Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-17 / 195. szám, péntek
A gazdasági revizionizmus gyökerei 1973. VIII. íT. A közelmúlt években tapasztalt kül- és belpolitikai, ideológiai és gazdasági fejlődés minden gondolkozó ember számára számos kérdőjelet tett fel, de bőven akadtak benne egyszerű kijelentő mondatok és figyelmeztető felkiáltójelek is. Évtizedek óta nem kisebb dolog áll a tudományos és gyakorlati érdeklődés középpontjában, mint a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló új társadalmi berendezkedés, melynek kérdései iránt nemcsak az. új rendszer gyakorlói, a szocialista államok polgárai tanúsítanak érdeklődést, hanem a változások folyamatából egyelőre kimaradt osztályok, rétegek és azok hangadó képviselői is. így azután a huszadik század újszülöttjének a politikusok, közgazdászok, filozófusok és ideológusok körében egyaránt akadnak őszinte barátai, nyílt vagy burkolt ellenségei, akiket a könnyebb tájékozódás szempontjából célszerű bizonyos kategóriákba sorolni. Az elkülönítő vóloszfol Ami a közgazdászokat, és az általuk művelt társadalmi tudományt, a gazdaságtant illeti, először is éles határt kell vonni a polgári gazdaságtan és a marxista politikai gazdaságtan között. Ami az előbbit illeti, annak a kapitalista államokban számos válfajával találkozunk, s közülük nem egy irányzat, mint például az amerikai Galbraith „ipari társadalomról“ alkotott koncepciója odáig megy, hogy a szocialista társadalmat is hajlandó ipari társadalomnak elismerni, s a terv- gazdálkodás kapitalista viszonyok közötti propagálásával a két rendszer közötti közeledés, a konvergencia programját hirdeti. Bár ezek a „haladóbb“ polgári közgazdászok számos új, és sok esetben gyakorlatilag is hasznosítható (általában a szocialista tervgazdaságból átvett) elmélettel szépítették a polgári gazdaságtant, alapjában véve nem váltak marxistákká, és a válaszfal túlsó oldalán maradtak, mert nem ismerik el a kapitalista társadalmi rend átmeneti jellegét, s nem veszik tekintetbe azokat a döntő különbségeket, amelyek a termelőeszközök magán-, illetve társadalmi tulajdonából erednek. A polgári közgazdasághoz tartozó irányzatok legfőbb ismertető jele az, hogy bár eltérő érveléssel, különböző módosításokkal, de mégis nyíltan a kapitalista rendszer védelmében foglalnak állást. A határvonal másik oldalán álló marxista politikai gazdaságtan már abban is különbözik a polgári gazdaságtantól, hogy a társadalom gazdasági fejlődését tudományos módszerekkel tanulmányozza ós ebből a jövő fejlődését illetően tudományosan alátámasztott következtetéseket von le. Legfőbb ismérve pedig természetesen az, hogy a társadalom gazdasági fejlődésének kérdéseiben a munkásosztály történelmi hivatásának, a termelőeszközök társadalmasításának marxista alapelvéből indul ki. Látszat és valóság Bár a polgári gazdaságtan és a marxista politikai gazdaságtan között éles határvonalat húzhatunk, mégis akadnak olyan irányzatok, amelyeknél nehezen tudjuk megítélni, hogy tulajdonképpen hová is tartoznak. Ilyenek voltak azok a jobboldali revizionista nézetek is, amelyek nálunk az 1968— 1969-es években meglehetősen konkrét formában jelentkeztek. Ezek az irányzatok módszereik és következményeik szempontjából a polgári közgazdaság- tan jegyeit hordozzák magukban, képviselőik azonban marxistáknak vallják magukat. Csupán „fenntartásaik“ vannak a marxizmussal szemben, sőt, a marxizmus „korszerűsítésére“, „tökéletesítésére“ törekednek. A marxista politikai gazdaságtan számára sokkal veszélyesebbek ezek az irányzatok, mint a nyílt kártyával játszó polgári közgazdászok, elsősorban azért, mert formálisan elismerik a marxizmust, és így még a kapitalista rendszer felújítására irányuló konkrét intézkedéseket is megtévesztő szólamokkal tudják álcázni. A csehszlovákiai gazdasági revizionizmus nem 1968 januárjában született és nem szűnt meg létezni 1969 áprilisával. Ez a közéleti jelenség a szocialisla építés útján haladó társadalmak természetes velejárója, az újért lelkesedni nem tudó és a régit visszaóhajtó rétegek szubjektív megnyilvánulása. A revizionizmus az adott helyzettől függően lappangó vagy aktív formát vesz fel. Nálunk főleg a hatvanas években, a gazdasági irányítás tökéletesítésére irányuló útkeresés időszakában bontakozott ki, és a körülmények televény talaján terjesztőinek szorgalmas és jól szervezett munkája következtében alaposan elburjánzott. Nehéz lenne pénzben kifejezni azt a kárt, amit a revizionizmus aktivizálódása okozott a társadalomnak, vagy időben lemérni a társadalmi haladásban bekövetkezett késedelmet. Ezen már úgysem segíthetünk. De ha már megtörtént, legalább okuljunk belőle, s az így nyert ismeretek célszerű felhasználásával a jövőben talán be is hozhatunk valamit ebből a lemaradásból. A revizionizmus melegágya Ha a megtörtént események tapasztalatait hasznosítani akarjuk, akkor a kiváltó okokat és a körülményeket is elemezni kell. Külön tanulmányban kellene például foglalkozni a hatvanas évek elején bekövetkezett gazdasági megtorpanás okaival, de most nem ez a célunk. A revizionizmus aktivizálódása szempontjából elég any- nyit megemlíteni, hogy fiatal közgazdasági tudományunk nem volt képes azonnali és megfelelő választ adni a [elmerült problémákra. Ennek egyik okaként a gazdasági elmélet fiatal jellege mellett azt is megemlíthetjük, hogy az ötvenes évek folyamán a közgazdasági tudomány a gyakorlati élettől jelentősen elszakadva fejlődött. A gazdasági mozgást ugyanis abban az időszakban — a szocialista építés közvetlen feladatainak megfelelően — elsősorban a bonyolult belpolitikai és a feszült nemzetközi heiyzty által determinált gyakorlati döntések irányították. Az is az igazsághoz tartozik, hogy ezeket a döntéseket gyakran befolyásolta a politikai és gazdasági vezetők szubjektivizmusa. A gazdasági életben kialakult helyzet, a termelés intenzitásának, gazdaságosságának, az értéktörvény hatékonyabb érvényesítésének és általában a szocialista gazdasági rendszer tökéletesítésének kérdései így felkészületlenül érintették a többnyire elvont elméleti kérdésekkel foglalkozó, tételekben gondolkozó közgazdászokat. Az idő azonban sürgetett, és a felmerült kérdésekre csakis a köz- gazdasági tudomány adhatott választ, amely így a háttérből hirtelen az érdeklődés középpontjába került. Ebben a „konjunkturális“ helyzetben, az egyéni érvényesüléssel és sikerrel kecsegtető légkörben tehát gyors és kapkodó munka kezdődött. Csaknem minden közgazdász hivatva érezte magát arra, hogy valami okosat, „sorsdöntőt mondjon, vagy legalábbis hangzatosan felzárkózzon a divatos áramlatokhoz. A hangadók elképzelései A feszült várakozástól terhes légkörben viszonylag gyorsan kialakult az a csoport, amely Ota Šik köré tömörülve jó ösz- szeköttetések segítségével vezető pozíciókat szerzett magának a tudományos intézetekben, a politikai életben és főleg a tájékoztatási eszközök területén. E csoport programjának és tevékenységének rendkívül szerteágazó politikai összefüggései vannak, melynek teljes tudományos kiértékelésére eddig még nem került sor. Egyes konkrét és fő megnyilvánulásai azonban így is sokat elárulnak arról, hogy hová vezetett volna ez a program, melyet csehszlovákiai revizionizmus- nak, és központi személye szerint šikizmusnak neveztünk. A teljességre való törekvés igénye nélkül vizsgáljuk meg ennek a gazdasági revizionizmusnak legalább néhány jellegzetességét. A revizionista törekvések formai és taktikai jellegzetessége az, hogy a gazdasági jelenségek körmönfont megfogalmaz á - sával célkitűzéseiknek megfelelő zűrzavart igyekeznek kelte ni az emberek gondoikozásá- ban. A korábbi fejlődést és az adott helyzet értékelését úgy tálalják, hogy az lehetőleg kiábrándítókig hasson, a javasolt megoldások pedig élet- és társadalommentő színben tündököljenek. A gondolatsorvasztó szólamok hatására sokan elveszítették józan ítélőképességüket, s még a marxista közgazdászok sem vették észre, hogy az új jelszavak környezetében tulajdonképpen mikor is kerül lek a jobboldali revizionizmus platformjára. A revizionisták fokozatosan teljesen kisajátították a gazdasági irányítási rendszer tökéletesítésének aktuális feladatát, szinte privilégiumot szereztek hozzá, ami rendkívül kedvező keretet nyújtott céljaik megvalósításához. Ma már világosan látjuk, hogy igyekezetük a szocialista társadalom legfőbb alappillérjeinek lebontására, a társadalmi tulajdon és a tervgazdaság felszámolására irányult. Az előbbit nyerészkedő vállalati csoporttulajdonná akarták formálni, a másikat „piaci mechanizmussal“ akarták felcserélni. Különös, nagyon rejtélyes „szocializmus“ alakult volna így ki, melynek előszeleit a gazdasági életben a kispolgári individualizmus első gyakorlati megnyilvánul á sa i ba n is tapasztalhattuk. Történelmi lecke — közgazdászoknak Nagy igazság van abban, hogy csaknem minden eseménynek van rossz és van valamilyen jó oldala. Az 1968—69-es politikai válságnak is van egy ilyen „jó“ oldala, éspedig az, hogy a revizionizmus felhívta magára a figyelmet, megmutatta igazi arcát, ami jelentősen előbbre vitte a marxista megismerési folyamatot, megerősí-' tette napjaink tisztánlátását az aktuális politikai és gazdasági kérdésekben. Ez tagadhatatlanul óriási előny, mert például a gazdasági irányítás tökéletesítésének folyamatából eleve kiküszöbölhetjük a hibás és káros nézeteket, amelyek a későbbiek folyamán újabb politikai és gazdasági problémákat szülhetnének. A csehszlovák tapasztalat e tekintetben nemzetközi jelentőségű, mert a többi szocialista ország is hasznosíthatja, a gazdasági rendszer tökéletesítése ugyanis a szocialista államok általános és permanens feladata. Tíz év tapasztalatával gazdagabban ma újból „konjunkturális“ helyzet kínálkozik a poli- . tikai gazdaságtan tudományos művelői számára. A mai „alkalom“ a nyílt és őszinte politikai légkör, a gazdasági élet konszolidálásában elért gyakorlati eredmények, a nemzetközi szocialista integráció fejlesztésében mutatkozó lehetőségek, valamint a nemzetközi helyzet általános javulása szempontjából összehasonlíthatatlanul tá- gabb teret biztosít a politikai gazdaságtan sokoldalú fejlesztéséhez, mint: amilyen körülbelül tíz évvel ezelőtt kínálkozott. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy ez éppen az elmúlt években kialakult helyzet miatt nem lesz könnyű feladat. Be kell még tetőzni közgazdász-társadalmunk i deol óg i a i d if f ere ne i á 1 ódásá na k f o ly a ma - tát, meg kell szabadulni a különböző jellegű személyi gátlásoktól. A tudományos kutatás nak éppen az a legfőbb jellegzetessége, hogy az újabb ismeretek alapján felülvizsgálja és módosítja a jelenségekkel kapcsolatban vallott nézeteket, feltárja és beismeri a tévedéseket. Ez nem szégyen és nem kabátforgatás, ez a tudományos munka legelemibb törvényszerűsége. Abban azonban különb séget kell tenni, hogy ki az, aki csupán tévedett és tévedését őszintén beismeri, és ki az, akinél ez csupán taktikai lépés lenne egy esetleges újabb „tévedés“ elkövetéséhez. MAKRAI MIKLÓS A nupokbun adták át a kiizigazyatásilug Horný Bárha:. /, < . / tartozó Budikyn I Hadakon) a /elvételünkön látható kultúrhúznt. A kultúr/láz építéséhez társadalmi munkával a lakosság is hozzá- jár ült (Tóth púi Gyula felvétele) A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FEJLESZTÉS HATÉKONYSÁGA A tudományos-műszaki fejlesztés fogalma elválaszthatatlan az egyes termelési ágazatok fejlesztésétől, így az élet- színvonal emelésétől is. Fontossága egyre nagyobb s eredményeivel lépten-nyomon találkozunk. A fogyasztói igények állandóan növekednek, s termelőknek követni kell ezt a növekedést. Az extenzív források, a nyersanyagkészletek, a munkaerő-tartalékok viszont nincsenek egyenes arányban a szűk ségletekkel. Éppen ezért szükséges a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek megvalósítása, a kutató és kísérleti intézmények fokozottabb tevékenysége. A CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a műszaki fejlesztés, a tudományos-műszaki forradalom támogatása elsőrendű politikai feladat. Az üzemekben, a vállalatokban és a különböző intézményekben tisztában kell hogy legyenek ennek társadalmi jelentőségével. Az ötödik ötéves terv igényes feladatait nem tudnánk teljesíteni az említett tényezők kihasználása és segítsége nélkül A tudományos-műszaki fejlesztés egyik legfiatalabb ágazata a számítástechnika. A fej- iett ipari társadalomban a gazdasági, a technológiai és a tudományos-műszaki területeken rengeteg információt kell ösz- szegyűjteni és feldolgozni, hogy tökéletes munkát végezhessünk. Az adatok gyűjtése és feldolgozása a korszerű számítógépek igénybevétele nélkül szinte lehetetlen. A számítástechnika azonban nemcsak az információk gyűjtésében és feldolgozásában alkalmazható, hanem a népgazdasági tervek kidolgozásában, a termelési folyamatok irányításában és más területeken is. A számítástechnika széles körű alkalmazhatósága egyben azt is jelenti, hogy -másmás problémakörben különböző típusú számítógépeket kell használni. A számítástechnikai berendezések fejlesztése és gyártása nagyon sok kutatómunkát, kísérletezést, szakképzett technikust és természetesen sok anyagi ráfordítást is igényel. A szocialista országok több éve közös számítástechnikai kutatómunkát végeznek. E közös munka eredményeként jött létre a szocialista országok egységes számítógép rendszere. Ez év májusában Moszkvában mutatták be első ízben az egységes számítógép-rendszer modelljeit, melyek száma meghaladja a 150-et. Csehszlovákia több mint 30 féle számítógépet gyárt, melyek főleg adatfeldolgozásra szolgálnak. A számítógépek kifejlesztésében és gyártásában a szocialista országok közötti együttműködés — a Szovjetunió kezdeményezésére — 1969-ben kezdődött. Az egységes számítógép-rendszer létrehozásában együttműködő országok nagy súlyt fektetnek a népgazdasági irányítás szempontjából legjelentősebb automatikus irányítási rendszerek kialakítására. A nemzetközi munkamegosztás a számítástechnika terén végzett közös kutató-fejlesztő munkák területén kívül más területekre is vonatkozik. A különböző ágazatokkal foglalkozó tudományos-kutató központokban szinte kimeríthetetlen menyiségű lehetőség kínálkozik a nemzetközi együttműködésre. A KGST tagállamainak tevékenységében a tudományos-műszaki fejlesztés előkelő helyet foglal el. Az együttműködés fő célja a tudomány és technika különböző ágazataiban a leg magasabb szint elérése, a közös problémák megoldása és az eredmények célszerű felhasználása a termelés minden szakaszán. A KGST tagállamaiban a tudoaná nyos-műsza k i egy üttmű- ködés állandó fejlesztését és tökéletesítését a legfontosabb feladataik közé sorolják. A szó cialista tagállamok közötti tudományos-műszaki együttműködés fejlődése több szakaszra tagolható. Eddig viszont nem létezett olyan dokumentum, amely a tudományos-műszaki együttműködésre vonatkozó jogi szabályokat és feltételeket tartalmazta volna. A KGST tu- dományos-műszaki együttműködésének gazdasági és jogi szabályzatairól szóló dokumentumot az elmúlt évben hagyta jóvá a KGST Végrehajtó Bizottsága. A dokumentum az együttműködés leghaladóbb módszereit ós formáit tartalmazza. Több mint 40 szerződést írtak már alá a különböző tudományos-műszaki problémák megoldására. A megkötött szerződések alapján 33 koordinációs központot létesítettek, melyek az együttműködés legújabb és egyben leghatékonyabb formáját képezik. Ezt a formát a KGST tagállamainak több mint 500 tudományos-kutató intézete használja ki. A koordinációs központ olyan szervezet, amely bizonyos területen közös egyezmények alapján irányítja a tudományos-kutató munkálatokat, és a megoldások eredményeinek gyakorlati megvalósítását. Ilyen koordinációs központ létesült Bratislavában is, ahol a faanyagok komplex kihasználásának lehetőségeit vizsgálják. A tudományos együttműködést nemcsak nemzetközi szinten, hanem hazai viszonylatban sem szabad elhanyagolni. A Szlovák Tudományos Akadémia és a többi kutató és kísérleti intézmény állandó kapcsolatára van szükség ahhoz, hogy a szocialista gazdálkodás szempontjából minden szakaszon eredményes munkát végezhessenek. A népgazdasági irányítás új módszerei, a tervgazdálkodás megerősítése a műszaki fejlesztés hatékonyságában is meghozták a kívánt eredményeket. Ez főleg annak köszönhető, hogy az irányító szervek igyekeztek elmélyíteni a tudomá nyos és kutatóintézmények, valamint a termelővállalatok közötti kapcsolatokat. A legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban az, hogy hosszú idő telik el a módszerek elméleti kidolgozása és gyakorlati megvalósítása között. Tény, hogy a műszaki fejlesztés hatékonysága csak úgy fokozható, ha ezt az időszakot a lehető legrövidebbre csökkentjük. A tudományos-műszaki fejlesztés összes eredményéi nincs módunkban felhasználni. Éppen ezért mindig azt az új eljárást alkalmazzuk a termelésben, azt az új terméket gyártjuk, amely népgazdasági szempontból a leghatékonyabb. Ha nem akarunk lemaradni, ha maradéktalanul teljesíteni akarjuk a nép- gazdasági tervet, ha lépést akarunk tartani a fejlett államokkal, akkor ki kell használni a tudományos-műszaki fejlesztés által nyújtott lehetőségeket. A szocialista társadalmi rendszer fő célja az emberek alkotó munkájának megkönnyítése, s ez a ludománv és technika észszerű alkalmazásával érhető el. PAKOZDl GERTRUD
