Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-10 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
Wm i 0000006000 A szocialista Csehszlovákia huszonöt éves építésének értékelése alkalmából olyan gondolatok is felmerülnek, hogy mi volt, és mi lesz, hogyan készítette elő a megtett idő a mát, és mit kell tennünk ma a jövő folyamatos és természetes fejlődése érdekében. Vizsgáljuk meg például az életszínvonal kérdését. Az eddigi fejlődéssel kapcsolatban elégedjünk meg azzal a megállapítással, hogy a személyi fogyasztás 1972-ben 3,3-szorta nagyobb volt, mint 1948-ban, s hogy a társadalmi fogyasztás 1961-től 1972-ig több mint kétszeresére növekedett. Foglalkozzunk inkább azzal, hogy az életszínvonal emelkedésében milyen irányzatok érvényesülnek, s milyen hatást fejtenek ki a társadalomra. A munkásosztály államának szociálpo litikája a lakosság szükségleteinek kielégítésével kapcsolatban a személyi és a társadalmi fogyasztás közötti arányokban is megnyilvánul. Az 1971 - 1972-es években a személyi fogyasztás átlagosan 5,2 százalékos, a társadalmi fogyasztás viszont 7,6 százalékos arányban növekedett. A társadalmi fogyasztás növekedése tehát gyorsabb ütemű volt, ami az eddigi tapasztalatok alapján és a további fejlődési irányzatok szempontjából nagyon fontos. Arról van szó, hogy éppen a társadalmi fogyasztás az a terület, amely lehetővé teszi a szociális különbségek igazságos kiegyenlítődését. Ebben rejlik a szocialista társadalmi rendszer humanitása, ebben nyilvánul meg az emberről, a társadalom valamennyi tagjáról való gondoskodás. A szocialista társadalom fő elve, az érdem szerinti jutalmazás mellett a társadalmi fogyasztás a szocializmusnak, mint a kommunista társadalom első fázisának szociális küldetését fejezi ki. Az is természetes, hogy a tömegfogyasztás két típusa közötti arányokra olyan társadalmi tényezők is hatnak, mint például a szocialista ember nevelése. Tapasztalataink azt mutatják, hogy nemcsak a jövő, hanem már a jelen is olyan feladat elé állítja társadalmunkat, hogy óvakodjunk az életszínvonal kérdéseinek a fogyasztás konzumjellegére való leszűkítésétől. Az életszínvonal kérdéseit sokan csak a személyi fogyasztáson keresztül látják, a többit természetesnek veszik, mintha az már egyszerű létezésükből adódna. De ha az életszínvonalat csak saját zsebünkön keresztül nézzük, ha csak azt számítjuk, mit kapok a kezembe, mit mondhatok a magaménak, akkor ennek nagyon súlyos társadalmi következményei lehetnek. Az ilyen szemlélet az emberekben önzést, individualizmust fejleszt, felújítja a kispolgári hajlamok és szokások egész sorát. Az ilyen emberek már hozzászoktak, hogy „boldogságukat" azzal mérjék, amivel nekik több van mint másoknak. Az élet értelmét számukra a személyi tulajdon jelenti, s mindent ennek vetnek alá, a társadalmi érdekeket is beleértve. így a szocialista ember helyett tipikus kispolgár nevelődik. Ezek az emberek a dolgok rabjaivá válnak, s ahelyett, hogy azok birtoklását tényleges szükségleteikhez méreteznék, csak a birtoklási vágy vezeti őket, sokan csak presztízsből: „hadd lássa mindenki, hogy van miből.* De térjünk vissza az életszínvonal fejlesztési irányzatainak kérdéseihez. Mint ismeretes, a gazdasági tervek oszthatatlan része a szociális program, amely a termelés növekedése alapján a lakosság anyagi és kulturális színvonalának emelését is magában foglalja. Természetesen a személyi fogyasztás növelése is ide tartozik. Ez az életszínvonal emelkedésének jelentős tényezője, és az is marad. Egyáltalán nincs szó jelentőségének csökkentéséről, hanem inkább arról, hogy a személyi fogyasztást ne tekintsük az életszínvonal egyedüli megnyilvánulásának, s az élet egyedüli értelmének, mert az, mint minden más a világon, szintén fejlődik. És éppen ezt kell szem előtt tartani. Nemcsak egyszerű feltevés, hanem a fejlődés reális következménye, hogy a népgazdaság hatékonyságának növelésével, s a tudományos-technikai forradalom érvényesítésével a további években rohamosan fog emelkedni az életszínvonal. Ez talán azt jelentené, hogy ha 1970-ben egy főre számítva 72 kg húst fogyasztottunk, akkor pl. 1985-ben már 130 kg ot, vagy ugyanabban az időben 196 kg tej és tejtermék helyett 350 kg-ot, 277 tojás helyett több mint 500 darabot stb., fogunk fogyasztani? Bizonyára nem. S emellett éppúgy nem fogunk igényelni egy háztartásban három tévékészüléket, két hűtőszekrényt, több mosógépet sem. Társadalmunk továbbra is műszakilag tökéletesebb, korszerűbb és jobb minőségű tartós fogyasztási cikkeket fog igényelni. Ez főleg azokra vonatkozik, akik időt és fáradságot akarnak megtakarítani a háztartásban. De ma már az is világos, hogy bár e termékek számos megerőltető munkától mentesítették a háziasszonyokat, mégsem sikerült gyökeres fordulatot elérni a háztartás munkaigényességében, nem tették lehetővé a szabad idő teljes felhasználását a művelődésre, a sportra, szórakozásra, pihenésre, a politikai és társadalmi munkára. Ráadásul a lakosság számára nyújtott szolgáltatások fejlesztésével a házi munkák kevesebb költséggel, tehát hatékonyabban csökkenthetők a szükséges minimumra. E kérdések alapvető megoldása a szabad idő bővítése és teljes kihasználása érdekében a szocialista életmód kialakításának és elmélyítésének döntő előfeltétele. A szocializmus fejlődésével párhuzamosan a szabad idő egyre nagyobb részét kell majd önművelésre, politikai és társadalmi munkára fordítani. Egyúttal így fejlődik tovább a szocialista demokrácia, és így vonható be egyre több dolgozó az irányításba és az államigazgatásba. Azt is tudatosítanunk kell továbbá, hogy a kapitalizmus és a szocializmus között folyó gazdasági verseny a továbbiakban nem korlátozódhat a személyi fogyasztás területére. Az emberek döntő jelentőségű anyagi szükségletein kívül egyre kifejezőbben kerül előtérbe a szellemi és művelődési igények kielégítése. A legerősebb kapitalista államok belpolitikai életében már ma is megnyilvánul a társadalmi szükségletekre vonatkozó igények hangoztatása. Éppen a szocializmus bizonyítja be fölényét a lakosság tényleges szükségleteinek tervszerű kielégítésében s a személyiség sokoldalú fejlődésének biztosításában. Világos tehát, hogy a tapasztalatok és a fejlődési irányok a CSKP politikájának helyességét bizonyítják, amely a szocializmus humanista szellemében az élet- színvonal emelkedését a fogyasztás két oldalának egységében irányítja, s célszerű arányosságukra törekszik. Ez olyan politika, amely mind a ma, mind a jövő szempontjából is megfelel a lakosság tényleges érdekeinek. DR. KAREL MAZAČ, a CSKP KB dolgozója E LÍeTtTsTz[íinTvIoInIaIl A CSIK FELVETELE SZ LOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1973. június 10. • VI. évfolyam, 23. szám •«'Ara 1 korona
