Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-06 / 159. szám, péntek

A fiatal nemzedék szocialista nevelése s előkészítése az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban (Folytatás a 3. oldalról) gukhoz való szigorúságon, saját csele­kedeteik következetességéin alapul. Ezek olyan tanítók, akik időt találnak a közéleti tevékenységre is, áldozatkész munkára, a pártért és a társadalomért, a pionírok körében az iskolán kívüli és az érdekkörökben végzett munkára is. Különösen nagy igények hárulnak az osztályfőnökre, aki egybehangolja az osztály valamennyi tanítójának munká­ját, meghatározó szerepe van az osz­tályában folyó oktatás irányítása és szervezése terén s kapcsolatot tart fenn az iskola, valamint a családok kö­zölt. Az osztályfőnök jó munkája lénye­gesen befolyásolja az iskola nevelő- iktató tevékenységének színvonalát. Az iskolaigazgatóság kötelessége megfe­lelően értékelni az osztályfőnök munká­ját. A szocialista iskola igényes felada­taihoz kell igazodnia a tanítóképzés­nek is. Már a tanítói hivatásra készülő hall­gatók kiválógatásánál figyelembe kell venni előző társadalmi elkötelezettsé­gükét, főként a SZISZ-ben és a gyerme­kekkel végzendő munkában szerzett ta­pasztalataikat, a gyermekekhez való pozitív viszonyukat. A CSKP üzemi szer­vezetei az iskolaigazgatók feladata, minden egyes tanító különösen közép­iskolai tanítók kötelessége és szemé­lyes becsvágya kell hogy legyen érdek lődést kelteni a tanítói hivatás iránt, főként azokban a fiúkban, akiknek e hivatáshoz megvannak a szükséges elő­feltételeik. Az új tanítók nevelése szempontjából döntő a tanítókat előkészítő főiskolák, főként pedagógiai fakultások munkájá­nak jobb színvonala. A már foganatosí­tott intézkedések ellenére tevékenysé­gük még távolról sem felel meg a je­lenlegi szükségleteknek és követeimé nyeknek. Az oktatásügyi minisztériu­mok feladata javaslatokat készíteni ar­ra, hogy ezek az iskolák jobban telje­sítsék feladatukat. Mindenekelőtt meg kell javítani a jövő tanítók fölkészíté­sét és e fakultások káderekkel való el látását. A hallgatók — a jövő tanítók felkészítése során a szakmai és elmé­leti tanulmányokat következetesen egy­be kell kapcsolni a konkrét pedagógiai gyakorlattal és az aktív közéleti mun­kával. Ez még inkább vonatkozik a böl­csészeti fakultásokra. A tanítóképzői fakultások legjobb és legaktívabb hall­gatóit céltudatosan elő kell készíteni a kommunista pártba való belépésre. Ma értelmiségünk egyik legnagyobb csoportját a tanítók alkotják. Elsősor­ban az iskolaigazgatóság kötelessége, hogy rendszeres munkát fejtsen ki kö­rükben, elmélyítse és tökéletesítse po­litikai eszmei és szakmai és módszer­tani szakképzettségük növelésének rendszerét. Kívánatosnak tartjuk azt is, hogy a párt és kormány funkcionáriusok a nemzeti bizottságok képviselői, a gaz­dasági élet kiváló szakemberei, tudó­sok, technikusok, kulturális dolgozók rendszeresen találkozzanak a tanítók­kal, tájékoztassák őket a fontos intéz­kedésekről és munkájuk problémáiról. Ezen a téren is tanulhatunk szovjet elvtársainktó). Engedjék meg, hogy idézzem Leonyid Brezsnyev szavait, amelyeket 1968-ban, a tanítók össz-szö- vetségi kongresszusán mondott: ,,Azt mondjuk: az iskolaügy párt és állami iigy. Ebben senki sem kételkedik... A pártszervezetnek a tanítói kollektívák körül olyan légkört kell kialakítania, hogy minden egyes tanító érzékelje a közvélemény állandó készségét arra, hogy segítségére siessen elvtársi mó­don megértéssel a dolgozók ismereté­vel, foglalkozzék gondjaival, Kell, hogy a tanító előtt mindig nyitva álljon a szovjet hatalom képviselőjének a kol­hoz elnökének , a párt vagy komszomol bizottságnak az ajtaja. Mindenütt szí­vesen kell jogadni őket. Szakszerveze­teink őrködnek és őrködniük kell a ta­nítók érdekei jelelt, gondoskodniok kell munkafeltételeikről, egészségükről és pihenésükről“. Aligha lehet pontosabban jellemezni a mi pártunk és szocialista államunk vi­szonyál is a■/ iskolához és a tanítóhoz. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a pedagógiai tudománynak A nevelési-oktatási rendszer tökélete­sítése és további távlati fejlesztése, fon­tos kérdéseinek megoldása megköveteli a pedagógiai tudomány fejlesztését és jobb felhasználását is. Pártunk nagy je­lentőséget tulajdonít mind a pedagógia fejlesztésének, mind pedig a tudomány eredménye elsajátításának a pedagó­giai gyakorlatban és a széles közvéle­mény részéről: A pedagógiai tudománynak jelentősen reszt kell vennie szocialista iskolánk új tartalmának, tanterveinek, tankönyvei­nek és más segédeszközeinek a kidol­gozásában is. Az oktatásügyi miniszté­riumoknak, a CSTA és az SZTA-nak biz­tosítania kell, hogy a pedagógiai tudo­mány e feladat teljesítése érdekében teljes mértékben felhasználhassa a leg­kiválóbb szakemberek — matematiku­sok, fizikusok, biológusok, vegyészek, történészek, bölcsészek, irodalomtudó­sok, közgazdászok, nyelvészek, gyakor­lati szakemberek, valamennyi típusú Iskola tanítói együttműködését. Sürgető feladat rendszeresen kidol­gozni a főiskolai pedagógia kérdéseit, tekintettel arra, hogy ez nálunk jelentős mértékben elhanyagolt. A tankönyvek, tantervek és a tanítók, valamint a diá­kok számára szolgáló egyéb segédeszkö­zök kiadásában és terjesztésében nagy munkát végez a prágai Állami Pedagó­giai Kiadó §s a bratislavai Szlovák Pe­dagógiai Kiadó. Az utóbbi két év folyamán a pedagó­giai kiadók mintegy 200 új és átdol­gozott tankönyvet adtak ki, főként a társadalomtudományi területen. (Tájé­koztatás végett elvtársak elmondom, hogy az 1972/73-as tanév kezdetéig 489 nem megfelelő tankönyvet, tanszöveget és tansegédeszközt selejteztek ki isko­láink valamennyi fokán. Természetes, hogy a nagy számra való tekintettel nem volt lehetséges valamennyit új, jó minőségű tankönyvvel pótolni.) A legközelebbi időszakban mindkét kiadónak arra kell összpontosítania a figyelmét, hogy rendszeresen gondos­kodjon valamennyi tantárgyból korsze­rű, valóban szocialista tankönyv megal­kotásáról, amelyek teljes mértékben megfelelnek mind az ifjúság hivatásra való jó felkészítése, mind pedig a szo­cialista nevelés szükségleteinek. A gyermek- és ifjúsági irodalmi ki­adókkal együtt a pedagógiai kiadóknak sajátos ifjúsági sorozatokat és kiadvá­nyokat kell kiadniok az egyes korcso­portok és az iskolák egyes típusai sze­rint, hogy azok a legmegfelelőbb mó­don segítsék a tanulók nevelését. Ebből a szempontból szükséges lesz, hogy valamennyi kiadó kidolgozza az ilyen kiadványok és segédeszközök kiadásá­nak az egységes programját, s ne hagy­ja figyelmen kívül e formák egyikét sem, hogy a lehető legtöbbel merítsék nagy gondolkodóink, elsősorban a tudo­mányos kommunizmus alapítóinak szel­lemi hagyatékából. Külön kiadványt kell megjelentetni a tanítók számára. Iskolapolitikánk következetes megvaló­sítása érdekében rendszeresen javítani kell az iskolaigazgatás irányító tevé­kenységét. Az iskolák irányításáéit a két oktatásügyi minisztérium viseli a fő felelősséget. Ki kell hangsúlyozni ré­szüket az iskolaügyi szakasz konszoli­dálásában és erőfeszítéseiket, hogy ezen a területen is biztosítsák a XIV. kongresszus határozatait. Sikerült meg­szilárdítaniuk az irányítást és megfe­lelő káderekkel megerősíteni az egész .szakágazatot. Iskolarendszerünk növek­vő feladataival egyidejűleg természete­sen tovább növekednek a két miniszté­rium munkájával, eszmei fejlettségével szemben támasztott igények is. Növe­kednek az igények e jelentős központi intézmények, valamint a minisztériu­mok közvetlen irányítása alatt álló szervezetek dolgozói eszmei fejlettségé­vel, és szakképzettségével szemben. Különösen fontos, hogy az iskolaiigyi minisztériumok egész munkájukban ér­vényesítsék a tudományos Irányítást, felhasználják a többi szocialista állam, főként a Szovjetunió oktatási rendsze­rének a tapasztalatait. Rendkívüli gon­dot kell fordítaniok a nevelési, oktatási folyamat megjavítására, a tanítókra és le kell küzdenlök a prakticizmus és konzervativizmus irányzatait. Igen fon­tos az, hogy az oktatásügyi minisz­tériumok sokkal rendszeresebben mun­kálkodjanak azokkal a szakágazatok­kal, amelyek szintén felelősek az ifjú­ság neveléséért és gondoskodjanak ar­ról, hogy az iskola megfelelő támoga­tásban részesüljön az egész közélet ré­széről. A nemzeti bizottságoknak is, amelyek a I. és II. ciklusú iskolák és nevelőin­tézmények munkájának irányításáért felelősek, erélyesebben és hatékonyab­ban kell kiküszöbölniök munkájuk fo­gyatékosságait, mind a kádermunkában, mind pedig az iskolák oktató-nevelő munkájának anyagi-műszaki feltételei biztosításával összefüggésben. A jelenlegi időszakban az oktatásügyi minisztériumok olyan intézkedéseket ké­szítenek elő, amelyeknek feladata a tanfelügyelet megjavítása. Ezek az in­tézkedések a főiskolák területét is érin­teni fogják. Arról van szó, hogy az ok­tatásügyi minisztériumok olyan egysé­ges ellenőrző rendszer kiépítését bizto­sítsák, amely magába foglalja a I. és II. ciklusú iskolák tanfelügyeletét, az iparitanuló iskolák feletti állami ellen­őrzés és a főiskolák tanfelügyeletét. Érthető, hogy az iskolaiigy további fejlesztése az iskola munkájának megja­vítása és korszerűsítése megfelelő költségeket igényel. A tervezési és gaz­dasági dolgozók feladata, hogy ezzel a kérdéssel külön foglalkozzanak. Az is­kolarendszerre fordított eszközök nem csekélyek. Ésszerűen kell őket felhasz­nálni és a legszükségesebb területekre fordítani. Éppen az iskolarendszerben lehet és kell számítani az állampolgári kezdeményezésre kisebb létesítmények építésénél, ugyanígy a vállalatok, efsz-ek s társadalmi szervezetek rész­vételére az anyagi feltételek megterem­tésében, főként a politechnikai oktatás­nál és a tanköteles kor előtti és isko­lán kívüli intézmények fejlesztésénél. Azokat a feladatokat, amelyeket az iskolaügy terén a XIV. kongresszus tű­zött ki és amelyeket a „Csehszlovákiai iskolarendszer fejlődése jelenlegi hely­zete és legközelebbi feladatai“ című do­kumentumban igyekeztünk feldolgozni, s amelyről most ezen az ülésen tárgya­lunk, csak akkor teljesíthetjük sikere­sen, ha továbbra is erősödik a párt be­folyása az iskola éleiében. H kommunisták álljanak az első sorban Iskolapolitikánk megvalósítása rend­kívül igényes feladatokat támaszt va­lamennyi tanítóval, nevelővel a szak­mai képzés mestereivel, az iskolák ve­zetőségeivel, az iskolaigazgatás vala­mennyi dolgozójával, de mindenekelőtt pártunk tagjaival szemben. A kommunistáknak az iskola oktató­nevelő feladatai teljesítéséhez való ak­tív és kezdeményező viszonyulásukkal, egész politikai szervező munkájukkal személyes példamutatásukkal, rendsze­res hálást kell gyakorolniok, meg kell nyerniök és akiivizálniok kell valameny- nyi tanítót, szülőt, az egész közvéle­ményt. A pártszervezeteknek az isko­lák vezetőségeivel együtt valamennyi párttagnak részt kell vennie az iskola munkájának irányítását érintő vala­mennyi fontos kérdés elbírálásában, az oktató-nevelő munka, az iskola és az élet kapcsolata, főként a gyermekek vi­lágnézeti és erkölcsi nevelése, a tár­sadalmilag hasznos tevékenységbe való bekapcsolásuk, valamennyi kérdésének elbírálásában. A párt vezető szerepének biztosításá­ra az iskolákban szüntelenül gondos­kodni kell a párt tagsági alapjáról. Szenteljünk nagy figyelmet a legfej­lettebb tanítók, nevelők és mások, diá­kok és tanoncok kiválasztásának és fel­vételének a párttagjelöltek sorába. Az újonnan felvett párttagjelölteknek az iskolákban mindenekelőtt a SZISZ szer­veiben és szervezeteiben, valamint an­nak pionírszervezetében kellene dolgoz­niuk. Ugyanakkor feltétlenül szükséges valamennyi teljesen szervezett, alap­fokú iskolákban megteremteni a felté­teleket a CSKP üzemi alapszervezete megalakításához. A területi pártszervek, főként a helyi és falusi bizottságok s szervezetek, de elsősorban a járási bi­zottságok kötelessége rendszeresen fog­lalkozni az egyes iskolákban levő kom­munisták munkájával, támogatni őket munkájukban és ellenőrizni, hogy a párt iskolapolitikája miképpen valósul meg ezekben az iskolákban. A járási bizottságoknak tárgyalásaikon állandó­an foglalkozniok kell az iskola és az élet kapcsolatával, a tanítói kollektíva aktivizálásával, a tanítók optimális részvételével a közéletben és a társa­dalmi életben, s a főiskolákat illetően ugyanígy kell foglalkozniok e kérdések­kel a kerületi pártbizottságoknak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a főiskolákon folyó pártmunka irányítá­sában jelentős szerepük van a CSKP kerületi (városi) bizottságai főiskolai albizottságainak. Munkájukat tovább kell fejleszteni, szükséges rendszere­sen összehívni gyűléseiket, gondosan, megfontoltan kell előkészíteni tárgya­lásaik napirendjét és azt mindenek­előtt a főiskolák politikai-nevelő mun­kája magas színvonalának a főiskolai tanítók eszmei, politikai, szakmai és pe­dagógiai fejlődése biztosítására és ar­ra kell irányítani, hogy minden egyes főiskolai dolgozó s hallgató öntudato­san teljesítse kötelességeit, hogy az egész pedagógiai folyamat a főiskolák valamennyi lehetősége és ereje továb­bi racionális és hatékony felhasználásá­ra, káderbeli megszilárdítására irányul­jon, főként a társadalomtudományi munkahelyeken. A főiskolai albizottsá­gokat arra kell vezetni, hogy teljesít­sék összehangoló funkciójukat az egyes főiskolák viszonylatában. Ennek az al­bizottságnak különösen Prágában van jelentős szerepe. Szükségünk van a család segítségére Elotársnók! Elvtársak! Ahhoz, hogy a szocialista iskola telje­síthesse igényes feladatait, a család szi­lárd támaszára van szüksége. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy az iskola pe­dagógiai kötelességeit a szülőkre hárít­hatja. Ezzel szemben minden egyes csa­lád köteles felelősségteljesen nevelni gyermekeit. A szülőknek emellett az iskolával egységesen kell eljárniok. Különösen fontos a gyermeket öntu­datos munkához való viszonyra, a kol­lektíva és a társadalom iránti köteles­ségérzetre, a szocialista együttélés nor­máinak szellemében nevelni. Ahol a fiatalt a családban így irányítják, ott szüleitől olyan ajándékot kap, ami sem­mivel sem pótolható, s ez a gyermek iránti igazi szeretet, a szülői felelősség- érzet legmagasabb fokú megnyilvánu­lása. A családnak pótolhatatlan küldetése van a gyermek személyiségének kiala­kításában, habár a gyermekről és az ifjúságról való gondoskodás jelentős részéi a szocialista állam vállalja, de a család szerepe továbbá sem csökken. A családban alakul ki és szilárdul meg a gyermek jelleme, formálódnak érzel­mei, az emberekhez, az élethez való vi­szonya. Ahol a család így teljesíti kül­detését, a gyermek fejlődése rendszerint normális és egészséges. Ezzel szemben a gyermek és a fiatal fejlődésében szá­mos el férd ülést és nehézséget — ame­lyek néha társadalomellenes cselekede­tekhez is vezetnek — a megzavart csa­ládi élet, a gyermekről való elégtelen gondoskodás és a nem egységes neve­lés okoz. Másrészt vannak olyan szü­lők, akik a gyermekükről való gondos­kodást rosszul értelmezett szeretettel helyettesítik, és minél kevésbé nevelik a gyermeket, annál jobban elhalmozzák szükségtelen holmikkal, szerénytelen­ségre, önzésre tanítják, egyszóval el­rontják. Mindenekelőtt a kommunista szülők kötelesek gyermekeiket a szocializmus szellemében szorgalomra és szerény­ségre nevelni, a kollektíva iránti fele­lősségre vezetni. Még a legnagyobb el­foglaltság mellett is mindig kell, hogy időt találjanak gyermekeik nevelésére. Az iskola maga is azonban erőtelje­sebben hozzájárulhat a szülők felelőssé­gének növeléséhez a gyermek nevelé­séért. A szülőkkel állandó kapcsolat­ban álló tanítók érdeklődnek, hogy a gyermek milyen környezetben nő fel milyen feltételek között tanul, s így igen pozitívan befolyásolhatják a szü­lök nevelőmunkáját és maguk is sok tapasztalatot szerezhetnek ahhoz, hogy sikeresen teljesíthessék oktató­nevelő feladataikat. Az a tanító, aki így dolgozik, joggal örvend tekintélynek és tiszteletnek. Az iskola- és a nyilvánosság egyült- működésében fontos szerepe van a szü­lők és iskolabarátok munkaközösségé­nek, amely annak a formája, hogy a dolgozók aktívan részt vegyenek a gyer­mekeknek és az ifjúságnak az iskolai és nevelő intézményekben történő neve­lésében. Az legyen a feladata, hogy megismertesse a szülőket az iskola ide- ológiai-politikai és oktató-nevelő kül­detésével, egyesítse az iskola és a csa­lád nevelői ráhatását, elősegítse, hogy a családi gyermeknevelés a szocialis­ta rendszer ideológiai alapjaiból indul­(Folytatás az 5. oldalon) 1973 VI} 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom