Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-08 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

□ Dušan Klein A királynő letartóztatása címmel krimit forgat, melynek cselekméni/e két nő rejtélyes meggyilkolása körül bonyolódik. □ Jaroslav Andrejs regénye alapján Zdenék Zaoral és Mi­lan Jonáš írta a Romlott éjsza­ka című film forgatókönyvét, melyet Václav Matéjka rendező filmre alkalmaz. A készülő mü főszerepét Jirí Vala és Jarosla­va Schallerová játssza. □ Bűntény a Kék csillag szál­lóban a címe Antonín Kachlík rendező készülő filmjének, me­lyet Ivan Olbracht regénye alap­ján forgat. A film cselekménye az 1919-es évben játszódik, a nagy szociális elnyomás és a gyakori tüntetések idején. □ Egyszer volt, hol nem volt, volt Bigy kis herceg... Antoine de Sairü-Exupéry híres bölcselő meséjét megfilmesítik. A bűbá­jos történet szövegkönyvét és zenéjét a My Fair Lady szerző- pár/a: Alan /. Lerner és Frede­rick Loewe írta. A címszerepet a szöszke Steven Warner ala­kítja. □ Vízválasztó címmel — Szűcs János rendezésében — új magyar film készül, melynek forgatókönyvét Marosi Gyula ír­ta. A film főbb szerepeit Draho­ta Andrea, Bitskey Tibor, Falu­helyi Magda, Cserhalmi György és Hegedűs Erzsi játssza. 11 Zenés tévéfilm készül a Marica grófnő című operettből. A címszerepet Házy Erzsébet jatssza. A nyugatnémet tévé-vál­tozat rendezője Eugen York. Q A Közöny című film női főszereplőjének, a dán szárma­zású Anna Karinának nevét Jean-Luc Godard filmjei tették ismertté. Útjaik ugyan szétvál­tak, de a filmszínésznő az élen maradt, s csaknem félszáz film­szerep után úgy határozott, hogy követi Agnes Varda és Na­dine Trintignant nyomdokait: ő is rendezni fog. Azzal a különb­séggel, hogy filmjeinek — An­na Karina lesz a főszereplője is. Q Robert Louis Stevenson vi­lághírű regényének, a Dr. je- kyll és Mr. Hyde-nek musical- változatát készítették el Lionel Bart zenéjével a Shepperton Stú­dióban. A férfi főszerepet Fre­deric March, Spencer Tracy utan mast kirk Douglas játssza. A női főszereplő: Susan Hamp spire. L] A Mesterdetektív című kriminek nemrégiben elkészült a filmváltozata, s a két szerepel Laurence Olivier és Michael Cai­ne játssza. A „nagy Oliviert“ nem is kell bemutatnunk; Mi­chael Caine-ről csak annyit, hogy méltó partnere a híres an­gol színésznek, színes egyéni­ség és sokoldalú művész, hazá­jában igen népszerű. □ A „ina színésznője“ elneve­zést adták Maria Schneider-nek, Az utolsó tangó Párizsban cí­mű bemutatója után. A nagy vi­hart kavart Bernardo Bertoluc- ci-film máról holnapra ismert­té tette a fiatal színésznő ne­vét. Antonioni érdeklődését is felkeltette Maria Schneider, s új filmjét, amelynek cím* Tech­nically sweet, vele akw/ja for­gatni. Wajda új filmje: immmm Két Wajda van. Az Ártatlan varázslók é, a Légyfogó-é és a Nyirfaliget-é az egyik: a másik, aki a Csatorna, a Hamu és gyémánt, a Lotna, a Légió és A lakodalom mögött áll. Amazok nem utalmaik a film kontextusán kívüli tényekre, minden szí­nen van, a szereplők nyílt sisakkal fordulnak egymás és a szi­tuáció felé: emezeknél a súlypont a cselekményen kívül esik, az események és a film jelentése kifelé mutat. Vezérgondola- luk általánosabb természetű annál, ami a színen történik. Ezek­ben Wajda figurái is programozott játékban mozognak, amely tőlük független és általuk nem ismert. Kulcsát különféleképp próbálták definiálni nemzeti, fátum, történelmi rendeltetés, martirológia, történelmi mitológia és legenda. A lényeg azon­ban más: Wajda mindvégig a társadalmi tudat anatómiáját ta­nulmányozza. A lakodalom a többi filmhez képest sem nem visszalépés, sem nem előrelépés, csupán további láncszem ebben a sorozatban; újabb felvétel — máshonnan, más háttér­rel. A századfordulón egy Krakkó környéki kis faluban egy gazdag parasztlakodalmon összegyűlik a krakkói elit. A gyor­san pergő cselekmény során a mulatozó lakodalmasnép közé észrevétlenül kísértetek lopakodnak be — a fájdalmak, vágyak és remények lidércei. Ez a novemberéj átalakul a kollektív töprengés, az extázis és a zsibbadt tehetetlenség aktusává. A színes jelenetek, a folklór és a hangos, vidám fecsegés forga­tagán áttűniik egy másik kép: az Ifjú Lengyelország nemzedéke a maga konfliktusaival. És mégsem a múltról szól A lakodalom. Régi és új össze­fonódik benne, a történelmi kontextus másodrendűvé válik, előtérbe a központi „probléma" kerül: a társadalmi (és termé­szetesen lengyel) érzés- és gondolatvilág forma- és kifeje­zéskeresésre egykor és most (és mindörökké). A jelentések ezt a kettősségüket mindvégig megőrzik, nemcsak egy kort rekon­struálnak, a jelen dilemmáit is kifejezik. Wajda megtartja Wyspianski figuráit és a cselekvés formáját — mert az ő drá­májára épül a film —, de megváltoztatta gesztusaikat, megmoz­dulásaikat, s ezek már más valamit fejeznek ki: az elemek ugyanakkor, de valami disszonancia lopakodik közéjük, ami­től az egész más jelentést kap. Ezt az „időtlenítési“ akciót a reáliák és a költészet meste­ri vegyítésével hajtja végre Wajda; a kiindulópont a konkrét, egyszeri valóság, a végpont a képzelet dimenziója. A lakodal­mi mulatság költői „irrealizálása“ a kollektív transz, a konkrét­tól való elidegenülés, a mindennapi egzisztenciához fűző köte­lékek elszakítása által valósul meg: létrejön egy egyetlen éj­szakára termett mikrovilág, hogy megjelenhessenek az álmok és lidércek. Minden csak egy vízió valóságossá tételét szol­gálja; a keveredő osztályok sajátos temperamentuma és maga­tartásmódja elvesztik individualitásukat, egyetlen — noha szer­teágazó — szituációvá olvadnak össze. A figurák hasonlóvá válnak egymáshoz, ugyanazon bővület hatása alá kerülnek, csak a kollektív hallucináció komponensei. Ilyen megoldás mellett A lakodalom vonatkoztatási pont nél­küli, puszta álomvilág maradt volna, ha két alakja — bár kü­lönbözőképp — nem teremti meg a kapcsolatot a valósággal. Az egyik a tanácsosné, aki a mulatozáson végig távolságot tart a novemberéji bűvölettel szemben, „józan a végsőkig". Ö teszi „zárójelbe“ az egész cselekményt, jelzi, hogy itt minden csak egyezményes; általa leszünk a történés megfigyelői, ahelyett, hogy résztvevőivé válnánk. Szerepe csekély, szinte epizódsze­rep, de kulcsfontosságú és remekül kidolgozott. Ellentétes sze­repet tölt be Rachel, aiki maga a megszemélyesült költészet, egyesül benne a kifejezés az egzaltációval, kívülemel a hét- köznapiságon. Ezért éppúgy, mint a tanácsosné — de egészen más értelemben —, ő is idegen marad a cselekményektől, amely­re így kettős rálátást nyerünk. Wajdának ez a filmje, hasonlóan a többihez, egy tragikus nemzedék története, de egy ahisztorikus nemzedéké, amely itt főbb nemzedéket képvisel. Wajda aktualitása a múlt aktualitá­sa, a múlté, mely formálja a kollektív személyiséget, megszab­ja jellemét és magatartását. Wajda az „első okot“ keresi itt, az irányító és magasabb rendű elvet. A lakodalomban a régi és mai látásmód egymásra helyeződik. De nemcsak A lakodal­mat jellemzi ez a különválasztás és egyben összekapcsolódás, valamiképp két negatívum egyesül filmjeiben — egyaránt hiányzik belőlük a történelmi objektivízmus és az erőltetett ak­tualizálás. Mindig marad bennük valami kimondatlan, rejtett, de intencióiban kifejezett. Intencióiban Wajda alapvető kérdé­seket tesz fel, de válaszainak csak a körvonalait látjuk; a leg­mélyebb lényeg ismeretlen marad számunkra. Wajda nem lep­lezi le a szobrot — talán nem akarja, talán nem tudja. JA lengyel Kino alapján) Rómában forgatták a Tosca című filmet, amely nem a Puccini operának, hanem az eredeti Sardou-drámának új feldolgozása. (Egy réci .prózai" változatban Michel Si­mon alakította Scarpiát.) A film Scarpiája: Vittorio Gassman, Toscéja: Monica Vitti Tsleráiómüsorok —előkészületben Változatos műsorokat készít elő a Magyar Televízió a követ­kező hónapokra. A júliusi mű­sorok közül a Mesélő városok sorozatban Párizs következik. A városról szóló dokumentumfilm után Anatole France, Aragon, Guy Poissy és Beauvoir írásai­nak tv-filmváltozatát láthatják a nézők. Gyöngyösi Imre Kísértések cí­mű filmje Giordano Bruno utol­só napjait eleveníti meg tv-já­ték formájában. A cselekmény azt a pillanatot mutatja be, amelyben a főhős választha­tott az élet és a tudományos igazság megtagadása között. Filmre viszik Csiky Gergely Mákvirágok című darabját, ame­lyet a színházak már 1880 óta játszanak. A darab bemutatja a kiegyezés utáni társadalom szélhámosait, lezüllött alakjait. Akiket a képzőművészet ér­dekel, bizonyára örömmel fo­gadják majd a Schaár Erzsébet szobrászművészről készült port­réfilmet, melyben legutóbbi al­kotó korszakáról, a munka közben adódó nehézségekről és az új eredményekről vall. A zenei programok kedvelői a Mesteriskola sorozatban Herz Ottót, az Egyesült Államokban élő világhírű zongoraművészt láthatják majd, aki a különböző zenei műfajokról, a daléneklés­ről, Bartókkal és Kodállyal fenntartott baráti kapcsolatai­ról beszél. A Fele fele című mű­sorban a moszkvai televízió és a magyar televízió közös prog­ramját láthatják a nézők, eb­ben az Ecseri lakodalmas, a Pjatnyickij-együttes műsora, a magyar üs a szovjet operettmu­zsika, valamint a két ország slágereiből készült összeállítás kerül képernyőre. JnJ 1973. VII. 8. I j ■', i ■ • i % Žl|$;É&kÍ.;'&4r•''' ' mmBmu ^SmmAhnHnHI IwwmWlfl ESBBBlk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom