Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-29 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjo Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrlncz Gyula. Szeikesztöség: 893 38 Bratislava. Gorkl| utco 10. Telefon: 169, 312-52, 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, spoftrovct: 505-29, gazdoságl ügyek: 506-39. Távíró: 092308 Pravdo Kladóvállolat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme. Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőirodo: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet tela* fon: 551-83, 544-51. Előfizetési dfj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedjcia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII. , RONGYLABDÁVAL KEZDŐDIK... Mé, Eusebio és Di Stefano fi labdarúgásról puhatolja az ellenfél gyerigéjt és „profnál“ is belőle. Manapság a büntetőterületen belül olyan nagy a tülekedés, hogy sokszor lehetetlen tudni, ki ügyel rád, kire kell vigyázni. Csak egy képesség marad a csatár számára: az intuíció. És az a döntő. # Mindhárman labdarúgó-géniuszok voltak, de a csapatkapitányi karszaki got egyikük sem viselte. Miért? DI STEFANO:. A mérkőzések folyamán nagyon ideges voltam. Mindenütt ott kellett lennem: a támadásoknál és a védekezéseknél egyaránt. Mindenkit figyelemmel kellett kísérnem és ez öli az idegeket. Sokszor össze- szorílottam a fogaimat, de mégis gyakran szidalmaztam a játékostársakat, a bírót és az ellenfelet. Éri olyannyira le voltam foglalva a játékkal, hogy a csapatkapitányi tisztségből kifolyólag nem lett volna időin rendezni a játékosok és a bíró közötti viszonyt. PELÉ: A küzdelem hevében — nem szószerint értve — mindent és mindenkit megtámadok. Morgok, kiabálok, veszekedek. Ilyen játékos nem lehet csapatkapitány. Üss, mielőtt megütnének # A rúgások, ütések, könyök lések elviselése hozzátartozik a csillagok életéhez. És mégis hogyan lehet az, hogy egyiküknek sem történt komolyabb sérülése? DI S1EFANO: Vagy egy jelszó, amelyre karrierem elején tanítottak meg: „Üss, mielőtt megütnének.“ És én sohasem féltem. Minden irányból rohantak felém a védők, de én is tapostam. Rendszerint először. Aztán a „bekkek“ rájöttek, hogy nem lehet velem kukoricázni. EUSEBIO: Igyekszem elkerülni az ütközéseket. Ha „rám veszik a vizet“, egy pillanatig sem tartom a labdát, egy érintésre továbbadom. PELÉ: Gyakran úgy védekezem a durva játék ellen, hogy megelőzzem az „agresszort“. Emlékszem, az egyik német védő szinte embertelenül rám- vetette magát, és én önvédelemből ösztönösen tlőre nyújtottam a ballábamat, mire ő beleütközött, lábtörést szenvedett. Sajnáltam, de mit tehettem egyebet? Várni a „simogatásra“? # Néha azonban kényszerpihenőre szorultak ... PELÉ: Tizenhárom éves koromtól futballozom, és az elmúlt húsz esztendő során csak kétszer voltam komolyabban sérült. A chilei VB-n a Csehszlovákia elleni meccsen izomhúzódást szenvedtem, másodszor pedig az egyik portugál játékos, „jóvoltából“ öt hónapig voltam harcképtelen. DI STEFANO: Nekem szerencsém volt. Huszonöt éves pályafutásom során csak egyszer állapítottak meg nálam hátizomhúzódást. Nyolc napot pihentem, aztán újra játszottam. Ez volt minden. A labdarúgás a szegénység gyermeke ft Milyen távolságról szeretik célba venni a kaput. Távolabbról, vagy közelebbről? kintve, mindig ugyanarról a kiindulási pontról, hátulról, a második vonalból. A tapasztalat megtanított rá már a River Plateban, hogy ne maradják egyedül a csatársor előretolt posztján. Itt az ellenfél lefedez, és ráadásul háttal is állsz a kapunak. Ezért visszahúzódtam a mezőnybe, innét job ban láttam a „portás“ mozdulatait és kitértem a hátvédek haragja elől. PELÉ: Ügy gondolom, hogy a góllövés a reflexektől és a gyorsaságtól függ. Aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, könnyedén jut el a kapu előterébe. Ha a csatár ilyen tehetséggel nincs megáldva, mit tehet mást, „leássa“ magát a 16-os környékén, és igyekszik a zavarosban halászni. Féltékenység és a pénztár # Pelé már nem játszik előretolt szerepkörben. Az 1970-es VB-n mindjobban hátrahúzódott és a középpályán „dolgozott“. Miért? DI STEFANO: Akire nyomasztóan hatnak az esztendők súlyai, ilyen módon igyekszik új mozgási területet keresni. Pelé manapság egyre kevesebbet birtokolja a labdát, s egyre többet mozog labda nélkül. Fut, helyzetbe hozza magát és társait, legtöbbször a „harcvonal“ mögött. EUSEBIO: Másképpen ez nem megy. Vagv így, vagy sehogy. # Önök mindnyájan világsztárok. Nem okozott néha bosszúságot a csapatban másokért játszani? Nem voltak féltékenyek? PELÉ: Ha féltékeny lennék, akkor sohasem adtam volna le a labdát Cou- tinhonak vagy Toninhonak és a válogatottban Jairzinhonak. De hiszen nekem is szükségem van a góljaikra, a csapat győzelmére. DI STEFANO: Üt éven át a Real és a spanyol bajnokság gólkirálya voltam. Egy bajnoki idényben átlagban 30-szor találtam a hálóba. Aztán megjelent Puskás, és ez a tömzsi magyar ugyancsak 30 gólt lőtt, én pedig csak 22-t. Mit tegyek most? —■ kérdeztem önmagámtól. A góljaimnak mindig nagyon örültem, de azt is tudtam, hogy a Realnak szüksége van a győzelmekre. A főszerepet így átengedtem Puskásnak, én pedig a kiszolgálója lettem. És a Real továbbra is gyűjtögette a bajnoki címeket, a nemzetközi trófeákat. Egy ember nem képes mindenre, a győzelmek részesei rendszerint a „kettősök“. A Realban először Rial játszott .mellettem, majd Puskás. A Reims a Kopa—Fontaine, a Santos, a Pelé—Coutinho, a Benfica, az Eusebio —Coluna „tandemére“ volt büszke. EUSF.B10: Az én „jobb kezem“ a Benficában a hórihorgas Tores volt, aki a magas labdákat a lábamhoz „szállította.“ Mennyi gólt is lőttem ilyen „húzásokból“! És itt volt a jó öreg Coluna, aki kiharcolta nekem a labdákat. Nem, játék közben nincs egoizmus. Legalábbis olyan mértékben nincs, hogy az ártson a kollektívának. Végeredményben együtt, közösen megyünk a fizetésért a klub pénztárába. És a pénz csak a győzelemért jár. Az intuíción múlik # Hol „születik“ a játék — a mérkőzés előtt vagy a pályán? PELÉ: Higgyék el nekem, ha mérkőzés előtt arra gondolnék, mit hogyan csináljak a pályán, ha előre levetíteném önmagainnak a találkozó filmjét, nem lenne jó dolog. Ha kimegy az ember a pályára, minden egészen másként van. EUSEBIO: Ha közeledik felém a labda, akkor jönnek az igazi gondolatok. Vagy lepasszolom, vagy megiramodom vele, esetleg kapura lövöm. Az akciók előtt kigondolt bármilyen terv szinte megvalósíthatatlan. És éppen ez a momentum csinál a labdarúgásból nagyszerű játékot. A pillanatnyi döntés ..., mindig másképpen ... DI STEFANO: A mérkőzés első tíz perce alatt egy igazi futballista kiAlľredo di Stefano Buenos Airesben született 1926 ban. Hétszeres argentin és harmincszoros spanyol válogatott. Még ma is ő tartja a BEK gólcsúcsát 49 góllal. A felejthetetlen „kék nyíl“, az utóbbi negyedszázad „leg- koinplettebb“ futballistája két alkalommal nyerte el az „Aranylabdát“. Ez eddig kívüle senkinek sem sikerült. Eusebio da Silva 1943-ban született Mocambique szigetén. 1961-től játszik a Bent'iea színeiben. Négy évvel később Európa legjobb labdarúgójának választották, majd 1966-ban világbajnoki gólkirály lett. Jelenleg inásod- vi tágzását éli klubjában és a válogatottban rűbbek“ a védelmek, így a csatárok nak hiányzik a terület, hiányzik az „élet“. # És mégis, a Pelé, Eusebio, Di Stefano név egyenlő a gólkirályok nevével. DI STEFANO:: Ezt könnyen meg lehet magyarázni; én, Pelé és Eusebio is, megtaláltuk a kapuhoz vezető legkönnyebb és legrövidebb Utat a hirtelen ritmusváltás következtében. És voltak olyan „fegyvereink“, ami másoknak hiányzott. Mi teljes gyorsaság közben „dolgoztunk“. Hogy csak egy összehasonlítást tegyek: azért van egy kis különbség a konflis és a lökhajtá- sos repülőgép között! Voltak más bajnokok is. de játékuk nélkülözte a mozgást, a helyváltoztatást. # Hogyan rúgták a gólokat? PELÉ: Sokszor bizony véletlenül. De ha formában és teljes erőben voltam, akkor a labda nagyon hallgatott rám. Úgy ahogy akartam; oda szállt, ahová akartam. EUSEBIO: Mint élvonalbeli játékos, gondosan figyelem a játék folyását, felmérem az ellenfél szándékait. És a gólok ön maguk tói jönnek. DI STEFANO: A góllövés „kötelességem“ volt. Hogyan vettem be az ellenfél hálóját? Kevés kivételtől eltePELÉ: A lövéseket az alkalom szüli. EUSEBIO: Erős lövéseim vannak, így szívesen próbálkozom távoli bombákkal is. DI STEFANO: A mérkőzéseket a gólok döntik el. És hogy honnét rúgják, az mellékes. Amikor kiéreztem, hogy a kapusoknak reszket a térde, rálőttem a labdát. # A világ legjobb labdarúgói? EUSEBIO: Di Stefano és Pelé. PELÉ: Több van belőlük: Didi, Garrincha, Beckenbauer, B. Charlton, Eusebio. DI STEFANO: jósé Manuel Moren. Hogy miért? Azért, mert „komplettebb“ játékos volt, mint Pelé vagy Eusebio. Kitűnően lőtt, cselezett, fejelt, fáradhatatlanul irányított és nem ismert félelmet. # A labdarúgásban egyre kevesebb a nagy játékosegyéniség. Miért? DI STEFANO: Napról napra* magasabb az életszínvonal s az élet soksok lehetőséget kínál a fiatalok számára. Az érem másik oldala viszont, hogy egyre kevesebb a grund, mindent beépítenek, s a rendőrök nem tűrik az utcán futballozó srácokat. PELÉ: A labdarúgás a „szegénység gyermeke“. EUSEBIO: Nincsenek rongylabdák. Márpedig a labdarúgás a rongylabdá- val kezdődik... <T. V.) Bűvészmutatványokat végeztek a fekete-fehér labdával. Évek óta a „bőr“ szerelmesei. A nagy Alfredo már edző, Pelé még játszik a Santos színeiben, de a válogatottságról lemondott; Eusebio de Silva másodvirágzását éli a Benficában és újra lövi a gólokat. A legfiatalabb és a legidősebb között majdnem kél évtized a korkülönbség. Az argentin Di Stefano 1940-ben mutatkozott be, Pelé 1956-tól szerepel a Santosban és Eusebio 1961-ben kezdte mesterlövői pályafutását. Egymás ellen is jálszottak kölcsönös mérkőzéseket. Igyekeztek góllövésbeu és játéktudásban „lepipálni egymást“. Nemrégen pedig barátságosan ültek egymás mellett és a zágrábi „Szport- szke Novoszti“ szerkesztőjének kérdéseire válaszolva nyilatkoztak a labdarúgásról. Konflis helyett — lökhajtásos repülőgép PELÉ: Az 1960-as esztendő jelentette a határkövet a labdarúgás fejlődésében. Ekkor egy „istenhozzádot“ mondtak a jó öreg és látványos fut- ballnak. Ma már egyre több játékos tartózkodik a kapu előtérében, „suidson Arantes de Nascimentii Pelé. Trés Coracoes városkában született 1940- ben. Tizenöt éve egyfolytában a Santos gólkirálya. 110-szer játszott Brazília válogatottjában és 75 alkalommal vette be az ellenfél kapuját. Mexikóban egyhangúlag a világbajnokság legjobb játékosának kiáltották ki.
