Új Szó, 1973. július (26. évfolyam, 155-180. szám)
1973-07-01 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
irrCfírnnsí A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 3.52, nyugszik: 19.57 Közép-Szlovákia: 3.44, nyugszik: 19.49 Kelet-Szlovákia: 3.36, nyugszik: 19.41 órakor A HOLD kel: 4.43, nyugszik: 20.33 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK TIHAMÉR — ĽUBOR nevű kedves olvasóinkat ■ 1818 ban született SEMMELWEIS IGNÁC FÜLÖP orvos, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapítója, a magyar orvostudomány történetének legnagyobb alakja (t 1865) ■ 1903-ban kezdődött az első általános politikai sztrájk Bakóban. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A következő tartalmából: Az egész emberiség jövője V. Zaglagyin írása Árvízvédelem a nagy Duna mentében Molinók István riportja Példás helytállás és hasznos együttműködés Andrej Tušer íráso a štúrovói (párkányi) vasútállomás dolgozóinak munkájáról A pénz nem volna probléma... Hajdú András riportja Új arcú falu, új arcú emberek Tőzsér Lajos izsai riportja Szerelem Dudás Teréz novellája Ilyen a VÁZ 2103 Rövidesen piacra kerül a legújabb típusú Zsiguli FIATALÍTASZ HAT A mezőgazdasági dolgozók az aratás, a többiek a nyaralás küszöbén állnak. Ám reméljük, hogy az aratás nem húzódik el szeptember végéig, mint tavaly, s a mezőgazdasági [izeinek dolgozóival, szövetkezeti földművesekkel megtelt autóbuszok is elindulhatnak a tervezett hazai és külföldi túrákra. Főleg a munkájuk által helyhez kötött emberek szeretnek nyári szabadságuk idején utazni, világot látni, tapasztalni. Sokak számára a külföldi kirakatok tanulmányozása jelenti a legnagyobb élményt, összehasonlításokat tesznek ax áruválasztékban, a minőségben és az árakban, a hazai és a meglátogatott országokban tapasztalt viszonyok között. Ez is hasznos módja annak, hogy bővüljön az emberek látóköre, fokozódjon gazdaságpolitikai érdeklődésük, s ha a látottak alapján a mérleg a hazai viszonyok javára billen, elmélyüljön hazaszeretetük, szocialista hazafiságuk. ne annak is örülünk, ha a gazdaságilag elmaradottabb alapokról indult szocialista államokban is jelentős fejlődést tapasztalunk, mert mint a KGST legutóbbi prágai ülése is hangsúlyozta, a tagállamok közötti gazdasági kiegyenlítődést nem a magasabb technikai színvonalon álló országok fejlődésének lassításával, hanem az iparilag kevésbé fejlett államok gyorsított ütemű fejlesztésével kell elérni, elsősorban a fejlettebb államok állandóan erősödő, szakosított iparának segítségével. Valóban, egyaránt örülünk annak, ha hazai üzleteink áruválasztékát a testvéri szocialista államok termékei gazdagítják, vagy ha a külföldi üzletekben ismerős tárgyakkal, a csehszlovák közszükségleti ipar színvonalát dicsérő termékekkel találkozunk. A kölcsönös árucsere-forgalom a termelés szakosításának eredményeként szükségszerűen elmélyül. Közép-Európa viszonyaira különösen jellemző, hogy valamely termék magas műszaki színvonalon álló, jelentős mértékben automatizált, gazdaságos termelése egyre jobban meghaladja egy-egy ország piacának felvevőképességét. Ez a jelenség kölcsönös, és konkrét intézkedésekkel kell egyengetni az ilyen irányú fejlődés útját. A dolgozókat azonban nemcsak a szakosított termelés eredménye — a magas műszaki színvonalon álló és gazdaságosan termelt, tehát olcsóbb áru — érinti, hanem a szakosítás feltételeinek kialakítása is. A szakosítás, a nemzetközi munkamegosztás keretében bizonyos termelési ágazatokat, általában az adott ország hagyományainak, gazdasági feltételeinek legjobban megfelelő ágazatokat gyorsított ütemben kell fejleszteni, egyes termékek gyártásáról pedig — más országok javára — le kell mondani. Ez a folyamat mind népgazdasági, mind konkrét termelési szinten meglehetősen bonyolult, bizonyos objektiven ható tényezők fékezik, és ezért csak lassan haladhat előre. Ezek az objektív, és a fejlődés szempontjából negatívan ható tényezők azonban céltudatos munkával leküzdhetők, módosíthatók, és így az egész folyamat nemzetközi társadalmi összefogással lényegesen meggyorsítható. Ilyen — egyébként hasznos — tényező például a megszokottság, a begyakorlottság. Ha valaki évtizedeken át bizonyos szakmát és azon belül bizonyos munkafeladatut végez, jelentős jártasságra tesz szert, amit elég nagy kár mind az egyén, mind a társadalom szempontjából leépíteni, s az illető dolgozót más, számára ismeretlen munkaszakaszon alkalmazni. Számos további tényező hat még konzervatív módon, a megoldást azonban az egyes termékek eladásra váró, növekvő készletei is sürgetik. A szakosítással összhangban álló progresszív szakmák elsajátítása tehát aktuális feladat. A termelés szakaszán is lehet új életet kezdeni, s aki deresedő fejjel is vállalja, rövidesen meggyőződhet róla, hogy ez is fiatalítóan hat. MAKRAI MIKLÓS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A CIVILIZÁCIÓ KIHASZNÁLATLAN MÜVE Április első felében három francia újságíró utazást tett a Szuezt- csatornán. Az izraeli Askeionból indultak el és a csatorna északi részén fekvő Port Szaid egyiptomi kikötőn keresztül érték el Szuezt. Az újságírók fel akarták hívni a világ közvéleményének a figyelmét arra, hogy a modern civilizáció egyik legnagyobb műve az emberiség nagy kárára már évek óta kihasználatlan. A Szuezi-csatorna az izraeli agresszió óta hajózhatatlan, s az iz- raeli csapatok jelenléte a csatorna keleti térségében akadályozza a hajózás felújítására teendő intézkedéseket. A sok akadály egyike: elsüllyedt hajók roncsai gátolják a hajózást. Ám nem ez ax egyetlen műszaki akadály. A szelek sok homokot sodornak a csatorna felé, ezért állandóan baggerezni kell a homoktömeget, hogy a hajózhatóság állapotában tartsák a csatornát. Az izraeli csapatok jelenléte gátolja a baggerezést, s most már abban az esetben is nagy erőfeszítést igényelne a csatorna újbóli hajózhatóvá tétele, ha sikerülne megteremteni a kellő politikai feltételeket a csatorna hajóforgalmának felújítására. A Szuezi-csatorna 1869-ben nyílt meg. Azért épült, hogy megrövidítsék a Délkelet-Azsiából és a Távol-Keletről Európába vezető ntat. Régebben a hajóknak meg kellett kerülniük Afrikát, a csatorna elkészülése után viszont rajta keresztül a Vörös-tengerből a Földközi-tengerbe juthattak, majd innen Gibraltáron át a legrövidebb úton érhették el a nyugat-európai és angliai kikötőket. A 171 km hosszú, 45—115 méter széles csatorna normális időben 12—13 méter mély. Térségét 1888 óta semleges övezetnek tartották, s a hajózás biztonsági szabályainak betartásával valamennyi ország hajói igénybe vehették a csatornát. Csak háborús időben volt itt más rendszer. Évről évre szédületesen fokozódott a csatorna kihasználása. Miig 1870-ben mindkét irányban 400 ezer tonna rakományú hajók vonultak át rajta, tíz évvel később már 3 millió, 1910-ben pedig 18 és fél millió tonna teherszállítást bonyolítottak le a csatornán. 1948-ban 33 millió 200 ezer, 1950-ben 68 millió 800 ezer tonna teherrakomány vonult át Szuezen. Az arab országok ellen elkövetett izraeli agresszió megakadályozta a csatorna tengeri szállítási felhasználását. Nemzetközi téren már nemegyszer szó esett róla, hogy intézkedéseket kell tenni a hajóforgalom felújítására. Sőt, az Egyesült Államok is nyilvánosan érdeklődést tanúsított a csatorna újbóli megnyitása iránt. Ugyanakkor azonban az amerikai kormánykörök erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik Izraelt, amely elutasítja azt az igazságos követelést, hogy vonja ki csapatait a csatorna térségéből. Az izraeli csapatok jelenléte lehetetlenné teszi a hajóroncsok eltávolítását és a hajómeder szükséges kotrását. Az izraeli csapatok jelenléte miatt a hajózás biztonsága sem szavatolható. Az izraeli csapatok távozása a csatorna térségéből a hajózás felújításának fő feltétele. Az idő is annyit ártott a csatornának, hogy amúgy is hosszú ideig tartana, míg teljes mértékben felújíthatnák e fontos vízi út használatát. A megfigyelők bizonyos ideje felfigyeltek rá, hogy a legnagyobb brit és amerikai hajózási társaságok a vártnál kisebb érdeklődést tanúsítanak a csatorna forgalmának megnyitása iránt. Ez nyilván azzal magyarázható, hogy az utóbbi években különösen nagy hajókat állítottak forgalomba, s mélyjáratuk nagysága nem engedi meg, hogy átússzék a Szuezi-csaternát. Ezek a hajók még a csatorna hajózhatósága idején is megkerülték Afrikát. A legnagyobb ilyen hajók éppen a legnagyobb és leggazdagabb társaságok tulajdonában vannak. A nagy hajók tulajdonosainak tehát nem szívügyük a csatorna hajóforgalmának újbóli megindítása. Ez Is egyik oka annak, hogy miért nem jártak a kívánt eredménnyel az ez irányú törekvések. Viszont olyan probléma megoldásáról van szó, amely valamennyi ország érdekeit érinti. A nagy költséggel és erőkifejtéssel felépített csatorna parlagon heverése nagy veszteségeket okoz az emberiségnek és a világgazdaságnak. JAN BLANSKÝ Támad a dollár (Hubert Báčik karikatúrája) Az érdeklődés homlokterében az elmúlt napokban Leonyid Brezsnyev washingtoni látogatása állt. (CSTK) A Skylab ürutasai szerencsésen visszatérlek a Földre (ČSTK) A csehszlovák—nyugatnémet államközi egyezmény jelentős mértékben járult hozzá az európai légkör megenyhitéséhez (ČSTK) 1973. július 1. E heti karikatúránk
