Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-01 / 102. szám, kedd
A SZAKMA MÉLTÓ ÖRÖKÖSEI ÚJ SZÓ 1973. V. 1. Nem volt könnyű az indulás Az első világháború előtti években Losonc jelentős ipari központ volt. Az idősebbek még emlékeznek az ódon, régi gyárépületekre, a magasba törő, füstölgő kéményekre, a mezőgazdasági gépgyárra és a zománcgyárra, melyek helyén ma már új lakónegyedek épültek, s a gyártelepekre csak itt-ott emlékeztet néhány raktárnak vagy műhelynek meghagyott épület. A tőkésvilág gazdaságpolitikája az első köztársaság idején a lučeneci üzemeket sem kímélte. Ekkor már csak a opatovái (apátfalui) posztógyár kének mutatkozott az új üzemegységet a Martini Gépgyárhoz csatolni. Sokáig emlékezetes marad az a nap, amikor 1963. január 2-án, az új év első munkanapján, 127 dolgozó részvételével ünnepélyesen megnyitották az új üzemet. A munkások egy része Martinban sajátította el a szakmát. Már az első félévben megkezdődött a bányamozdonyok gyártása, s egyidejűleg az üzem további termelési részlegekkel bővült. Két óv leforgása alatt hét változatban mintegy 700 bányamozdonyt gyártott az új üzem. Ezek nemcsak a hazai bányaiparban váltak hasznossá, hanem a Szovjetunióban, Magyarországon, Lengyelországban, valamint a közel- és távol-kelet országaiban is érvényesültek. Ki hitte volna, hogy a fiatal üzem ilyen rövid iő alatt exportra is termelő jelentős gépipari egységgé fejlődik. 1966-ban az tizem autódaruk gyártására tért át. Eleinte az AB 063.2-es és az AV 08.1-es típusú autódarukat gyártották, majd 1971-tól az AD 0701-es nagyobb teljesítményű autódaru gyártása lett az üzem fő munkaprogramja, melynek nagy része szintén exportra megy. megmunkáló gépek egy része szinté« nem üti meg a kívánt színvonalat, az új gépek beszerzése pedig országos probléma. Sok kellemetlenségtől kímélhetnék meg üzemünket azok a kooperáló vállalatok, amelyek az anyagot és a félkész terméket későn szállítják, nem mindig megfelelő minőségben és mennyiségben. Gyakran mutatkozik hiány az alvázak és a szelepek, valamint a hengerelt fazonvas körül. A vezetőség hetente, de ha kell naponta tanácskozik. A problémákat közösen oldjuk meg a pártszervezettel és a SZISZ-szel. S hogy ez sikerrel jár, azt az első negyedévre megszabott tervfeladatok sikeres teljesítése is bizonyítja. Ehhez a szocialista munkaverseny is hozzájárul, melynek rendszeres kiértékelése növekvő teljesítményre ösztönzi a munkásokat. A győztes kollektívák már többször vettek részt jutalomkiállításon. A verseny kenuló ismerkedik itt a lakatos-, esztergályos-, marós-, köszörűsszakma fortélyaival. Mucha János főmester sokat tud mondani a jövő szakmunkásairól. Már tíz éve köztük van, első tanulói ma már a munkában is megállják a helyüket. — Eleinte bizony nehéz volt — módja —, de ma már külön műhelyünk van megfelelő számú géppel, ahol tíz mester irányítja a tanulók munkáját. Saját tanulóotthonunkban ingyenes ellátást biztosítunk az első és másodéveseknek, ahol a szórakozásra is van lehelőség. Kedvük szerint sportolhatnak, hangszerek, fotókör áll a rendelkezésükre. A tanulókkal az előírt pénzügyi tervet is teljesíteni tudjuk. Közülük az ügyesebbek már most is jól keresnek. így Ján Ukrok, Pócos István, Ruffínyi Tibor, Ferdinand Ožvaldík és mások 1100—1500 koronát keresnek. Ennek mi is örülünk. Minden i^vekeNota Ľyorgy, jozeŕ Šatara es Dušan Lempochner a daru szerelésén do<f»o/n= rétén belül arra törekszünk, hogy a dolgozók szívügyüknek tekintsék a mun- kehelyük rendbentartását, a munkakörülmények javítását, ami kétségkívül kellemesebbé teszi munkájukat. E tekintetben főleg a 3000-es részleg ér el szép eredményeket. Jó feltételeket biztosítunk az újítók munkájához is, akik az elmúlt évben ugyancsak kitettek magukért, mivel az újítások értéke meghaladta a 2 millió 600 ezer koronát. A fiatalok érdekében Ján Gréí elvtárs, a pártszervezet elnöke részt vett a nemrégen lezajlott járási pártkonferencián. — A konferencia nagyra értékelte az üzemi pártszervezet és az üzem eddigi munkáját, eredményeit — mondotta. — Mindannyiunk közös sikere ez. A pártszervezet a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a tervfeladatokat maradéktalanul teljesíthessük. A gazdasági terveket és a politikai célkitűzéseket nyilvános pártgyűlésen vitatjuk meg. A pártszervezet egyik fő feladata a tagság létszámának bővítése a legjobb SZISZ-tagok soraiból. A pártnak szüksége van a fiatal öntudatos dolgozókra, akikre a jövőben egyre nagyobb feladatok hárulnak. A SZISZ munkájáról Ferdinandi Iván mérnök, a SZISZ összüzemi bizottságának elnökhelyettese tájékoztatott. Az üzemben két szervezet működik, ösz- szesen 150 taggal. A fiatalok sokat hallatnak magukról. Mindenütt ott vannak, ahol segítségükre van szükség. — Az év elejétől „Használjunk ki minden munkaórát“ jelszóval — versenyt indítottunk — mondja az elnök- helyettes. — Sok fiatal kapcsolódott be a versenybe, melyet minden hónapban értékelünk. Az eddigiek alapján Ján Iždinský, Jozef Áč és Ján Števove dicsekedhet a legjobb eredményekkel. A versenyben a teljesítményen kívül a minőséget is értékeljük. Többször vettünk már részt brigádmunkában a mezőgazdaságban, a vasgyűjtésben. Minden korona jól jön a tevékenységhez. Mi fiatalok szórakozni is szeretünk, és nem ritkaság nálunk a kulturális rendezvény. Nemrég a februári győzelem tiszteletére a város más SZISZ-szerve- zeteivel együtt sikeres vetélkedőt rendeztünk. Ezenkívül védnökséget vállaltunk a városban a III. AKI pionírcsoportja felett. A fiatalok üzemének is nevezhetnénk a gépgyárat, hiszen 230 ipari tazetünk arra irányul, hogy többet adjunk nekik, mint amennyit mi kaptunk valamikor, és arra törekszünk, hogy bárhol megállják a helyüket. A kitüntetettek A tízéves évforduló alkalmából tíz alkalmazottat tüntettek ki a „Legjobb dolgozó“ címmel. Íme a kitüntetettek névsora: Ivan Bariak, Címer Ferenc, Győri György, Olga Kolimarová, Kovács Jenő, Milan Krnáč, Nóta György, Szabó Gyula, Vágó Béla és Fazekas Tibor mérnök, az üzem igazgatója. Milan Krnáč a 3000-es részleg vezetője ugyancsak megérdemelte a kitüntetést. Sokat lót-fut, hogy a gépeknél mindig elegendő anyag, a szerelőknek elegendő alkatrész legyen. Ez is fontos feladata egy vezetőnek. Szívén viseli az üzem gondjait, sokszor még munka után is beugrik a műhelybe, megnézi, nics-e valamiben hiány. Vágó Béla is a kitüntetettek között van. Mint hegesztő jó eredményeket ér el. Ennek a látszólag könnyű, de nagy kitartást igénylő szakmának talán minden fortélyát ismeri. Azaz mégsem. Most újra tanul, nemrég hozták meg az új típusú hegesztő félautomatákat. És mi a feladata az üzemi ellenőrnek? Ezzel a kérdéssel fordultam Ruffínyi Lajoshoz. Esztergályosnak tanult ki, de ma már 25 éve ellenőrként dolgozik. 1963-tól tagja a munkásőrségnek. Tavaly a „Nehézipari Minisztérium legjobb dolgozója“ címmel tüntették ki. — Az ellenőr tulajdonképpen az üzemet képviseli. Ügyel a rajzok, előírások pontos betartására. Talán még nevelőmunkája is van. Rá kell bírni a munkásokat, hogy pontosabban dolgozzanak, s elsősorban azt kell elérnie, hogy minden leadott terméket pontosan ellenőrizzenek, ami az ellenőr munkáját is nagyban elősegíti. Az ellenőr legfőbb célja az, hogy minél kevesebb legyen a selejt, mert ez nagy hátrányt jelent az üzemnek, a népgazdaságnak pedig veszteséget. Az üzem dolgozói továbbra is mindent megtesznek a tervfeladatok sikeres teljesítése érdekében. Méltók akarnak lenni elődjeikhez, a régi gyárak ma már nyugdíjas vasmunkásaihoz. Az üzem kilátásai biztatóak, s a további jó eredmények bizonyára nem váratnak sokáig magukra, ha a közös cél érdekében mindenki a tőle telhetőt nyújtja. NAGY LÁSZLÓ Szabó Tibor ér. Vágó Béla hegesztők ménye füstölgőit, az is csak rendszertelenül, a többi kazánban örökre kialudt a tűz. Hiábavaló volt a munkásság minden erőfeszítése, a búzaléri felvonulások és a sok utcai tüntetés. A helyzeten már a munkásság legerősebb fegyvere, a sztrájk sem segíthetett. A gyárudvarokat benőtte a gyom, a műhelyek faláról lepergett a vakolat, s az utcára rekedt munkások asztaláról elfogyott a kenyér. Megmaradt azonban a munkástradíció, az osztályharc győzelmébe vetett hit, és egyre erősödött a május elsejei összejöveteleken táplált remény, hogy egyszer majd minden jóra fordul, ha a munkásság saját kezébe veheti a sorsának irányítását. Ez a nagy fordulat be is következett. A felszabadulás utáni újjáépítés lendületében mindjárt érvényesülni akartak a munkához szokott, dolgos kezek. A leszerelt, félig rombadőlt gyárakat azonban már nem lehetett üzembe állítani. Nem is feleltek volna meg a korszerű termelés követelményeinek. így a gépipari jellegű termelő és javító munka csak a helyi gazdálkodási vállalat kisebb üzemegységeiben kezdődhetett meg, amelyek 1957- ben MH KOVO név alatt kerületi ipar- vállalattá egyesültek. Ez már komolyabb feltételeket jelentett egy jelentősebb gépipari üzem felépítéséhez. A vadkacsáktól az autódaruig Az új üzemnek az első elképzelések szerint — hagyománytiszteletből — mezőgazdasági gépek gyártásával kellett volna foglalkoznia. Az építés még az ötvenes években megkezdődött azon a mocsaras réten, ahol addig nád, csáté és vadkacsák honoltak. Rövidesen egy öntöde, egy megmunkáló műhely és egy szerelőcsarnok emelkedett ki a hasznavehetetlen mocsárból. A helyzet azonban úgy alakult, hogy az országos iparfejlesztési program, valamint a termelés koncentrációja és szakosítása szempontjából célszerűbbTíz év alatt az üzem óriási fejlődésen ment át. A kezdeti nehézségek leküzdéséhez a dolgozók nagy erőfeszítésére. odaadására és kitartására volt szükség. A félig kész csarnokban kellett szerelni az első bányamozdonyokat. A szerelők az építés ideje' alatt ismerkedtek a szakma fortélyaival, s az adódó problémákat a technikusokkal karöltve menet közben oldották meg. Munkájukkal nagyban hozzájárultak akkor a bányaiparban oly fontos bányamozdonyok hiányának megoldásához. Az évek folyamán állandóan emelkedett a termelés színvonala, és az elért eredmények alapján már igényesebb feladatok teljesítésére is vállalkozhattak az üzem szakemberei, technikusai, vezetői. Sikeresen megoldották a bányamozdonyok sebességváltó szekrényének szerelését és sikerrel tértek át az autódaruk gyártására is. A termelés az első évhez viszonyítva tizennyolcszorosára növekedett, tehát évente csaknem kétszeresére. Állandóan bővült a munkagépek száma, új berendezések, helyiségek biztosítják a növekvő termeléshez szükséges feltételeket. Az alkalmazottaknak szövetkezeti, üzemi és állami lakásépítés segít új otthont biztosítani a városban. Felépült az új munkásszálló is, ahol átmenetileg fiatal házasok is elhelyezkedhetnek. Évről évre emelkedik a dolgozók életszínvonala. Egyre többen vallják magukénak az üzemet, teszik magukévá annak problémáit. Olyan közösségi szellem alakult ki, amely nehéz körülmények között is mindent megtesz az előírt feladatok teljesítése érdekében. Bőven akad még tennivaló Fazekas Tibor mérnököt, az üzem igazgatóját a tízéves jubileum alkalmából a „Legjobb dolgozó“ címmel tüntették ki. Kíváncsian kérdeztem tőle, milyen problémák foglalkoztatják a legtöbbet az üzem vezetőségét? — A legégetőbb probléma az, hogy nem rendelkezünk elegendő képzett szakemberrel — mondja Fazekas elvtárs — Elsősorban hegesztőkre és esztergályosokra lenne szükségünk. A Ez a daru a lipcsei vásáron képviselte a z üzemet és a csehszlovák gépipart
