Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-08 / 135. szám, péntek

Tudósítás a hangpokolból A jerichói harsonák bibliai időkben városfalakat, bástyá­kat döntöttek romba, de ak­kor állítólag csoda történt. Az sincs kizárva, hogy a később oly könnyen leroskadt falak építésére hajdanában kény- szeritett rabszolgák szabotázs­akcióra vetemedtek. Ravasz normacsalással, ügyesen leple­zett szándékkal igen silány minőségű vályogot vetettek, és csak színlelték a nagyzási hóborttól megbokrosodott rab­tartók építési tervének telje­sítését. Vagy talán mégis a harsonák szóltak oly harsá­nyan, hogy harsogásuk hang­ereje pehelyként fújta el az állítólagosán nem könnyen porladó vályogból, hanem kristály kemény sziklakövek­ből emelt falakat. Ki tudja mi igaz az egészből? Akinek úgy tetszik, törje a fejét az esetleges történelmi tény s a kétes legenda közötti szö­vevényes összefüggéseken. Az viszont nem legenda, ha­nem újabban szeretett főváro­sunk lakosainak ezreit napon­ta meggyőző tény, hogy ná­lunk szavahihetően szavatolt és kiváló minden középület, templom, kaszárnya, áru- és lakóház stb. mind technikai, mind architektonikus kivitele. Hiszen károsodás nélkül ki­bírják a PRIOR-nagyáruház egyik bejárata előtt — nem az áruházban, hanem az ut­cán — kétoldalt felállított, szekrénynagyságú bömbölő masinákból néha ófák hosz- szat feldördülő zajsortüzeket. Nos, manapság már tudjuk, hogy a korszerű akusztika nem szorítkozik csupán egy­szerű hangtani megállapítá­sokra, hanem a termeléssel, az egészségvédelemmel stb. szorosan összefüggő tudomá­nyos kutatások tárgya. E ku­tatómunka könyvekben, fo­lyóiratokban, napilapokban, előadásokon és más módon közzé tett eredményeiből mindnyájan (még a teljesen tudatlanok is) okulhatunk. Sajnos, nem okulnak belőlük a PRIOR zajfelelősei. Pedig a zaj már olyan kellemetlen, zavaró, a munkát és a pihe­nést gátló hang, amely mun­kateljesítmény-csökkenést, hallásveszteséget és idegi le­romlást okoz. Ez már minden­képpen súlyos zajártalom, amelynek meggátlása, orvos­lása közérdek s egyben tár­sadalmi kötelesség is. Ogy látszik azonban, hogy az üz­leti érdek, üzleti propaganda és reklám helytelenül értel­mezett kiváltságos volta sok esetben előbbre való. Aki ab­ban a szerencsétlen helyzet­ben van, hogy e napokban a PRIOR környékén lakik, e tér­ségben kell dolgoznia (szel­lemi munkát végeznie), be­tegségéből lábadoznia, vagy fáradságát kipihennie, az ta­pasztalhatja, miként torzul a Supraphon védjegyet propa­gáló hanglemezreklám hang­zavarrá, hangtobzódássá, hangorkánná és végső fokon elviselhetetlen hangpokollá. Aki csak véletlenül jár arra, az talán — különösen akkor, ha acélidegzetű tizenéves — megáll pár percre, negyedó­rára a bömbölő masinák „bűvkörében", de mit tegyen az e helyhez kötött, tehát na­ponta többször megismétlődő hangpokoli kínokra kárhozta­tott gyenge idegzetű, beteg vagy öreg ember? Az erőt, egészséget adó nappali alvást igénylő csecsemők pedig csak nyűgösködjenek a kismamák, a nagymamák s az egész csa­lád örömére? Sajnos nincs menekülés a hangpokolból, mert a xiagasságos ég sem tudja, hogy a PRIOR zajfe- lelőse mikor inti hallgatásra- és ezt csak teljesen szeszé­lyesen meghatározott időkö­zökben teszi —, s mikor sza­badítja bömbölő masináit is­mét a megriasztott, védtelen emberekre. Ki adott erre en- gedályt? Rendelet tiltja az éj­jeli csend zavarást, de-milyen utasítás, melyik hatóság en­gedélyezi a nélkülözhetetlen gépjárművek okozta, gyakran elviselhetetlen zaj szándékos sokszorosítását az utcára kü­lön e célból felállított böm­bölő masinákkal? És ez a bömbölés nemcsak az amúgy is megviselt idegeket tépáz­za, roncsolja tovább, hanem egyéni kívánsága ellenére íz­léstelen kakofóniák, ostoba szófoszlány-szövegek meghall gatására kényszeríti a szabad akaratú embert. Egyszer kétszer még meg­járja, néha még minket „meg- penészesedett apafejeket“ is felfigyeltet — mondja egy de­reshajú szomszédom — az ilyen roppant szellemes, ször­nyen lélekemelő szöveg: Héj­ból i é h e j h ó h é, M e x I k o m ek x i k ó - óoómexikóóó, H á h á h á h án á h á - áhááhááhá, óóóó, aujeszau- jesz, de ha napok óta tart, furt és fúrt fúrja a fülünket? Ha netalán (ez persze csak amolyan kitaláció) egy dino­szaurusz, e kétemeletes ház nagyságú őshüllő valamelyik példánya hátborzongató hang­ján elbődülne a PRIOR előtt, hamarosan be kellene látnia, hogy le van pipálva, hogy nem konkurrenciaképes, és szégyenében bánatosan visz- szakullogna abba az őskori időszakba, amelyben csorbí­tatlan jóhírben, nyugodtan ki­halhatott. Ha pedig egyszer úgy adód­na, hogy alaposan felhajta­nék a garatra és hangosan énekelve, ordibálnék végig fővárosunk utcáin, a rendőr bezzeg egy kettőre ott terem­ne, rendre utasítana, esetleg bevasalná rajtam a pénzbír­ságot, sőt talán a legközeleb­bi őrszobára tessékelne. Ez persze nem történhet meg a bömbölő masinákkal, sem pe dig az őket kezelő zajfelelős­sel, de még a megpattanásig fel hangosított táskarádióval bárhol, bármikor (éjjel-nap­pal), kényük-kedvük szerint, öntelten parádézó sihederek- kel sem. No jó, lRgyen már vége a se vége se hossza panaszko­dásnak, de hogy el ne felejt­sem: minap felhívtam a PRI­OR kereskedelmi igazgatóhe>- lyettesének irodáját, ahol egy hölgy (titkárnő) meghallgat­ta a pokoli zajtól szenvedők­re hivatkozva felsorolt velős érveléseimet, majd megígérte, hogy elintézi az elintézendő intézkedéseket. És íme, való­ban elhallgattak a bömbölő masinák. Ezért: kösz! Igen, csak így röviden kösz, mert másfél óra múlva mindent pótoltak, sőt túlteljesítették bömbölő programjukat. Ha teljesen, vég érvény esen elhallgattatta volna őket, ak­kor lelkendezve telefonálnék: Nagyon szépen köszönöm, há­lás köszönet, alázatosan kö­szönjük, rendkívül lekötelezett mindnyájunkat, köszönjük szépen, kezét csókolom ... KOLÁR MARCELL KÉTSZER SZÁZEZER Igor Grossmann felvétele Hullámvasútra hasonlít az út: föl, le, föl, le és azután megint föl és ismét le. Vojnice (Bátorkeszi) határában járunk s a dimbes-dombos, jobbról balról zöldellő mezőktől, beve­tett földektől szegélyezett or­szágút egyik kanyarulatánál egyszerre elénk toppan a 3800 lakosú község, melynek szor­galmas lakosai a nemzeti bi­zottságok országos versenyé­ben elért kiemelkedő eredmé­nyekért százezer korona jutal­mat kaptak. Az összeget a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke adta át a köz­ség képviselőinek. Keresztül-kasul járjuk a ta­hit. Zuhog a tavasz fény-esője, a nap puha, meleg sugarai új épületi két, létesítményeket si­mogatnak.- Senki sem húzza ki magát a brigádmunkákból — mondja Dékáni) Imre, a helyi nemzeti bizottság titkára — ennek kö­vetkeztében évről évre új léte­sítményekkel gazdagszik a fa­lu. Elöszöi' az utakat tettük rendbe, 1957-ben elkészült az új 18 tantermes szlovák és ma­gyar kilencéves alapiskola. Pol­gáraink kikövezték az utakat, épült gyógyszertár . .. A hnb titkára még hozzáte­szi, hogy a Jednota mindössze egy vendéglőt ős élelmiszerüz­letet épített, a lakosok viszom a „Z“-akció keretében számta­lan brigádóra ledolgozásával járultak hozzá az új sporttelep elkészítéséhez. Bátorkeszi rendezett, szépen kiépült község. A lakosok eb­ben az évben szeretnék befe­jezni a falun áthaladó vala­mennyi út portalanítását. Meg­közelítőleg 500 méteren kell elvégezniük ezt a munkát. MI VOI.T EGYKOR? A falu egy kicsit félreesik a főutaktól, a nagyobb ipari és mezőgazdasági központoktól. A múltban ezért amolyan mosto­ha gyereke volt a komáromi járásnak. Hogy milyen volt a község embereinek élete ré­gen, nem tudom. Krónika, írá­sos emlék nem került a kezem­be. Az 1945 utáni időkről azon­ban annyi adatot mondott a hnb titkára, hogy egy lapszá­mot is el lehetne készíteni be­lőle. Amint szép „libasorban“ haladtak előre az évek, úgy gazdagodott a község újkori krónikája. A második világhá­ború utáni állapotokat Dékány Imre elvi írs így foglalta ösz- sze. — Közvetlenül 1945 után két éven át egyénileg dolgozó mes­terem be vek kis csoportja vé­gezd el a legszükségesebb építő és karbantartó munká­kat. Oe nemcsak a faluban dol­goztak hanem a járás, sőt az ország több pontján is. A választási program beveze­tő részéből kitűnik, hogy a fa­lu lakosai 1949-ben megalakí­tották az egységes földműves- szövetkezetet, később a helyi nemzeti bizottság hatáskörébe tartozó gazdaságokat. Ha már a múltról esett szó, el ke’l még mondanunk, hogy az 19"Í5 —48 as években elégte­lenül gondoskodtak a lakosok egészségvédelméről és az üz­lethálózat sem elégítette ki a követelményeket. Mi VAN MA? Tömören: sok nagyszerű lé­tesítmény, új lakóház, gyógy szertár, egy 70 személyt fog­lalkoztató kommunális üzem ... Itt, a felsorolásnak ennél a pontjánál érdemes egy kicsit elidőzni. A hnb titkára ugyan­is részletesen elmondta: mivel foglalkoznak ennek a létesít­ménynek az alkalmazottjai, íme: — Van itt borbély, fodrász, rádió- és tv-javító, taxi, teher­fuvarozás, dolgoznak az üzem­ben kőművesek, asztalosok és javítanak elektromos háztartási gépeket is. A helyi nemzeti bi zoltság mellett működő mellék­üzemben tevékenykedő építő- csoport tagjai pedig kizárólag községfejlesztési munkálatokat végeznek. A téglagyárnak 48 állandó alkalmazottja van. Az üzem évente 2 millió 800 ezer téglát állít elő. Ma már — mint ismeretes — az előregyár­tott építőelemek hódítanak te­ret, s mivel több helyen alkal­maznak panelt, így a gyár el­adási gondokkal küzd. 480 ÚJ LAKÓHÁZ Igen, ennyi épült a felszaba­dulás óta Vojnicén és nem kell szégyenkeznie a lakásépítő szövetkezet tagjainak se, mert a megalakulás óta (1969) a múlt év végéig 3 millió 300 ezer koronás költséggel húsz új lakásegységet építettek fel. Milyen házakban élt az em­berek egy része a múltban? A lakások többsége vályogból készült, középület pedig alig volt a faluban. Más volt már a helyzet 1957-ben, amikor el­készült a szlovák és magyar ki­lencéves alapiskola. Az oktatás problémáit azonban ezzel sem sikerült megoldaniuk, mert több épületben, szétszórtan tanítot­ták a gyerekeket. Először ét­kezdét. később 24 tantermes is­kolát építettek. — Ez az épület a múlt év őszén készült el — mondja Dé­kány elvtárs, majd hozzáteszi: Minden munkát a helyi építő­csoport tagjai végeztek. A mun­kában azonban nincs megállás, költséggel épül. Egy évvel ez­előtt kezdtünk hozzá. A képvi­selők személyesen keresik fel a választópolgárokat, megbe­szélik a brigádok időpontját. Akiket nem találnak otthon, azoknak írásos értesítést kül­dünk: mikor szervezünk brigád- munkát. A lakosok buzgalmáról a legnagyobb elismeréssel szól­hatok. Senki sem vonakodik, erejéhez, lehetőségeihez mér­ten segít. A vállalások és az eddig ledolgozott brigádórák száma arra enged következtet­ni, hogy a lakosok közel öt­millió koronával járulnak hoz­zá az építkezéshez. A nemzeti bizottságok országos versenyé­ben nyert százezer koronát is a 300 személy befogadására al­kalmas kultúrház építésére for­dítjuk. A helyi efsz 2, a járá­si nemzeti bizottság és a fel­sőbb szervek hozzájárulása pe­dig 3 millió koronát tesz ki. A kult úrházban a klubhelyisé­geken és könyvtáron kívül helyet kapnak a t^nioeszerve-- zetek * Ilyen lesz majd fíátorkeszin a kultúrház mert a jelenlegi üzletek kicsi­nyek, elmaradnak az igények mögött. Nem feledkeztünk meg az ezzel kapcsolatos, javulást célzó intézkedések foganatosí­tásáról és belefoglaltuk a vá­lasztási programba, hogy a Jed­nota új bevásárlási központot épít 7 millió korona ráfordí­tással és egymillió koronát ter­veztünk egy úgynevezett falu­széli üzlet építésére is. MUNKAALKALOM — NŐKNEK A faluban a már felsorolta­kon kívül jelentősebb ipari lé­tesítmény nem működik, ezért több fiatal és nő kénytelen a közeli városokban dolgozni. Ezen a problémán egyik napról a másikra nem segíthetnek a község vezetői, viszont ölhetett kezekkel sean szemlélik a „ván­dorlást“. Két és fél évvel ez­előtt a bratislavai Meopta vál­lalat fióküzemet nyitott a fa­luban. melyben jelenleg 40 dol­gozó — főleg nő — tevékeny­kedik. Az újonnan megválasz­tott képviselők mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy a megbízatási időszak végéig további munkacsarnokok hozzá­építésével százra növeljék a dolgozók számát. Ha ez sike­rül, megoldódik a nők foglal­koztatottságának jelenleg még égető problémája. Hogy mekko­ra lesz ez a munkahely, azt két számadat bizonyítja: a fiók­üzem beindítása 600 ezer koro­nát igényelt, a közeljövőre tér vezeti bővítése pedig két és fél milliós ráfordítással történik. OKTATÓ -NEVEM) TEVÉKENYSÉG Az iskolákról már szóltunk. Ennek kapcsán további kérdé­sek merülnek fel: a helyi nem­zeti bizottság a párt és tömeg- szervezetekkel hogyan biztosít­ja a fiatalok és idősebbek ok­tatásával kapcsolatos feladatok teljesítését? Elöljáróban el­mondhatjuk: náluk ez sem „mostoha“ terület. Az iskolák elkészülésével párhuzamosan 1945-től hat tanítói lakást épí­tettek fel. Az oktatás több for­máját vezették be. Nemcsak a mennyiségre törekedtek. A fő hangsúlyt az oktatás minőségi színvonalának emelésére he­lyezték. Ez meg is hozta a gyü­mölcseit. mert-, a falu lakosai­nak ismeretei, kulturális igé­nyei jelenleg messze túlszár­nyalják az évtizedekkel ezelőtti átlagot. — Csak elkészülne már a kultúrház — mondja a hnb tit­kára. Az épület a „Z“ akció keretében 14 millió koronás AZ EGÉSZSÉG ÉRDEKÉBEN Annak ellenére, hogy a vá‘ lasztási programban is találhat tók olyan feladatok, melyek až egészségügyi gondoskodás ja^ vitását célozzák, terven felül is értékes munkát végeztek e téren a bátorkesziek. Az efsz eladta egyik volt adminisztrá­ciós épületét, melyben egész­ségügyi központot rendeznek be. Két körzeti orvos, és fogor­vos rendel itt és a járási szék-" helyről gyermek- és nőgyó­gyász jár majd ki a faluba. VASÜT NINCS, DE . . . az autóbuszközlekedés jó. Fö= leg Komárnóval, Stúrovóval, Gbelcével. Mivel a Kisújfalura vezető út elkészült, ezt a tele": pülést is szeretnék bekapcsol ni a közlekedési hálózatba. Ez az igény azért is jogos, mert egy tanya — Miklósháza — iá ezen a környéken található; ahonnan iskolásgyerekek és munkások szeretnék igénybe- venni a mi-'T'n^-i'Szerű , jára* tot. MIÉRT K P'T ’ ’. • rÁ7EZER? Azért, mert a vojnicei hnb nemcsak az idé i n erte el ezt az összeget a nemzeti bizott­ságok országos versenyében, ha­nem 1970-ben is. — Most a trnavai és a ga- lántai felhívásra adott vállalá­sunk keretében elért faluszépí- tésí eredményekért kaptuk ezt az összeget — mondja Dékány Imre. Amikor minden feladatot teljesítettünk, válaszoltunk a Banská Bystrica-i Városi Nem­zeti Bizottság és a martini Jnb felhívására. Ennek keretében 1973—74-ben 8 millió korona értékű munkát végzünk el. A fő súlyt a tömegpolitikai munka javítására, faluszépítésre, a szolgáltatások bővítésére, szín­vonaluk emelésére helyezzük. A vállalások teljesítését ne­gyedévenként a hnb tanácsa, félévenként pedig annak plénu- ma ellenőrzi. < Bátorkeszire régen azt mond­ták: a világ végén van s nincs benne semmi különös. Ma azt mondjuk: autóbusszal, autóval könnyen elérhető és egyre fej­lődő. épülő, szépülő község. Nem véletlen, hogy három éven belül kétszei; került azon köz­ségek közé, melyeknek helyi nemzeti bizottságai országos vi­szonylatban kiemelkedő ered­ményeket érnek el. A község szorgalmas lakosai, a jól dol­gozó képviselő-testület, a tö­megszervezetek és a falu veze­tői ezért elismerést érdemel­nek. KOMLÓSI LAJOS 1973. VI. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom