Új Szó, 1973. június (26. évfolyam, 129-154. szám)
1973-06-10 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó
Az intézet neveltjei. A ruhákat a Breznói Vzorodevlől kapták ajándékba. Hetven gyermek nevelked a čakanyi [csákányi) gye mekotthonban. A gyermeke többsége elhagyatott, szülei r felelőtlen magatartása, bruta ligása, alkoholizmusa miat kerültek ide. Elszomorító tény ez, mely minden józanul gon dolkodó emberben elégedetlen séget vált ki azokkal szem ben, akik egyéni kényelmüket helyezik előtérbe szülői kötelességük teljesítése helyett, s visszaélnek a társadalom nyújtotta lehetőségekkel. A gyermekek neveléséről Gusta Brestovanská igazgatónő vezetésével tizennyolc pedagógus, egy orvos és egy pszichológus gondoskodik, akik átgondoltan, játszva valósítják meg a modern nevelés elveit, úgy, hogy például az épületben mindenütt egységes jelrajzokkal különböztetik meg a gyermekek tárgyait. A szekrényeken, a szobákban és a folyosókon mindenkinek egy meghatározott jele van, mely- lyel rendszeretetre nevelik a gyermekeket. Vagy bensőséges ünnepségek keretében emlékeznek meg a gyermekek névés születésnapjáról, mely alkalomból az ünnepeltet társai műsorszámokkal is fel köszöntik. Az utóbbi években több üzem és társadalmi szervezet vett fel kapcsolatot a gyermekotthonnal. Védnökséget vállaltak az intézet neveltjei felett, rendszeresen látogatják őket. Már bevált gyakorlat, hogy karácsonyra, húsvétra ajándékcsomagokkal lepiR meg őket. E tekintetben dicséretet érdemelnek a topolčanyi Omnia nemzeti vállalat szakszervezeti bizottsága, a Kostolné Krača- ny-i (királyfikarcsai) és a to- poíníky (nyárasdi) szövetkezet tagjai, a Vöröskereszt Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi I járási bizottságának dolgozói. Példamutató kezdeményezéssel szolgál továbbá a bratislavai Slovnaft Jašterka nevű szocialista munkabrigádja, melynek tagjai vállalták, hogy a munkaidő után ledolgozott órákért járó bérüket a gyermekotthon számlájára utalják. Az intézet megalakulása óta eltelt tizenhét év alatt több százvnevelt hagyta el az intézetet. S bizonyára kedves emlékekkel távoztak, mert legtöbbjük az intézetbe látogatóba jár. Az évek az épület arculatát is megváltoztatták. Űj villany- vezetéket, központi fűtést szereltek be, tornaterem, óvoda, mosókonyha épült. A tágas kertben pedig jól felszerelt játszótér áll a gyermekek rendelkezésére. SVINGER ISTVÁN Á hosszú élet titka: a boldog családi élet A gerontológiával foglalkozó tudósok megállapították, hogy bolygónkon vannak olyan vidékek, ahol nagyszámú, főképpen a mezőgazdaságban dolgozó száz éven felüli egészséges ember él. Azerbajdzsánban például százezer lakosra 63 száz éven felüli jut, míg .az USA-ban csak 3. A hosszú élet fellegvárai viszonylag távoli helyeken, az Andokban, a Kaukázus lábánál és a Kasmír Pakisztánhoz tartozó részében találjuk. De legtöbben, mintegy ötezren a Kaukázusban, az örmény, Grúz és az Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaságok területén élnek. A Fekete-tenger mellékén, 1000—1300 méter tengerszint feletti magasságban húzódnak nagy ívben azok a falvak, ahol a legtöbb szokatlanul idős, jó erőben levő embertársunk otthona áll. Kutolban, a Kaukázus déli lábánál él egy alig 150 centiméter magas, életvidám hölgy: Lazuria Khaf, aki szívesen beszél az életéről. Van mit mondania, hiszen 113 év áll mögötte. Emlékezete friss. — Tizenhat éves koromban mentem először férjhez. Férjem húsz év múlva meghalt. 50 éves koromban mentem férjhez másodszor. Ebből a házasságomból fiam született, aki most 62 éves. Itt lakik a szomszéd házban. A kolhozban dolgozott. 1970 óta már nem jár rendszeresen dolgozni. 1960-ban — 100 éves korában — még a környék leggyorsabb teaszedőjének tartották. Dohányozni 1910-ben kezdett, azóta naponta elszív egy csomag cigarettát. Reggeli előtt egy pohár vodkát, vacsora után pedig egy pohár bort iszik. Grúziában tavaly ünnepelte századik születésnapját Temur Tarba. Az életerős férfi ma is kedvenc lován járja annak a kolhoznak az ültetvényét, amelynek évek óta megbecsült tagja. Nemrég a,,Munka hőse“ kitüntetést adományozták neki.. Dohányzik, de nem szívja le a füstöt. Délelőttönként teát szed és a kertjét gondozza. G. Sapnian 117 éves. Ma is dolgozik. Arra a kérdésre „meddig fiatal az ember“ így vélekedett: — Nyolcvanéves korig. Akkor még fiatal voltam. Földünk másik felén, Dél-Amerikában, az Andokban találjuk Miguel Carpiót, Vilcabamba falu 123 éves polgárát. Hetvenéves koráig a hegyeket járta, mert vadászként kereste a kenyerét. Mióta visszavonult a földeken dolgozik. — Nem szeretnék újra fiatal lenni — mondja —, de ha 108 éves lennék, megint csuda jól érezném magam. A lánya azt állítja, hogy az öreg Miguel valamikor a nők kedvence volt. Sőt, még most is huncutkodik a fiatal lányokkal. — Már nem látom jól őket, de tapogatással meg tudom mondani, hogy szépek-e vagy sem — mondja kacagva. Hunzában (Pakisztán) a legnehezebb megállapítani a sok idős ember életkorát, mert alig akad írásos feljegyzés. De magas hegyekkel övezett vidékeken úton-útfélen találkozhatunk nagyon öreg emberekkel, akik feltűnően mozgékonyak és szikárak. Az öregek tanácsa nagy tekintélynek örvend. Kedves látvány, amikor megérkezik a 110 éves Tulah-bég két hetven év körüli fiával. Az ünnepségeken a daliás termetű, százéves Kabul Hayat nem állja meg, hogy ne táncoljon. A hosszú élet titkát kutató orvosok azt ajánlják, hogy 55 év fedett a férfiak 2400, a nők pedig 1700 kalória értékű tápanyagot fogyasszanak naponta. Az állati eredetű zsiradékoktól pedig tartózkodjék mind a fiatal, mind az idős ember, mert a zsírszegény ételek lassítják a szíverek elmeszesedését. A Kaukázusban jóval magasabb az életszínvonal, mint az előbb említett két helyen. A nyolcvan éven felüliek étrendjének a napi átlagos kalóriaértéke: 1900. Fő táplálékuk a tej, zöldségfélék, hús és gyümölcs. Ünnepeiken az étkezések néhány óráig is eltartanak, de az idősebbek, közöttük természetesen a „százasok“ is, tartózkodnak a vodkától, a bort pedig kisebb pohárból kortyolgatják, mint a többiek. A Kaukázusban több a testesebb öreg, Hunzában és Vilca- bambában viszont soványak, szikárak. A fizikai munka mind a három vidéken hozzátartozik az öregek mindennapjához. Gyerekkoruk óta dolgoznak a földeken, terelik a nyájat a hegyekben, vagy vadásznak. Ezt a tevékenységet még százévesen sem hagyják abba. Társadalmi tekintélyük idős korban is megmarad. A nagyszámú család, a rokonság középpontját képezik. Lépten-nyo- mon érzik, hogy szükség van rájuk, hogy nélkülözhetetlenek. A másik nem iránti aktív érdeklődést az életerő az energia nyilvánvaló jelének tartják a Kaukázusban. Számos 80—100 év körüli házaspárt vizsgált meg az egyik professzor: — A házasság és az öregkorba is átnyúló nemi élet nagyon fontos szerepet játszik a magas életkor elérésében — mondja. A százéves asszonyok 44 százaléka többször is szült életében. Néhánynak húsz gyermeke is van. Ezzel szemben a gyermektelenek aránya csak 2,5 százalék. A kiegyensúlyozott, boldog családi élet, úgy látszik elengedhetetlen feltétele a hosszú életnek. Egy százéves azer- bajdzsáni férfi így vall erről: — Az első hat feleségem csodálatos volt, de a mostani nagyon haragos asszony. Három éve vettem el, azóta legalább tíz évet öregedtem. (Výber) Jól öltözött fiatalember áll mellettem, az autóbuszra vár. Öltözéke, keze elárulja, hogy finom munká* végez. Hanyag mozdulattal cigarettát vesz elő, rágyújt és az üres ciga- rettás dobozt gondolkodás nélkül a szeméttartó mellé dobja. A mozdulat annyira ösztönösnek tűnik, hogy elhessegetem magamtól a gondola- tot, véletlenül történt. Látszik, máskor is így tesz, észre sem veszi a „hulladék" feliratú lá- dácskát. A szemét Körülnézek és látam, hogy a szemétláda mellett mérhetetlen mennyiségű papírszemét gyűlt már össze. A város gondos vezetősége az utcákra díszfákat ültetett ki. A Járdákat ízléses virágágyak szegélyezik. A főutca a régi, de mögöttük ott nyúlnak a felhők felé a torónyházak. Élettel teli kisváros, épülni, szépülni akaró, megfiatalodó öreg. Mégis lehangoló a látvány. A viruló tulipánok között szemét, papír. A bokrok alján konzervdobozok. Olvastam, hogy a régi római városok főterei milyen tiszták voltak. Tudunk Japánról, ahol az utcákon nincs szemét. Ahol az emberek nylonzacskóban viszik magukkal a szemetet sokszor kilométereken át, amíg szemétládát találnak. Nem ismerik ezt a hanyag mozdulatot, amivel el lehet rontani minden munkát, igyekvést, hogy magunk körül tisztaságot lássunk. Az eldobott almacsutka is szemét, de idővel elrothad, elbomlik. Ha kiflivég kerül egy kisgyermek kezéből a földre, azt eltakarítják a hangyák s a madarak. De ha egy papírdarab kerül hanyag kezekből a földre, az furcsa módon élni kezd. Libeg ide-oda, vidáman zörög végig az emberek lába alatt, megáll hetykén a szemétládák mellett s aztán to- vábbszáll. Az előbb még teljes szívvel tudtam gyönyörködni a pompás virágágyakban, s most már csak a szemetet látom. Lesem az embereket, hogy leleplezzem a tolvajt, aki meglopja a tisztaságérzetemet, aki megöli körülöttem a szépet. A hazugot, aki elhiteti velem, hogy így is szép minden, ahogy van, szeméttel tele. Minden jó és nemes harcot el lehet rontani hanyagsággal, nemtörődömséggel. A városok és falvak tisztasága nem azon múlik, hogy hány utcaseprő takarítja utánam a szemetet, hanem azon, hogy mit teszek a kezemben levő felesleges papírral, dobozzal, narancshéjjal. Mert ez csak akkor válik szemétté, amint a földre kerül. Ha a helyére teszem, vagy ha a táskámban viszem, amíg szemétládát nem találok, addig nem szemét, nem csúfítja el a környezetemet. De amint ledobom, szemétté válik. S én pedig tiszteletlenül semmibe veszem azok munkáját, akik mindent széppé akarnak tenni körülöttünk. Megölik a rendet, életünk legfontosabb velejáróját. — mik — HÁRMAN EGY SZOBÁBAN Nagyon sok fiatal házaspár él a szüleinél vagy albérletben egy szobában. Amíg ketten vannak, rendszerint nincs különösebb probléma a Lakás, illetve a szoba berendezésével kapcsolatban. Amint megérkezik azonban a baba, számára is kell gondoskodni fekhelyről, majd később egy kis játszósarokról. Az a legszerencsésebb eset, ha a szoba külön bejáratú. Sajnos, ez a legritkább esetben fordul elő. Ha a szobának két ajtaja van, a másik szobába vezető ajtót bezárhatjuk, és így sokkal több helyet nyerünk. Ötletességgel csinosan berendezhetjük az ilyen helyiséget is. Képünkön ötlettel akarunk szolgálni olvasóinknak. A szoba egyik szögletében, az ablak alatt helyezzük el a két heverőt vagy a rekamiét. Régi lakásban számolnunk kell a tűzhellyel is. Jelen esetben a cse- répkályha másik felén levő szobarészt rendezzük be gyermeksaroknak. Ide kerül a kis rácsos ágy, a játékos polc, később egy kis asztalka és a kisszék. A gyermeksarkot valamilyen ötletes, szellős elválasztófallal különítjük el a lakószoba további . részétől, amely a helyiség kétharmadát képezi. Ide kerülnek az asztal, a székek vagy fotelek, az ügyes falipolc, amelyen a tévékészülék is helyet kaphat a könyveken, egy-egy cserép virágon és dísztárgyon kívül. A' polc alatt vannak a variaszekrénykék. Az ülőgarnitúra mögött egy kis virágállványt helyezünk el. A szobának a fekhelyekkel szemben levő részére, illetve szögletébe kerül a ruhásszekrény (a kép elején üresen hagyott kockába). Az elkülönített szobarészekben legalkalmasabb a tetszés szerint forgatható karú falilámpa, amely mindig a szükséges irányba vetíti a fényt. — P — 1973 VI. 10. 16 rcsMimm - thrshdridn ■v-' NÉLKÜL
