Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-08 / 135. szám, péntek
Elek Tibor fe,vé+'',‘ UJ BEVÁSÁRLÓKÖZPONT SVÉDORSZÁGBAN Svédország legkorszerűbb kereskedelmi létesítménye a „Valbo“ bevásárlóközpont: 19 szaküzletet, önkiszolgáló áruházakat, egy filmszínházat és számos szolgáltató üzemet tömörít. A létesítmény 1971 óta üzemel és bérlői már a második evben 45 százalékos forgalom- növekedést értek el. Nagy árukínálat, 2000 díjtalan parkolóhely és egy jól szerkesztett saját kiadású újság biztosítják a további jó eredményeket. A parkolóhelyhez két gyorsforgalmi útról több feljáró vezet. A legtöbb vevő 50 kilométeres körzetből jön a központba. Ezek a vásárlók a vállalat 1971-ben alapított saját újságja révén kerülnek kapcsolatba a vásárlóközponttal. Az újságot, amelynek címe „Vásároljon okosan“, 125 ezer háztartásban olvassák. A Valbo szolgáltatásai közé tartozik: egy postahivatal, egy tisztító, egy gyermek játszóterem és csecsemőpólyázó megfelelő személyzettel, valamint fodrásztermek és autószerviz. Az eddigi tapasztalatok szerint a vásárlók egyharmada másfél órás utat is vállal azért, hogy minden szükségletét egy helyen tudja beszerezni. [FHMI Három új könyv A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya Jaroslav Chovanec és Rudolf Trella a Pravda Könyvkiadónál könyvsorozatot indított, melynek keretében megjelentetik a szocialista országok alkotmányait. Az elhatározás nemcsak az ismeretterjesztés, hanem a politikai felvilágosítás szempontjából is nagyon hasznos. A kiadványok révén alapnormákkal, a szocialista rendszer életrendjét meghatározó elvekkel, törvényekkel ismerkedhetünk meg. A sorozat első kiadványa: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya. Szövege meggyőzően tükrözi, hogy alkotmányunk szocialista jellegű. A bevezető Nyilatkozat megállapítja és kiemeli, hogy „a szocializmus hazánkban győzött, áttértünk a fejlett szocialista társadalom építésére, és erőt gyűjtünk a kommunizmusba való átmenethez". Alkotmányunk szocialista jellegét bizonyítja az is, hogy már az első cikkely első bekezdése kimondja: „A Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista állam, a munkások, a parasztok és az értelmiség szilárd szövetségén alapszik, amelynek élén a munkásosztály áll". A Nemzetgyűlés által 1960. július 11-én jóváhagyott Alkotmány — melyet később több új cikkellyel kiegészítettek — bevezető- nyilatkozatból, 9 fejezetből és 112 cikkelyből áll. Az egész szöveg logikusan felépített egészet alkot. Tartalmával és formájával egyaránt a íyépet szolgálja. Szövege közérthető, cikkelyei az átlagolvasó számára is világosak. Rendelkezései minőségileg új feltételeket teremtenek a nép szuverenitásának érvényesítéséhez, vagyis annak az elvnek az érvényesítéséhez, hogy a társadalomban és az államban minden hatalom forrása a dolgozó nép. A szocialista demokrácia elmélyítését szolgálják azok a rendelkezései is, amelyek a köztársaság területén élő nemzetiségek helyzetét szabályozzák. Az Alkotmány 20. cikkelye például kimondja, hogy „minden állampolgárnak egyenlő jogai és egyenlő kötelességei vannak" és „nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül minden állampolgár (Folytatás az 5. oldalrólj — Na most elég! — lobbant haragra Sztanyiszlav. — Vagy elmondod azonnal, miről van szó, vagy nem kapsz egy lyukas fillért sem. — Szóval az utcán elkapott egy hekus — és Mitya egy szuszra, lendületes jókedvvel elmesélte a történetet, melynek érzése szerint ő volt a hőse. — Láthatod, hogy sürgős a dolog — fejezte be szemrehányóan. — Apám után nyomoznak. — Szerencsére az apádig nem ér el a kezük — válaszolta nyugodtan Sztanyiszlav. — Helyesen mondtad annak az embernek, hogy apáddal semmi dolgunk. Többet nem tehettél. De hogyan függ össze ezzel az úlyi vasúti jegy? Ezt szeretném tudni — mondta türelmetlen szigorúsággal, majd ismét az órájára sandított. Mitya szinte részvéttel nézett rá. — Bácsikám — válaszolta, már nem is gyermekhez illő türelemmel — te igazán elhiszed azt az amerikai mesét? Sztanyiszlav hevesen fordult feléje. — Mit beszélsz? Mitya hűséges gyermekszemét nagybátyjára emelte és egészen közelről, nagyon halkan mondta: — De hiszen a papa itt van. Sztanyiszlav egyszerre talpra ugrott. — Kitől hallottad ezt az ostobaságot? — förmedt rá mérgesen a fiúra. — Ne félj, most más neve van a papának — csillapította Mitya felháborodott nagybátyját. — Emlékszel, hogyan csodálkozott egyszer a nagymama, amiért mi olyan távoli sétákra járunk a mamával? Olyankor őt látogattuk meg. — Az Isten szerelmére! — Sztanyiszlav a fejéhez kapott — £s hol? — Azt nem kell tudnod — vágta el Mitya vékony gyermekhangon. — Már nincs is ott. Amikor az történt a mamával (Gamzáék, mintha csak összebeszéltek volna, sohasem mondták ezt Helenkáról: „amikor kivégezték, amikor agyonlőtték“, hanem mindig csak így beszéltek róla: „amikor az történt vele“j és mi ősszel visszajöttünk Prágába, egyszer fel akartam keresni a papát, de az a hölgy azt mondta, hogy elutazott, nem tudja hová. — Miféle hölgy? — Egy nagyon rendes hölgy. Akinél lakott. Akkor féltem is, hogy a papát elkapták. Sztanyiszlav egészen kikelt magából. Mit művelt ez a gyerek az ő hátuk mögött! És mi azt hittük, hogy vigyázunk rá! — Most pedig Olyba akarsz utána menni? — kérdezte ingerülten. Most meg Mitya pattant fel. — Megyek is! — kiáltotta, dacos mozdulattal az ajtó felé. — Tudd meg, feketén megyek! Nem könyörgök' neked. Semmit sem kellett volna neked elmondanom, becsületszavamat adtam a mamának, most ezt kaptam érte. Engedj! Figyelmeztetnem kell a papát. Majd eljutok én oda. Sztanyiszlav keményen fogta az ide-oda forgolódó fiút. Arra gondolt, hogy nem tanácsos felingerelni. — Meg is járnád — mondta most, egyensúlyát visszanyerve. — Lebuktatnád az apádat és magadat is. A konspirációs szabályok ellen cselekednél, érted, Mitya? Világos, figyelnek bennünket. A család bármelyik tagja nyomra vezetné őket. A figyelmeztetést egy összekötőnek kell elvégeznie. Mitya kimeresztette a szemét. Felfogta az okot és belátta, hogy nagybátyjának igaza van. A „konspiráció“ és az „összekötő“ szavak is megtették hatásukat, olyan beavatot- tan, felnőttesen hangzottak. Bár az egész ügy komoly és baljós volt, és Mityának éppen elég gondot okozott, a detek- tívregények kalandos fénye is átvillant rajta. — És most megyek — mondta Sztánya és a ruhaszekrényhez lépett. — Vigyázz magadra, Mitya. Nem ígérek neked tudjisten micsodát, de lelkiismeretesen megkísérlem, hogy apád minél előbb hírt kapjon arról, hogy ismét foglalkoznak vele ... ... Sztanyiszlavnak aznap este találkozója volt Angyelával. A lányt nem lepte meg, hogy Tonyík az országban van, hogy nem utazott a tengertúlra. Tudott róla. Hiszen Bures volt az, aki annak idején megbízta őt, hogy figyelmeztesse Gamzáékat, vigyék el Mityát Prágából. Ezt azonban nem mondta meg Sztá- nyának, még akkor sem, amikor olyan közel kerültek egymáshoz, — minek terhelje a fiút? Minél kevesebben tudnak róla, annál jobban használ az ügynek és maguknak is. A jegyesek most megtanácskozták a dolgot, és még aznap este az egyik vasutas az éjjeli vonattal Olyba utazott, hogy a figyelmeztetést leadja a gumigyárban. Ülyban tudta meg, hogy Bures már nincs ott. Azután az éjszaka után, amikor a német lőszeres vonat a levegőbe repült. Olyban szörnyű vizsgálat kezdődött, letartóztatásokkal. Bures akkor eltűnt. Talán átszökött a határon a szlovák felkelők közé. Vagy elcsípték. Nem lehet tudni. Állítólag az a család is elszökött, amelynél lakott. Amikor értük jött a Gestapo, az erdei házikó üres volt. Falvai Alfréd fordítása egyenjogúsága biztosítva van". Leszögezi azt is, hogy „A dolgozók társadalma egyenlő lehetőségek és egyenlő alkalmak létrehozásával biztosítja az állampolgárok egyenjogúságát a társadalmi élei minden területén". A csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvény, amely 1969. január 1-én lépett hatályba, az 1960-as alkotmányból átvette mindazokat az intézményeket, amelyek szocialista tartalmuknál fogva a csehszlovák szocialista államszövetségben is érvényben maradtak. A csehszlovák szocialista föderáció a nemzeti kérdés rendezését szorgalmazó marxista — leninista elvek alapján jött létre. Legfontosabb jellemzője: a nemzetek önrendelkezési joga, a föderáció létrehozásával kapcsolatban az önkéntesség és az egyenjogúság elvének megtartása, nemzeti államalakulatok létesítése, a szocialista nemzetköziség, a demokratikus centralizmus és Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepe. A csehszlovák államszövetségről 1968. október 27-én elfogadott alkotmány törvénnyel egyidőben született meg a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó alkotmányiörvény, melynek szövegét az említett kiadvány szintén teljes egészében közli. Az említett alkotmánytörvény megszületése óta eltelt évek meggyőzően bizonyítják, hogy a csehszlovák föderáció életképes, eredményesen befolyásolja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai, társadalmi és gazdasági fejlődését. Az Alkotmányban lefektetett alkotmányjogi elvek érvényesítése feltételt teremt ahhoz, hogy a csehszlovák szocialista állam- szövetség a csehek, a szlovákok és az itt élő nemzetiségek korszerű és szilárd szocialista államaként fejlődjék, egyben kielégítse nemzetei és nemzetiségei jogos igényeit. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Alkotmánya című kiadványt előszó, a csehszlovák állam és alkotmányának fejlődéstörténetét bemutató tanulmány, valamint a forrásművekre és a dokumentumokra utaló jegyzet egészíti ki. Az ideológiai munka fö feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után A Pravda Könyvkiadónál megjelent gyűjtemény tulajdonképpen a CSKP KB 1972. október 26—27-i és az SZLKP KB 1972. november 8—9-i plenáris ülésének legfontosabb anyagát tartalmazza. Az ideológiai munka fő feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után és A párt szlovákiai ideológiai tevékenységéről és a CSKP KR októberi ülésének határozataiból eredő feladatokról címmel közli a CSKP KB Elnökségének és az SZLKP KB Elnökségének az említett üléseken elhangzott beszámolóit. Az előbbit Vasil Bi- lak, az utóbbit Ľudovít Pezlár terjesztette elő. Ezen kívül tartalmazza még a gyűjtemény Gustáv Husáknak az ideológiai plénumon elmondott zárszavát, valamint Vasil BiTaknak az SZLKP KB 1972. november 9-i ülésén elmondott felszólalását. Az ideológiai munka fontos alapanyaga többek között hangsúlyozza, hogy a jobboldali opportunista, revizionista erőket csakis a marxizmus—leninizmus következetes védelme alapján, a marxizmus tisztaságáért folytatott állandó harcban, tudományos elméletünk állandó fejlesztésével és érvényesítésével győzhetjük le. Opportunistának az tekinthető, aki megsérti a társadalmi érdeket, ezeket helyi vagy csoportérdekkel helyettesíti, aki megbékél és liberális a burzsoá nézetekkel, a kispolgári szokásokkal szemben, aki szétforgácsolja, aláássa és gyengíti az elvhű, pártos állásfoglalást. Állandóan vissza kell térnünk a marxizmus—leninizmus számos alapelvének megmagyarázásához, melyeket a múltban helytelenül értelmeztek, vagy szándékosan félremagyaráztak. Az igényes építőfeladatok teljesítése helyes viszonyt, tiszteletet feltételez mindenki munkája és társadalmi tevékenysége iránt, minden olyan ember munkája iránt, aki becsületesen teljesíti feladatait, felelősségteljesen irányítja a rábízott munkaszakaszt, az alapszervezet elnökétől a főtitkárig, a nemzeti bizottság elnökétől a köztársasági elnökig, a munkástól, a mestertől az igazgatóig és a miniszterig. Viszonyuljunk tisztelettel és megbecsüléssel mindazokhoz, akik becsületesen és lelkiismeretesen teljesítik feladataikat. A jó munkaeredmények mögött lássuk meg mindig az embert: a munkást, a mezőgazdasági dolgozót, a tudóst, a tanítót, a nevelőt, az orvost és a többi szakterület képviselőjét. A CSKP XIV. kongresszusa által elfogadott határozatot teljesítsük következetesen, azzal a tudattal, hogy tartós érvényű és mindannyiunk érdekét szolgáló feladatot teljesítünk. Az emberek tudatáért folytatott küzdelem sok nehézséggel jár, a kommunisták azonban ezt a küzdelmet is vállalják. A demokratikus centralizmusról Érdekes és időszerű témát tárgyal A demokratikus centralizmusról című kötet. A fogalom kialakulásának és történeti fejlődésének a bemutatásán keresztül megpróbál válaszolni arra, hogyan értelmezte a demokratikus centralizmus fogalmát Lenin és mi az, ami az elmúlt fél évszázadban Leninnek tulajdonítva utólag tapadt a fogalom értelmezéséhez. A nyolctagú szerzői kollektíva vállalkozása azért is rokonszenves és figyelemre méltó, mert a demokratikus centralizmus fogalma — ahogy erre a kötet is utal — a marxista—leninista pártokban közel 70 éves múltra tekint vissza. Ez idő alatt értelmezésének különböző formáival találkozunk, amelyek gyakran zavarólag hatnak, és gátolják e fontos elv következetes érvényesítését. A szerzők a demokratikus centralizmus mai értelmezésének sokaságából visszatérnek a lenini megfogalmazáshoz, illetve ennek a Szovjetunió Kommunista Pártja által dokumentált értelmezéséhez. E szerint a demokratikus centralizmust — mint alapvető szervezeti rendező elvet — négy alkotó részből állónak tekintik. Az első alapelv: a vezető szervek választása. A második: a választott vezető szervek beszámolási kötelezettsége. A harmadik: a szigorú pártfegyelem, a kisebbség alárendelése a többségnek. A negyedik: a felsőbb szervek határozatai kötelezőek az alsóbb szervekre. Fejtegetésük szerint az első két tétel a demokratizmust, a másik kettő a centralizmust képviseli. Ha a négy alkotórész közül, amelyben a demokratizmus, illetve a centralizmus testesül meg, bármelyik is hiányzik, már nem beszélhetünk a demokratikus centralizmus elve érvényesüléséről. „A demokratikus centralizmus — írják — csak azokban a politikai intézményekben érvényesül, amelyekben a négy alapelvet hiánytalanul megtaláljuk... A demokratikus centralizmus a szocialista demokráciával szorosan összekapcsolódó szervezeti elv ... a szocialista demokrácia terjedelmileg szélesebb, mint a demokratikus centralizmus érvényesülése, ugyanakkor a demokratikus centralizmus a szocialista demokráciának a része ... A demokratikus centralizmus a társadalom politikai reflexiójának olyan modellje, amelynek mindenkor van egy befelé és egy kifelé menő ága. Mindkét ágat a demokratikus centralizmus kategóriáján belül működő demokratizmus és centralizmus kölcsönhatása működteti". A demokratikus centralizmus fogalmát több oldalról megvilágító, elemző és továbbfejlesztő munkát a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. Az említett kiadványoknak mindenki, de elsősorban a pártmunkások vehetik nagy hasznát. BALÁZS BÉLA 1973. VI. 8. 6
