Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Múzeumlátogatás Hajléktalan lapkiadók Befizetjük a 25 kopejkás be­lépőjegyet és máris utazhatunk keresztül-kasul a Szovjetunión. Eközben nemcsak a jelenben, hanem — a leningrádi Szovjet Népek Állami Néprajzi Múzeu­ma jóvoltából — a messzi múlt­ban is. A múzeum termeiben 250 ezer tárgyat állítottak ki és a látogató ezekből megismerheti a szovjet köztársaságok és nemzetiségek múltját és jelenét. Az északi népek életét láttató anyag egyik érdekessége a fó­kabőrből készült primitív csó­nak. A gyenge tákolmány halá­szati célokat szolgált. Mellette fényképek mulatják az északi halászkolhozok mai hajóóriá­sait. Egy másik fényképen: repü­lőgép és rénszarvasfogat. Min­dennapi jelenség — repülőgép szállítja a sok száz kilométer hosszan húzódó tundrába a postát, az utasokat és az árut. Másutt teljes nagyságban ma­gasodik előttünk egy sámán színes alakja, szinte megrogy- gyan a rituális öltözék súlya alatt. így nézett ki valamikor az északi népek gyógyító mes­tere. Az egyik teremben alacsony, kerek jurta kelti fel a látogató figyelmét: a türkmének lakó sátra. Ezeket a jurtákat „negy­vencsillagnak“ nevezték, ugyan­is a csillagok bepislogtak a le­meztető repedésein a sátorba. A nomádok együtt vándoroltak a nyájakkal és mindig maguk­Az amerikai nagyvárosok problémái Valamikor az európai ember számára az USA nagyvárosai a jólétet jelképezték, ma pedig csupa negatívumot szimbolizál­nak: szennyesek, elhanyagoltak, megfulladnak a közlekedési ne­hézségek fojtó szorításában és lakói az alvilág terrorjától re­megnek. Mindezt igazolja az amerikai sajtó és a televízió és rövid idő alatt megállapítják azok is, akik a „vén Európá­ból“ látogatnak a „korlátlan le­hetőségek országába“. Az amerikai polgárok vala­mikor azzal dicsekedtek, hogy országukban minden a „legna­gyobb“. Ök építették a legna­gyobb felhőkarcolót, létesítet­ték a legnagyobb áruházat, de a régi dicsőség jelzője ma már legfeljebb olyan vonatkozásban szerepelhet, hogy az amerikai nyomornegyedekben a legna­gyobb a nyomor, Amerikában a legnagyobb a narkomanok szá­ma, legnagyobb a levegő szeny- nyezettsége, legnagyobb a vá­rosokban a közlekedési káosz. Ugyanakkor a nagyvárosok képtelenek megfelelő környeze­tet teremteni a bevándorlók számára. Évente 3 millió fő­vel nő a lakosság száma (a ter­mészetes népszaporulaton kí­vül). Például 1960 és 1970 kö­zött New Yorkban és Los An­gelesben egyenként 1 millió, Chicagóban 750 ezer, Philadel­phiában 500 ezer és Detroitban 400 ezer bevándorló telepedett le. Az egyre égetőbb problémá­kat igen gyakran csak műked­velők igyekeznek megoldani. Ilyen például a közrend szaka­szán az úgynevezett „szomszé­di rendőrosztagok“ (Neighbor- hood-Police Teams) és a „bű­nözés elleni alakulatok (Anti Crime Units) intézménye. A ne­gyedek lakói küzdenek, egy-egy rendőraltiszt vezetésével, a bű­nözők ellen, indulnak éjszakai „bevetéseikre“ és az állampol­gári lelkesedés természetesen elismerést érdemel, de a köz- biztonság ilyen „gittegyletesdi- től“ aligha lesz jobb. Mint ahogy az sem szavatolja az amerikai polgárok és cégek személyi és vagyonbiztonságát, hogy évi 3,5 millió dollárt köl­tenek a betörések és a rablótá­madások elhárítására. Az amerikai Szövetségi Kör­nyezetvédelmi Hivatal a „tiszta levegőért-törvény“ alapján azt javasolta, hogy Los Angelesben 20 százalékkal csökkentsék a parkolóhelyeket és a város te­rületén korlátozzák az üzem­anyagárusítást. Ez ellen azon­ban a város lakói nagyon éle­sen tiltakoznak, mert Los An­gelesben a városi személyszál­lító járművek kapacitása igen csekély, tehát a magánautók száműzése megbénítaná a város életét. Ellenjavaslatuk: a kor­mány adjon pénzt autóbuszokra és gyorsvasutak építésére. (DIE WELT) Sítalpak a múzeumban Ebben az évben ünne­pelte fennállásának öt­venedik évfordulóját a nor­végjai Holmenkollenben lé­tesített símúzeum. A mú­zeum és a gyűjtemény az egész világon egyedülálló. Ebben a múzeumban látha­tó például a világ legré­gibb — 2000 éves sítalpa, amit 1929-ben találtak meg Vest-Agder észak-norvégiai kerületben. Az arktikus sítalpak szé-' lesek, rövidek és szőrmé­vel borítottak voltak, a szibériaiak, csakúgy mint az amerikaiak, a korcso- lyaclpőhöz hasonlítottak: a különlegesen széles talp megakadályozta, hogy a ci­pő viselője belesüppedjen a hóba. A múzeumban lát­ható egy barlangrajz fény­képe is. A rajzot, amely minden valószínűség sze­rint egy sízőt ábrázol, az Északi-sarkon levő Rodoy- ban fedezték fel és kb. 4000 éves. A sí mai formá­jának kialakulásához aránylag rövid idő kellett, sokkal tovább tartott, amíg az egy bot helyett megho­nosodott a két bot hasz­nálata. Az ugrást már 1860-ban ismerték. Az egyik képen látható egy bizonyos Trysil Knud ne­vű sportoló, aki 12 ember felett ugrik át. A sítalpak újkori törté­netét láttató teremben he­lyeztek el egy pár ütött-ko- pott lécet, amelyen a nor­vég ellenállási mozgalom egyik hőse menekült a Gestapo elől, harminc ki­lométert száguldva havas terepen, amíg Svédország­ba ért. ÍND) U t ó j á t é k 1973. VIII. 26. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy az 1972. évi müncheni Olimpiai Játékok milyen össze­függésekben kerülnek még nap­jainkban is az érdeklődés hom­lokterébe. Persze nem a nemes versengés eredményeiről vitat­koznak, hanem — anyagi kér­désekről. A közelmúltban Günt­her Behnlsch műépítész további négymillió márka tiszteleldíjért perelte be az Olimpiai Építő Bizottságot. A professzor össze­sen 20,5 millió márkát követel, ebből 11,2 millió márkát már felvett. Keresetében előadta, hogy 4 műépítésszel és időszakonként 100 további munkaerővel öt évig kizárólag az OÉB-nak dol­gozott és az eddig kifizetett ho­noráriumok csak a költségeit fedezték. Jogi képviselője szerint Beh­nisch munkacsoportja legalább 450 millió márka értékű mun­kát realizált és az elszámolás hemzseg a hibáktól. Mertz, az alperes főnöke, a megegyezés arany középútját keresve, 14,5 millió márkát kí­nált, de Behnisch ezt határozot­tan elutasította. Mertz szerint a felperes ab­ból indul ki, hogy az építési költségek „menet közben“ emelkedtek, de ez semmilyen körülmények között nem jelent­heti azt, hogy emelkedett az építészek honoráriuma is. Kije­lentette, hogy az eddig kifize­tett tiszteletdíj jogosságát is felülvizsgálják és peresítik a költségemelkedésből eredő sa­ját követeléseiket, tehát Beh­nisch nyilván sajnálni fogja, hogy nem fogadta el a felaján­lott 14,5 millió márkát. (FA) kai vitték összegöngyölíthető lakóhelyüket. Nehezen szerezte meg a min­dennapi kenyeret a kaukázusi hegyek lakója is. A bajok és a betegségek ellen amulettekkel védekezett. A lyukas kő, ame­lyen egy spárgát fűztek át, va­lamikor házának bejárata fö­lött függött: a kaukázusi ember azt tartotta, hogy az a kő védi meg a családját a „szemmel- veréstől“. Az északi nyenyec nép geren­daháza előtt áll egy szarvas­bőrökkel borított sátor: az öre­gek szerint nyáron itt a legkel­lemesebb lakni. Az utóbbi két évben tizen­négy expedíció több mint két­ezer tárggyal gyarapította a múzeum anyagát. (FMH) Csempészek a börtönben A cím ne tévesszen meg sen­kit. Nem arról van szó, hogy a hatóságok csempészeket fog­tak el és azokat börtönbe zár­ták, hanem arról, hogy a lü- becki (NSZK) Lauerhof-fogház őrszemélyzetének hat tagja élelmiszert és pálinkát csem­pészett be a foglyoknak. A leg­újabb nyugatnémet „igazság­ügyi botrány“ részeleteinek ki­vizsgálását Helmut Frohberg főállamügyész vezeti és már bejelentette, hogy a nyomozást további személyekre is ki kell terjeszteni. Természetesen a gyanúsítottak nem rosszul ér­telmezett humanizmusból vál­lalkoztak az elítéltek „sanyarú helyzetének javítására“, hanem pénzért. A vizsgálat eddigi konkrét eredményei: az egyik fogházőr szolgálati fegyverét ajánlotta eladásra a foglyok­nak. Egy másik kapcsolatot te­remtett és tartott fenn a vizs­gálati fogságban ügyük fötár- gyalására váró vádlottak és azok szabadlábon védekező bűntársai között. Az élelmiszer- és italcsempészésen kívül a cenzúra megkerülésével vitték ki és dobták a legközelebbi postaládába a foglyok leveleit. Esetenként tíztől százötven márkáig terjedő „hálapénzért“. Még nem sikerült megállapí­tani, hogy mikor kezdődött a foglyok és az őrszemélyzet „üz­leti kapcsolata“. A botrány ak­kor robbant ki, amikor a fog­ház 450 bentlakója közül a „nincstelenek“ megirigyelték a pénzes vagányok előnyös hely­zetét és a visszaéléseket je­lentették a fogház igazgatósá­gának. (DM2 WELT) Egy újsággal több jelenik meg a Német Szövetségi Köz­társaságban. Ugyanis egy bré­mai légvédelmi fedezékben már hosszú idő óta 70 férfi él és ezek szerkesztésében és kiadá­sában jelent meg néhány nap­pal ezelőtt a „BUNKER-KU­RIER“ c. újság 400 példányban és az első 200 példányt a váro­si és állami hatóságok vásárol­ták meg. A lap célja az, hogy tájékoztassa a lakosságot, a többi öt tömegszállás nyomor­góit, valamint az illetékes szer­veket arról, hogy milyen kö­rülmények között élnek még ma is „az egyik legfejlettebb nyugati tőkés országban“ azok, „akiknek semmi nem sikerült“. A fedezék hétemeletes, min­den emeleten tíz ember él egy hét négyzetméter nagyságú ab­laktalan helyiségben. A benn­lakók harminc százaléka iszá­kos, a többi azonban szeretne rendezett „polgári életet“ élni, dolgozni, pénzt keresni, nem pedig a népjóléti hivatal kö- nyöradományaiból tengődni. A hajléktalanok lapja néhány napig a város „szenzációja“ volt, még a tv-kamerák is le­szálltak a mélybe, hogy beszá­moljanak a nyomorgók életéről. De semmi sem történt, az ab­laktalan helyiségekbe nem ha­tolt be a reménysugár. (DIE WELT) A toké ifjú rabszolgái A gyermekek illegális foglalkoztatása még min­dig megoldatlan probléma az Egyesült Államokban. Négy törvényjavaslatot ter­jesztettek ezzel kapcsolat­ban a kogresszus elé és ezek közül a legfontosabb az, amely megtiltja, hogy 16 éven aluliakat foglal­koztassanak a mezőgaz­daságban. A javaslat előterjeszté­sét az tette szükségessé, hogy a beérkezett jelen­tések szerint az amerikai farmokon 300 ezer gyer­mek dolgozik. Ezeknek csupán 20 %-a jár rendsze­resen iskolába. Holott a még 1938-ban kiadott munkavédelmi törvény is megtiltja, hogy a 16 éven aluliakat a tanévben a föl­deken foglalkoztassanak. Azonban a törvény ér­vényesítéséért felelős köz- igazgatási szervek teljesen tehetetlenek. Kaliforniá­ban például, ahol egyes becslések szerint 50 000 tanköteles korú gyermek dolgozik a mezőgazdaság­ban, csupán 14 felügyelő őrködik a törvény betartá­sa felett. Tehát az amerikai far­merek zavartalanul alkal­mazzák a gyermekeket ül­tetvényeiken. Gyermekek szedik az izzó napon a cseresznyét, a paradicso­mot és az őszibarackot. Gyermekek a legolcsóbb munkaerők, hiszen napi bérük 2—5 dollár. A gyermekvédelmi szer­vek nem sokat remélnek az előterjesztett törvény- javaslatoktól, ugyanis a Time szerint — legalább 50 ezer „tanköteles korú mezőgazdasági munkás“ számára hiányoznak a tantermek és a tanerők is. (V) Kinek nyereség a nyereség? Az ausztriai Steyr-Daimler- Puch Rt. történetében az elmúlt esztendő, mint a „nagy sikerek éve“ szerepel. A forgalom — 1971-hez viszonyítva — 20 szá­zalékkal nőtt és elérte a 7 mil­liárd sillinget, 20 százalékkal nőtt a nyereség is és ami a leg­fontosabb: a vállalat 11 száza­lékos osztalékot fizet a részvé­nyeseknek. A munkások igyekezete, szaktudása tette lehetővé, hogy a vállalat 1972-ben 511 millió sillinget fordíthatott beruhá­zásokra, 102 milliót pedig kuta­tásokra. Közel 18 000 munkás és alkalmazott termelési eredmé­nyeiből fizetik az osztalékokat azoknak, akik ezekhez az ered­ményekhez semmivel sem járul­tak hozzá. A részvénytársaság munkásai nem vehetnek részt sem a vál­lalat ügyeinek irányításában, sem az annyira időszerű mun­kásjóléti kérdések megoldásá­ban. A szakszervezet jobbolda­li szociáldemokrata vezetői mindenben engedelmeskednek a tőkés kizsákmányolóknak, ezért a nyereségből nem azok részesülnek, akik az értéket mindennapi munkával megal­kotják, hanem az élősködők. (VOLKSSTIMME) APRÓHIRDETÉS SS AZONNALI BELÉPÉSRE FEL­VESZÜNK: — mezőgazdasági gépjavítókat — traktorosokat — autójavító villanyszerelőt — géplakatosokat — hegesztőket — központi fűtéshez fűtőt (a fűtési idényreJ — őrt. Felveszünk dolgozókat szakkép­zettség nélkül is, akik a felso­rolt szakmában szakképesítést szerezhetnek. Elszállásolás biz­tosítva. Az érvényes előírások értelmében toborzási és stabili­zációs járulékot is biztosítunk. Jelentkezés: STS (gép és trak- torállomás) Ziar n/Hronom. ÜF-134 ■ A Dunaszerdahelyi Felvásár­ló Üzem (Poľnohospodársky ná­kupný a zásobovácí podnik) azonnali belépéssel vezetőt ke­res a laboratóriumba. Feltétel: főiskolai végzettség kémiai vagy zootechnikai sza­kaszon. ÚF-127 ■ A Somorjai Mezőgazdasági Szaktanintézet (Pol'nohospodár- ské odborné učilište, Šamorín) igazgatósága azonnal felvesz: — nevelőhőt az iskola melletti diákotthonba. Felvétel: középiskolai végzett­ség. Akik pedagógiai végzett­séggel rendelkeznek előnyben részesülnek. Az érdeklődök jelentkezzenek az iskola igazgatóságán. ÚF-133 H Azonnali hatállyal gépírónot keresünk. Feltételek: gépírás és magyar helyesírás tökéletes tudása. Je­lentkezni lehet: személyesen vagy írásban a következő cím­re: HÉT szerkesztősége, Ob­chodná 7, U90 44 Bratislava. ŰF-135 VEGYES ■ ÉRTESÍTÉS Kérjük a t. lakosságot, akik Komáromban (Komárno) a kát., ref., vagy ev. temetőkben az elhunytjaik részére sírhelyet bérelnek, hogy amennyiben a bérleti idő lejárta után is igényt tartanak a sírhelyekre, úgy a bérleti (megújítási) díjat szíveskedjenek mielőbb rendez­ni. A bérleti jog megszűnése után a temetők gondnoksága a sírhelyekkel a „Temetői rend“ 11. számú cikkelye szerint fog eljárni. Komunálne služby mes­ta Komárna, 945 24 Komárno, Fučíkova ul. č. 14. ÚF-136 ■ 167/20 érettségizett hivatal­noknő, főiskolás vagy diplomás fiatalember ismeretLségét kere­si. Jelige: Nyár. Ű-989 H Eladó új, csipke, hosszú menyasszonyi ruha 168/65 alak­ra. Cím a hirdetőirodában. 0-1004 S jó karban levő, két lakás­egységes családi ház kerttel el­adó Dunajská Stredán, Maié Blahovo, Letišná 108. O-1000 ■ Eladom, vagy bér mentesen bérbe adom házamat gyümöl­csössel Belínben (rimaszombati járás), Bratislavában vagy kör­nyékén 1—2 szobás lakásért. Jelige: Apró javítás szükséges. 0-1009 iBSil ■ Szép telken levő ház nagy kerttel előnyös áron eladó. Cím: Csömör Attila, Širkovce č. d. 119, okr. Rim. Sobota. Ü-965 ■ Köszönetét mondunk a roko­noknak, ismerősöknek és mind­azoknak, akik elkísérték utolsó útjára szeretett kisfiúnkat, test­vérünket és unokánkat Pleva Gabikát a véki temetőbe és virágadomä- nyaikkal enyhítették mély fáj­dalmunkat. A gyászoló család. Ű-1007 B Ezúton mondunk hálás kö­szönetét mindazoknak a roko­noknak, ismerősöknek, akik 1973. augusztus 14-én elkísérték utolsó útjára a drága jó édes­anyát és nagymamát özv. Mészáros jenönét szül. Urns Zsófiát a jókai temetőbe és virágado­mányaikkal, részvétnyilvánltá- sukkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló fiai Laci, Zoli, Árpi, Rudi és családja. Ű-lOlO

Next

/
Oldalképek
Tartalom