Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. VIII. 26. FÜGGETLENSÉGET AKAR Nincs béke a kókuszpálmák alatt ® Seychelles felébredt mély álmából ® 60 ezer ember szabadságmozgalma mÓceáni útkereszteződések É ppen hetven esztendeje, hogy London királyi rendelettel koronagyarmattá nyilvánította a Mauritiustól elválasztott. Seychellesszigetcso portot, amely azóta önálló közigazgatási egységet alkot. A királyi rendelet 1903. augusztus 31-én kelt, az idén augusztusban pedig Guy Sinon, a szigetország ellenzéki népi Egyesült Pártjának főtitkára sürgős beadvánnyal fordult Kurt Waldheimhez, az ENSZ főtitkárához; hasson oda, hogy a brit hatóságok szün- tessék be a több szabadságot, igazságos viszonyokat és végső fokon függetlenséget követelő lakosság, elsősorban pártjának tagjai elleni terrort. Sinon azt is kijelentette: pártjának végérvényes célja a gyarmati múlt felszámolása és a függetlenség kivívása. Ugyanez a Sinon az Afrikai Egység szervezetének legutóbbi csúcsértekezletén arra a kérdésre, hogyan képzelné el a függetlenné váló Seychelles-szigetek jövőjét, rö viden és velősen így válaszolt: szocialista alapokon. Ennek alátámasztására egy kis könyvet húzott elő, amely pártjának programját tartalmazta. Századok múltán A Seychelles-szigetek ritkán szerepelt a külpolitikai hírekben, akkor is csak az események peremén. Most, hogy mégis hallat magáról, két okkal magyarázható: a már említett függetlenségi mozgalom szárnybontogatásával, másodszor pedig azzal a kö rülménnyel, hogy az Afrikától keletre, India és Sri Lanka (Ceylon) felé, valamint a Perzsa-öböl olajvi- dékére vezető óceáni út mentén fekvő szigetvilág helyzete igen felértékelődött, s ez nemcsak London szándékaiban, hanem a NATO körök stratégiai terveiben is kifejezést nyert. A mintegy 92 szigetből, köztük 34 lakott szigetből álló, 404 négyzetkilométer összterjedelmű szigetvilág az Indiai óceán nyugati részében, Madagaszkártól északra, a már említett fontos útkereszteződésen terül el. Mindössze hatvanezer lakosú s a lakosság Bábelre emlékeztető nyelvi, népi keveredés eredménye. Vannak itt kreolok, angolok, kínaiak, indiaiak, mulattok, malájok, bantuk, az őslakosok, majd a brit és francia gyarmatosítók keverékei. Emellett mindegyik népfaj ragaszkodik a maga etnikai sajátosságaihoz, amihez természetesen a különféle szertartások és ünnepek is tartoznak, s így a Seychelles szigeteken domináns jelenség az édes semmittevés. A szigetcsoport mozgalmas történelmi múltra tekint vissza. Vita folyik arról, kik fedezték fel először. Az elsőbbségre mind az angolok, mind a franciák — érthető presztízskérdésből — jogot formáltak. Történél mi tanúságok szerint állítólag Vasco da Gama hajósai jártak itt elsőként, majd konkrét lépést tett a szigetek uralására 1609 ben a Brit Kelet indiai Társaság expedíciója, amely a legfőbb szigeten, Mahén vetette meg a lábát. Az angolokat később a franciák követ tök s 1768-ban szállingóztak ide az első francia tele pesek. A szigetvilág fejlődésében döntő fordulatot jelentett 1810, amikor az angolok végleg bekebelezték Mauritiusi és a Seychelles-szigeteket. A múlt század végén indiai és kínai kereskedők vándoroltak a szi getekre, nagy lehetőségeket sejtve. A következő fordulópontot 1903 jelentette, amikor a Seychelles-szigeteket szétválasztották Mauritiustól és brit korona- gyarmat rangjára emelték. A szigetvilágot a franciák nevezték el XV. Lajos király pénzügyminiszteréről, Moreau de Seychelles- ről, s bár a múlt században és előtte ádáz küzdelem dúlt a franciák és a britek között a szigetek birtoklásáért, az utóbbiak kerültek ki győztesen, mert az 1814. évi párizsi szerződés végleg megerősítette az angolok birtoklási jugát. A szigetvilágra sokáig nem fordítottak gondot. Tarka lakosságát, amelynek háromnegyed része Mahe szigetén, ennek negyedrésze pedig a fővárosban, Port Victoriában él, hagyták „idilli, paradicsomi“ viszonyok között élni, azaz elmaradottságban. Csodálatos a szigetvilág éghajlata, kedvez minden növénynek. Láthatók itt trópusi erdőmaradványok és pompás ligetek, pálmaültetvények, citruszfélék Mivel Seychel- lesnek ipara nincs, a mezőgazdaság dominál, elsősorban a gyümölcstermesztés. A vezető szerep itt a franciák utódaié, a kiskereskedelem pedig az indiaiak és a kínaiak kezében van. Az ország lényegében gyümölcskivitelből él — kókuszban, vaníliában, grape- fruitban, banánban, fahéjban igen gazdag. Kivitelének 90 százalékát a kopra és a fahéj adja, de az import nagyobb a kivitelnél és állandóan nő is, ami erősen passzívvá teszi a fizetési mérleget. A szigetország egyetlen ipari létesítménye egy sörgyár. A Seychelles-szigetek minden reménye az idegen- forgalom. Fellendítésére minden lehetősége megvan, de ennek érdekében tenni is kellene valamit. Az édes semmittevésből való lassú felocsúdást bizonyos fejlesztési tervek jelzik. Mindenekelőtt idegenforgalmi létesítmények kellenek, hogy a külföldi turisták megtalálják a kényelmet, mert egzotikumokban, rezervátumokban, látványosságokban nincs hiány. A turisztikai létesítmények pénzelését úgy akarják megoldani, hogy a meglevő iparra és főként a vendéglátóiparra 35 százalékos jövedelmi adót vetnek ki. Bonyodalmak egy repülőtér körül A szigetország demokrata párti kormánya — London uszályhordozója — úgy véli, a Seychelles-ek évi 150 ezer turistát fogadhatna be tíz év múltán, ha megvalósul a fejlesztési terv. Tavaly 15 ezer turista járt a szigeteken. Az idegenforgalom felendítése szempontjából naA harangtorony Port Victoriában gyón nagy jelentősége van a most megépült nemzetközi repülőtérnek, hisz a múltban az országnak nem volt repülőtere s a világtól elvágott, elveszett szigetekként emlegették a Seychelles-eket. A repülőteret az angolok építették s nem elsősorban idegenforgalmi célokra. Danausi ajándék ez a függetlenségét követelő seychelles-i népnek. A repü lőtérnek ugyanis katonai-stratégiai jelentőségei tulaj donítanak. Seychelles most kiemelkedő szerepet kezd játszani a britek „Szueztől keletre“ terveiben. Miután számos, függetlenné vált országból ki kell vonulniuk, itt sze retnék kiépíteni új támaszpontrendszerüket, lehetőleg minél közelebb az ázsiai olajforrásokhoz. A szigetek katonai szerepe nem újkeletű. Mahe szigetén már 1967 óta 200 amerikai (légügyi és NASA) szakember és 800 helybeli munkás dolgozik a mesterséges bolygók figyelésére létesített amerikai kutatóállomáson. Az a szigetország, amely századunkban is a brit im- périumnak kellemetlen politikai személyek száműze- tési helye volt (afrikai kiskirályokat, maláj szultánt száműztek ide udvartartásukkal, de a sziget neves lakója volt 1956—1957-ben Makariosz, a jelenlegi ciprusi elnök is,) most kiemelkedő szerepet játszik London katonai terveiben. Ám nemcsak az angol tervekben, a Seychelles-ekre a NATO vezérkara is komoly bázisként számít. Ez sem újkeletű terv, hisz már 1965- ben három szigetet — Aldabrát, Farquhart és üesro- chest elválasztották a Seychelles éktől és a Chagos- szigetcsoporthoz csatolták, amelynek Diego Garcia szigetén fontos bázisközpontot építettek ki. A jelek szerint a britek és védnökségük alatt az egész NATO tartósan be akar rendelkezni e térségben. Remények és távlatok A Seychelles-ek népe 1968 óta ébredezik, hallat magáról. Akkor kezdték el a négymillió fontba került repülőtér építését és London több stratégiai bázist épített ki Mahe szigetén azzal az ürüggyel hogy azok az engedetlenkedő Rhodesia ellen szolgálnak. A lakosság eszmélni kezdett és előterjesztette követeléseit. Any- nyit sikerült elérnie, hogy London 1970-ben helyi minisztertanácsot hagyott jóvá. Az 1970. évi választásokon ismét a London szekerét toló Demokrata Párt kaparintotta meg a mandátumokat s vezetője, james Macham /őminiszter nemrégen olyan kijelentést tett, hogy „az óceánban elveszett 55 ezer szigetlakos képtelen független nemzeti államot alkotni“. Pedig a nép most már csakis teljes függetlenséget akar, amit Guy Sinon, az ellenzéki Népi Egyesült Párt vezetője idei Szomáliái látogatása alkalmával újból megerősített. A függetlenség kivívásáig azonban még sokat kell harcolniuk a szigetlakoknak, mert a jelek szerint Londonban, Washingtonban és a NATO-körökben már eldöntötték a Seychelles-ek jövőjét: bázisállam szerepét szánják a paradicsomi szigetcsoportnak. A lakosság zöme azonban kitart függetlenségi szándéka mellett, s ez már tavaly, a sziget történelmében sohasem tapasztalt arányú tömegtüntetéseken fejezte ki. Akaratát az sem töri meg, hogy az ellenzéki párt tagjait vagy a gyanús személyeket a brit hatóságok önkényesen bebörtönzik és embertelen viszonyok között fogva tartják, amire Guy Sinon most figyelmeztette az ENSZ főtitkárát. A nép elszántságát tavaly márciusban II. Erzsébet királynő látogatásakor a Népi Egyesült Párt székházán elhelyezett hatalmas felirat fejezte ki a legfrappánsabban: „Isten hozta. Látogasson el hozzánk megint függetlenségünk elnyerése után“. L. L. A halászteiepek kunyhói A tovaros Központja LtJ HIÍIiOIm"BLUIí]L5 L Mahe szigete a XVII. században kalózok főhadiszállása volt
