Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 VIII. 26. tncs még egy olyan hely, ahol a nép lelkiilete, egy bizonyos környék lakosságának természetes tulajdonságai jobban megnyilvánulnának. mint a városi piacon. A piac, a vásár, mindig egy bizonyos ország, egy bizonyos vidék jellegzetességeit süríti magában. Párizsban több ilyen piac található, például a Cadet utcán, a Mouffetard és a Mar- cadet utcákon. Pezsgő, eleven itt az élet. A peremvárosokban épült új lakó negyedek nagy, betonból épült lakótömbjeiben az élet szinte lélektelenné, úgy kissé embertelenné vált: a lakók szinte idegenként élnek egymás mellett. Amikor az ember kilép e ce- mentbörtönökből s a piac nyüzsgő forgatagába kerül, úgy érzi, hogy újból kapcsolatba kerül a természettel. Itt egészen más világ van, mint a hatalmas áruházakban, a „szupermarketekben“, ahol ugyan jóformán minden árucikk megtalálható, de rideg személytelenségben sorakoznak a pultok rekeszeiben. A piac\ amelynek mély történelmi gyökerei vannak, kora reggel kezdődik a szabad ég alatt, egy téren vagy valamelyik utca mentén. A vidéki árusok hetente egyszer vagy kétszer eljönnek, hogy a számukra fenntartott helyen kínálják termékeiket, áruikat. A piacon, a vásáron jóformán minden megtalálható s igaza van annak a mondásnak, hogy a piac „Franciaország legnagyobb áruháza“. Ezzel szemben a szupermarketek, a nagy áruházak lassanként tönkreteszik a kiskereskedőket, akik nem tudják velük felvenni a versenyt. Elgondolkoztató, hogy az írók, a festőművészek és a költők eddig még kevés ihletet merítettek a piac pezsgő életéből. (Kivételt képez Gilbert Bejutunk a cipő, a kelme- és a ruhaárusok sátraihoz. Az utóbbiaknál a vevő szabadon válogathat abban a reményben, hogy megtalálja azt a bizonyos „olcsó kis ruhát“, amelyre éppen a nyaraláshoz volna szüksége... Párizsi csúfolódás Amint Gilbert Becaud ismert dalában hangsúlyozza, a piacon szabadon megnyilvánul az igazi párizsi széllé messég, a csúfondáros gúnyolódás, a szívből jövő vidámság. A7. árus fennhangon kínálja áruját: „Három frank a barack! Nagyon finom! Kóstolják meg!“, „Tíz frankért adom az őszibarackot! Vegyék, ve gyék, finom a barack!“ A francia ember néha ugyan kimért, de humorát sohasem veszti el. „Nézzék az almámat, nincs nála szebb!“ (Ez szójáték, az alma ugyanis nemcsak gyümölcsöt, hanem tájszólásban arcot is jelent). Ezek a szójátékok nemegyszer igen merészek, sikamlósak, Rabelais nyomdokain haladnak. Egy másik árus így csábítja a vevőket: „Tíz frankjával adom a szalvétáimat! Magamnak tizenkettőbe kerültek. Hat zsebkendőt nyolc frankért — hatévi jótállással“ ... A cukorkaárus így kínálja áruját: „Vegyék a cukorkáimat, ha mérgezést szenvednek tőlük, csak írjanak ne" kem majd feltámasztom magukat“. A csecsebecseárus, aki a piactér legvégén ütötte fel sátrát, „valódi“ bronzcsattokat kínál, mellette pedig a ruhaárus húsz frankért árulja a „legújabb divat“ szerint készült ruháit A sepi'uárus nem győzi dicsérni mechanikus padlófelmosókészüléke elő nyeit: „Kész csoda. Nem kell többé hajlongani. Ma kivételes engedményt PIERRE GAMES PÁRIZSI RIPORTJA caudnak a „Provence! vásár“ című csodálatos sanzonja.) Nincs élőbb, vidámabb, szívet pezsdítőbb a piac nyüzsgésénél. Minden ízlést kielégít adok: 35 frank helyett csak 30 frankot kérek. Ezenfelül ráadásként pótszivacsot is mellékelek . . Egy kész- ruhaárus a divatos női tunikák darabjáért tíz frankot kér. Hangosan hirdeti: „Aki hármat vesz, annak csak 25 frankot számítok“. A piacon mindenekelőtt az élelmi szerek, főként a zöldség, a hús, a hal uralkodik. Művészi halmokba tornyoz va, elfogadható áron csábítja a vásár lókat. A zöldség és tejárusok, a mészárosok, a halkereskedők, a hentesek élénk alkuba bocsátkoznak a vevőkkel. A pultokról orrcsiklandozó illatok szállnak. Becsukott szemmei is felismerhető az idény jellegzetessége. A telet a póréhagyma, a paraj uralja, tavasszal a retek, az első paradicsom a sztár, nyáron mindent eláraszt a gyümölcs: az őszibarack, a sárgabarack, a körte csábító illata a legjobb reklám. Ősszel a piacon a szőlő és az alma uralkodik... A hentesek pultjai más módon csábítanak vásárlásra. Megtalálható itt valamennyi francia vidék jellegzetes terméke: a bayonnei sonka, a kis cseréptálban árusított bretagne-i fűszeres disznóhúspástétom, az Awergne-i kolbász. Ha az ember körültekint, szinte az ínyencek „Tour de France“-án érzi magát. Egy másik „megcsodált művész“: a sajtárus. A közmondás azt tartja, hogy Franciaországban annyi fajta sajt van, mint ahány nap az évben. Lehet, hogy ez így is van. Bizonyos, hogy a legkisebb sajtüzletben is legalább 50 féle sajtot árusítanak. Ugyancsak a piacon találhatók a kisiparosok, a különféle kiskereskedők, magyarul vásárosok sátrai is. Egyik eredetibb a másiknál. Ide tartoznak a citromárusok, a fokhagyma és különféle fűszerek, gyógyfiivek árusai, a varrógépjavítók, a lakatosok, akik megvárásra készítenek kulcsot, a gumiárusok, a különféle csecsebecséket árusító „olcsó jánosok“ stb. Ha a piacon tovább haladunk, elAz árak A vásárlók élénken részt vesznek a disputában, nem maradnak adósak a válasszal. Az árusok vevőik nagy részét már ismerik, messziről köszöntik őket, s néhány tréfás szót vetnek oda nekik. A piacon az emberek közvetlenek szóba elegyednek egymás sál, megvitatják a napi szenzációkat, szidják az emelkedő árakat . . A háziasszonyok — szombaton és vasárnap férjük, gyermekeik kíséretében -- szinte elárasztják a piacokat. Sokan rendszeresen, minden héten találkoznak itt. Habár ugyanabban a házban vagy háztömbben laknak, igazi diskurzusra közöttük csak a piacon kerül sor. E kötetlen légkörben elcsevegnek egymással: gyermekeikről, férjükről, munkájukról, a bérekről, a nyaralásról, do olyan időszerű kérdések is szóba kerülnek, mint az „atombomba veszélye“ vagv a „Holdrepü lés“ A piac nagy vonzerejét, népes vásárlóközönségét nemcsak szinességé- nek, eleven pezsgő életének köszönheti Közrejátszik ebben a számítás is, a kínált áruk nagy választéka, frissesege, ami különösen a zöldségnél és gyümölcsnél döntő. Nagy vonzerejének fő oka azonban az árakban keresendő. A piacon ugyanolyan minőségű árunak gyakran tíz-húsz százalékkal, sőt ennél is többel alacsonyabb az ára, mint áruházakban vagy az üzletekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a piaci árakra nem gyakorol nyomást a rohamosan növekvő infláció. A háziasszonyok beszélgetésének fő témája — különösen 1973-nak ezen a nyarán —, az árak emelkedése. Ez azonban külön fejezet, amelyről majd egy más alkalommal beszélek Önöknek... A Neuilly Pdaisance i piac Zöldségárus a Cliarenia-i piacon Gazdag választék várja a vevőt a henteseknél
