységéről. A SZISZ-szervezet annak ellenére, hogy nem rendelkezik megfelelő helyiséggel, eredményesen dolgozik. A tagok bekapcsolódnak a község SZISZ- szervezetének kulturális megmozdulásaiba, tevékenykednek a tánccsoportban. Kirándulásokat szerveznek a szakszervezettel közösen, szorgalmasan dolgoznak a kézilabda-pálya építésén. Persze, azért akadnak hiányosságok is a vezetőség munkája körül, több esetben bírálható a tagok aktivitása is. örvendetes viszont az, hogy a jelentős akciók végrehajtásánál mindig egységesek. Befejeztük a beszélgetést, becsuktam jegyzetfüzetemet. Néztem az asztalon lévő csillogó üvegdarabkákat, amelyekből a csillárok készülnek. Azok a csillárok, melyek 120 országban hirdetik a csehszlovák dolgozók — köztük a tolmácsi üzem dolgozóinak is — jó munkáját. BÖJTÖS JÁNOS VÁLLRÁNDÍTÁS ÉS KÖZÜGY Azi hiszem mindenki igazolhatja, hogy nem szeretjük feleslegesen zavarni a közigazgatási dolgozókat és csak akkor fordulunk hozzájuk, amikor kérésünk elintézése a köz igazgatás hatáskörébe tartozik. Amikor tehát a „kisember“, a „névtelen dolgozó“ valamelyik panaszának orvoslását, ügyes-bajos dolgának elintézését kéri valamelyik közigazgatási szerv dolgozójától, ezt nein időtöltésből teszi, nem „molesztálni“ akar, hanem elvitathatatlan jogát érvényesíti. Természetesen az egyéni érdekek nem szoríthatják háttérbe a társadalmi érdekeket, senki nem követelhet lehetetlent és mindenkinek meg kell értenie, hogy az igényeket csak a fejlődés arányában és ütemében elégíthetjük ki. A közigazgatási dolgozó joga és kötelessége elbírálni a kérés jogosságát és közölni az ügyféllel, hogy teljesíthető-e vagy sem és ha nem teljesíthető a jogos kérés, akkor ismertetnie kell ennek objektív okait. De a közigazgatási dolgozó nem válaszolhat az ügyfél kérésére — vállrándítással. írásomat egy ilyen „közigazgatási vállrándítás“ idősze- ríísíti. Az történt ugyanis, hogy egy úgynevezett „kisember“ az illetékes nemzeti bizottság nagyon fiatal tisztviselőnőjétől azt kérte, hogy űjsz" ŕ t gyermekét vegyék fel bölcsödébe, mert a felesége szülési szabadsága lejár, munkába kell lépnie. A tisztviselőnő néhány kurta szóval közölte, hogy a bölcsődék zsúfoltak, tehát a kérési nem teljesítheti. Amikor az ügyfél zavart tanácstalansággal megkérdezte, hogy akkor mit csináljon, a tisztviselőnő egy szót sem szólt, hanem megrántotta a vállát. Egy ilyen vállrándítás sok mindent kifejezhet: mi közöm hozzá?, mit törődöm vele? Ez igazán nem az én gondom!, stb. De éppen ezért az ilyen vállrándítás: cinikus, sértő és azt a látszatot ébreszti, hogy a szocialista közigazgatást „hidegen hagyják“ napi gondjaink, problémáink, hogy az állampolgárnak nincs fogódzója, nincs miben megkapaszkodnia. segítsen magán, ahogy tud. Mindnyájan tudjuk, hogy ez nem igaz, hogy a közigazgatási szervek fizetett és választott dolgozói valóban a közösség érdekei! szolgál ják, hogy igen gyakran erejükön felül teljesítenek sokszor megoldhatatlannak látszó feladatokat. De egyetlen ilyen fölényes, nemtörődöm vállrándítás megingathatja egy ember bizalmát, elkeseríthet egy becsületes dolgozót, csökkent- heti társadalmi és munkaaktivitását. Az ilyen vállrándítás: elbizakodottság. Márpedig a kommunista erkölcs elítéli az elbizakodottság minden megnyilvánulását és arra tanítja az embereket, hogy kritikusan szemléljék önmagukat, reálisan értékeljék környezetük ítéleteit, a közvéleményt. Félreértéseket elkerülendő: a leírt esetben nem azt kifogásolom, hogy az ügyfél gyermeke számára nincs hely a bölcsödében. Ezt elfogadom objektív nehézségnek, mert tudom, hogy ezen a téren még sok nehézséggel küzdünk. Csupán azt kifogásolom, hogy ezt a tényt, ezt az objektív okot az illető tisztviselőnő nem igyekezett megmagyarázni, hogy nem mutatott egy kis együttérzést. Mert emberi tulajdonság az az elvárás, hogy ha a problémáink megoldására illetékes személy nem tud segíteni, legalább egy kis emberséges megértést tanúsítson gondjaink iránt. A közigazgatási dolgozónak tudnia kell, hogy nem születés, vagy rang alapján nyerte el a beosztását, hanem a nép, a párt vezette szocialista társadalom bizalma ültette az íróasztalhoz! Azért, hogy a párt eszméinek szellemében a népet szolgálja! Ismétlem: a tisztviselőnő még fiatal. Tehát meg kell tanulnia a leghumánusabb, legnemesebb igéket — a szocializmus igéit, el kell sajátítania a szocialista közigazgatási dolgozó számára kötelező magatartásformát — ettől pedig a vállrándítás idegen! PÉTERFI GYULA ORVOS ÉS IRODALMÁR MARÉK ANTAL JUBILEUMA A szlovákiai magyar irodalom első nemzedékének egyik képviselője Marék Antal. Losoncon élt, ahol első kötete: „Emberek az óceánon4' címmel 1927- ben jelent meg, majd még ugyanebben az tesztendőben követte egy másik elbeszéléskötete: „Vihar a galambház felett4'. Ezután egy darabig nem láttuk olyan sűrűn nevét a szlovákiai lapokban, ugyanis Marék Antal beiratkozott a budapesti, majd a pécsi egyetemre, ahol 1932-ben orvosdoiktori diplomát szerzett. Ebben az évben jelenik meg Bratislavában legismertebb műve, a „Zsákutca“ című regény. Orvosi hivatása most már Magyarországhoz köti. Falun telepszik le, Ecseren, athol a sáros utaikat járva gyógyítja betegeit, akik rendkívül hol dogok, mert végre saját orvosuk van és mivel Marék Antal felesége is orvos, így a betegellátást telep ed és tikkel kétszeresen' is bázitosítják. De irodalmi érdeklődése az orvosi hivatás mellett sem szűnt meg. Maiék Antal, mint irodalomtörténész is bemutatkozott: „Mai dunántúli lírikusok“ c. könyvével. Ezt követi még néhány regény, Munkácsy Mihály regényes életrajza, újabb irodalmi tanulmány, majd a HID című szlovákiai irodalmi lapnak lesz magyarországi szerkesztője. A későbbiekben a népszerű orvostudomány felé fordul, számos rádióelőadást tart mind a mai napig ebben a témakörben. A Medicina orvosi könyvkiadónál eddig több könyve jelent meg, a napilapokba népszerű orvosi cikkeket ír, az orvostudomány minden ágát érintve, a lézertől az öregedésig. Hetvenedik születésnapján is teljes frisseségben dolgozik, minden új iránt érdeklődik, ezért orvosi cikkei mindig koi*- szerűek és nagy tapasztalatról tesznek tanúságot. Marék Antalnak, akit jubileuma alkalmából orvosi és irodalmi munkássága elismeréséül a Munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntette ki a Művelődés- ügyi Minisztérium, azt kívánjuk, hogy továbbra is ilyen lelkesedéssel végezze munkáját mind a magyarországi, mind a szlovákiai olvasói Őrömére. URR IDA A világ számítógép-parkja Ilyen és ehhez hasonló csillárok készülnek az üzemben Az International Data Corporation cég igazgatójának kijelentése szerint az USA után a világ legnagyobb elektronikus számítógép-parkjával Japán rendelkezik, amely a működő számítógépek összlétszámát tekintve az NSZK-t is megelőzi. A cég statisztikája szerint Japán részesedése a világ számítógépparkjából (az USA nélkül) 19 százalék, szemben az NSZK 14, Anglia 13, Franciaország 12, Kanada 6 és Olaszország 5 százalékos mutatójával. Az International Data Co. véleménye szerint az iparilag fejlett országokban a beépített elektronikus számítógép összértéke a bruttó nemzeti termék 1,4—2,1 százaléka, míg a számítógép-park bővítésének évi átlagos üteme 13—17 százalék között mozog.
