Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-12 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
Jevgenyij Korsunov szenegáli riportja A fekete földrész Párizsa • Egy főváros tarka élete ® Harcban a múlttal • A félsz abadulási mozgalom egyik megnyilvánulása: „szenegalizálás" ® A szovjetbarátság éltető ereje munkanélküli irigyelte azokat, akik többre vitték. Este egészen más képet mutat a város. Dakar későn tér nyugovóra. Hat óra tájban bezárnak az összes üzletek, de az élet nem áll meg. A járdái kávéházakban foglalt minden szék. Divatosan öltözött fiatalok tartanak a Függetlenség terére, mozik és bárok környékén gyűlnek össze. Színes reklámok ragyogják be az estét. Medina viszont hamar elcsendesül. Az itteni lakosságnak korán kell kelnie, hogy az itteni híres halászok bárkáikon kievezzenek a tengerre, a minibuszok sofőréi még hat előtt a volánhoz üljenek. Kialszanak a halászok tűzrakásai, a konzervdobozokból fabrikált olajlámpák és mécsesek. Ogy tűnik, hogy még az óceán is elcsendesedik a Zöld-fok partjainál. Mit számít az, hogy a külföldiek éjszakai bárjaiban ugyancsak külföldiek hajnalig elüldögélnek és kipanaszkodják magukat, hogy egyre nehezebb a helyzet. Dakarnak, a független Szenegál fővárosának megvannak a maga gondjai, a maga problémái, amelyeket magával hoz a felvirradó új nap. ... A városház előcsarnokában emléktábla örökít meg 359 nevet. Az utolsó név — Mamadou — egyikke a legelterjedtebb neveknek Szenegálban. A névsort Aram Birama nyitja meg. Ki az 1. számú és ki a 359.? Nagy betűk hirdetik, hogy „meghaltak Franciaországért“, éspedig 1914 és 1919 között. A szenegáli lövészek nemegyszer kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket s a messzi Európában harcolni. De ez már történelem. A palgármes téri hivatal várószobájában hemzsegő dnkariaknak más gondjaik vannak. Dr. Samba Gage, a polgármester éltesebb ember, arra a kérdésemre, mi célból keresik fel a polgárok, nagyot sóhajtott. — Könnyebb arra válaszolni, mi miatt nem jönnek ide. A szó szoros értelmében mindennel kell foglalkoznom — á látogató személyi ügyeitől egészen a környezet szennyezettségéig. A külföldi vállalatok, főként az Elf olajfinomító a kormány figyelmeztetése ellenére szennyezi a parti vizeket s ennek következtében garmadával hevernek a partra kivetett döglött halak ... — Egyébként tudja, mi segít e kérdések megoldásában? Hamiskásan elmosolyodik és elhallgatva várja kíváncsiskodásomat. — Ugyanennek a problémának a megoldásában szerzett bakui tapasztalatok. Igen, Dakar és Baku testvérvárosok. Dr. Gaye jó érzéssel emlékezik vissza azerbajdzsáni vendégeskedésére és a Kászpi-tenger pártján töltött hétre. Sokat megfigyelt, sokat megjegyzett. A turistaidényben európaiak és amerikaiak lepik el a várost. A pénzt Dakarban hagyják, ezért számukra egzotikus turistafalvakat létesítenek, amelyek kör alakú, náddal fedett kúp tetejű, összkomfortos kunyhókból állnak. Dr. Gaye tekintete elmerengett a zöldben úszó nádkunyhók kúpos tetőin. Mire gondolta Talán az aszálytól kiégett szenegáli mezőkre, a messzi falvakra, amelyeket az éhező parasztok tömegesen elhagytak, a víz és táplálék nélkül elpusztult állatok sokaságára? Problémák rengetegében Ponti, a város „üzleti“ utcája hajnalhasadáskor ébred, amikor a durva gyapjúköpenyébe bújt öreg éjjeli őr a sportüzlet előtt eloltja petróleumlámpáját és az álmos cipőtisztító fiúk megjelennek a szürke járdán. Hat órától a piac felől a Függetlenség tere felé indulnak az álmos dakariak — utcasöprők, szakácsok, szolgák. Valamivel később feltűnnek a tisztviselők — frissen vasalt ruhájukkal, tükörfényes cipőjükkel kirínak a környezetből. Tarka népviseletű kofák a járdán telepednek le és bontják ki az árut: celofánba csomagolt földimogyorót. Aztán kinyitnak a különböző rangú üzletek. Vásár ló viszont kevés van, mert a Pontin mesebeli árak vannak. Az elárusítók ásítoznak az unalomtól. A tulajdonosok időnkint eltűnnek a kávéházban. Megismerkedtem egy francia készru.ha-kereskedő- vel. Beszélgetés közben feltettem neki egy kérdést, amely már jó ideje izgatott. — Ogy látszik, ebben a városban minden harmadik ember nem afrikai? Valóban? Beszédtársam egykedvűen vállat vont. — Azt mondják, a 600 ezer lakos tíz százaléka francia. Aztán van még sok libanoni, spanyol, portugál. Elvégre Dakar ősidők óta Afrika kapuja. Keveredtek itt fajok, nemzetek, nyelvek, érdekek. Nézze csak a mi utcánkat. Csupa üzlet és kié? A szenegáli kormány állandóan és erélyesen megvalósítja a behozatal és kivitel, a nagy- és kiskereskedelem „szene g ali zál ásátu. Hatósági támogatással különféle társulások és egyesülések keletkeznek, hogy A dakari kikötő — az afrikai kikötök között az egyik legfontosabb. A szomszédos Mali és Mauritánia érdekeit is szolgálja. 1971-es aszályos években 583 ezer tonnára csökkent a termés. Hivatalos adatok szerint Szenegálban 14 ezer a munkanélküliek száma s az aszály következtében évente mintegy ötezer paraszt költözik a városokba munkát keresni. A kormány ezen úgy próbál segíteni, hogy a foglalkoztatottság terén is szorgalmazott „szenegalizálási“ politika mellett a francia kormánynyal kötött egyezmény alapján évente 500 munkást küld külföldre dolgozni. A parasztság érdekében olyan intézkedéseket foganatosítottak, mint az összes adósságok eltörlése és adóengedmények. Az ENSZ fejlesztési programja keretében új tervet dolgoztak ki a Szenegál folyó víztartalékainak kihasználására, ami nemcsak Szenegálnak, hanem, a Szenegál folyó kihasználására létesült szervezethez tartozó Malinak és Mauritániának is érdeke. Jó távlatok Dakar azonban nemcsak „város Afrika küszöbén“, így is nevezhetjük: „város az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom küszöbénSzenegál határos Bissau- Guineával, ahol a partizánok különösen nagy sikereket értek el a portugál gyarmattartók ellen. Dakarban működnek e felszabadító mozgalom szervezetei. A szenegáli vezetők mindenképpen támogatják a Béke világtanács tevékenységét. Senghor elnök nemegyszer kijelentette, hogy a közel-keleti kérdést a Biztonsági Tanács ismert 242. számú határozata alapján kell rendezni. Szenegálban az izraeli nagykövetség tőszomszédságában megnyílt a Palesztinái Felszabadító Szervezet képviseleti irodája. Senghor, a Dél-afrikai Köztársasággal való „párbeszéd“ egyik kezdeményezője, nemrégen kijelentette: „A párbeszédnek mindenekelőtt nem köztünk és 1 Vorst er úr között, hanem a Vorster kormány és a délafrikai fekete többség között kell folynia." Szenegál aktív szerepet játszik az Afrikai Egység Szervezetében is. A szovjet—szenegáli kapcsolatok fejlődéséről szólva Lenghor nemrégen kijelentette: „Biztos vagyok benne, hogy szovjetunióbeli látogatásom után népeink érdekében erősödik és bővül együttműködésünk. Szenegál ennek nagy jelentőséget tulajdonít. Együttműködésünk erősödni fog azért, is, a kapcsolatainkban érvényesülő lenini elvek közel állnak hozzánk, mivel a békés egymás mellett élést, az egyenlőséget, a nemzeti füaaetlenséget és a más államok beliigyei- be való be nem avatkozást hirdetik. Ezért függetlenségünk első napiai óta minden téren — gazdasági, kulturális. tudományos és politikai téren eauaránt — pozitív jellegű a szovjet—szenegáli együttműködés 1973. VIII. 12. ebben konkrét szerepet játsszanak. így jött létre például a Kereskedelmi Garancia és Segítség Nemzeti Társulása f SON AGA), amely állami részvétellel a kereskedelem és a szolgáltatások terén működik és kiépíti kiskereskedelmi hálózatát. A kormány még 1969- ben létrehozta az ipartanulmányozási és fejlesztési társaságot fSONEPI). Vagy száz szenegáli vállalat kizárólagos jogot kapott a növényi zsiradékok értékesítésére. Szenegál valutája a földimogyoró, melyet 1600 szövetkezet termeszt. A megművelt földek felét vetik be vele, s a földimogyoró adja az ország exportjának 75—80 százalékát. 1965—1966-ban rekordtermést értek el — 1 millió 121 ezer tonnát. Ám az 1970— A turisták ezreit csábító „mesterek falva“ Medina számos lakójának biztosít munkát. A képen vásárlókra váró faszobrok. A Függetlenség tere — Dakar Üzleti életének központja. A Zöld-fok, amelyen a francia gyarmatosítók 1857-ben Dakart alapították, az afrikai földrész legnyugatibb része. Kanyargós partvonalai mentén tengeri óriások hátára emlékeztető temérdek sziget terül el. A legismertebb, Gore szigete hosszú időn át a rabszolgakereskedők bázisa volt. Itt őrizték börtönbe zárva a rabszolgákat, mielőtt az óceán túlsó partjára szállították volna őket. Dakart néha „Afrika Párizsának“ nevezik. „Több- emeletes“, európai jellegű város ez zajos „üzleti“ utcáival és álmatag zöld mellékutcákkal. A „modern“ szürke betonrengeteg szomszédságában még múlt századi tágas villák terpeszkednek. Dakar legnépe sebb kerülete, Medina puszta partján, elhaladva pedig az ember megpillanthatja Afrika legnyugatibb világítótornyát, amely az Atlanti-óceán mélyéből emelkedik ki. Dakar arca Dakar élete elválaszthatatlan az óceánnal. Maga a város szinte elvész a végtelen kékségben. Keskeny tengerparti sávjain összeszorulnak a „zárt“ klubok, éttermek és turistakocsmák. Feljebb festői út vezet örökzöld növényzet közepette. Még feljebb, terül el a város. A város küszöbén olykor szemébe tűnik az utazónak, a második világháború idejéből fennmaradt betonfedezék és a szögesdrót-akadály rozsdá sodó maradványai. Más afrikai városokhoz viszonyítva Dakar kis vá ros. Terjeszkedését nem engedi meg az óceán, a Zöld-fok pedig túl keskeny. Egyik partjától a másikig egy — másfél óra alatt kényelmesen átmehetünk az egész városon. Igen kellemes kora reggel bolyongani, amikor még nincs hőség. Tanévben ilyenkor minden színváltozatú iskolások tarka tömegével találkozhatunk. Sok diák még jóval a tanítás kezdete előtt érkezik a líceum kapujához, és élénken vitatják a friss politikai eseményeket. A diáklázadások egyébként Szenegál belpolitikai életében komoly problémát je lentenek. Más képet látunk ott, ahol reggel például a városi közlekedés sofőréi és jegykezelői gyülekeznek. Jelen voltam az első minibuszok indulásánál. Egymás után indultak egy széles utca közepéről. Egy kis téren asztalok és székek sorakoztak és kiskereskedők ínyencfalatokkal csalogatták vendégeiket. A városi közlekedés alkalmazottai „erőt is gyűjtöttek“ a hosz- szú munkanap előtt. Csak a járda szélén üldögélő
