Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)

1973-06-03 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

Cementgyár a szőlőskertek közelében A geológusok már akkor megállapították, hogy a VČeláre (Méhészke) fölött feltárt mészkő kiválóan alkalmas a cementgyártásra, amikor ott a Kelet- szlovákiai Vasmű saját szükségleteire megkezdte a kitermelését. Az évi 770 000 tonna cementet termelő Turňa nad Bodvou-1 (Torna) cementgyár építését úgyszólván az utolsó órában, 1969 szeptemberében határozták el. A trenčíni Keramoprojekt tervezőmérnökeit nem köny- nyű feladat elé állították: a cementgyárat úgy kel­lett megtervezni, hogy a gyártás az egészségügyi kö­vetelményeknek is megfeleljen. Ellenkező esetben a cemeíitgyár az egész vidék számára mérhetetlen károkat okozna, mert karsztos környezetben, ráadá­sul a Magyar Népköztársaság államhatárának köze­lében, szőlők és intenzíven megművelt mezőgazdasági területek között van. Szinte csodáltam a Turňa nad Bodvou-i Állami Gazdaság dolgozóinak bátorságát, akik a cement­gyártól mit sem tartva, a szemben fekvő hegyoldala­kon éppen most bővítették szőlőterületeiket jó két­száz hektárral. Ugyancsak aggodalom nélkül végez­ték a környékbeli szövetkezetek is a tavaszi munká­kat, bár a cementsilók körvonalai, s a száz méternél is magasabb kémény csalhatatlan ]ele annak, hogy rövidesen megkezdődik a cementgyártás. INDOKOLT BÖKEZlISÉG Nemsokára megindulnak a mészkőmalom hatalmas kerékáttételei, a végtelenített szállítószalagok s élet­re kel a cementgyár bonyolult mechanizmusa. Nem egész négy év alatt olyan üzem épült fel a zöldellő réteken, amelyről bátran elmondhatjuk, hogy a vi­lág bármelyik modern cementgyárával felveheti a versenyt. — Nem is volt ez olcsó mulatság — jegyezte meg Jozef Orenčák mérnök, a Kelet-szlovákiai Cement­gyárak és Mészégetők beruházási igazgatóhelyette­se, s mindjárt sorolni kezdte, mennyi mindent hoz­tunk be az építkezéshez külföldről. Ez esetben va­lóban nem voltunk szűkmarkúak, mert az utóbbi idő­ben a levegő tisztaságáról már nemcsak beszélünk, hanem teszünk is érte valamit. Amikor szóba ke­rült, hogy honnan kellene behozni a villamos porle­választót, a központi állami szervek egyértelmű uta­sítást adtak a beruházónak — a legtökéletesebbet kell behozni, olyan garanciával, amely az 1 mZ-re számított porlerakódást nem kilogrammokban, hanem milligrammokban fogja kimutatni. Nem volt olcsó ez a berendezés, mégis behoztuk, s a szállító cég való­ban garantálja, hogy a lerakodó port milligrammok­ban lehet számítani. A régebbi típusú cementgyá­rainktól eltérően teljesen újszerű lesz az őrölt mész­kő és a cement raktározása is. Ezeket az anyagokat; hermetikusan zárt silókban tartják, tehát a velük való manipuláció során sem szökhet por a szabad levegőbe. A négy mészkőportartály például 18 m át­mérőjű és 45 méter magas. A cementet tíz silóban tárolják. A Turňa nad Bodvou-i (tornai) cementgyár építésénél a higiéniai és a műszaki paraméterek kér­désében tehát valóban bőkezűen jártunk el. KÖZÖS KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSSAL A komplex technológiai próbák időpontja 1973. jú­nius elseje. Vajon sikerül-e megtartani? Alexander A korszerű és automatizált Turňa nad Bodvou-i ce­mentgyár négy év szorgalmas munkájának eredmé­nye. Urban mérnök, a beruházó vállalat építésvezetője szerint más i'dőpon.t nem jöhet számításba. A koši­cei Hydrostav, az építőmunkák fő szállítója, a Pfe- rovi Gépgyár, a technológiai berendezések fő szállí­tója, valamint a többi alszállító közös kötelezettség­vállalásban biztosította a feladatok ütemterv szerin­ti teljesítését, amit naponta ellenőriznek. — Eddig minden döntő jelentőségű munkát a ter­vezett határidőben sikerült elvégezni, s ez lehetővé teszi a próbaüzemelés feltételezett időben való meg­kezdését — mondja Urban elvtárs. Nagyobb időtarta­lékkal azonban nem rendelkeznek, ezért minden az építők lelkesedésén múlik. E tekintetben a Hydrostav dolgozóinak teljesítménye mögött kissé lemarad a Kočicei Mélyépítő Vállalat. František Lučanský mér­nök, a műszaki ellenőrzés vezetője például olyan épületet mutatott, ahol már elhelyezték a mérő- és szabályozó berendezéseket, de az épületet még befe­jezetlen energetikai árkok veszik körül, szinte hozzá­férhetetlen. Ugyancsak többet tehetnének az ügyért a Prerovi Gépgyár szerelői is, akik a nyersanyag- malom szerelésén dolgoznak, valamint a bratislavai Priemstav .dolgozói, akik a silók befejező munkáit végzik. Akikkel az építkezésen beszélgettem, vala­mennyien így vélekedtek: „Ezekben a napokban tíz, esetleg több órát is dolgozunk, de kevesen vagyunk. További kollektívákra lenne szükség a vállalatból.“ A beruházó dolgozóinak is ez a véleményük, mert a dolgozók hiánya több munkahelyen is megmutatko­zott. RÖVIDESEN MEGJAVUL A CEMENTELLÁTÁS Az első technológiai próbát az áramelosztóban vé­gezték el. A további figyelem az 1200 m hosszú szál­lítószalag üzembe helyezésére összpontosul amely közvetlenül a bányából szállítja a mészkövet. Ha minden jól megy, nem lesz semmi akadálya, hogy augusztus végére befejezzék a technológiai vizsgá­kat, s szeptember elején — az építés megkezdésétől pontosan négy évre — elhagyhassa az első cement­szállítmány a gyárat. Az év végéig 250 000 tonna ce­mentet akarnak gyártani. Ez a mennyiség is jelentő­sen hozzájárul az építkezések cementellátásához. Jö­vőre már legyártják a tervezett kapacitásnak meg­felelő 770 000 tonnát. Orenčák elvtárs szerint néhány év múlva az üzem eléri az évi egymillió tonnás tel­jesítményt. mert mint mondja, a bystréi cementgyá­rat is 180 000 tonna kapacitásra tervezték, s jelenleg minden különleges műszaki beavatkozás nélkül 330 000 tonna cementet gyártanak itt évente. JÁN MARKOVIC ozamok további növeléséért 1973 VI. 3. A šalai, (vágsellyei) Duslo építésé­nek IV. szakasza a kormány által el­lenőrzött építkezések közé tartozik. Ez az építkezés rendkívül nagy jelentő­ségű, hiszen a negyedik szakaszba tar­tozó egységek termelésével megkétsze­reződik a második üzem teljesítménye. A három részből álló épületegysége­ket 1969-ben kezdték építeni. Az épít­kezés műszaki tervezését akkor készí­tették el, s az átvevői-kivitelezői szer­ződéseket akkor kötötték meg, amikor az építkezés még nem tartozott a köte­lező feladatok közé. Ez 1971 áprilisá­ban történt, s az építkezés kezdetén megállapított határidőkre vonatkozott. A realizálás folyamán azonban szá­mos probléma merült fel, új határidő­ket kellett kitűzni. Az 1973-as év az építkezés befejezése szempontjából dön­tő jelentőségű, ezért közelebbről is szemügyre vettük a jelenlegi viszonyo­kat. i ki építkezés három része Miről is van szó? A IV. szakasz épí­tése három részből áll. Az első az ammó­niák- és a karbamidtermelő részleg, a második az energetikai, a vízgazdálko­dási és egyéb segédobjektumok, a harmadik pedig az NPK-műtrágyagyár- tó részleg építése. Ezek mind nagy ka­pacitású termelőberendezések, tehát nem volt könnyű dolog megfelelő össz­hangot teremteni az építési munkák műszaki tervezése és a külföldről ér­kező gépi berendezések szállítása és szerelése között. Az építőmunkákat a bratislavai Hydrostav dolgozói végez­ték, akik elismerten jó munkát nyújtot­tak. Gyakori változtatásokra került sor ugyanis a műszaki tervekben, mert az ammóniáktermelő berendezés vásár­lására féléves, a salétromsavat és az NPK-műtrágyát gyártó berendezés vá­sárlására pedig egyéves késéssel kötöt­tek szerződést. Természetesen az épít­kezések ütemét is ezekhez a határidők­höz kellett módosítani. Még az a sze­rencse, hogy jó műszaki tervezőink vannak (Chemoprojekt Praha), akik közvetlenül a technológiai berendezé­seket gyártó külföldi üzemekből továb­bították a szükséges utasításokat és a műszaki tervekben előforduló változ­tatásokat. Menjünk tehát végig a negyedik sza­kasz építésének három említett részle­gén. Az első részlegen jelenleg az am- móniákgyártás üzemi próbáit végzik. A karbamid gyártása júniusban kezdő­dik. Ezen a részlegen jelenleg négyhó­napos a késés. Az ok szinte tipikusan hazai: a szerelést végző vállalatok — Montáž Hradec Králové, Hutné montá­že Ostrava — nem tudtak elegendő hegesztő szakmunkást biztosítani a be­fejező munkákhoz. A késedelem másik jelentős oka az, hogy külföldről hibás anyagok érkeztek, melyek kicserélé­séig úgyszintén eltelt egy „kis“ idő. A második rész — az energetikai és a vízgazdálkodási berendezés — foko­zatosan elkészült és a többi részlegen alapjában véve nem fékezte a termelés elindítását. A harmadik rész építése — az NPK- trágyák termelése — csak részben függ az előző kettőtől. Ennek éves késését főleg a technológiai csővezetékek ösz- szekötéséhez szükséges anyagok hiá­nya okozta. A salai Duslo e technoló­giai berendezés közvetlen szállítója és termelője. A felelős dolgozók számára nagy problémát jelentett az anyagbe­szerzés. A külföldi szállításokra is so­káig kellett várni, és ezeket utólag kellett kiegészíteni. Ha nem merül fel semmilyen további probléma, a mező- gazdasági üzemek az új termelőegység első műtrágyaszállításait a jövő év kezdetére várhatják. Az építkezés IV. szakaszának befe­jezése az egész üzem elsőrendű fel­adata. A karbamid és az ammóniák második fél évben meginduló termelése máris jelentősen hozzájárul a II. üzem évi feladatainak a teljesítéséhez. Minden az embereken múlik Az új üzemegységek sikeres terme­lőmunkája a továbbiakban elsősorban az emberektől függ. A berendezések kezelői igényes szaktanfolyamokon vet­tek részt, ahol megismerkedtek a nagy nyomású kazán turbináival, a nagy tel­jesítményű turbokompresszorok, s a további berendezések működésével. Közvetlenül figyelték a berendezések befejező munkáit, hogy tökéletesen megismerkedhessenek a berendezések belső szerkezetével és a műszerekkel. Mindez a továbbiakban színvonalas ter­melést biztosít. A salétromsav terme­lésének megkezdésére alakított bizott­ság is megkezdte működését. A bizott­ság munkájában részt vevő szakembe­rek az építőüzemet, a karbantartó üze­met, a technológiai fejlesztési részle­get és a termelési-technikai osztályt képviselik. A termelés előkészítését tehát tapasztalt szakemberek irányít­ják, ami garantálja sikeres és problé­mamentes megkezdését. A légkomp­resszor minden műszaki tartozékával együtt hibátlanul .működik, ugyan­csak dolgozik már a cirkulációs víz­mű, a földgáz-kompresszor stb. A negyedik szakaszt új épületek és berendezések komplexuma képezi, s nehezen lehetne felsorolni, mennyi minden hiányzik még a teljes üzemel­tetéshez, mi minden készült már el, minek ellenőrizték már a működését és mi vár még ellenőrzésre A lényeg az, hogy ebben a döntő évben az építkezés dolgozói mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ez a százezer tonnás termelőberendezés minél hamarább üzemelhessen. Ezt bizonyítja a dolgo­zók vállalati kötelezettségvállalása is, amely azt tartalmazza, hogy még eb­ben az évben üzembe helyezik az am- móniáktermelést évi 300 000 tonnás ka­pacitással, a karbamidtermelést évi 200 000 tonnás kapacitással, a salétrom­sav-termelést évi 165 000 tonnás kapa­citással, valamint az ammóniáktermé- kek gyártását évi 50 000 tonna kapaci­tással, az NPK-műtrágyák termelését pedig évi 176 000 tonnára növelik. Kö­telezettségvállalásaik teljesítéséről már néhány hónap múlva meggyőződ­hetünk. A vállalat dolgozóival együtt abban bízunk, hogy az építkezés továb­bi menetéről csupa jó hírt fogunk hal­lani. Mezőgazdászaink türelmetlenül várják a kiváló minőségű műtrágyákat, melyekből még állandóan hiány mutat­kozik. Ha a CSKP XIV. kongresszusá­nak a mezőgazdaság fejlesztésére vo­natkozó katározatát az utolsó pontig teljesíteni akarjuk, a šalai Duslo új ka­pacitása egyike lesz azoknak a ténye­zőknek, amelyek ezt lehetővé teszik. MILOŠ KUNETKA A Salai Duslo új ammóniák-és karbamidtermelő rész legén mär az idén 33 0Q0 tonna ammóniákot és 55 ezer tonna karbamidot gyártanak. A kazánház töltő- berendezését Kiss János gépész kezeli. ČSTK felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom