Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Kiadja Stlovftlo Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszeiieesztfc Lőrinci Gyula. Szerkesztőség. 893 38 Bratislava, Qarftf|^ utca 10. Telelőn: 169. 312-52. 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyeli: 506-38. Távfrtf: 092308. Pravda Kiadővéllafat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomfo a Pravdo Nyomdavállalat bratislavai űzema, Bratislava, Štúrovo 4. Hlrdetftiroda: Va|anského nábrežie 13/A, II. •maist, tele* fon: 551-83, 544-51. Előfizetési dl| havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedíció tlače. Bratislava, Gotlwaldovo námestie 48/Vil. Jó hangulat volt a stadionban, való­di jubileumi. A pályán a focisták nagy lelkesedéssel kergették a labdát, a nézők pedig nemcsak a játékot él­vezték, hanem a frissen sült kolbászt, májas hurkát, cigánypecsenyét, amit azután jóminőségű borral, sörrel öblí­tettek le. Egyszóval vidáman ünnepel­ték a TJ Družstevník Selice (Szelőce) 50. éves fennállásának évfordulóját. Mi pedig nemcsak szemlélődtünk, ha­nem serényen jegyeztük is azt, amit a község fiatal és öreg sportbarátaitól megtudtunk. Érdekes volt a 07 eszten­dős Blau Henrik emlékezése a múlt­ra, a Ikezdet kezdetére. — Itt születtem és immár negyven éve töltök be különböző tisztséget a helyi sportszervezetnél. Még ma is tiszteletbeli funkcionárius vagyok, ha kell, bármikor segítségükre sietek, mert mindmáig a sport lelkes liive maradtam. A szelőcei labdarúgó egye sülét 1923-ban alakult, akkor persze még nem volt stadionunk, a templom melletti téren fociztunk és a szomszé­dos falvak csapataival játszottunk ba­rátságos mérkőzéseket. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen gyűjtésekből kellett felszerelést vásárolni. 1933-ban azután megalakult az MTC, a Magyar­sók—Szelőczei Torna Club, mégpedig Kubicskó Elek elnökletével. Ez volt a múlt. Változást a felszaba­dulás hozott, s amikor 1951-ben az egyesület felvette a Družstevník nevet, az anyagi gondok is fokozatosan csők kentek. De hadd beszéljen erről Csikós László, a sportegyesület jelenlegi el nöke. — A legjobb csapatunk az ötvenes években volt, sajnos, teljesítményük fokozatosan visszaesett. Jómagam négy éven át az ifjúsági együttes ed­zőjeként működtem, s ez idén január­ban kerültem a felnőtt csapathoz. Je­lenleg az I/B részvevői vagyunk. Éve­ken át egyhelyben topogtunk, majd 1972-beu felkerültünk a kerületi osz­tályba, de két mérkőzés után a vezető­ség visszavonta az együttest ebből a kategóriából, mert nem volt anyagi fedezet a távolabb eső csapatok elle­ni mérkőzések útiköltségeinek fedezé­sére. — Az elmúlt bajnoki idényben rosz- szul álltunk, de szerencsére tavasszal javult a csapat teljesítménye, a tizen­egyedik helyen végeztünk és ezzel si­került a kiesést elkerülni. Őszre meg­erősödik a gárda, mert hét jó játéko­sunk leszerel, s mivel ők egyúttal pél­damutató sportemberek is, remélhet­jük, hogy még tovább javul a csapat játéka. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a sportszerűség terén is voltak problémáink. Sajnos nem minden jó futballista jó sportember is egysze­mélyiben. A jelenlegi együttes tagjai közül ezt a szempontot figyelembe véve a legtöbb dicséretet hárman ér­demelték ki: Fekete Gábor, aki (húsz éven át képviselte —minden tekintet­ben megfelelően — az egyesület szí­neit, valamint Csernyánszky László és Szombati) János. Mindketten csaknem tizenöt éve szolgálnak jó példával a többieknek hozzáá 1 lésük kal, k I ubszere- tetükkel. '— Az ifik ugyanebben az osztályban szerepelnek és a hatodik helyen vé­geztek. Ök képezik az utánpótlást, s velük töltjük fel a nagycsapatot. Azért működünk szorosan együtt az iskolával, hogy később ne legyenek nevelési problémáink a gyerekekkel. A most következő bajnoki idényben nem várunk csodákat. Az a célunk, hogy a hazatért játékosokat beépítsük a csapatba, s ezzel konszolidálódjanak a viszonyok. Egy év múlva azután már tervbe vehetjük a feljebbjutást. — Miért van csak két szakosztá­lyunk? Azért, mert hiányoznak a funk­cionáriusok. Ahhoz, hogy új szakosz­tályt alakítsunk, nemcsak olyanok kellenek, akik hajlandók tisztséget vállalni, hanem további anyagiakra is lenne szükségünk. Van szép tornater­münk, kultúrházunk, tehát lelhetne egyéb sportokkal is foglalkozni. Jelen­leg csak a labdarúgó- és az asztali­tenisz-szakosztály működik, de ősszel a sakkszakosztály is megkezdi tevé­kenységét. Az egyesület elnöke elmondotta, hogy a leghatékonyabb támogatást a szövetkezettől kapják, de bevallotta, nem ártana, ha ez még jelentősebb lenne. Tanaskovics Károly, a szövetke­zet elnöke a következőket fűzte a fen­tiekhez: — Az anyagi juttatás egy részéi valóban tőlünk kapja a sportszervezet, így például mi bocsátjuk rendelkezé­sükre az autóbuszt, mi vásároltuk a felszerelést, és járultunk hozzá az öt­venéves évforduló megrendezésének költségeihez. A korszerű öltöző építé­sénél a szakmunkákat a szövetkezet dolgozói végezték és irányították a brigádosok munkáját is. — Ebben az évben több mint har­mincezer korona értéket adtunk kész­pénzben, illetve egyéb juttatás formá­jában. Tudom, akadnak olyanok, akik ezt kevesellik, de azt is tudom, bár­mennyit adunk, sosem lesz elég, hi­szen az igények egyre növekednek. Nem is olyan régen megegyeztünk a hnb-vel, hogy közösen támogatjuk majd a sportegyesületet. A jövőben is számolhatnak segítségünkkel, de hogy milyen mértékben, az elsősorban gaz­dasági eredményeinktől függ. Megtudtuk: az ifjúsági csapat (fel­vételünkön) idei szereplésén vissza­tükröződött, hogy az utóbbi időben mennyit javult a pedagógusok munká­ja. Mihály József a magyarnyelvű és Vadkerti László a szlovák tannyel­vű iskola testnevelője szorosan együtt­működve irányítja a két kilencéves iskola diákjainak sportéletét. — Mi elsősorban az atlétikával fog­lalkozunk és sikerült jó rövidtávfutó­kat, magas- és távolugrókat nevel­nünk, akik közül néhányan később bekerültek a szlovákiai válogatottba is. Jó eredményeket értek cl még a kézilabdázók. A legnagyobb érdeklő­dés nálunk is a labdarúgás iránt nyil­vánul meg, s ez meglátszik teljesít­ményükön. Igaz, a helyi sportszervezet színeiben szerepelnek. Az idei hloho- veci tornán olyan ellenfelek jutottak a legjobb nyolc közé, mint Senec, Lo­komotíva Trnava, Nové Mesto nad Váhoin. Ott azután a hazai csapattal kerültek szembe és vereséget szenved­tek. De a mi gárdánk volt a legfiata­labb. Azt talán nem is kell hangsú­lyoznom, hogy rendszeresen részt ve­szünk az ifjúsági sportjátékokon és a testnevelési ünnepségeken. A verse­nyek megrendezésében a pionírszerve­zet is segítséget nyújt. sza, de már sok sikerrel dicsekedhet. A legutóbbi bajnoki idényben a kerületi bajnokságban a har­madik helyen végzett. Az asztaliteniszezők a má­sodik divízió részvevői. A sakkozók pedig felke­rültek a kerületi bajnokságba, ahol méltóan szán­dékoznak képviselni a község színeit. Belkovics László, a sportegyesület elnöke ünnepi beszámolójában részletesen foglalkozott az elmúlt negyven év eredményeivel, egyúttal köszönetét mondva azoknak, akik odaadással szolgálták a sport nemes ügyét. Mi a múltban már többször írtunk az elismerés hangján a dióspatonyiak sportsikereiről, s ezért most a jubileum alkalmá­val csupán dióhéjban foglalkozunk az elmúlt évti­zedek alatt történtekkel, mert érthetően nem akartunk ismétlésekbe bocsátkozni. Nem szalasz­tott uk el azonban az alkalmat, és Csóka Jánossal, az egyesület titkárával, aki egyúttal az iskola igazgatója is, aminek a szoros együttműködés kö­szönhető, hosszasan elbeszélgettünk a múltról és a jövőről. — örülünk — mondotta —, hogy mindmáig sike­rült ilyen szinten tartani testnevelési mozgalmun­kat. Községünkben hat futballcsapat működik. Köztük a kölyökcsapat is, az öreg fiúkról nem is beszélve. Ez a harminchat tagú gárda hetente rendszeresen játszik mérkőzést egymás ellen. Mindezt annak köszönhetjük, hogy a funkcioná­riusok nemcsak jól végzik munkájukat, hanem sok önfeláldozással hódolnak kedvenc sportjuknak. Azt hiszem, ebben nagy segítséget nyújtanak a „tü­relmes“ feleségek, akik előtt feltétlenül kalapot kell emelnünk. Mindez azonban nem lenne ele­gendő, ha Kalmár János, a szövetkezet elnöke és Csölle Lajos, a hnb elnöke nem lenne a sport lel­kes híve és nem pártfogolna bennünket, amiért mi nagyon hálásak vagyunk. — Jól működik asztalitenisz-, sakkcsapatunk, mely járási bajnokságot nyert. Jégkorongozóink majd a jövőben jutnak igazán szóhoz. A kézilab­dázó lányok sportszeretete egyenesen határtalan. Annak ellenére, hogy többen közülük befejezték tanulmányaikat, sőt férjhez mentek, mind hűek maradtak kedvenc sportjukhoz, aminek nagyon örülünk. Reméljük, hogy nemcsak a kézilabdázók, hanem a többi sportág űzőinek lelkesedése to­vábbra sem csökken és a jövőben még jobb ered­ményeket vonultatnak fel. KOLLÁR JŰZSEF Negyven év valóban nem lebecsülendő egy sportegylet életében. Amikor a közelmúltban a TJ Družstevník Orechová Potöü {DióspatonyJ jubi­leumi ünnepségein voltunk, ürömmel tapasztaltuk, hogy ebben a mintegy kétezer lakost számláló községben a funkcionáriusok ma épp oly lelkes hívei a sportnak, mint voltak évekkel ezelőtt, ami kor Dióspalony testnevelési és sportmozgalmának sikereit méltattuk. A fejlődés náluk sem ment má­ról holnapra.* 1933-al írtak akkor, amikor a falu lelkes fiataljainak összefogása a labdarúgócsapat megalakulását eredményezte. Itt is éveken át küszködtek anyagi gondokkal, de sem ez, sem pedig később a háborús évek nem szegtek kedvü­ket. Azonban mint vidéken sokhelyütt, így Dióspa- tonyban is a felszabadulás adta meg a lehetősé­get, hogy a sportéletben minőségi változás álljon Fenn Képünkön: A dióspotonyi lányon: a nerüleli kézilabda bajnokság 1. osztályának 3. helyezettjei. Lent: A fiatal lab­darúgók a kerületben küzdenek a bajnoki pontokért be. A labdarúgók figyelemreméltó eredményeket értek el, s azó*a is „aranycsapatként“ emlegetik őket. Később a bajnoki pontokért folyó harcban nem sikerült mindig a várakozásnak megfelelően szerepelniük, hol magasabb, hol pedig alacso­nyabb osztályban játszottak. Mérföldkövet jelentett 1960, amikor a közös összefogás eredményeként megnyíltak a korszerű sporttelep kapui, otthont adva nemcsak a labda­rúgóknak, hanem minden sportolni vágyó fiatal­nak. Felépült az új kilencéves iskola, és a két ör­vendetes esemény nagyban hozzájárult a testneve­lés továbbfejlesztéséhez. Most már nemcsak a labdarúgás jelentette a sportot, hanem a fiata­lok rendszeresen hódoltak az atlétikának, kézi­labdának, asztalitenisznek, sakkozásnak, sőt az utóbbi években a jégkorongozásnak is. A felnőtt és ifjúsági labdarúgócsapat egyaránt többször nyert járási bajnokságot. A női kézilab­dacsapat ugyan alig négyéves múltra tekint visz*

Next

/
Oldalképek
Tartalom