Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-08 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

A második világháború legsötétebb napjaiban, 1942. novemberében 28 ország fiatalságának kép­viselői találkoztak Londonban, hogy megvitassák: mit tegyen a fiatal nemzedék saját és az egész emberiség jövőjének megmentéséért. „Egység­ben a fasizmus ellen“ — adták ki a jelszót a tanácskozás résztvevői, felismerve, hogy az egész világot fenyegető fasiszta Németország és szö­vetségesei elleni harcban a legkülönbözőbb ideológiai-politikai irányzatokat követő ifjúsági szervezetek, a legszélesebb ifjúsági tömegek kö­zös akcióira van szükség. Az egység gondolata természetesen a fasizmus leverése után is tovább élt. Ezért küldték el ismét képviselőiket az an­gol fővárosba 63 ország haladó ifjúsági szerve­zetei, ahol 1045 novemberében az Ifjúsági Világ- konferencia úgy határozott, hogy egyetlen szer­vezetbe tömöríti a különböző fiatalokat. A megalakult Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség „ .. . harcol a békéért, a szabadságért, a függetlenségért és az egyenlőségért..— fo­galmazta meg az alapszabályzat. A világszervezet kibontakozó mozgalmai kez­dettől fogva ezeket a célokat szolgálták. 1946 végén a spanyol diktatúra ellen harcoló demok­ratikus erőket segítő mozgalom, 1947-ben a világ különböző részein élő fiatalok helyzetét tanul­mányozó delegációk, 1948-ban a varsói munkás­ifjúsági konferencia, 1953-ban az ifjúság jogai­nak védelmét megvitató bécsi tanácskozás, a stockholmi leszerelési konferencián való részvé­tel és az országok egész sorában kezdeményezett békemegmozdulások jelentették a sokoldalú tevé­kenység egy-egy kiemelkedő állomását. A szabadságukért és függetlenségükért küzdő népek, a gyarmati felszabadító mozgalmak segí­tését először az 1948-as calcuttai nemzetközi ifjúsági konferencián tűzte napirendre a Demok­ratikus ifjúsági Világszövetség. Az 1960-as évek második felétől kezdve a szo­lidaritási mozgalom akcióiban egyre nagyobb sze­repet kapott Vietnam népeinek támogatása. A végrehajtó bizottság 1968-as budapesti ülése hir­dette meg a „Világifjúsági kampányt a vietnami nép győzelméért, a szabadságért, a függetlensé­gért és a békéért“. A kezdeményezéshez több mint 80 ország kö­zel 120 szervezete csatlakozott, köztük számos olyan szervezet is, amely nem tagja a világszö­vetségnek. Egyetlen hőnap alatt ezer tüntetés, e vietnami és a haladó amerikai fiatalok stock­holmi és budapesti találkozója, világtalálkozó Helsinkiben, százezer dollár értékű anyagi segít­ség — mindez azt jelezte, hogy a világ ifjúsága körében példátlanul széles körű egység bonta­kozott ki. A Demokratikus Ifjúsági Világszövet­ség felemelte szavát az izraeli agresszió, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság elleni pro­vokációk, a Kuba elleni blokád, a Portugália gyarmati háborúja, a fejlődő országok független­ségét veszélyeztető újgyarmatosító törekvések, a fasizmus, a militarizmus, a fajüldözés, a ki­zsákmányolás ellen is. A világszövetség negyed évszázados története után új szakasz kezdetét jelentette az 1970 es budapesti közgyűlés. Az elfogadott program fel­hívta a világ ifjúságát, hogy erőit egyesítve, ko­runk nagy problémáinak megoldásából cselekvő részt vállalva harcoljon az imperializmus ellen, a szabadságért és függetlenségért, a békéért és a társadalmi haladásért. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség meg­alakulása óta eltelt közel 28 év természetesen nem volt könnyű, a szervezetet gyakran támad­ták jobboldali és szélsőbaloldali, álforradalmi jelszavakkal. Az a tény azonban, hogy jelenleg öt kontinens több mint 200 ifjúsági szervezete tartozik soraihoz —, amelyek a világ ifjúsága mozgalmában meghatározó szerepet játszanak — bizonyítja: a szervezet következetes politikája, a haladó ifjúsági mozgalom imperialistaellenes egységének megteremtéséért és megszilárdításá­ért vívott harca nem maradt megválaszolatlanul az ifjúsági tömegek körében. A világszövetség kezdeményezte 1947-ben, hogy az öt kontinens haladó, demokratikus fiatalsá­gának képviselői Prágában találkozzanak. Az el­ső Világifjúsági és Diáktalálkozóval nagyszerű sorozat indult el, olyan mozgalom kezdődött, amelynek népszerűsége az évek során egyre fo­kozódott. Az NDK fővárosában, Berlinben, sorra kerülő tizedik találkozó előkészületeiben ismét tekintélyes és befolyásos méltó részt vállalt a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség. (A VILÁG IFJÚSÁGA nyomán) HASZNOS B Emi MII A Nitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszéke mellett működő Gj Fórum irodalmi kör szünidő előtti munkáját nyilvános verseleinzöesttel zárta, melyen Tőzsér Árpád Érintések című kötetének egyes verseit elemezték. Az esten jelen volt ma­ga a költő is, aki egyben az irodalmi kör veze­tője. Elsőként Zalabai Zsigmond, az Irodalmi Szemle szerkesztője, aztán a kör tagjai elemez­ték a verseket. Az est hasznos volt: egyrészt az ifjú irodalmárok adhattak számot körön belüli munkájuk eredményeiről, másrészt a diákok íze­lítőt kaptak a vers megközelítésének hogyanjá­ból. BODNÁR GYULA 1973. VII. 8. S' a redtek: Egy arab fiú leoldja a könyö­kére kötött két fehér selyemkendőt, cso­mót köt rá és ebbe a rögtönzött kötélbe kapaszkodik két új barátja, egy cseh­szlovák fiú és egy venezuelai lány. így legalább nem veszítik el egymást, mindhárman beszélnek, három külön­böző nyelven. Hogy mégis megértik egymást, ez a fesztivál titka. Helsinki­ben beteljesülnek Francesco Juliano brazil munkásfunkcionárius szavait: „A világ népe örül, hogy ifjúsága találko­zik; az ifjúság, mely épp oly szép, mint az éppen felkelő nap.“ A pesszimista életbölcsesség szerint az ifjúság múlandó. Az optimisták, akik nem akarnak engedelmeskedni az élet­kor törvényének, csak legyintenek er­re: az a fontos, hogy az ember lelke fiatal maradjon. A lényeg azonban nem néhány örökifjú élnivágyó ember fris­seségében rejlik. A fiatalság valóban nincs alárendelve az időnek, minden kornak megvan a maga ifjúsága és ez az ifjúság sohasem öregszik. Ezt a tényt tudatosítottam a helsinki világif­júsági találkozón, arra gondolva, hogy a küldöttek nagy része az I. prágai VIT idején még színes ceruzáik végét harapdálva az első kis „csendéleteiket“ rajzolta, amelyek alighanem labdákat és homokformákat ábrázoltak. Ma pe­dig mint a béke felnőtt és felelős őrei biztosítják a világ kis gyermekeit: igen, sütni fog a nap! Ezek a fiatal emberek apjuktól örökölték a békevágyat és to­vább adták ezt sok milliónyi kis paj­tásuknak, akik a világ különböző tá­jain élnek, akik számára a békét ezek a világos értbímű szavak jelentik, hogy „nap“, „égbolt“, „anyuka“, „én“. Helsinkiről szóivá nem feledkezhe- tem meg Jurij Gagarlnról. A világ első űrhajósa a 700 tagú szovjet küldött­séggel érkezett a VIII. VIT-re. A mindig vidám és mosolygó Jurij kétségtelenül a VIII. VIT legnépszerűbb küldöttje volt. Kiitos, Helsinki! — Köszönet, Hel­sinki! SZIGETI GYÜRGY A sviti Tatrasvit n. v. harisnyakészítő részlegének szocialista munkabrigádja az üzem legjobb kollektívái közé tartozik. A szocialista munkabrigádnak, mely a „Kiváló munkáért“ ki­tüntetés tulajdonosa, 5B nőtagja van. Az év első öt hónapjában 1 249 U0n pár zoknit készítettek. A gyártmányok nagyobb részét a Szovjetunióba és az NDK-ba szállítják. Képűnkön: Mária Kubišová, a brigád egyik fiatat tagja a zoknik szemfelszedése közben. (ČSTK — A. Haščák felvétele) föld köti össze az ország többi részé­vel. július 29-én, vasárnap az olimpiai stadionban — amely 1952-ben az olim­piai játékok színhelye volt — nyolc gongütés adta tudtul a világnak, hogy megnyílt a VIT. Hét ebből a múltat idézte, egy-egy előző fesztivált elevení­tett meg lelki szemeink előtt, míg a nyolcadik gong az itteni tartalmas szí­nes napok nyitányát jelezte. És míg a Mannerheimmintien, vagyis a mi nyelvünkön a Mannerheim úton hömpölygött a színes menet, eszembe jutottak az itt eltöltött első órák, a kül­döttekkel folytatott beszélgetések és a fő kérdés, vajon miért jöttek ide, Hel­sinkibe? És a leggyakoribb válasz ez volt: „Nem azért, mert Helsinki szép és vonzó, és nem is csak azért, mert más országok fiaival és leányaival le­het itt találkozni — bár ez sem közöm­bös számukra —, a küldöttek legtöbbjét és ez megnyugtató, a jövő iránti fele­lősségérzet hozta ide Finnország fővá­rosába. Helsinkiben a fesztivál időszakában épp a fehér éjszakák idejét éltük át. A nap ilyenkor még este tízkor is szé­pen ragyog, a természet e csodája jó szövetségese a vigadni akaró fiatalok­nak. A különböző nemzetek küldöttei mindjárt a megnyitó után összekeve­SZENEGALI TÁNCEGYÜTTES FELLEPESE A HELSINKI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÖ EGYIK RENDEZVÉNYÉN Mevald — ČSTK — felvétele KSIT0S. HELSINKI A Vili. Világifjúsági Találkozóra 1962 nyarán ismét kapitalista országban, a semleges Finnország fővárosában, Hel­sinkiben került sor, ahol már 137 or­szág 18 000 ifjú küldötte találkozott. A siker itt sem maradt el, pedig a provo­kátorok Helsinkiben is mindent meg­kíséreltek a fesztivál meghiúsításáért. Amikor a propaganda nem járt siker­rel, a legaljasabb provokációktól sem riadtak vissza. Felbérelt huligánokat vetettek csatába. A fesztiválellenes ak­ciókban különösen a VIT-re érkezett amerikai „turisták“ vállaltak szerepet. Észak „fehér városának“ nevezik Helsinkit szerte a világon. így került be a földrajzkönyvekbe, s ahogy tanul­tuk, természetesen úgy él elképzelé seinkben is. Amikor 1962. július 27 én kora reggel Iljusinunk leszállásra ké­szült a helsinki repülőtéren és a ma­gasból először pillantottam meg a vá­rost, azt gondoltam, a könyvek becsap­tak. A színekből a zöld és a világoskék dominált, i házak elvesztek a haragos zöld erdők, parkok és az üdezöld ré­tek, mezők sokaságában. Halványkék volt az ég, és ugyanannak tűnt a víz is. A kis repülőtér a magasból inkább hegyi tisztásnak tűnt. Amikor a repülő­gép ablakából megpillantottam Helsin­kit, eszembe jutott egy megállapítás, melyet egykor erről a városról olvas­tam. Helsinki területe úgy lóg az or­szágon. mint egy körte a fán. A várost mindenütt tenger veszi körül, mély öb­lök darabokra kaszabolják területét és magq a főváros is szigetekre és szige­tecskékre oszlik, és ahogy a körtének is csupán vékony szára van, úgy Hel­sinkit is csak egy vékony csík száraz­A VIT történetéből • A VIT történetéből • A VIT történetébö

Next

/
Oldalképek
Tartalom