Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-22 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. VII. 22. 11 I B Egy szaklapunkat forgatva, amely kéthetenként ötezer példányban jelenik meg (minden sora for­dítás szlovákból), ilyen mondatokat is olvastam: „S ha mégis vannak olyanok, akik ... nagyzol- ják a hiányokat...“ (A szlovák eredeti: Ak pred­sa sa len najdú Iudia, ktorí ... zveličujú ... ne­dostatky ...); „A káderek mindent eldöntenek.“ (Kádre roz­hodujú o všetkom.); „Olyan értékeket hoztak létre, amelyek városa­inkat és falvainkat új szépséggel bélyegezték ... “ (Vytvorili sa hodnoty, ktoré poznačujú naše de­diny a mestá novou krásou ) Úgy gondolom, ennyi is elég mutatóba (még akadna bőven!), hogy ecseteljem, mennyire eltor­zította a fordító az eredeti kifogástalan fogalma- zású szlovák mondatokat, ugyanis olyan szóté­vesztések és helytelen szókapcsolatok fordulnak elő fordításában, amelyek „csiklandozzák“ fülün­ket Elemezzük hát őket sorjában: 1. „... nagyzolják a hiányokat...“ — olvas­hatjuk az első mondatban. Tudjuk, -a hiány is, a nagyzol is kifogástalan magyar szó, mégsem fér­nek meg egymással egyrészt azért, mivel a nagy­zol tárgyatlan ige, azért nem tűr maga mellett -t ragos szót, vagyis tárgyat, másrészt azért, mert jelentése egészen más, mint amit a fordító tu­lajdonít neki. Ha ugyanis valakiről azt állítjuk, hogy nagyzol, ezt az ítéletünket az illető viselke­dése vagy beszéde váltja ki, mivel a nagyzoló előkelőbbnek, gazdagabbnak stb. igyekszik magát feltüntetni, mint amilyen a valóságban. Aki nagy­zol, az nagyképűen kérkedik, dicsekszik azzal, amivel tulajdonképpen nem is rendelkezik, tehát a nagyzolás valójában hencegés. A hiányokkal vagy hiányosságokkal azonban senki sem szokott hencegni. A legtöbb ember — ha nincs elég bá­torsága vagy önkritikája — inkább igyekszik azokat eltitkolni vagy szépíteni. Egyébként a for­dító által rosszul értelmezett zveličovaf valódi je­lentése a szlovákban sem nagyzolás, hanem: va­laki valamit nagyobbít, felnagyít, aráíiytalanul el­túloz, átvitt értelemben felfúj, rendszerint rossz szándékkal, hogy a hibákat és a hiányosságokat sötétebb színben tüntesse fel, mint amilyenek. A „nagyzolják a hiányokat“ tulajdonképpen fából vaskarika, vagyis értelmetlen zagyvaság. A mon­datnak helyesen így kellett volna hangzania: ... a hiányokat (de még jobb: a hiányosságokat) felnagyítják, eltúlozzák. 2. Az eldönt is jó magyar szó az őt megillető helyen és környezetben. Eredeti jelentése: valaki valamit függőleges vagy hasonló helyzetből rész­ben vagy egészben víszintes helyzetbe hoz, azaz feldönt vagy ledönt. Például a gyermekek eldön­tik a hóembert, a kőművesek a falat, az ácsok az oszlopot stb. Átvitt értelemben is gyakran használjuk: eldönthetjük a kérdést, ha van elég tárgyi bizonyítékunk, és jól érvelünk; a szövet­séges beavatkozás eldöntheti a háborút; a mér­kőzés eldönti a bajnokságot; stb. Az eldönt — a pél­dák jól szemléltetik — határozott tárggyal együtt félreérthetetlenül tükrözi vagy az eredeti, vagy az átvitt értelmű jelentését (eldöntőm az oszlopot, azaz: feldöntöm; eldöntőm a kérdést, vagyis: vég­érvényesen határozok a kérdésről; stb.). Ha azon­ban határozatlan vagy általános névmással kap­csoljuk össze, jelentése leszűkül, egyértelmű lesz, sőt nem megfelelő szövegösszefüggésben vagy szó- kapcsolatban — amint azt az idézet is mutatja — zavarossá is válhat. Például: „ezek a gyerekek mindent eldöntenek“ értelme, hogy mindent fel­döntenek, ami útjukba kerül és felháborító, mi­vel túl elevenek és rakoncátlanok. Ez a mondat egymagában is rávilágít, hogy a fordító jócskán melléfogott, amikor á káderekről azt állítja, hogy „mindent eldöntenek“. A szlovák mondat ugyanis nem ezt fejezi ki, hanem azt, hogy — a szó sze­rinti fordítást tükrözte volna híven —: a káderek döntenek (határoznak) mindenről, vagy — nyo­matékosabb szórenddel: mindenről a káderek dön­tenek, ugyanis politikai szempontból öntudatosak, szakmai téren pedig képzettek, ennélfogva ök irányítják a politikai, gazdasági, társadalmi, kul­turális életet, vagyis a szocialista építést. 3. A fordító azt állítja, hogy: .Olyan értékeket hoztak létre, amelyek városainkat és falvainkat új szépséggel bélyegezték“ — Bélyegezni — tud­juk — sem értékkel, vagy szépséggel nem szok­tak, csak bélyegzővel vagy bélyegzőórával és — átvitt értelemben — szavakkal. Az utóbbi eset­ben azonban a bélyegez szó rosszalló értelmet nyer, például: társai árulónak bélyegezték, tettét pedig becstelenségnek. Ezekből a példákból is láthatjuk, hogy a fordító — csak szó szerinti for dításra törekedve — megint két olyan szót kény- szerített össze (szépséggel bélyegezték!), amelyek taszítják egymást, a mondanivalót pedig visszájá­ra fordítják. Mindez arra figyelmeztet, hogy a for­dítónak nem szó szerint, hanem szabad, tartalmi fordítással kellett volna tolmácsolnia a sajátos csengésű szlovák mondat értelmét. Talán így: olyan értékeket alkottak, amelyek falvaink és vá­rosaink arculatát új, szép vonásokkal gazdagítják (persze még több megoldást is lehet választani). Lám —■ az idézett mondatok tanúsítják —, bár­mennyire igyekszik is a fordító, ha nem sikerül megfelelő szavakat és kifejezéseket találnia a fordítandó szöveghez (rendszerint azért, mivel nem elég gazdag a szókincse, és nem ismeri kel­lőképpen a szavak jelentését s az átvevő nyelv rendszerét), fordítása csak ferdítés lesz. KAPÁS FERENC A FORDÍTÓ ne ÜGYEN FERDÍTŐ 4- frra gyöngyszemei Borisz Paszternák: JÚLIUS Kísértet költözött a házba: léptek nesze fejünk fölött. Padláson fények villanása. A szellem egyre jár, zörög. Magát a dolgainkba ártja, lábunk alatt van szüntelen. Asztalról az abroszt lerántja, ágyunkhoz fut félmeztelen. Gyors lábait le sem tisztítva egy légvonattal beszökik, s a függönyön, pici artista, fölszalad a mennyezetig. Ki ez a pajkos ismeretlen és visszajáró ismerős? Vendég nyaralónk. Idegenben lakik, de nyárra itt időz. Itt üdül. övé az egész ház. Július, a júliusi vad lég, amely csupa cikázás, minden szobánk bérbe veszi. Július, a nyakig bogánccsal s pitypangpehellyel szaladó, július, az ablakon átal betörő, fönnen szavaló, a fésületlen, a vidéki, a hárs-illatot lehelő, a kapor- és fű-ízű, réti, friss júliusi levegő! ILLYÉS GYULA fordítása Stephen Spender: ESTI DAL Fel-felkiált az este, megfullad a sugár, ólálkodva, puhán kúszik elő a csönd; bárány béget, sirály sikong, rikolt a varjú: „Kár*, hullámok kalapácsa döng. Nyugalmat szomjazom s körül a táj konok nyugalma zsibbadó agyamba tép, minden kiáltás, mit a föld magasra dob, rágja életem gyökerét. Jajdult a nappal s elterült; porlepte dög, az éjszaka kutyája most beléharap, engem harap: bennem szűköl, nyí, nyöszörög, minden ideg, minden izomszalag Fordul a roppant gömb, dalol a nagy kerék, ledobbannak az álmos állatok: bárány, sirály ... a csöndet csak az zavarja még, mit nyelvem ostobán dadog. KÉPES GÉZA fordítása I Anna Ahmatova: NYÁRS SZONETT A korhadt seregélyducok, még azok is túlélnek engem, s a szél, a szél, mely idelebben és tengerek hangján suhog. Szólít egy öröktől való, nem földi hang. Nevem kiáltja. Virághabos cseresznyefákra holdfény csobog, ezüstfolyó. Olyan könnyű-simának érzem az utat: szalagzik fehéren a sűrűben - hová vezet? A törzsek közt fénycsóva lobban, s a fák ... piint Carszkoje Szelőben az a fasor ... a tó felett. .. RAB ZSUZSA fordítása Peter Matejka: BÁNYAÜZEM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom