Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Kiadja Stlovftlo Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszeiieesztfc Lőrinci Gyula. Szerkesztőség. 893 38 Bratislava, Qarftf|^ utca 10. Telelőn: 169. 312-52. 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyeli: 506-38. Távfrtf: 092308. Pravda Kiadővéllafat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomfo a Pravdo Nyomdavállalat bratislavai űzema, Bratislava, Štúrovo 4. Hlrdetftiroda: Va|anského nábrežie 13/A, II. •maist, tele* fon: 551-83, 544-51. Előfizetési dl| havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedíció tlače. Bratislava, Gotlwaldovo námestie 48/Vil.

Jó hangulat volt a stadionban, valódi jubileumi. A pályán a focisták nagy lelkesedéssel kergették a labdát, a nézők pedig nemcsak a játékot élvezték, hanem a frissen sült kolbászt, májas hurkát, cigánypecsenyét, amit azután jóminőségű borral, sörrel öblítettek le. Egyszóval vidáman ünnepelték a TJ Družstevník Selice (Szelőce) 50. éves fennállásának évfordulóját. Mi pedig nemcsak szemlélődtünk, hanem serényen jegyeztük is azt, amit a község fiatal és öreg sportbarátaitól megtudtunk. Érdekes volt a 07 esztendős Blau Henrik emlékezése a múltra, a Ikezdet kezdetére.

— Itt születtem és immár negyven éve töltök be különböző tisztséget a helyi sportszervezetnél. Még ma is tiszteletbeli funkcionárius vagyok, ha kell, bármikor segítségükre sietek, mert mindmáig a sport lelkes liive maradtam. A szelőcei labdarúgó egye sülét 1923-ban alakult, akkor persze még nem volt stadionunk, a templom melletti téren fociztunk és a szomszédos falvak csapataival játszottunk barátságos mérkőzéseket. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen gyűjtésekből kellett felszerelést vásárolni. 1933-ban azután megalakult az MTC, a Magyarsók—Szelőczei Torna Club, mégpedig Kubicskó Elek elnökletével.

Ez volt a múlt. Változást a felszabadulás hozott, s amikor 1951-ben az egyesület felvette a Družstevník nevet, az anyagi gondok is fokozatosan csők kentek. De hadd beszéljen erről Csikós László, a sportegyesület jelenlegi el nöke.

— A legjobb csapatunk az ötvenes években volt, sajnos, teljesítményük

fokozatosan visszaesett. Jómagam négy éven át az ifjúsági együttes edzőjeként működtem, s ez idén januárban kerültem a felnőtt csapathoz. Jelenleg az I/B részvevői vagyunk. Éveken át egyhelyben topogtunk, majd

1972-beu felkerültünk a kerületi osztályba, de két mérkőzés után a vezetőség visszavonta az együttest ebből a kategóriából, mert nem volt anyagi fedezet a távolabb eső csapatok elleni mérkőzések útiköltségeinek fedezésére.

— Az elmúlt bajnoki idényben rosz- szul álltunk, de szerencsére tavasszal javult a csapat teljesítménye, a tizenegyedik helyen végeztünk és ezzel sikerült a kiesést elkerülni. Őszre megerősödik a gárda, mert hét jó játékosunk leszerel, s mivel ők egyúttal példamutató sportemberek is, remélhetjük, hogy még tovább javul a csapat játéka. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a sportszerűség terén is voltak problémáink. Sajnos nem minden jó futballista jó sportember is egyszemélyiben. A jelenlegi együttes tagjai közül ezt a szempontot figyelembe véve a legtöbb dicséretet hárman érdemelték ki: Fekete Gábor, aki (húsz éven át képviselte —minden tekintetben megfelelően — az egyesület színeit, valamint Csernyánszky László és Szombati) János. Mindketten csaknem tizenöt éve szolgálnak jó példával a többieknek hozzáá 1 lésük kal, k I ubszere- tetükkel.

'— Az ifik ugyanebben az osztályban szerepelnek és a hatodik helyen végeztek. Ök képezik az utánpótlást, s velük töltjük fel a nagycsapatot. Azért működünk szorosan együtt az

iskolával, hogy később ne legyenek nevelési problémáink a gyerekekkel. A most következő bajnoki idényben nem várunk csodákat. Az a célunk, hogy a hazatért játékosokat beépítsük a csapatba, s ezzel konszolidálódjanak a viszonyok. Egy év múlva azután már tervbe vehetjük a feljebbjutást.

— Miért van csak két szakosztályunk? Azért, mert hiányoznak a funkcionáriusok. Ahhoz, hogy új szakosztályt alakítsunk, nemcsak olyanok kellenek, akik hajlandók tisztséget vállalni, hanem további anyagiakra is lenne szükségünk. Van szép tornatermünk, kultúrházunk, tehát lelhetne egyéb sportokkal is foglalkozni. Jelenleg csak a labdarúgó- és az asztalitenisz-szakosztály működik, de ősszel a sakkszakosztály is megkezdi tevékenységét.

Az egyesület elnöke elmondotta, hogy a leghatékonyabb támogatást a szövetkezettől kapják, de bevallotta, nem ártana, ha ez még jelentősebb lenne. Tanaskovics Károly, a szövetkezet elnöke a következőket fűzte a fentiekhez:

— Az anyagi juttatás egy részéi valóban tőlünk kapja a sportszervezet, így például mi bocsátjuk rendelkezésükre az autóbuszt, mi vásároltuk a felszerelést, és járultunk hozzá az ötvenéves évforduló megrendezésének költségeihez. A korszerű öltöző építésénél a szakmunkákat a szövetkezet dolgozói végezték és irányították a brigádosok munkáját is.

— Ebben az évben több mint harmincezer korona értéket adtunk készpénzben, illetve egyéb juttatás formájában. Tudom, akadnak olyanok, akik

ezt kevesellik, de azt is tudom, bármennyit adunk, sosem lesz elég, hiszen az igények egyre növekednek. Nem is olyan régen megegyeztünk a hnb-vel, hogy közösen támogatjuk majd a sportegyesületet. A jövőben is számolhatnak segítségünkkel, de hogy milyen mértékben, az elsősorban gazdasági eredményeinktől függ.

Megtudtuk: az ifjúsági csapat (felvételünkön) idei szereplésén visszatükröződött, hogy az utóbbi időben mennyit javult a pedagógusok munkája. Mihály József a magyarnyelvű és Vadkerti László a szlovák tannyelvű iskola testnevelője szorosan együttműködve irányítja a két kilencéves iskola diákjainak sportéletét.

— Mi elsősorban az atlétikával foglalkozunk és sikerült jó rövidtávfutókat, magas- és távolugrókat nevelnünk, akik közül néhányan később bekerültek a szlovákiai válogatottba is. Jó eredményeket értek cl még a kézilabdázók. A legnagyobb érdeklődés nálunk is a labdarúgás iránt nyilvánul meg, s ez meglátszik teljesítményükön. Igaz, a helyi sportszervezet színeiben szerepelnek. Az idei hloho- veci tornán olyan ellenfelek jutottak a legjobb nyolc közé, mint Senec, Lokomotíva Trnava, Nové Mesto nad Váhoin. Ott azután a hazai csapattal kerültek szembe és vereséget szenvedtek. De a mi gárdánk volt a legfiatalabb. Azt talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy rendszeresen részt veszünk az ifjúsági sportjátékokon és a testnevelési ünnepségeken. A versenyek megrendezésében a pionírszervezet is segítséget nyújt.

sza, de már sok sikerrel dicsekedhet. A legutóbbi bajnoki idényben a kerületi bajnokságban a harmadik helyen végzett. Az asztaliteniszezők a második divízió részvevői. A sakkozók pedig felkerültek a kerületi bajnokságba, ahol méltóan szándékoznak képviselni a község színeit.

Belkovics László, a sportegyesület elnöke ünnepi beszámolójában részletesen foglalkozott az elmúlt negyven év eredményeivel, egyúttal köszönetét mondva azoknak, akik odaadással szolgálták a sport nemes ügyét. Mi a múltban már többször írtunk az elismerés hangján a dióspatonyiak sportsikereiről, s ezért most a jubileum alkalmával csupán dióhéjban foglalkozunk az elmúlt évtizedek alatt történtekkel, mert érthetően nem akartunk ismétlésekbe bocsátkozni. Nem szalasztott uk el azonban az alkalmat, és Csóka Jánossal, az egyesület titkárával, aki egyúttal az iskola igazgatója is, aminek a szoros együttműködés köszönhető, hosszasan elbeszélgettünk a múltról és a jövőről.

— örülünk — mondotta —, hogy mindmáig sikerült ilyen szinten tartani testnevelési mozgalmunkat. Községünkben hat futballcsapat működik. Köztük a kölyökcsapat is, az öreg fiúkról nem is beszélve. Ez a harminchat tagú gárda hetente rendszeresen játszik mérkőzést egymás ellen. Mindezt annak köszönhetjük, hogy a funkcionáriusok nemcsak jól végzik munkájukat, hanem sok önfeláldozással hódolnak kedvenc sportjuknak. Azt hiszem, ebben nagy segítséget nyújtanak a „türelmes“ feleségek, akik előtt feltétlenül kalapot kell emelnünk. Mindez azonban nem lenne elegendő, ha Kalmár János, a szövetkezet elnöke és Csölle Lajos, a hnb elnöke nem lenne a sport lelkes híve és nem pártfogolna bennünket, amiért mi nagyon hálásak vagyunk.

— Jól működik asztalitenisz-, sakkcsapatunk, mely járási bajnokságot nyert. Jégkorongozóink majd a jövőben jutnak igazán szóhoz. A kézilabdázó lányok sportszeretete egyenesen határtalan. Annak ellenére, hogy többen közülük befejezték tanulmányaikat, sőt férjhez mentek, mind hűek maradtak kedvenc sportjukhoz, aminek nagyon örülünk. Reméljük, hogy nemcsak a kézilabdázók, hanem a többi sportág űzőinek lelkesedése továbbra sem csökken és a jövőben még jobb eredményeket vonultatnak fel.

KOLLÁR JŰZSEF

Negyven év valóban nem lebecsülendő egy sportegylet életében. Amikor a közelmúltban a TJ Družstevník Orechová Potöü {DióspatonyJ jubileumi ünnepségein voltunk, ürömmel tapasztaltuk, hogy ebben a mintegy kétezer lakost számláló községben a funkcionáriusok ma épp oly lelkes hívei a sportnak, mint voltak évekkel ezelőtt, ami kor Dióspalony testnevelési és sportmozgalmának sikereit méltattuk. A fejlődés náluk sem ment máról holnapra.* 1933-al írtak akkor, amikor a falu lelkes fiataljainak összefogása a labdarúgócsapat megalakulását eredményezte. Itt is éveken át küszködtek anyagi gondokkal, de sem ez, sem pedig később a háborús évek nem szegtek kedvüket.

Azonban mint vidéken sokhelyütt, így Dióspa- tonyban is a felszabadulás adta meg a lehetőséget, hogy a sportéletben minőségi változás álljon

Fenn Képünkön: A dióspotonyi lányon: a nerüleli kézilabda bajnokság 1. osztályának 3. helyezettjei. Lent: A fiatal labdarúgók a kerületben küzdenek a bajnoki pontokért

be. A labdarúgók figyelemreméltó eredményeket értek el, s azó*a is „aranycsapatként“ emlegetik őket. Később a bajnoki pontokért folyó harcban nem sikerült mindig a várakozásnak megfelelően szerepelniük, hol magasabb, hol pedig alacsonyabb osztályban játszottak.

Mérföldkövet jelentett 1960, amikor a közös összefogás eredményeként megnyíltak a korszerű sporttelep kapui, otthont adva nemcsak a labdarúgóknak, hanem minden sportolni vágyó fiatalnak. Felépült az új kilencéves iskola, és a két örvendetes esemény nagyban hozzájárult a testnevelés továbbfejlesztéséhez. Most már nemcsak a labdarúgás jelentette a sportot, hanem a fiatalok rendszeresen hódoltak az atlétikának, kézilabdának, asztalitenisznek, sakkozásnak, sőt az utóbbi években a jégkorongozásnak is.

A felnőtt és ifjúsági labdarúgócsapat egyaránt többször nyert járási bajnokságot. A női kézilabdacsapat ugyan alig négyéves múltra tekint visz*