Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-06 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó

Szállodai szobám ablakát becsapta a szél. Felriadtam. Az ablak felé néz­tem, de nem láttam semmit. Hangokat hallottam, a folyosón végigszaladt va­laki, a lépcsőházból visszakiáltott, de én nem láttam semmit. Még az abla­kot sem. Leszálltam az ágyról. Szé­dülve kapaszkodtam meg... Tapoga­tódzva, bukdácsolva botorkáltam az ablak felé. Vaksötétség meredt rám mindenfelől. Megkapaszkodtam a füg­gönyben. Nézni próbáltam... Lágy, ringató, duruzsoló danában fogott körül a csend. Vaksötétség ... vaksötétség! — motyogtam. Furcsa szó. Meg szamárság is. A vak nem lát. Nem látja a sötétséget se. Vagy igen? Ki tudja? Még nem beszéltem vakkal ilyen dologról. Végre, végre az ajtó­hoz értem. Felkattintottam a kapcso­lót. Egyszer, kétszer, többször. A vil­lany nem gyulladt fel. Mi ez? Nézni próbáltam ... Nem láttam semmit. Borzalmas. Merre van az ágy? Kitapogattam. Hanyatt feküdtem. Au­tódudálást hallottam. Idegesen felül­tem. Nézni próbáltam ... Látni a szo­bát, a szekrényt, az ajtót. Sötét volt mindenütt körülöttem. Nyöszörögve ki­áltoztam: — Látni akarok!... Látni akarok! Felébredtem saját nyöszörgésemre, és már láttam a szobát, a szekrényt, az ajtót, s miközben testemen lehűlt a verejték, eszméltem is: LevoCán (Lő­csén) vagyok, a vakok nyomdájába megyek, csak álmodtam, hogy megva­kultam ... Gyorsan ki is ugrottam az ágyból. MEGLEPETT a vidámság, a mosoly, mely annak a férfinak az arcán lát­szott, aki a nyomda kapujában foga­dott. Kezet fogtunk, bemutatkoztam. Észre sem vettem vakságát, csak az tűnt fel, hogy rá se nézett az igazol­ványomra. Barátságosan a folyosóra tessékelt. Magabiztosan járt előttem. Ajtót nyitott, bevezetett az igazgatói irodába, és bemutatott a többieknek. Sötétzöld, tükrös szemüvegű férfi nyújtotta felém jobbját. Jozef Sventek, a nyomda igazgatója. Mellette mosoly­gós férfi állt, mintha egyenesen a szemembe nézett volna. Ondrej Uhri- ňák, a vakok újságjának, a NOVÝ ŽI­VOT folyóiratnak a főszerkesztője. A másik szobából elémjött Ján JanuSka elvtárs, a vakok szövetségének orszá­gos elnöke. Kezet fogtunk. Újabb szemüveges arc villant elém, s amikor Kovács Imre, a vakok könyvtárának vezetője bemutatkozott, a többiek meg­jegyezték: ha tolmácsra volna szük­ség, ő szívesen fordít, hisz magyar, de kitűnően beszél szlovákul. Még hárman-négyen vettek körül. Bocsánat, elfelejtettem feljegyezni a nevüket, de ők nem viseltek szemüve­get, magabiztosan mozogtak, nem is gondoltam, hogy vakok, csak később vettem észre. Illetve később, a beszél­getés során derült ki, hogy ők sem látnak. A délelőtti ünnepélyről beszélget­tünk. Elhelyezték az alapkövét annak az épületnek, melyet 6,7 millió ko­ronás beruházással építenek fel. Nyomda és könyvtár kap benne he­lyet. A vakok nyomdája és könyvtá­ra. Az alapkő ünnepélyes letételekor Kovács András mérnök a járási építő­vállalat dolgozóinak nevében megígér­te, hogy 31 hónap alatt felépítik ezt a nyomdát és könyvtárat, s 1975-ben átadják rendeltetésének. MEGMUTATTÁK az épület falon függő tervrajzát, s kíváncsian kér­dezgették: tetszik-e? Azután elém tet­ték folyóiratuk legutóbbi számát. A fedőlap szövegét elolvastam, de a többit nem, mert Braille-írású volt. Olyan, mintha tűszúrásokkal a lap túlsó feléről különféle jelek, ábrák formájában, de szépen, sorban ponto­kat helyeztek volna. Az utolsó oldal­ra fordítottam, ahol a tartalomjegyzék volt. Ráhelyeztem ujjam a legutolsó ábrára. Gondoltam, kitapogatok va­lamilyen számot. Nem sikerült. Meg­kértem a lap főszerkesztőjét, olvassa el. Rátapintott a jelre, s már mondta is: harminchét. Jobban megnéztem a jelet: egymás alatt 3 pont, talán ez 3 tízest jelent... de mellette, 8 pon­tot látok ... Azután megmagyarázták, hogy ez így túl nehéz volna. Egyszerűbb rend­szer szerint kell értelmezni a Braille- írást. Alapja 6 pont, s ennek a 6 pont­nak a helyzetét 81 módon lehet va­riálni. Ez pedig lehetőséget ad arra. hogy a variánsokat az ábc betűire, a tízes számrendszer jeleire vonatkoz­tassák. Sokkal egyszerűbb az ő írásuk jeleit megtanulni, mint bárki is gon­dolná. Elmondták, hogy folyóiratuk az idén ünnepli 25. évfordulóját, 570 példány­ban jelenik meg, havonta egyszer. Újabban már úgynevezett hang'osúj- ságot is kiadnak kéthavonként. Címe: PRAMEŇ. Magnószalagra rögzítik a szöveget. Háromórás műsort jelent a hangosújság egy-egy száma. Hasonló módon úgynevezett hangoskönyveket is kiadnak. Most még csak ötöt éven­te, de az új üzem és könyvtár üze­meltetése után sajátos stúdiójukban sokkal többet készítenek majd Szlo­vákia valamennyi világtalan olvasója számára. BESZÉLGETÉS közben egy érdekes jelenetre figyeltem fel. Valaki meg­említette, hogy Filipec Miloslav elv­társ, a cseh vakok szövetségének el­nöke három órára ígérte látogatását. Többen karórájukhoz nyúltak, s már mondták is: — Késik, mert már há­rom óra tizenkét perc. Honnan tudják a pontos időt? A PETRÖDVOREC és RAKETA márká­jú, szovjet gyártmányú, speciális kar­órák jelzései alapján. Megnéztem eze­ket az órákat, s mindjárt meg is je­gyeztem: — Érdekes, drága órák ... Mosolyogtak. A rokkantak szövet­ségének utalványára a KLENOTY bár­melyik üzletében 130 koronáért vásá­rolhatnak ilyen karórákat a világta­lanok. Azután előkerült a speciális hőmérő, melynek tapintása nyomán bármelyik világtalan megállapíthatja a levegő vagy a víz hőmérsékletét. Megmutatták, hogy fűzi be a vak a cérnát a tűbe. Elém tették a sakktáb­lát, a kártyalapokat. Megmagyaráz­ták, hogy nemcsak egymás között, de bárkivel szívesen sakkoznak, kártyáz­nak, ha ezeket használhatják. Olyan apró módosítások, jelek tapinthatók, érzékelhetők rajtuk, hogy a látók ész­re sem veszik, de a világtalanok szá­mára pontos tájékoztatást adnak. Más problémák is szóba kerültek. Az, hogy Stefan Blažo elvtárs, a vá­rosi nemzeti bizottság elnöke, milyen jóindulattal, készségesen támogatja az elképzelés megvalósítását: a város le­gyen a szlovákiai vakok központja. A vár egyik bástyájában 750 000 koro­nás költséggel átalakítási munkála­tokba kezdtek. Jövőre itt nyitják meg a vakok múzeumát. Az épület környé­ke pihenő- és kirándulóhely lesz a világtalanok számára. Michal Dzurnák elvtárs, a világtalanok bennlakásos szakipari tanintézetének igazgatója lelkesen foglalkozik a világtalan fia­talok oktatásával. Még arra is vállal­kozott, hogy kísérleti egészségügyi is­kolát szervezett a vakok számára. SAJÁT MAGUK mondták el ezeket. Derűsen, életvidáman. Kicsit talán hangosabban, mint mások, de hangsú­lyozták: minden világtalan férfi és nő, fiatal és gyermek, él és élni akar. — Csakúgy mint más. Lehetőség ez ma már a szocializmusban, s élnek is minden lehetőséggel. Baráti kézfogás­sal köszöntünk el egymástól. Este — nem volt még vaksötét — találkoztam Melicher József elvtárssal, a rokkantak szövetsége központi bi­zottságának elnökével. A vakok életé­ről beszélgettünk. Elmondta, hogy kö­zülük nagyon sok tehetséges ember került már ki. Sorolta a neveket: dr. Grega Ján, aki jogász, főiskolai tanár, János Mihály gimnáziumi tanár. Viz- váry József, földrajz-történelem sza­kos tanár, most is tanul, távúton ma­tematika szakra szeretne tanári okle­velet szerezni, Ján Frkán tanító, zene- pedagógus, aki már több nemzedéket tanított. Megemlítettem, hogy a nyomdában miről beszélgettünk, s beszámoltam megfigyeléseimről: csinos, sőt, való­ban szép feleségeik vannak a vakok­nak. Nem csodálkozott, hisz ismeri jól életüket, többször járt otthonaikban. Legutóbb a nyomda igazgatójánál, amikor nemrégiben született kislá­nyuk névadó ünnepsége volt. A vakok feleségeire vonatkozó megjegyzése­met csak azzal egészítette ki, hogy azok nemcsak csinosak, szépek, ha­nem jók is. Sajnálattal említette meg azonban, hogy a világtalan lányok sokkal nehezebben találnak jó férjet. Számukra nagyon nehéz probléma a férjhezmenetel. Talán nehezebb, mint a világtalan férfiak számára a nősü­lés. De a rokkantak szövetsége ezen a téren is segít, ahogy csak tud, hisz mindenki élni akar. A világtalan fér­fi és nő, fiatal és gyermek is. Joguk van hozzá. S ma már nemcsak joguk, de lehetőségük is. Vaksötét este tértem szállodai szo­bámba. Behunytam a szemem. Lágy, ringató, duruzsoló danában fogott kö­rül a csend, de akár hiszik, akár nem, a vaksötétségtől már nem irtóztam úgy, mint reggel, ébredésem előtt. HAJDÚ ANDRÁS belpiaci helyzetet 1972-ben az áruvá­laszték szerkezetének fokozatos javu­lása jellemezte. Ennek ellenére sem sikerült teljes mértékben kiküszöbölni a kereslet és a kínálat közötti arány­talanságot, és továbbra is mutatkoz­tak bizonyos hiányosságok az áruvá­lasztékban. Nem sikerült teljes mértékben kielé­gíteni a vásárlók igényeit bizonyos szokványos árufajtákból sem, amilyenek a tartós hentesáru, a borjúhús, az egyes textiláruk, a háztartási cik­kek, de különösen a jó minőségű árucikkek, pél­dául az új műszálas anyagból készült ruházati cikkek és a jó minőségű bútorfajták. Mindez a fogyasztók igényeinek növekedését mutatja. A lakosság jövedelme az 1971. évihez viszonyít­va csaknem hét százalékkal, az üzletek áruellátá­sa több mint öt százalékkal emelkedett, s így kedvező feltételek alakultak ki a kiskereskedel­mi forgalom tervének teljesítéséhez. Ennek elle­nére sem sikerült elérni a tervezett forgalmat, amire jelentős befolyással volt a személygépko­csik aránylag alacsony forgalma, amelyekből 1971-hez képest 6909 darabbal — 359 millió ko­rona értékben — kevesebbet adott e>l a kereske­delem (index 78,0 százalék). A kiskereskedelmi forgatom tervezett szerkeze­tét nem sikerült elérni 1972-ben, mert az élelmi­szerforgalom tervét ugyan 1,5 százalékkal túl­teljesítette a kereskedelem, ezzel szemben az egyéb árucikkek forgalma négy százalékkal alat- tamaradt a tervezettnek. Ennek egyik oka az áru- választék nem megfelelő szerkezete, a további ok pedig a személygépkocsiknak már említett ala­csony forgalma. Az élelmiszeripari termékek forgalma 1971-hez viszonyítva csaknem valamennyi árucsoportban növekedett. Alapjában véve a táplálkozás javítá­sát szolgálta, mivel több biológiailag értékes élel­miszer (hús, tej, vaj, gyümölcs, zöldség) fogyott. Növekedett azonban azoknak az élelmi cikkeknek — cukorka, cukrászipari készítmények, tartós sü­temények, egyéb pékáruk, szeszes italok és párla­tok — forgalma is, amelyek nem kívánatosak az ésszerű táplálkozás szempontjából. Az átlagosnál nagyobb (több mint 10 százalékos) növekedés mutatkozott különösen ezekben az áruféleségek­ben: tartós sütemények, egyéb sütőipari termékek, kakaópor, déligyümölcs, befőttek, szárított gyü­mölcs, szódavíz és üdítő italok, egyéb alkohol- mentes italok, bor. A fogyasztási cikkek területén a kereslet fő­képp jobb minőségű árukra, újfajta textilanyagok­ra, műszakilag tökéletesebb és tetszetősebb ipar­cikkekre irányul. Sí® » © c 3? 2 » ÖocS irt Ilii : J■ V ‘X, a’>] t •> BBBB Lényegesen (több mint 10 százalékkal) növeke­dett a következő áruk forgalma: szűcsipari ter­mékek, lakástextília, bőrdíszműáru, bútor és lak- berendezési áru, mosógépek és centrifugák, var­ró- és kötőgépek, háztartási gépek, rádiókészülé­kek, hangerősítő berendezések, ékszerek, kozme­tikai cikkek, kerékpárok és üzemanyagkeverékek. Ezzel szemben csökkent bizonyos napi fogyasz­tási cikkek forgalma: például pamutanyagok, vá­szon fehérnemű, műanyag felsőrészű cipők és gu­micipők. A tartós fogyasztási cikkek közül pedig: hűtőgépek, kályhák és tűzhelyek, tv-késziilékek, valamint személygépkocsik és motorkerékpárok. Ugyancsak csökkent néhány építőanyag (mész, égetetlen falazóanyagok, cserép- és eternitpala, fűrészáru), továbbá a fűtőanyagok (barnaszén, brikett) forgalma. Ennek oka többféle: például a nem megfelelő áruválaszték s ezzel összefüggés^ ben a kisebb érdeklődés, a fogyasztó igényeinek megnövekedése és a piac telítettsége egyes áru­cikkekkel. 1972-ben a termelő vállalatok 52 723 millió ko róna értékben szállítottak árut a belső piac szük­ségleteire, ami 1,0 százalékkal kevesebb, mint amennyit a terv előirányzott, és 5,4 százalékkal több, mint 1971-ben. Az élelmiszeripari termékek szállításának tervezett terjedelmét csaknem 2 százalékkal túlteljesítettük, viszont a fogyasztási cikkek szállítása 3,4 százalékkal elmaradt a ter­vezettől. A belső piac szükségleteire szállított áruknak 48,6 százaléka élelmiszer volt, 51,4 szá­zaléka pedig egyéb fogyasztási cikk. Á név sze­rint meghatározott feladatok közül nem teljesí­tette a tervezett szállításokat a mezőgazdaság, il­letve az ipar a következő árucikkekben: tojás, kö­töttáru, bőrcipő, gumicipő, személygépkocsi, ce­ment, falazó anyagok, fűrészáru, barnaszén, lignit, brikett; emellett az említett cikkek közül néme­lyikből kisebb volt a piaci szállítás, mint 1971- ben. Ezzel szemben a tervezettnél nagyobb meny- nyiségben került piacra vászonfehérnemű, bútor és koksz. t Az árukészletek 1972. december 31-én 7,7 szá­zalékkal voltak nagyobbak, mint 1971 azonos idő­szakában, ebből az élelmiszerkészletek 2,5 száza­lékkal, az egyéb fogyasztási cikkek 9,8 százalék­kal. Lényegesebben megnövekedtek a készletek valamennyi textiláruban, bőrdíszmű-áruban, hűtő­gépekben, mosógépekben, kályhákban és tűzhe­lyekben, varrógépekben és erősítő berendezések­ben. Annak ellenére, hogy az ipar nem szállította le a tervezett gépkocsimennyiséget, a csekély ke­reslet következtében megnövekedtek, 30,7 száza­lékkal (1366 darabbal), a személygépkocsi-készle­tek is. (ma) EL “ ÉLNI AKAR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom