Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-06 / 159. szám, péntek

A fiatal nemzedék szocialista nevelése s előkészítése az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban 1973. Vlf. 6. 5 {Folytatás a 4. oldalról) jón ki, megnyerje a szülőket a pionír csoportok, különféle szakkörök és sport- csapatok vezetésének. Az alapiskola utolsó évfolyamaiban fontos az iskola és a szülök közötti munka, hisz az if­jú embernek ekkor kell döntenie pá­lyaválasztásáról, ekkor kell kialakítani érdeklődését és társadalmilag hasznos Elvtársnök! Elvtársak! A fiatalok jellemének, szocialista meggyőződésének kialakítására, a szo­cializmus eszméinek és a fejlett szocia­lista társadalom építésében való aktív részvételre történő megnyerésükben fon­tos szerepe van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és Pionírszervezetének. 19Ö9 áprilisa után a párt- és a társa­dalom konszolidálódása politikai felté­teleket teremtett köztársaságunk ifjú­sági mozgalma eszmei és akcióegységé­nek megújítására. A párt vezetésével, az állami szervek, a nemzeti bizottságok és az egész Nemzeti Front hatásos tá­mogatásával, sok ezer fiatal erőfeszíté­sei alapján a SZISZ I. kongresszusán eredményesen befejeződött az ifjúság egységes szocialista szervezetéért foly­tatott küzdelem. A Szocialista Ifjúsági Szövetség nem egészen négy év alatt jelentős szerve­zetté fejlődött, amely több mint egy­millió tagot és megközelítőleg ugyan­annyi pionírt tömörít soraiban. A párt nagyon pozitívan értékeli ezt a fejlődést. Most az a fontos, hogy az ifjúság körében formaságtól mentes munka bontakozzék ki. Ezért e munka olyan formáit és módszereit keressék és válasszák, hogy a fiatalok érezzék a szervezettség szükségét, olyan össze­tartó kollektívában való élet szükségét, amely megfelelő módon beilleszti őket a társadalomba, a közéleti tevékeny­ségbe és amelyben érvényesíthetik ér­dekeiket, bővíthetik látókörüket és a szocialista együttélés normáinak megfe­lelő magatartást alakíthatnak ki. Dön­tően fontos, hogy minden fiatal embert arra késztessenek: egyéni érdekét kap­csolja össze a társadalmi érdekekkel, tudja, mik a kötelességei a kollektívá­val, a szülőkkel, az iskolával, a mun­kahellyel, az állammal szemben. Ez tár­sadalmunk jövendő állampolgára szo­cialista öntudatának az alapja. A fiatal ember serdülésével, az aktív társadalmi és politikai életbe való bekapcsolódásá­val egyidejűleg fokozatosan alakul ki ezen az alapon egész világnézete és er­kölcsi arcéle, a szocialista hazára való büszkesége, internacionalista tudata, társfelelősségi érzése azoknak az esz­ményeknek a megvalósításáért, ame­lyeknek munkásosztályunk, népeink leg­jobb fiai és lányai szentelték életüket. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a munka, ez a törekvés, az, hogy a fiatalokat megtanítsuk érdekük és a társadalmi ér­dek egybekapcsolására, nehéz, s ezért e téren kinyilatkoztatásokkal, frázisokkal, hangzatos szavakkal nem sokra me­gyünk. Fontos, hogy a SZISZ és Pionír­szervezete a legkezdeményezőbbetk le­gyenek a gyermekek és a fiatalok esz­mei-politikai munkája és szervezett pi­henése iránt, továbbá szórakozásuk egy­bekapcsolását szolgáló konkrét vonzó formák keresésében, hogy ebben Is az idősebbek, elsősorban a kommunisták, a párt-, állami és gazdasági szervek sokoldalú hatékony támogatására lelje­nek. A szocialista társadalom viszonyai között felbecsülhetetlen erőt jelent a fiatalok lelkesedése, az a vágya, hogy kibontakoztassák és teljes mértékben érvényesítsék képességeiket. Rendkívül fontos, hogy ez az erő alkotó, építő, konstruktív jellegű legyen. Értékeljük és teljes mértékben támo­gatjuk a SZISZ-nek azt a törekvését, amely a szocialista építésben való rész­vétel olyan jellegzetes ifjúsági formái­nak terjesztésére irányul, mint amilye­nek az ifjúsági építkezések, a Zenit­mozgalom, a Fiatalok Fényszórója, a diákok nyári aktivitása — az úgyneve­zett harmadik szemeszterben való rész­vétele. Ez a tevékenység rendkívül nagy ne­velési jelentőségű. Természetesen, a gazdasági hatása sem lebecsülendő. Ám az a döntő, hogy ennek folyamán a fia­talokban olyan szükséges és nagyon ér­tékes tulajdonságok alakuljanak ki, mint a figyelmes viszony a társadalmi tulaj­donhoz. felelősségérzet a kollektívával szemben, elvtársi szolidaritás, az akadá­lyok leküzdésének képessége, az a ké­pesség, hogy helyes következtetéseket vonjanak le az egyes helyeken munká­jukat kísérő nehézségekből. Ez egyben annak is a konkrét útja, hogyan tegyük érdekeltté a fiatalokat a gazdasági és társadalmi problémák megoldásában, az irányítás kérdéseiben egy munkahely, vállalat és az egész népgazdaság kere­tében. tevékenységre késztetni. A szülők és is­kolabarátok munkaközössége tevékeny­ségének irányítására hivatott nemzeti bizottságoknak ebben az irányban kell befolyásolniuk a munkaközösségek te­vékenységének tartalmát. Tevékenysé­gük ne összpontosuljon csak az osztály­gyűlésekre, amelyeken a szülők gyak­ran csak gyermekeik tanulmányi ered­ményeiről szereznek tudomást. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek ügyelnie kell arra, hogy az eszmei-po- litikai és az érdeklődésüket kielégítő tevékenység egybekapcsolásában, a le­hető legsokrétűbb és vonzóbb munkafor­mák keresésében és érvényesítésében sehol se mondjanak le a minden egyes SZISZ-taggal, minden fiatallal szemben — munkája minőségét, tanulását, fellé­pését vagy külsejét illetően — támasz­tott igényekről. A jelenben és a jövőben méginkább elsősorban azok érvényesülhetnek ered­ményesen, akik törődnek fejlődésükkel, tovább művelődnek, emelik kulturális színvonalukat, nem elégednek meg az elért munkaeredményekkel, akik meg­tanulják a nehézségek leküzdését, nem várják, hogy vágyaik majd maguktól tel­jesüljenek. Ezért folyik nagy társadalmi küzde­lem társadalmunk minden területén a munkával szemben támasztott igények növeléséért, az ötéves terv feladatainak teljesítéséért, a termelés hatásfokának növeléséért, az újítási munkaformák ki­bontakoztatásáért, a tudományos-műsza­ki haladásért. A szocialista kultúra és művészet további fejlesztése legyen a SZISZ-szervezetek tevékenységének el­választhatatlan szerves része — termé­szetesen az ifjúság egyes rétegeinek megfelelő kellő módosulással. A SZISZ- szervezetek késztessék a fiatalokat ar­ra, hogy tanuljanak a példás dolgozók, újítók, szocialista munkabrigád-tagok, kiváló tudományos és kulturális dolgo­zók példájából. Ápolják a fiatalokban a kitűnés vágyát és a romantikus hajla­mot, elsősorban a szocialista társada­lom javát követő tanulásban és munká­ban. Meg kell mondanunk, hogy a SZISZ számos alapszervezete jelentős módon kiveszi részét a népgazdasági terv gaz­dasági feladatainak eredményes telje­sítéséből, ez pedig örvendetes tény. Az ifjúsági szocialista munkabrigádok és ifjúsági munkaközösségek nagy munkát végeznek az iparban és a mezőgazda­ságban. A SZISZ vezette kollektívákba több mint 100 ezer fiú és lány kapcso­lódott be. Fontos, hogy ezek a munka- közösségek is szerepet játszanak az új betanult munkások üzemi felvételében e kollektívákon kívüli nevelő- és érdek­lődést kielégítő tevékenység fejleszté­sében. A SZISZ új üzemi munkaformái­nak egyike, amellyel a fiatalok elkö­telezett tevékenységének példáját mu­tatja, a komplex racionalizáció brigá­dok fejlesztése. Tevékenységükkel kap­csolatos a „Szárnyald túl magadat és tarts kil“ mozgalom. Az a tény, hogy itt csoportmunkáról, munkások, techni­kusok, gazdasági dolgozók, szoros együttműködéséről van szó, nagy jelen­tőségű a fiataloknak kollektív szellem re, fegyelemre, a másik munkájának értékelésére való képességre, verseny- szellemre és végső hatásként a fiatal ember szocialista, helyes értékismeret­re nevelésében. A SZISZ-nek e tevékenységében a pártszervezetek, az FSZM és az üzemve­zetőségek támogatására kell lelnie. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek nagy tartalékai vannak az iparitanuló ifjúságra irányuló ráhatásban. A SZISZ Központi Bizottsága külön foglalkozhat­na e kérdéssel és ugyanúgy általában a munkásifjúság körében végzett munka kérdésével. Egyebek között az a fon­tos, hogy elsősorban az úgynevezett ipa­ritanuló akadémia révén kellő színvo­nalon szervezzenek társadalmi-politikai akciókat, használjanak ki minden fon­tos alkalmat az iparitanulók életében, mélyítsék el üzemük iránti viszonyukat, ápolják bennük hivatásukra, a munkás- osztályhoz és a szocialista társadalom­hoz tartozásukra való büszkeség érzetét. Elengedhetetlenül szükségesnek tart­juk, hogy az ipar- és mezőgazdasági vállalatok felelős szervei és vezetői mindenütt, ahol fiatalok dolgoznak, képviselőik részvételével oldják meg a szükségleteikkel, érdekeikkel kapcsola­tos kérdéseket, hogy tapintatosan Ítél­jék meg a fiatalok állásfoglalásait és követelményeit, vonják be őket az egész munkaközösség feladatairól való dön­tésbe. Egyes helyeken ezen az irányban főként a fiatal képviselőket kell akti­vizálni. A Szocialista Ifjúsági Szövetségben dolgozó kommunisták sajátos feladata, hogy a szervezet legjobb és legaktívabb tagjait a kommunista pártba való be­lépésre késztessék, készítsék fel őket erre. A SZISZ-nek kezdeményezően él­nie kell azzal a jogával, hogy párttag- jelöltekké javasolja tagjait. Erről a megtisztelő feladatról egyetlen SZISZ­Az utóbbi években a SZISZ Pionír­szervezete is fejlődött. Újból elfoglalta méltán megillető helyét, az iskola és a gyermekek életében. Érdekük, hogy kibontakoztassa sokoldalú nevelő és érdeklődést kielégítő tevékenységét, amelyben a gyermekek örömest részt vesznek. Éppen a pionírszervezetben kell elkerülni a formaiság és önelégült­ség megnyilvánulását. Ma fő feladat továbbra is a pionír­csoportok, vagy önálló osztagok kiépí­tésének befejezése valamennyi 9 évfo­lyamú alapiskola mellett. A felnőttek, különösen az önkéntes vezetők határozott hozzájárulása nél­kül lehetetlen a gyermekek további ez­reire gyakorolt SZISZ-hatás szilárdítá­sa és elmélyítése és a szervezet belső munkájának javítása. Nagyra becsüljük a SZISZ Pionírszer- vezete vezetőinek igényes és felelős munkáját, értékeljük és nagy társadalmi hatású fontos politikai tevékenységnek tekintjük. A pártszervezetek sokkal na­gyobb mértékben foglalkozzanak a ve­zetők kiszemlésével — a SZISZ-szervek és szervezetek mellett —, és az eddi­ginél nagyobb mértékben bízzák meg tagjaikat, a többi társadalmi szervezet tagjait ezzel a tisztséggel. Ez a ko­moly feladat váljék a nemzeti bizott­ságok ügyévé is. A pionírszervezet jövőre ünnepli fenn­állásának 25. évfordulóját. A pionírszer­vezet 25. évfordulója ünnepségeinek munkatartalmát a központi jelszó feje­zi ki: „Pionírtettekkel bizonyítjuk be szocialista hazánk szeretelét“. Az el­Az új nemzedék politikai- és erkölcsi arcéiének formálásában komoly külde­tést teljesít'a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, amely több mint másfél mil­lió szervezett fiatalt tömörít soraiban. A Szakszervezetek Központi Tanácsa az év elején fontos határozatot foga­dott el az ifjúság és a gyermekek kö­rében végzett munkával kapcsolatban. Ez a dokumentum részletezi a XIV. pártkongresszus határozatait. Ebben a szakszervezetek ez irányú munkatapasz­talataira támaszkodik és az ifjúsággal kapcsolatban rájuk váró alapvető fela­datokra irányítja a szakszervezetek fi­gyelmét. Meg kell mondanunk, hogy a szak- szervezetek az utóbbi időben rendszeres és sokoldalú gondot fordítanak az if­júsági munkára, beleértve az eszmei-ne­velő tevékenységet is. Ennek súlypontját abban látják, hogy a fiatalokban kineveljék a munkához való szocialista viszonyt. A munkára nevelés fontos formája a fiatal munkások és technikusok részvé­tele a szocialista verseny mozgalmak­ban. A szakszervezetek az illetékes dolgo­zókkal karöltve az eddiginél sokkal na­gyobb mértékben bízzanak igényes fel­adatokat a fiatalokra és teremtsék meg a verseny feltételeit, értékeljék rend­szeresen az elért eredményeket, általá­nosítják és propagálják a legjobbak ta­pasztalatait. Továbbra is távlati formának tekint­jük az ifjúsági szocialista munkabrigá- dog mozgalmát. Jelenleg 5590 ifjúsági kollektíva működik, amelyek közül 3541 bekapcsolódott a szocialista munkabri­gádok mozgalmába. Már bebizonyították és a jelenben is megmutatják, a szó szoros értelmében vett munkahősiességüket. Az új haladó munkaformák propagálói, progresszív osztagok lettek a maguk munkahelyén. Az FSZM alapszervezeteinek feladata, hogy állandóan foglalkozzanak ezekkel a közösségekkel. Segítsenek problémáik megoldásában, irányítsák őket a nép­gazdaság alapvető feladataira, alakít­sák ki belőlük a munkához való szo­cialista viszonyra nevelés tényleges köz­pontjait és hogy a gazdasági vezetéssel való együttműködésben szerzett tapasz­talataik alapján egyszersmind teremt­senek feltételeket új kollektívák ala­kulására, az idősebb tapasztalt dolgo­zók veztésével. A Nemzeti Front önkéntes műszakai­nak város- és faluszépítési akcióknak és más társadalmilag hasznos akciók­nak a sikerében sem hagyhatjuk figyel­men kívül az ifjúság részét. Itt felis­merhetők a munkához való új szocialis­ta viszony csírái. Övni, erősíteni, fej­leszteni kell őket az ifjúság egész éle­tében. A szakszervezeti mozgalomnak éppen ebben az irányban van nagy sze­repe és felelőssége. Mindenekelőtt fontos, hogy a szak- szervezetek a SZISZ-el karöltve az ed­diginél határozottabban támogassák te­vékenységükkel a fiatalok munkake1*­szervezet se feledkezzék meg, különö­sen ne a fontos ipari üzemekben és az efsz-ekben. következő jubileumi évben a SZISZ Pio­nírszervezetében fontos szerepe van a pionír-kollektívák aktív részvéteiének, főként „A szocialista haza építésére és védelmére légy mindig kész!“ jelszavú pionír országjárásban. A csoportok fel­keresik a dolgozó nép harci dicsőségé­nek, forradalmi hagyományainak szín­helyeit, találkoznak a politikai és tár­sadalmi élet képviselőivel, az ellenállási harc stb. résztvevőivel. Az állami szer­vek. a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front társadalmi szervezetei használják ki az előkészületek és ünnepségek idő­szakát arra, hogy a felnőttek növeljék segítségüket a pionírcsoportok tévé kenvségének kibontakoztatásában, a pionírszervezet általános nevelő mun­kájának megvalósításában. A SZISZ-ben és pionírszervezetében » napokban érik el tetőpontjukat a berli­ni X. Világifjúsági és Diáktalálkozó elő­készületei. Ezt az akciót jelentős hoz­zájárulásnak tartjuk az imperialistael­lenes szolidaritásért, a békéért és a népek barátságáért vívott küzdelemhez, teljes mértékben támogatjuk céljait. A SZISZ-szervezetek, a pionírcsopor tok és osztagok fesztiváli aktivitásának nagy kibontakozása ne érjen véget a fesztivállal. Az ifjúsági szervezetek használják fel a fesztivál eredményeit tagjaik és a nem szervezett fiatalok in­ternacionalista nevelésének további el­mélyítésére, a baráti kapcsolatok továb­bi formálására, a szocialista országok diákszervezeteivel és az egész világ ha­ladó ifjúsági szervezeteivel. 1 deményezését, hogy szálljanak szembe ennek elértéktelenítésére irányuló min- den kísérlettel, biztosítsák e kezdemé­nyezés teljes értékelését. A szakszervezetek kapcsolják össze az ifjúság munkaaktivitásának támogatását az egyes munkaközösségekbe befészke- lődött különféle bajok elleni küzdelem­mel. Látniuk kell, hogy a munkafegye­lem megszegésének, a munkához való joggal folytatott üzelmeknek minden olyan példája, amelyet nem ítélnek el és amelyet nem követ anyagi büntetés, demoralizálja a fiatalokat. Ez a küzde­lem egyszersmind az egyik útja olyan politikai és munkalégkör kialakításá­nak, amelyben a fiatalok megelége­dettséget éreznek jó munkájuk láttán, és amely nélkül nehezen beszélhetünk a munkákhoz való szocialista viszony­ról. Ezzel összefüggésben helyénvaló meg­említeni egy problémát, amely fölött a szakszervezetek gyakran elsiklanak. Azokról a fiatalokról van szó, akik. el­hagyták az iskola padjait, vagy a ta- noncműhelyeket és bekapcsolódtak,, az önálló gyakorlati életbe. Ez a pillanat minden fiú és lány életében áttörést, gyakran ismeretlen talajra lépést is je­lent. Az új környezetben, munkahelyen támaszt keresnek és kevés tapasztala­tuk, különféle körülmények folytán nem egy esetben olyan egyének hatása alá kerülnek, akik önző, sőt cinikus vi­szonyt tanúsítanak a munkával és a társadalmi érdekekkel szemben. Fejlő­désükre ez hosszú időn át rányomhat­ja bélyegét. A szakszervezeteknek ele­gendő lehetőségük van arra, hogy az új fiatal dolgozókat gyorsan bekapcsolják a munkaközösség életébe, mégpedig oly módon, hogy a fejlett, tapasztalt, hala­dó szellemű idősebb elvtársakra támasz­kodhassanak és követhessék példájukat. Itt kulcsfontosságú szerepet játszanak a művezetők, a munkaközösség közvet­len vezetői, akikkel a szakszervezetek­nek ebben az irányban együtt kell mű­ködniük. A szakszervezetek figyelme sokkal in­kább összpontosuljon a tanoncműhe- lyekre és iparitanuló-intézetekre, ahol a munkásosztály új váltását képezik, összpontosuljon a politikai nevelőmun­ka megjavítására ezekben az intézmé­nyekben. A szakszervezetek tevékenysé­gének fontos része legyen az iparita­nulók iránti érdeklődés. A szakszerve­zetek kövessék figyelemmel azt is, ho­gyan biztosítják az iparitanuló-intéze- tek végzett növendékeinek belépését az egyes üzemek és vállalatok munkahe­lyeire. Ügyelniük kell arra, hogy ne szakadjon meg e fiatalokra gyakorolt nevelői hatás, amely a tanintézmény­ben érvényesült. Kívánatos például, hogy a felszabadító levél átadása és az az iparitanuló-intézetek végzett növen­dékeinek avatása méltóképpen, ünne­pélyesen történjék. Ugyanúgy a végzett iparitanulók munkahelyi belépésének is ünnepélyesnek kellene lennie — le­folytatás a 6. oldalon) A Szocialista Ifjúsági Szövetség szerepe Értékeljük a Pionírszervezet tevékenységét A szakszervezetek jelentős küldetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom