Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)

1973-07-01 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. VII. 1. A modern ateizmus a hűbéri rendszer és az egyház fiileni burzsoá ellenállásból született, és a burzsoázia emancipációjáért folytatott harc egyik eszköze lett. Elméleti kifejezője a francia felvilágosodás raciona­lista ateizmusa. Amikor a burzsoázia elérte alapvető politikai cél­jait a vallást a forradalmi proletármozgalom ideoló­giai megfékezésére használta fel. Maga megőrizte a vallás iránti negatív viszonyát, gazdasági érdekből azonban támogatta és együttműködött az egyházak­kal, hogy megtartsa osztályúra Imát a proletariátus és a kistermelők fölött. Válaszként kialakult a proletár ateizmus, amely elítélte az emberek butítását vallási elképzelések által. Az ösztönös proletár ateizmus el­méleti alapját a marxizmus—leninizmus klasszikusai adták meg. A történelmi materializmus szelemében azzal a követelménnyel léptek fel, hogy az embert gazdaságilag és szociális szempontból felszabadítsák, ami alapvető feltétele a szellemi felszabadulásnak és a vallás teljes leküzdésén-k. Az ateizmust tehát az osztályharcnak és céljának — a proletariátus felsza­badításának vetették alá. Marx „A hegeli jogfilozófia bírálatához“ című mun­kájában a bevezetőben találóan állapította meg: „A val­lási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a valóságos nyomorúság ellen. A vallás a szorongatott teremtmény sóhata, eg ; szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen álla­potok szelleme. A vallás a nép ópiuma. A vallást mint a nép látszólagos boldogságát meg­szüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát követelni ... A történelem feladata tehát, hogy miután az igazság túlvilága eltűnt, felépítse az e világ igaz­ságát ... A mennyország kritikája ezzel a föld kriti­kájává, a vallás kritikája a jeg kritikájává, a teológia kritikája a pcli'Hr kritikájául ->áltozik“ (Marx és En­gels művei, 1. k<h ■•{, J73 —17*4 oldal). Marxnak ebből a gondolatából az következik, hogy a marxista ateizmus értelme nemcsak az isten taga­dása, hanem elsősorban az emberhez fordul. Fontos funkciója van az anyagi és szellemi élet fejlesztésé­ben. Az ateizmus az ember öntudatosságánnk kifeje­zője, feltétele és jele az ember mint ésszerű, gondol­kodó, szellemileg szabad lény fejlődésének. Egyúttal az utat és eszközt jelenti az emberi lét értelmének a vallás és isten nélküli megoldásához. Az ateizmus ezáltal teljesíti legsajátosabb funkcióját. Az ateizmus problémája tehát nem végződik a val­lás metafizikai tagadásával, az isten eltávolításával, hanem az ember olyan fejlettségi fokának túllépésé­vel, amikor még szüksége van a vallásra különböző jelenségek következtében. A vallás kérdésének meg­oldása tehát elsősorban pozitív probléma; az új anyagi létfeltételek kialakításában, az ember ideológiai ne­velésében rejlik. A vallás nem küzdhető le csupán a kapitalizmus megszüntetésével, hanem elsősorban az új anyagi és társadalmi viszonyok kialakításával. Nem elegendő a vallás megcáfolása, terjeszteni és szilárdí­tani kell a materialista világnézetet, valamint a szo­cialista anyagi és emberek közötti kapcsolatok gya­korlatából és megváltozásából eredő meggyőződést. A marxista ateizmus ilyen értelmezése a vallás ha­tása elleni harc gyakorlatának alapvető elméleti és módszertani kiindulópontja és biztosítéka ezen harc helyességének és hatékonyságának. A pártoktatás keretében kifejtett propagandánkban időnként találkozhatunk az egyoldalú racionalista és radikális felvilágosodással és a vulgáris ateizmussal, amely a probléma iránti közömbösségben, valamint a hívőkkel szembeni türelmetlenségben nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy az első esetben abban bíznak, hogy a szocialista gyakorlatban az anyagi és létfel­tételek megjavulása automatikusan reális eredmények­hez vezet, a másik esetben azt állítják, hogy a vallást erélyesen kell leküzdeni, mivel politikailag és ideo­lógiailag nagyon ártalmas. Itt kell megemlíteni azt a közismert tényt, hogy a vallás és az egyház relatíve nem azonos. Míg a vallás az egyszerű becsületes em­berek szellemi életének formája lehet, az egyházak gazdasági és politikai-szociális funkciót töltenek be (Vatikán, az Egyházak Világtanácsa, Zsidókongresz- szus) és nemzetközi viszonylatban beavatkoznak a politikai-szociális és gazdasági életbe. így tehát ebből a pozícióból hatást gyakorolhatnak és gyakorolnak is a hívőkre. Természetesen szembe kell nézni a való helyzettel: ha a hivők csak a halál utáni túlvilági boldogságban bíznak, maguktól kapcsolatot keresnek a progresszív erőkkel. Ebből arra következtethetünk, hogy az ateizmus szélsőséges típusai (a liberalizmus és a baloldali radikalizmus) felületesek és a mai ember számára nem meggyőzőek. Áltudományos, nem marxista és hatástalan, mivel a vallási kérdés hely­telen értelmezéséhez, a becsületes hivők, a becsülete­sen dolgozó polgárok iránti érzéketlen viszonyhoz vezet. Az ateizmus helyes értelmezése azt jelenti, hogy le kell mondani a vallásra és a hívőkre vonatkozó elévült, alaptalan vulgáris nézetekről. A vallás nem­csak fantázia és kitalált dolog, nemcsak csökevény, vagy az emberek tudatlanságának és műveletlenségé- nek megnyilvánulása. Szociális, osztály- és gnozeoló- giai gyökerei vannak. A CSKP XIV. kongresszusa rámutatott a hívőkkel, elsősorban az idősebb polgárokkal szemben tanúsítan­dó helyes viszony fontosságára az ideológiai nevelés­ben. Az ifjúság körében viszont nagyobi) súlyt kell helyezni a nevelésben a marxista —leninista világné­zet elsajátítására. Az ateizmus helyes értelmezése tehát azt jelenti, hogy meg kell magyaráznunk egyúttal a vallás gyö­kereit is. Ezekből kell levezetnünk a vallás funkció­ját a mai ember életében, az olyan emberében, aki nem a kizsákmányoló társadalomban él, hanem olyan­ban. ahol az egyház és a vallás általános humánus feladatokat próbál teljesíteni, vagyis lényegében „ösz- sz3 akarja kapcsolni a vallást a szocializmussal“. A marxizmus—leninizmus klasszikusai a vallás gyö­kerei alatt elsősorban a kizsákmányoló társadalom létezését értették. A kizsákmányolás és a nyomor felszámolásával még a fejlett szocializmus sem küszöbölte ki a vallásosság individuális gyökereit. Ez megköveteli a szociális élet általános problémáinak, valamint a bonyolult etikai és érzelmi kérdéseknek a megoldását, vagyis meg kell mutatnunk és meg kell valósítanunk e kérdések nem vallási alapon történő megoldását. Az ilyen ér­telmezés a vallás ellen folytatott küzdelem marxista felfogásának a része. Az eddigi, de elsősorban a mai vallásos ideológia hatását és létezését az ún. emberi problémára alapoz­za. „Az emberek gyakran esnek abba a tévhitbe, hogy az emberek és a politikai közösségek trvülíélése ugyanazokkal a törvényekkel szabályozható, mint amilyenek az értelmetlen erőket, a v:iág különböző elemeit jellemzik. Az emberi kapcsolatokat szabá­lyozó törvények eltérő jellegűek, ott kell őket keres­nünk, ahol az isten kialakította őket, tehát az emberi természetben“ (Duchovný pastier 10:33, 5. szám). Fel­vethetjük a kérdést, mi az az emberi természet? A ré- g* tomlz.v.us problémájáról van szó: isten az ember- ben, ember az Istenben. Ebből következik az általá­nos jólét, tekintet nélkül a kizsákmányoló ideológia és a valóban hum::nus marxista—leninista ideológia összeegyeztethetetk-»»** p ‘'re. Az emberek szociáii- helyzetének problémáját a vallásos idvV lógia így értelmezi: „Az emberi termé­szetből következik a magántulajdon joga a termelési értékeket illetően is, az a jog, amely kellő eszköz az emberi személyiség megerősítéséhez“. (Duchovný pastier 19G3, 5. szám). így tehát az emberek helyzetének szociális megol­dását „a kölcsönös szeretet“ jelenti, annak ellenére, hogy léteznek alapvető osztályantagonisztikus ellent­mondások. A Vatikán és a többi egyház sem mutat rá olyan megoldásra, amely az ember ember általi ki­zsákmányolásának megszüntetéséhez vezetne. Arra igyekeznek, hogy megőrizzék eddigi ideológiájukat. A marxizmus—leninizmus — és ez fejezi ki eddigi hatását és befolyását — mint olyan elmélet keletke­zett, amely a tömegek segítségére sietett, és elsősor ban a tömegek szociális problémáit oldotta meg és oldja meg. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy az ember világnézeti problémáit a társadalmi-gazdasági bázis határozza meg, hogy elsőrendű e problémák tár­sadalmi oldala, viszont a viszonyok forradalmi meg­változtatásával kell őket megoldani. A múltban gyakran egyoldalúan hangsúlyoztuk a?, emberek világnézete megváltoztatásának külső felté­teleit és a materialista világnézetre való nevelést úgy értelmeztük, mint ismeretek átadását a hívőknek, és így megtörtént, hogy a hivők ebben a folyamatban passzív objektumként szerepeltek. Ezért gyakran tud­tunkra adták, hogy nem akarnak „átnevelődni“. A va­lóságban tudatosítanunk kell, hogy a világnézet meg­változtatásának folyamata nem jelenti az ismeretek egyszerű átadását, hanem lényegét tekintve az ember saját döntésének kérdése. Társadalmunk objektív fel­tételei az emberek többségének lehetővé teszik az ilyen döntést. Az ideológiai hatásnak elsősorban ahhoz kell ve­zetnie, hogy az ember tudatosan elgondolkozzék ön­maga fölött, eddigi vallásos meggyőződéséről és élet­módjáról. Nem lehet idegesen, görcsösen átnevelni a hívőket. Lehetőséget kell adnunk nekik, hogy elgon­dolkozzanak, összehasonlítsanak és döntsenek. Csak az, aki maga győzte le az ilyen nehézségeket, csak az juthat a tartósan komoly döntéshez, és szilárd meggyőződéshez. A marxista ateizmus pozitív jellegű: értelmét nem a vallással és a hívőkkel való negativísta vitában lát­ja, hanem a mai emberek politikai, gazdasági, erkölcsi és érzelmi kérdéseinek megoldásában. Ez az ateizmus — mint a kommunista meggyőződés egyik jellemvo­nása — a sokoldalúan művelt, öntudatos, tettre kész, felelősségteljes embert tartja ideálnak, az olyan em­bert, akinek nem az istenfélelem irányítja a tetteit, hanem önmaga és felel a tetteiért,. Az aktivitás, a fe­lelősségérzet, az isten nélküli humanizmus, az ember iránti tisztelet — ezek a marxista ateizmus alapvoná­sai. Ez a humanizmus azonban osztáiyjellegű, nem tűri meg az elnyomást és kizsákmányolást. A vallás ideológiai leküzdésének marxista koncepciója az el­méleti kiindulópontokból, a haladó erők gyakorlati tapasztalataiból indul ki. A vallási kérdés rendkívül érzékeny az ország gaz­dasági és politikai életében történt változásokra és kilengésekre. A vallás elleni küzdelem irányának és intenzitásának összhangban kell lennie a legfontosabb gazdasági és szociális feladatokkal. A vallás elleni tevékenység formáit a nép erkölcsi, politikai egysége és osztályszempont szemszögéből is figyelmesen mér­legelni kell. Érvényesíteni kell itt a természetre, az emberi tár­sadalomra és a gondolkodásra vonatkozó legújabb elméleti nézeteket. Közismert, hogy a természet- és társadalomtudományok ma olyan óriási eredményeket érnek el, hogy ezeket az egyház is kénytelen elismer­ni. Az egyház a tudományt általánosságban az ész megnyilvánulásának tartja, vagyis összhangba akarja hozni a vallásos hitet a tudománnyal. A társadalom- tudományok és az ezzel kapcsolatos osztályideológia szempontjából az eddiginél jobban kell érvényesíteni a materialista és a komplex szociális és osztályszem­pontból vett hozzáállás elvét. Az emberek állásfogla­lásában és gondolkodásában végbemenő elvi változá­sok kiindulópontja a szocialista társadalmi és terme­lési viszonyok elmélyítése, az új munka és életmód propagálása és érvényesítése. Ennek az elvnek ki kell szorítania ideológiai munkánkból a szubjektivizmust. Az emberre gyakorolt ideológiai, erkölcsi hatás terén a legnagyobb siker az életből vett példákkal érhető el. A marxisták egyik legfontosabb feladata, hogy éppen ilyen értelemben hassanak a hívőkre és az ingadozókra. Figyelembe kell venni észrevételei­ket, tapasztalataikat és közvetlen politikai, ideológiai és erkölcsi hatást kell rájuk gyakorolni. A vallási kérdés helyes megoldásában külön jelentősége van a szocialista demokrácia és a szocialista együvétar- tozás elvei betartásának, az adminisztrálás, a nyomás, az anarchia és az ún. általános humanizmus elvetésé­nek. Ezt a fontos és bonyolult feladatot elsősorban a kommunistáknak., a párttagoknak kell megoldaniuk. Lenin hangsúlyozta, hogy a párttagnak, amennyiben a tudományos világnézet szellemében akar hatást gyakorolni, önmagában is tisztáznia kell a régi csöke- vényeket. Lenin pontosan meghatározta a párttag viszonyát a valláshoz és a szocialista állam polgárának viszo­nyát a valláshoz. Tanítása értelmében a mi pártunk és nemzetgyűlésünk is pontosan meghatározza ezt a differenciált megítélést. A polgárokat illetően alkot­mányunk értelmében a vallásos meggyőződés magán­ügy, addig, amíg nem használják fel szocialista rend­szerünk allen. Az alkotmány ugyanakkor jogosan kiemeli azt a követelményt, hogy a polgárok nevelé­sében a marxizmust—leninizmust érvényesítsék. Ami a párttagokat illeti a CSKP alapszabályzata értelmében a párttagok kötelessége, hogy tisztázzák önmagukban ezt a kérdést. Az alapszabályzat leszöge­zi: ,.A párt tevékenységében a tudományos világné­zethez, a marxizmus—leninizmus forradalmi tanításá­hoz igazodik Továbbá megállapítja, a párttag kö­telessége, hogy elsajátítsa a marxizmust—leniniz­must, emelje saját színvonalát. tevékenyen elősegítse a kommunista társadalom emberének nevelését, el­szántan harcoljon a burzsoá ideológia, az opportuniz­mus, a revizionizmus, az antikommunizmus, a magán­tulajdoni gondolkodásmód csökevényei, a vallási elő­ítéletek, a kispolgári szokások és a marxizmus—lenl- ntzmustól idegen más megnyilvánulások ellen“. (A CSKP alapszabályzata. | A tudományos ateista nevelés tartalma tehát nem merül ki a vallás tagadásában, nemcsak arról van szó. hogy a hivők ateistákká legyenek, ez csak az ateizmus egyik oldala. Azt elérni, hogy a marxista nevelés segítse az öntudatos szocialista módon gon­dolkodó emberek nevelését, az olyan emberekét, akik magukévá tették a szocialista életmódot, a szocialis­ta életstílust, a szocialista öntudatot, a kommunista világnézetet. Az elmondottakból következik az alábbi elméleti, módszertani következtetés: a marxista tudományos ateizmus a marxista tudományos világnézet elválaszt­hatatlan része. Lényege a természet, a társadalom és gondolkozás tudományos magyarázata, a vallásos vi­lágnézet megcáfolása. Egyúttal magába foglalja a val­lás keletkezésének, fejlődésének és megszűnésének dialektikus materialista magyarázatát. Az egyoldalú burzsoá ateizmustól eltérően, amely nem tudta helyesen elemezni a vallás szociális gyö­kereit, a marxista ateizmus a vallás keletkezésének és létezésének gnozeológiai, de elsősorban szociális gyökereiből indult ki. Ebből következik a tudományos ateista nevelés célja: harc a vallásnak a hivők gondolkozásából való kiküszöböléséért, a tudományos világnézet terjesztése és megszilárdítása. Ennek a tartalomnak és célnak felelnek meg az ateista nevelés módszerei és formái. Mivel az embe­rek gondolkodásának a társadalmi, gazdasági válto­zások alapján történő megváltoztatásáról van szó, széles körű és bonyolult problémák ezek. Az ateista nevelés módszerei és formái különbözőek. Az ateista nevelés terén szerzett tapasztalataink, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatai rámutatnak az elvi kiindulópontra: a vallás leküz­dése a szocializmus és kommunizmus építésének gya­korlatában és ezzel kapcsolatban a hivők iránti vi­szony. A hivők sokasága és szociális helyzete mindig je­lentős tényező volt a kapitalizmus megdöntése és a szocializmus építése szempontjából. A marxista pár­tok ezért mindig arra törekedtek, hogy elvi politikai megértés és együttműködés alakuljon ki a hívőkkel. E kapcsolatok feladata a politikai aktivitás fejlesztése, a párt és a pártonkívüliek erkölcsi és politikai egysé­gének kialakítása és együttműködésük a társadalmi haladás terén. A marxisták abból a tapasztalatból in­dulnak ki, hogy a vallásnak nincs döntő jelentősége a hivők gondolkodásának és állásfoglalásainak ki alakításában, döntő itt a szociális valóság, amelyben a hivők élnek. Ebben a valóságban alakulnak ki a? ateisták és a hivők, a kommunisták és a kereszté nyék gyakorlati kapcsolatai. Létérdekeik és problé máik hasonlósága vagy azonossága az alap a sokol dalú politikai közeledésükhöz és együttműködésükhöz- a közös szocialista program érdekében. A céltudatos propagandán kívül ez a reális kiindulópontja a vallá: leküzdésének. A szocialista országokban a marxisták és a kérész tények kapcsolatai a társadalmi mozgás szerves és állandó része. Az emberek erkölcsi és politikai egy­sége az alapvető társadalmi kérdésekben a szocialista építés sikereinek alapvető feltétele. (Folytatás a 9. oldalon) it 1íM »1 :i a miíM™

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom