Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-05 / 158. szám, csütörtök

A fiatal nemzedék szocialista nevelése s előkészítése az életre és a munkára a fejlett szocialista társadalomban [Folytatás a 3. oldalról) hatására alakult ki, valamint arra, hogy új és sokkal szélesebb bázisa van a művelődésnek, a szakképzettség meg­szerzésének és egészen másképp köze­lítünk azokhoz az értékekhez, amelyek a közelmúltban még a fiatal emberek számára gyakorlatilag hozzáférhetetle­nek és ismeretlenek voltak. Mint ahogy hiba lenne ezeket a té­nyeket figyelmen kívül hagyni, s szem elől téveszteni, hogyan reagál erre a mai fiatalság, nem kisebb hiba lenne ezt eltúlozni, és nem látni azt, hogy a szocializmus fejlődésével objektíve szélesebb bázis alakul ki arra, hogy valamennyi dolgozó a munkásosztály vezetésével az alapvető döntő kérdé­sekben — tekintet nélkül bármilyen társadalmi, nemzetiségi vagy korkü­lönbségre — közeledjék egymáshoz és a fiatal nemzedék annál sikeresebben tudja megoldani problémáit és az ellőt­te álló feladatokat, minél többet merít annak a nemzedéknek a tapasztalatá­ból, harcaiból és munkájából, amely előkészítette a szocializmus győzelmét és kiépítette ennek alapjait. Vonzó program a fiatalok számára is Az antikommun izmus ideológusai megszerkesztették az úgynevezett nem­zedéki probléma elméletét, amelyet ná­lunk annak idején a revízión isták ter­jesztettek nagyon aktívan. E teória szerint a fejlődés a világban állítólag olyan dinamikát ért el, hogy a jelenle­gi fiatalság, akár a kapitalizmus, akár a szocializmus feltételei között, nem értheti meg az előző nemzedéket, „az apák nemzedékét“, amely állítólag „bűnt követett el“ gyermekei ellen, háborút idézett elő, s atomkatasztrófá­ba sodorja, az életkörnyezet megsem­misítéséhez űzi az emberiséget. Ez a szemlélet, amely figyelmen kí­vül hagyja a két világ, a szocialista ós az imperialista világ küzdelmét, a fiatalo­kat arra hivatott ösztönözni, hogy a politikai és társadalmi jelenségekre ne osztályszempontból tekintsenek, hogy ne lássák meg a szocializmus előnyeit, hogy az imperialista nemzetek által a népek ellen elkövetett jogtalanságokat és bűncselekményeket, a monopolista tőkésállamok és katonai-ipari komple­xumának műszaki-bürokratikus, gazda­sági és közéleti szervezetének valódi kiúttalanságát és e társadalomban a személyi kapcsolatok elidegenedését, a cinizmus és a magánérdekek hangsú­lyozását az időszerű eseményekkel és a jövővel szemben — minden mai tár­sadalomban „a jelenlegi civilizáció" ál­talános problémájának tekintsék. A szocialista világrendszer fejlődésé­vel, a szocializmus építésének eredmé­nyes előrehaladásával az egyes orszá­gokban, különösen a Szovjetunióban, e folyamatot kísérő minden nehézség el­lenére egyre kifejezőbben megmutat­kozik, hogy a szocializmus minőségi­leg magasabb színvonalú társadalmi rendszer, hogy nemzedéki különbség nélkül valamennyi dolgozónak, az öre­geknek és a fiataloknak is — különö­sen a legfiatalabbaknak — páratlan lehetőségeket biztosít, megváltoztatja az egész társadalom életét, a valódi humanizmus, az együttműködés és a szo­lidaritás kapcsolatai, a munka iránti tisztelet és a nemzetek barátsága alap­ján. A fiatal emberek számára nincs és nem lehet vonzóbb program, mint a szocializmus és a kommunizmus prog­ramja, ami fényes távlatot nyújt életük­nek. Až a nagy küzdelem, amit a kom­munista párt vezetésével vív munkás- osztályunk és a többi dolgozó a szocia­lizmus és a kommunizmus eszméinek teljes győzelméért, a fiatal nemzedék legsajátabb küzdelme és élethivatása és meghatározza életének értelmét. A megelőző nemzedékek történelmi feladatot teljesítettek, amikor orszá­gunkban felszámolták a kapitalizmust és kiépítették azt a társadalmat, amely­ben nincs helye a kizsákmányolásnak és a szociális vagy nemzetiségi elnyo­más semmiféle formájának: a szocia­lista társadalmat. Ehhez végtelenül nagy erőfeszítésre és áldozatra volt «zükség. A felnövekvő fiatal nemzedék feladata ezt az örökséget megszilárdí­tani, kibontakoztatni, gazdagítani és felépíteni a fejlett szocialista társadal­mat. Ehhez is nélkülözhetetlen a rendkívüli igyekezet. A felnövekvő nem­zedék szerencséje, hogy új, örömtel- jesebb körülmények között fejlesztheti a társadalmat. Ez csak szilárdítja — objektívebb értelemben a szocializmust építő nemzedékek lényeges érdekei történelmi folyamatosságának és egy­ségének alapját. Egyesíteni a fiatalság lendületét és erejét, érvényesülési és tudásvágyát, azt, hogy értékes, értel­mes életet éljen az idősebbek tapaszta­lataival, ismereteivel és megfontoltsá­gával, ápolni minden fiatalban a har­cok és a munka iránt érzett tiszteletet, amiből a szocialista jelen született, ápolni a szilárd akaratot, határozott­ságot és újító bátorságot, azt az igye: kezetet, hogy felelős szinten oldja meg az új problémákat, szocialista társa­dalmunk sokoldalú fejlődésének problé­máit — ez a jelen egyik legfontosabb feladata. Elvtársnők és Elvtársuk! A fiatal nemzedék problémáinak megoldása a maga teljes egészében rendkívül bonyolult és szerteágazó komplexum; a gazdasági és szociális helyzet, az ifjúságnak az állam irányí­tásában és igazgatásában való részvé­telével összefüggő kérdéseket, az egész társadalmi életben való részvételének kérdéseit, valamint művelődési és kul­turális színvonalának kérdéseit öleli fel. Ezen az ülésen nem célunk és ez nem is lehet, hogy ezeket a problémákat megoldjuk. Figyelmünket a fiatal nem­zedék nevelésére összpontosítjuk, az­zal, hogy mindenekelőtt meghatározzuk azokat a legfontosabb feladatokat, ame­lyek — a XIV. kongresszus határoza­taival összhangban és a KB októberi üléséhez kötődve — befolyásolják az iskolák, oktató-nevelő rendszerünk leg­jelentősebb láncszemét. Munkájának eredménye — amit ter­mészetesen nagymértékben befolyásol társadalmunk valamennyi nevelő té­nyezőjének együtthatása — elsősorban attól függ, hogy egységesen közelítse meg a nevelő feladatokat, függ attól az elvszerüségtől, amellyel a pártpoliti­kát a fiatalok befolyásolásában megva­lósítja. E tényezők munkája azonban függ az iskola befolyásától is. Ezért el­kerülhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy az iskola munkáját ne elszigetel­ten ítéljük meg, hanem a szocialista állam valamennyi létesítményének, te­hát a tájékoztatási eszközök, a társa­dalmi szervezetek és a család nevelő hatásával összefüggésben. Szükségsze­rűen arról van szó, hogy megtaláljuk a további utat ahhoz, miképpen fokoz­hatjuk egész pártunk és társadalmunk felelősségét a fiatal nemzedék életéért és a jövőre való felkészítésért. Engedjék meg, hogy áttérjek először az oktatásügy kérdéseire. A szocialista iskola nagy szerepe Mindenki tudja, milyen jelentős he­lye van az iskolának a gyermek és a fiatal személyiségének kialakításában, már csak azáltal is, hogy rendszeresen hat rá, fizikai és szellemi beérésével többé-kevésbé összhangban, és hogy több fontos funkciót teljesít egyszerre. A természeti és társadalmi törvények­ről nélkülözhetetlen ismereteket nyújt, amelyek a hivatásbeli érvényesüléshez szükségesek és ezzel együtt megala­pozza a tudományos világnézetet is. Éppen az iskolában alakul ki a fiata­lok jelleme, erkölcsi arculata, szocia­lista meggyőződése, a munkához, a szocialista hazafisághoz, a humanizmus­hoz és az internacionalizmushoz fűző­dő öntudatos viszonya. A szocialista ember eme tulajdonságai éppen a szo­cialista iskola hatására és aktív befo­lyásolására kezdenek kialakulni. Iskoláink évről évre társadalmunk te­hetséges, öntudatos, érett fiatal polgá­rainak tízezreit bocsátják az életbe, akik eredményesen kapcsolódnak be a dolgozók széles kollektívájába. Tudatosítani kell, hogy a szocialista iskola szerepe olyan mértékben nő, amilyen mértékben fejlődik és korsze­rűsödik a szocializmus anyagi-műszaki alapja, alakulnak ki az új haladó ter­melési ágazatok, s amilyen mértékben halad előre a tudományos-műszaki for­radalom, ugyanilyen mértékben szilár­dulnak meg a szocialista társadalmi viszonyok. Ezzel együtt elmélyül a szo­cialista demokrácia, bővül a dolgozók részvétele a közügyek intézésében és fejlődik a szocialista kultúra és művé­szet. Szocialista iskolánknak ez a perspék tívája éles ellentétben áll a jelenlegi burzsoá iskola helyzetével. A burzsoá iskola fejlődését végső so­ron a kizsákmányoló és elnyomó rend­szer szükséglete határozza meg. A bur- isoá iskola elnyomja -a fiatal nemze­dék nagy részét, a dolgozó rétegek, különösen a munkásosztály tagjait. A fiatalokban lényegében csak a mun­kaerőt látja, a társadalmi viszonyok passzív alanyát. Ezzel szemben a mi szocialista iskolánk feladata az, hogy felkészítse a munkásosztály és vala­mennyi dolgozó fiatal 'tagjait arra, hogy hivatásában jól érvényesüljön és különösen arra, hogy a szocializmusért -és kommunizmusért vívott harcban tel­jesítse társadalmi feladatait, hogy ké­pes legyen az egész társadalom érde­kében fejleszteni alkotó erőit és képes­ségeit — vagyis a valódi demokratiz­musból és humanizmusból indul ki. Pártunk XIV. kongresszusa ismét hangsúlyozta azt a lenini követelményt, hogy iskolánk a szocializmus támasza legyen. Egész pártunk és társadalmunk számára kitűzte a feladatot: felkészí­teni a fiatal nemzedéket összhangban a szocialista társadalom szükségletei­vel, a fejlődő népgazdaság és a társa­dalmi élet egyes területeinek követel­ményeivel. Hangsúlyozta a nevelés és az oktatás egységének elvét, valamint azt az igényt, hogy javítani kell az egész oktató-nevelő munka minőségét. „Sokoldalúan felkészült, szakmailag képzett, magas kulturális színvonalú, politikailag eszmeileg lelkesedő és a szocializmus iránt teljesen odaadó em­berekre van szükségünk“, jelentette ki Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB be­számolójában pártunk XIV. kongresszu­sán. Az iskolák feladatának megnatarozá­sa során a XIV. kongresszus abból in­dult ki, hogy az iskola és az élet kö­zötti egykor éles és változatlan határ ma feloldódott, s napjainkban a műve­lődés távolról sem fejeződhet be az általános a közép- vagy a főiskola el­végzésével. A tanulás, az új ismeretek megszerzése, a szakmai és politikai-er­kölcsi ismeretek állandó gyarapítása fokozatosan mindenkinek létszükségle­tévé válik. Figyelmesen, gondosan, rendszeresebben Elmondhatjuk, hogy a pártszervek és ezek döntései alapján a kormányok és a nemzeti bizottságok jelenleg, a XIV. kongresszus után figyelmesen, gondo­sabban és rendszeresebben foglalkoz­nak az iskolaügyi problémával. A CSKP KB, az SZLKP KB Elnöksége és titkár­sága, valamint a kerületi és járási párt­szervek számos olyan intézkedést fo­gadtak el, amelyek gyakorlatilag az iskolaügy valamennyi területét érintik. Ezt bizonyítják azok a dokumentumok is, amelyeket önöknek, a KB tagjainak és póttagjainak megküldték. Közismert, hogy a CSKP KB Elnök­ségének határozata alapján elkészí­tették az iskolaügy jelenlegi helyzetéről és további feladatairól szóló dokumen­tumot, ezzel kapcsolatban vitát szer­veztek a CSKP KB széles körű aktívá­jában, valamennyi bizottságában, a párt szerveiben, a kormányokban, a szak- bizottságokban és néhány minisztérium­ban is. Ennek során rámutattak szá­mos olyan problémára, amit iskola­ügyünkben meg kell oldani, hogy meg­erősödjék iskoláink szocialista jellege és fokozódjék a sokoldalúan érett és szakképzett káderek előkészítését célzó munkájának hatékonysága. A vita ered­ményét a „Csehszlovák iskolaügy fej lődése, jelenlegi helyzete és legközeleb bi feladatai“ című dokumentumban fog­lalták össze, amelyet alapvetőnek tar­tunk abban a további munkában, ami az oktató-nevelő munka minőségi javí­tását, az iskolarendszer fejlesztési ter­vének előkészítését szolgálja a párt XIV. kongresszusa döntéseinek értelmé­ben. Az eddig kialakult döntéseket ter­mészetesen nagyon megfontoltan és felelősségteljesen kell teljesíteni a reá­lis lehetőségekkel és szükségletekkel összhangban. A vita igazolta, hogy a fennálló okta­tó-nevelő rendszert, amely szocialista elvekre támaszkodik, lényegében az adott alapokon lehet fejleszteni és tö­kéletesíteni, minden gyökeres szervezeti változás nélkül. Egyidejűleg rámutatott oktatásügyi rendszerünk időszerű prob­lémáira, részletesen az iskolák foko­zatai és típusai szerint, valamint a megoldás lehetőségeire is. Az oktató- nevelő munka tökéletesítésére töreked­ve elsősorban azt kell elérni, hogy min­den egyes fokozat és típus következe­tesen tiszteletben tartsa a szocialista iskola elveit, szervesen egyesítse az oktató és nevelő funkciót, úgy, hogy az iskola teljes mértékben teljesítse kül­detését a szocialista társadalomban, szem előtt tartva, hogy a közelmúltban éppen nevelő funkciója volt eltorzítva. Néhány probléma és feladat Vizsgáljuk meg most legalább rövi­den az említett szempontok alapján az egyes iskolatípusok néhány problémá­ját és feladatát. Ami az óvodákat illeti, alapvető pro­blémájuk a pedagógiai munka megszi­lárdítása. Arról van szó, hogy a gyer­mek már tanköteles kora előtt elsajá­títsa az elemi higiéniai ismereteket és szokásokat, fejlessze anyanyelvét és megtanuljon a kollektívában élni. Egyidejűleg ügyelnünk kell arra, hogy fokozatosan egyre több gyermek járjon óvodába és hogy az iskola küszöbének átlépésekor minél kevesebb legyen a hátrányos helyzetű gyermekek száma. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez mennyire jelentős iskoláink demokratikus jellegének megszilárdí­tása szempontjából, hiszen egyes gyer­mekek az első osztálytól kezdve, mond­hatjuk iskolába lépésük első napjától, csak azért maradnak el, mert tanköte­les koruk előtt nevelésükre nem fordí­tottak kellő gondot. Dicséret és elisme­rés illeti azoknak a járásoknak és 'iely- ségeknek a felelős dolgozóit, akik ezt a társadalmi-politikai szempontot fi­gyelembe véve építik az óvodákat. Saj­nos, helyenként távolról sem tudatosít­ják — a számos határozat ellenére sem — az ügy súlyát. Magatartásukkal kü­lönösen a munkás- és parasztcsaládok gyermekeinek ártanak. A oktató-nevelő munkában sok javí­tanivaló van az alapiskolákban is. Ha azt akarjuk, hogy az alapiskola jobban eleget tegyen küldetésének, szükséges, hogy a társadalmi ismeretek és szükségletek fejlődésével összhang­ban átértékeljük a tananyagot, minőségi­leg javítsuk a tartalmát, célszerűen ren­dezzük az arányokat az egyes tantár­gyak és tantárgycsoportok között, át­dolgozzuk az összefüggéseket az álta­lános iskolák egyes évfolyamai és fo­kozatai között. Emellett — a kísérle­tek mutatják — lehetővé válik négy évre rövidíteni az alapiskola alsó tagoza­tát és egy évvel előbb áttérni a felső tagozatra, tehát a szaktantárgyak ok tatására. Természetesen ennek érdeké­ben meg kell teremteni a szükséges fel­tételeket. Jelenleg különösen fontos megváltoz­tatni az alapiskolák matematikaoktatá­sának módszerét, fel kell kelteni az érdeklődést e kulcsfontosságú tantárgy iránt és nagyobb gondot kell fordítani az anyanyelv oktatására. Nem tűrhetjük továbbra is azt a helyzetet, hogy egye­sek passzívan nézik, hogy már az alap­iskolában a gyermekek jelentős része visszamarad az olyan döntő fontosságú tantárgyakban, mint a matematika és az anyanyelv, ami gyakran osztályis­métléshez vezet. Az oktatásügyi mi­nisztériumok feladata, hogy e tantár­gyak túlzott nehézségeinek megoldásá­val megbízzák az intézeteket és tudo­mányos intézményeket, és az ő észre­vételeik alapján szükséges módosítá­sokat javasoljanak. A magyar, lengyel, ukrán és német tanítási nyelvű iskolákban törekedni kell a cseh vagy a szlovák nyelv elsa­játítására. Ez az említett iskolák tanu­lóinak az érdeke. Fontosnak tartjuk, hogy eme iskolák tanulói egyenjogúan és bármilyen nehézség nélkül érvénye­süljenek további tanulmányaik során, vagy a politikai, a gazdasági és kultu­rális élet valamennyi szakaszán a CSSZSZK egész területén. Alapiskolánk még nem ébreszti fel kellőképpen a gyermekek érdeklődését a társadalmi szükségleteknek megfele­lően. Ez kedvezőtlenül mutatkozik meg az alapiskolák utolsó évfolyamaiban, amikor a pályaválasztásról, a gyermek életének további alakulásáról döntenek. Szükséges, hogy az oktatásügyi mi­nisztériumok a felelős tárcákkal együtt átfogóan bírálják el a pályaválasztási tanácsad í testületek munkáját, az is­kolaigazgatók és a vezetőség, minden tanító és nevelő hatását. Hatékonyabb utakat kell keresni arra, hogy a társa­dalmilag hasznos tevékenység iránt éb­resszük fel a lányok és fiúk érdeklődé­sét és tegyük érdekeltté a szülőket, akárcsak az egyéb iskolán kívüli té­nyezőket, a nemzeti bizottságokat, az üzemek vezetőit stb. Az alapiskola fogyatékossága az is, hogy a tanítók a tanintézetekben több­nyire kevésbé egyénien és differenciál­tan foglalkoznak a gyermekekkel és ennek következtében azután megfele­lőkre és nem megfelelőkre osztják fel őket. Az iskolaigazgatóknak ügyelniük kell arra, hogy az alapiskolák tanítói sokkal nagyobb gondot fordítsanak a lemaradó gyermekekre és saját köteles­ségeiket ne hárítsák a családokra. Ez­zel kapcsolatban számolunk azzal is, hogy bizonyos vonatkozásban módosít­juk a diákok osztályozási rendszerét. Problémát jelent az osztatlan isko Iák viszonylag magas száma. Természetes, hogy a teljesen szer­vezett, személyzetileg és anyagilag el látott alapiskolák magasabb színvona­lon oktathatják a diákokat, mint az osztatlan iskolák. Rendszerint elegendő (Folytatás az 5. oldalon) 1973 VII. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom