Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-08 / 135. szám, péntek

A konzervgyárak jól felkészültek

(ČSTK) — A fogyasztók érdeklődése a konzervipar termékei, főleg a kompotok és a sterilizált zöldség iránt évről évre növekszik. 1970-ig, tíz év alatt, Csehszlovákiában a kompót- gyártás 57 százalékkal, s a zöldségfeldolgozás 152 százalékkal emelkedett.

A konzervgyárak fő szezonja ebben a hónapban kezdődik. A lehető legtöbb gyümölcsöt akarják feldolgozni, mert az elmúlt két év gyenge termése következtében a raktárak csaknem üresek. Az idén a konzervgyárak Kin 000 tonna gyümölcsöt vásárolnak fel, ami 40 000 tonnával több, mint tavaly, valamint 150 000 tonna zöldséget.

Elsőnek az epret dolgozzák fel, amelyből az idén 5000 tonnát fognak feldolgozni a tavalyi 2300 tonnával szemben. A konzervgyárak további 9000 tonna cseresznye, 6500 tonna fekete ribizli feldolgozását is tervbe vették. Minthogy a fekete áfonya nagy keresetnek örvend, és tavaly gyenge volt a termés, ez idén a tavalyi 179 tonnával szemben 2200 tonna. áfonya konzerválására készültek fel. Hasonló a helyzet az alma esetében is, amikor is 48 000 tonna ipari alma felvásárlására számítanak.

Ezekben a napokban a konzervgyárak fő gondja a műszaki berendezés előkészítése az elkövetkező idényre. A belföldi forrásokat maximális módon akarják kihasználni, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák a behozatalt.

Igen örvendetes jelenség, hogy a szövetkezet a folyó év végéig 35 előhasi üsző beállításával tovább gyarapítja állat- állományát. Mi ennek a titka?

— Semmi egyéb — válaszolta Dallos elvtárs —, minthogy 100 tehéntől huzamosabb idő óta 95 egészséges borjút választunk el. Természetesen ezeket mind fel is neveljük és a legjobb egyedektől alakítjuk ki a törzstenyészetet.

Milyen mértékben járul hozzá az állattenyésztés a közös

Gyepes Mária nemcsak a háztartásban, hanem a borjak szakszerű gondozásában is jól megállja a helyét

Hízómarháink értékesítésénél mindig az A-osztálynak megfelelő tizenhat koronás árat kapjuk a húsfelvásárlási üzemtől — mondotta Gyepes László, az efsz főkönyvelőié

Dallos Béla fiatal zootechni- kus érettségi bizonyítványán jóformán meg sem száradt a tinta, araikor tizenkét évvel ezelőtt a Dolné Obdokovce-i (Al - sóbodoki) Efsz állattenyésztésének vezetésével bízták meg.

— Na majd elválik, mit tud ez a gyerek — mondogatták az idősebb tagok, akik az állattenyésztés rossz eredményei miatt nem sok reményt fűztek sikeres működéséhez.

Alacsony volt a tejhozam, még a három litert sem közelítette meg tehenenként. A sertések és a hízó marhák súly- gyarapodása pedig a feletetett takarmány értékét sem térítette meg a szövetkezetnek.

— Ilyen mélyről kezdtük — Vallja be őszintén — De a szí

vós munkának megvolt az eredménye, Tavaly 3320 liter volt az évi fejéshozam. Jelenleg 12,5 litert fejünk és tehenenként 11 liter tejet adunk le a közellátásnak.

Milyen beavatkozások előzték meg ezeket az eredményeket?

— Amikor az egyedi, érdem szerinti takarmányozás sem segített — magyarázza —, a vezetőséggel karöltve az állomány felújítása mellett döntöttünk. Több, mint fél évtizedet vett igénybe, míg a haszontalan teheneket kiselejteztük és jól tejelő, saját tenyésztésű egyedek- kel töltöttük fel az állományt.

A zootechnikus a szakmai beavatkozáson kívül az eredményeket az állatgondozók és a fejők gondos munkájának tulajdonítja, akik minden törekvésében szívesen támogatták.

Mankoviczky István és Ács Dénes etetők például maguk javasolták, melyik tehén üszőborjúja lesz legalkalmasabb a továbbiényésztésre. Gyepes Mária több mint nyolc éve az elválasztott borjak gondozásában ér el szép eredményeket. Neki is oroszlán része van abban, hogy a szövetkezet egészséges üszőkből tölthette f'<i tehénál- lomá'T

Több éven keresztül jól jövedelmez a közös gazdálkodás hústermelése is. A sertések napi súlygyarapodása 60 deka körül mozog, de a vágómarháknál az 1,20 kg-os súlygyarapodás sem ritka teljesítmény.

' Gyepes László, az efsz agilis főkönyvelője, büszkén jegyezte meg, hogy hízó marháik értékesítésénél már évek óta az A- osztálynak megfelelő tizenhat koronás árat kapják a felvásárló üzemtől.

— Még az első félévet be sem fejeztük — újságolta —, húseladási tervünk teljesítésében már a 60 százaléknál tartunk. Közel hatszáz mázsa sertéshúst értékesítettünk.

ga zd á 1 kod ás |ö ved el mezőségéhez?

— Ha azt mondom, hogy háromezer literes fejéshozamnál már a tejtermelés is jövedelmező, akkor az állattenyésztés fontos szerepet játszik a közös bevételek alakulásában is. Nálunk ennek az aránya több mint halvan százalékra tehető, nem számítva bele a trágyatermelés értékét, ami felbecsülhetetlen hasznot jelent a szövetkezetnek. Most, hogy a takarmányok racionálisabb termelésére is áttértünk, az állattenyésztés jelenlegi jövedelmezőségét tovább fokozhatjuk.

A könyvelő szakmailag megalapozott véleménye a korszerű termelés irányát körvonalazta, melynek útján egyre reményteljesebben halad a szövetkezet. Dallos Béla tizenkét év leforgása alatt munkájával bizonyított, s szakmai körökben is elnyerte az őt megillető kitüntetést. Társai megbecsülésének azonban az a legnagyobb jelentősége, hogy az állattenyésztés elmozdult a holtpontról, és egyik legjövedelMankoviczky István állatgondozó tehenei 13 liter tejet adnak darabonként, de mint maga is megjegyezte, nem ez a tejtermelés legmagasabb foka

(V. Taskár felvételei)

mezőbb ága lőtt a szövetkezetnek.

Amikor arról érdeklődöm, mi inspirálta ilyen bátor tettekre és elszántságra, a zootechnikus egyértelműen válaszol.

— Az öntudatos kommunistának nem lehet nemesebb kötelessége, mint a termelőmunka, a közösség szeretete, ami csak meghatványozza az emberi akaratot.

SZÓMBATH AMBRUS

1973.

VI. 8.

Marie

Pujmanová:

80 éve, 1893. június 8 án született Marie Pujmanová neves cseh írónő. Legjelentősebb müve egy regénytrilógia — Válaszúton, Játék a tűzzel és Győz az élet —, amelyben hatalmas történelmi körkép keretében a csehszlovák társadalom életét ábrázolja a két világháború közti időszakban. Az alábbiakban részletet közlünk a trilógia harmadik kötetéből.

Egyszer, amikor Mitya az iskolából jövet é/ppen körülpenderítette táskáját és: „Szervusztok fiúk!“ kiáltással elbúcsúzva diáktársaitól, befordult az utcasarkon, hogy hazafelé induljon, egy különös ember csatlakozott hozzá.

— Ugye, maga a fiatal Skri- vánek? — szólította meg és az arcába nézett.

— Az vagyok — hagyta rá röviden Mitya és tovább igyekezett, egyrészt mert zavarban volt, másrészt meg azért, mert szörnyen ellenszenvesnek találta a hegyesképű, egérszemű urat. Ügy tapadt Mityához, mint a törökméz.

— Azonnal magára isnjer- tem, annyira hasonlít az édesapjához — folytatta édeskésen a beszélgetést. — Ismertem az édesanyját is. Igen derék hölgy volt, örök kár érte. Szegény kisfiam, mint árvának szomorú élete lehet.

Mint árvának? Mityának még sohasem jutott eszébe, hogy ő árva. Árvák szerepelnek az olvasókönyvek népdalaiban, de ő egészen egyszerűen mindig ugyanaz a Mitya volt. Mindaz, ami fiatal, érintetlen és bátor volt benne, most felágaskodott ez ellen a tolakodó, ragadós részvét ellen.

f. I»/ 1/ ELET

(Részlet)

— Az az én dolgom — vágta el egyik megszokott gyerekes kifejezésével és meggyorsította lépteit.

A férfi azonban nem tágított.

— Bizonyára szeretné látni az édesapját — jegyezte meg. Mitya meghökkent. Most élethalálról van szó! Érezte, hogy a férfi oldalról élesen figyeli. No, de Mitya nem Gamza-nagyma- ma természetét örökölte, nem hátrált meg, hanem a támadást választotta. Megállóit, szemben az ellenszenves férfival éte egyenesen az arcába nevetett.

— Csakhogy azt nem lehet — felelte. — Legfeljebb, ha már meglenne a televízió. De még úgy sem menne — helyesbített gyorsan — mert külföldi rádiót nem szabad hallgatni. Mert az én faterom Amerikában van.

Mitya maga sem tudta, miért használta ezt az undorító kifejezést. Csak azt érezte, hogy nevetése hamisan cseng, hogy túloz, és hogy éppen ez a hiba, amelyen elbukhat. Ugyanakkor azonban annak is tudatára ébredt, valami lázas gyönyörűséggel, hogy agya tízszeres sebességgel dolgozik, szinte egyszerre minden irányban.

— És ír a papa, ír?

— Hogyan írhatna, amikor háború van? — horkant fel Mitya és újra megindult. — Azelőtt Chicagóból kaptunk levelet. De miért érdekli ez magát annyira? — kezdte Mitya újra a támadást.

— Ne csodálkozz rajta, fiam, régi barátja vagyok édesapádnak, még az Aero-gyárban dolgoztunk együtt. Aranyszívű ember volt, mindig a munkásokká] tartott. Láthatod, emlékül a fényképét is magammal hordom. Ugye, jó kép? — és kezébe nyomta a fiúnak a felvételt.

Mitya ránézett a képre, a férfi pedig Mityára. Egérszeme szinte belefúródott. A fiú nyugtalanul villantotta meg szempilláit, elpirult és nevetett.

— De hiszen ez néni a papa. Szó sincs róla — á*s visszaadta a fényképet. — Maga összetévesztette a Radeczkyval.

— Kivel? — kérdezte hirtelen az egérszemű.

— Én már nem is tudom, ki volt az, valami osztrák generális, vagy ahhoz hasonló. Bar- borka szokta ezt mondani, ha valaki alaposan melléfog valamiben.

— De kinyílt a csipád, te kölyök — jegyezte meg a férfi megjátszott jókedvvel, de magában dühöngve. — Ha éppen tudni akarod — közölte oktató éte ünnepélyes hangon — ezt a fényképet Gamzáné, a nagymamád ajándékozta nekem.'

Mitya erre sem harapott.

— ílogy is adhatta volna magának — válaszolta hűvösen — nincs is fényképünk az apám ról.

— Hát ez szép dolog! És miért?

— összetéptük mindet — jelentette ki Mitya jókedvűen — mert haragszunk rá. Csak elment, minket itt hagyott...

— Te nem szeretsz itt lenni? — fogta szaván a férfi.

— Miért ne szeretnék? De ha én nagy leszek és lesz egy fiam, én egészen biztosan nem hagynám el, annyit mondhatok magának. Mi Csehországban vagyunk, ő pedig Amerikában, semmi közünk hozzá. Volt szerencsém.

Mitya maga is el rémült azon, hogy tud dolgokat kiagyalni és hazudni, de egyáltalában nem

csinált lelkiismereti kérdést belőle. Látta, hogy ki volt az az úr, nem elsőízben volt szerencséje hasonló jelenségekhez. Mihelyt a nácik bevonultak Prágába, nyomban szívélyes urak kezdtek mutatkozni az iskola környékén, csatlakoztak a gyerekekhez Vs beszédbe elegyedtek velük. — Kisfiam, mit szói ahhoz az apád, hogy Hitler elvette tőlünk a köztársaságunkat? — Nem tudod, kislányom, mit mondott tegnap a moszkvai rádió? Nem értem rá, hogy meghallgassam. — Derék fiúk voltak azok az ejtőernyősök. Alapos munkát végeztek. Tudom, hogy nálatok otthon is csodálják őket. — A mézesmázos, csupaszív urak hangosan kimondták mindazt, ami közönséges halandónak tilos volt, majd amikor a gyerek, akinek éberségét elringatta a cseh beszéd, elszólta magát, apjáért eljött a Gestapo. Az urak állítólag feljelentésenként ötven koronát kaptak. A szülők persze óvták tőlük iskolás gyermekeiket, azok pedig hamar megszokták, hogy így válaszoljanak nekik: — A papa nem foglalkozik politikával. — Mitya esete bonyolultabb volt; de az anyai példa megtette a magáét. Mitya lobogó harcikedvvel ért haza, azzal a diadalmas tudattal, hogy a támadást ellentámadással verte vissza és dolgát jól végezte. Természetesen ezzel feladatát még nem teljesítette, sőt az még csak most kezdődött. De hogyan vigye keresztül? Kihez forduljon segítségért? És közben semmit el ne áruljon? Gamza-nagymamának egy hangot sem, amúgy - is ta nácstalan lenne és csak felizgatná. Mitya, mint valamikor a fiatal Helenka, gyűlölt minden pánikot, és igyekezett elkerülni a felfordulást. Agya, melyet felajzott a veszedelemes találkozás, ahogy a detektívregé- nyekben mondják: a legnagyobb fordulatszámmal dolgozott. Fogta magát és bekopogott Sztanyiszlavhoz.

— Beszélhetnék veled négy- szemközt?

Sztánya előtt az íróasztalon feküdt az órájc. Rápillantott.

— De gyorsan — mondta — rövidesen el kell mennem.

Mitya azonnal a tárgyra tért, — legalább is ő úgy hitte.

— Bácsi kám, adsz nekem pénzt, ha jelest hozok haza?

Sztánya tudta, hogy pedagógiai szempontból helytelenül viselkedik, de nem bírta megállni és Mityára nevetett. Igazi gyerek!

— Nem olyan biztos, hogy kitüntetést kapsz. Azért pedig egyáltalán nem kezeskedem, lesz-e pénzem akkor.

— Tudod mit? — javasolta Mitya. — Add nekem már most ide a pénzt, ha, pedig jelest hozok, akkor nem adsz semmit és kvittek vagyunk.

— No, nézd csak, micsoda feketéző vagy te — fűzte a szót Sztanyiszlav tréfálkozva, de kezdte figyelni a fiút. — És mennyi pénzre van szükséged?

Mitya egészen közel lépett hozzá.

— Mit gondolsz, mibe kerülhet egy harmadosztályú vasúti jegy Ülyba? Oda és vissza. Húsz kroncsi hatvan fillérem van, de annyi nem elég. Nem akartam tőled kérni, de ma szombat van és a fiúk ...

— Hát az biztos nem elég, do kinek kellene odautaznia?

— Sajnos, nem mondhatok el neked mindent. Becsületszavamat adtam. Nincs egy menetrended, bácsikám? A dolog ugyanis egy kicsit sürgős

(Folytatás a 6. oldalon)

Dallos Béla büszke a malacszaporulatra; 17 darabot tesz ki kocánként