Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-06 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó
Effioaaom - thrshohidn w. ií Kok az elSenállási mozgalomban SUSZTERNADRÁG Minek írunk külön a nőknek a® fasisztaellenes mozgalomban kifejtett tevékenységéről? fik talán másként harcoltak, mint a férfiak? Nem. Részvételük az ellenállási harcokban olyan intenzív, olyan tömeges volt, és olyan természetesen elválaszthatatlan minden akciótól, az öntudatra ébredés megnyilvánulásától, hogy megérdemlik, külön is foglalkozzunk vele. Ött voltak mindenütt. Minden titkos és veszélyes munkában. A fasiszta megszállók elleni tevékenység nagyon veszélyes, életveszélyes volt, s nemcsak arra nézve, aki végezte, hanem a családtagokra nézve is. Ott voltak az illegális sajtó írásánál, illusztrálásánál, nyomtatásánál és terjesztésénél. Nem volt egyetlen illegális szervezet, amelyben ne dolgoztak volna nők. Illegalitásban élő elvtársakat rejtegettek a lakásaikon, éjszakánként mostak, vasaltak, sütöttek, főztek rájuk. Benne voltak a kommunista párt illegális bizottságában, élelmiszerjegyeket, személyazonossági igazolványokat hamisítottak, lehallgatták a fontos híreket, leadókat, fegyvereket rejtegettek. Tagjai voltak a Szovjetunióban megalakult csehszlovák hadtestnek és részt vettek hazánk 28 évvel ezelőtti felszabadításában. Ilyen asszony volt Herta Lindner is, egyike ama kevés német nőnek, akik annak ellenére, hogy a csehszlovák német határon éltek, távol tartották magukat Henleinék követőitől, híveitől. Ez a fiatal, becsületes lány apjával és barátaival együtt abban az időben fejtette ki íasisztaellenes tevékenységét, amikor a határmenti terület már a német birodalomhoz tartozott. Illegális anyagot csempésztek át Németországból, antifasisztákat segítettek át a határon. Herta a Linderbrüder i\evű hegymá- szóklub tagja volt, és e szervezet leple alatt dolgozott a fasiszták ellen. A csoportot elárulták, és Hertát 1943. március 29-én, 23 éves korában, a csoport többi tagjával együtt kivégezték. 1938-ban betiltották a kommunista pártot, tevékenysége azonban nem szűnt meg, illegalitásban működött tovább és egészen a háború végéig, a fasizmus felett aratott győzelemig az ellenállási harc fő szervezője és irányítója volt. A kommunista párt női tagjai is feladatot kaptak az illegális munkában. Az illegális fasisztaellenes harc egyik áldozata volt Mária Skarbová. Amikor elfogatása után halálra ítélték, az ügyvédje azzal a kéréssel fordult a bírósághoz, hogy vizsgálja felül az ítéletet, nem túl szigorú-e, ugyanis két gyermek anyjáról van szó. A bíróság az ügy alapos elemzése után elutasító választ adott „mivel az áldozatot a gyermekei iránti szeretete sem tartotta vissza attól, hogy njint az állam és a német birodalom fanatikus ellensége, tevékenységet fejtsen ki“. Az országnak és a német birodalomnak ez a „fanatikus ellensége“ azt a bűnt követbe el, amit száz és száz más nő is elkövetett abban az időben: amikor férjét, mint harcos kommunistát 1938-ban elhurcolták, bekapcsolódott az illegalitásba vonult párt munkájába. Karol Aksamitával, a párt egyik instruktorával Plzeňben egy nagy illegális szervezet kiépítésében segített. Lakásukat is a párttagok rendelkezésére bocsátotta. 1943. június 10-én elfogták, és kivégezték. Kivégzése előtt gyerekeinek — a 8 éves Zdene knek és a ö éves Vašeknak — írt levelében ez olvasható: „Drága gyerekeim! Nagyon nehéz időben születtetek. Bizony, nem gondoltam, hogy egy évvel ezelőtti találkozásunkkor látlak benneteket utoljára. Legyetek bátrak az életben, mindig az igazság, a szépség, a jóság útján járjatok.“ Jt#zka Fajmanová tagja volt a kommunista párt illegális központi bizottságának. Jožka egy morvaországi kőbányai munkásnak, a kommunista párt tagjának volt a lánya. Amikor kijárta az iskolát, belépett a Komszomol- ba. Még nem volt 18 éves, amikor először járt a Szovjetunióban. Másodszor 1932-ben utazott Moszkvába, ahol egy politikai iskolán közelebbről megismerkedett a marxista tanokkal. Visszatérése után több tömegmegmozdulás szervezője volt. 1938 szeptemberében részt vett a líšnýi tüntetés megszervezésében. A párt illegalitásba vonulása után Hradec Krá- lovén, majd Berounban fejt ki tevékenységet. 1943 ban valaki elárulta, hogy a kommunista párt központú bizottsága Berounban székelt. A központi bizottság egyik tagját megölték, Jozkál azonban nem sikerült elfogniuk. Ugyanezen év augusztusában a központi bizottságnak egy további tagját. Marék elvtársat is elfogták, s Jožkára is rátalált a Gestapo. A börtönben kegyetlenül megkínozták, mégsem árulta el munkcíársait. Amikor a legszadistább kínzási módszeixík is csődöt mondtak, injekciót kapott, hátha narkózisban vall. Ez sem sikerült. S mikor újra kihallgatásra vitték volna, öngyilkos lett. Harisnyából font kötélre akasztotta fel magát a cellájában. Gyávaságból tette? Félt a kínzásoktól? Nem. Az injekciótól félt. Attól, hogy megtörik az akaratát, és elárulja bajtársait. Alžbeta Rossová Nové Mesto nad Váhom-i lány orvostanhallgató volt. Az orvostudományon kívül az irodalom és a társadalomtudomány is érdekelte. Peter Jilemnický, Klara Zetkin, Rosa Luxemburg művei a kommunista pártba vezették. A müncheni árulás után mint kommunistát kizárták a főiskoláról. Egy kalaposműhelyben kapott munkát, és bekapcsolódott az illegális munkába is. Vasutasok segítségével híreket hordott Prága és Bratislava között. Szerénysége, tisztaságot sugárzó szemei megbízhatóságról árulkodtak. Egyre felelősségteljesebb feladatot kapott. Bécsbe küldték Szlovákiában nyomtatott német nyelvű propagációs anyaggal. A feladatot végrehajtotta. A Gestapó- nak azonban itt is voltak besúgói, és az ő segítségükkel megtalálták az utat egészen a kalaposműhelyig. innen még idejében megszökött, Ružomberokon azonban rátaláltak. Nem titok, hogy a Gestapo a legembertele- nebb kínzásokat a nőkkel, a gyerekekkel, a terhes anyákkal, az idős asszonyokkal szemben is alkalmazta. Rossovát is embertelenül megkínozták. „Senkiről sem tudok“, „Egyedül csináltam mindent“, „Senkit sem ismerek“, mondta a véresre vert lány kínzóinak. Hallgatásától függött többek között vőlegénye élete is, akit még előtte fogtak el. Aki nem ment keresztül ilyen kihallgatáson, nem is tudja elképzelni, mit jelentett félájultan is erősnek lenni... Elfogatása után két évvel és a halálos ítélet kihirdetése után azt mondta a fogolytársainak: „Meglátjátok, még befejezem a főiskolát“. Nem fejezte be. Nincs tanú, aki bizonyíthatná, mit csináltak vele a fasiszta pribékek. Csak a közös sírból kiásott teteme adott szörnyű tanúbizonyságot mártírhaláláról. Hárman a kommunista nők nagy seregéből. A náci megszállás alatt 3t>0 Uüü csehszlovák állampolgár vesztette életét. Ebből 275 000 koncentrációs táborban. Nagy részük elgázosítás áldozata lett. Elgázosítás — micsoda szörnyű szó, amellyel a nácizmus az emberiség szótárát „gazdagította“. Az áldozatok között 50 000 gyerek is volt. Azt nem tudjuk, mennyi volt a nő. De nem számokról van szó, hanem emberekről, anyákról, nővérekről, barátnőkről, kedvesekről, feleségekről és nagyanyákról .. . Amikor a nők becsületes helytállásáról, elvhűségéről, erkölcsi tisztaságáról beszélünk az ellenállási harcokban, azt is meg kell említenünk, hogy ezek a tulajdonságok nem kisebb mértékben mutatkoztak meg a börtönökben, a koncentrációs táborokban. Mert a harc ott sem ért véget. S mindjárt az elfogás napjaiban tovább folytatódott. Pedig a gyilkos barlangjában kétszeres veszélyt jelentett dolgozni. Mária Kuderníkova, aki fasisztaellenes tevékenységért szintén börtönben ült, akit ezért ki is végeztek, röplapokat írt a fogságban. Az apró papírdarabkákra írt sorok az egyik börtön- őr és az egyik fegyenctársa édesanyjának a segítségével jutottak ki a börtönből. Kint azután legépelték, és sokszorosították a börtönéletről szóló kis írásokat, s mint röplapok kézről kézre jártak, hatásos fasisztaellenes propagációs anyagnak bizonyultak. A gondolatot tehát nem lehetett börtönbe zárni. A koncentrációs táborokban, mint például Rawensbrückben, ahol csak női foglyok voltak, szabadabb volt a mozgási lehetőség a láger területén. Ezt használta ki Jožka jabúrková, látogatás ürügyén eljárt azokba a cellákba, ahol több nőt tartottak fogva, s előadást tartott nekik a munkásmozgalomról, a nömozgaloinról és egyebekről. Itt a foglyokat dolgoztatták, ezért szabotázsra buzdította őket. A nők hallgattak rá, s ahol dolgoztak, anyagokat, kész termékeket tettek tönkre. Í942-ben a Szovjetunióban megalakult a csehszlovák hadtest, s ebben nők is harcoltak, pedig nem volt könnyű az út a Szovjetunióba. Az égő Lengyelországon keresztül, a náci hadsereggel a sarkukban, okmányok nélkül tették meg odáig az utat. A szokolovói csatában 38 csehszlovák nő harcolt, legtöbbjük mint ápolónő. A nők száma azonban egyre nőtt, s 1944-ben elérte a 600-at. Köztük már távírászok, rádiósok, mesterlövészek is voltak. A duklai harcokban sokan az életüket vesztették. Itt esett el Libuša Mrázko- vá, Ružena Jakubovská, Kristina Gerigová, Mária Timkovičová és még sokan mások. Huszonnyolc évvel ezelőtt véget ért a háború, és sokan azt mondják, hogy legjobb nem emlékezni rá. Pedig ezt az utolsó háborút nem szabad elfelejteni, mindenekelőtt azokat nem, akik részt vettek az ellenállási harcokban. KOVÁCS ELVIRA HOZZAVALOK: 25C g barna, középvastajr fonal, 3-as kötőtűk, 2 db gomb. MINTA: 1. sor: 1 sima, 2 fordított váltakozik. 2. sor: 1 fordított, 2 sima ismétlődik. MÉRETPRÖBA: 17 szem X 19 sor = 5X5 cm. A szárát 73 szemre kezdjük alul. Szélesedő vonalát a szár mindkét, külső olda Ián történő négyszeri szaporítással kapjuk meg 6 cm-es magassá gokban. Amikor a két szárat elkészítettük, a találkozás után egy ben folytatjuk tovább egészen a zsebvágás vonaláig. Innen újra két részben kötünk. A zsebvágás 2 cm széles, így hét új szemet szedünk fel, és bordá san kötjük. A megfelelő méret után ezeket elfogyasztjuk, és ismét az összes szemmel egyben kötünk tovább. A háta közepére eső hátsó gomboláspántot és a villámpántokat mintára kötjük a szabásrajz méretei szerint. A pántok végét hegyesre, menetelesen fogyasztjuk el. A gomboláspántban 2 gomblyukat hagyunk ki. Az elkészült részeket összedolgozzuk. A zseb belső részét vászonból szabjuk ki és varrjuk össze, majd kifordítva a zseb bevágásához öltögetjük (oda, ahol a 7 szemet szaporítottuk). Végül a pántokra felvarrjuk a gombokat. OH, NAGYMAMI! A inai kicsinyek édesanyjukat anyu nak szólítják. A ,,mami“ elnevezést pedig fenntartják a nagymamának. Édesen mondják, bizakodó ragaszkodással. Mert az ő kicsi életükben anyu csak időnként tűnik fel, a- nyu dolgozik. Az ebéd, a séta, a délutáni elalvás és ébredés mind a mami, a nagymama segítségével történik. A maminak mutatják a gyönyörű hulló levelet, a mami jelenlétéhez ragaszkodnak az esti mesénél, pedig akkor már anyu is otthon van. És nem gondolnak — pici eszükkel hogy is gondolnának arra, hogy a szegény, áldozatkész maminak milyen kevés ideje marad amúgy öregesen pihenni, esetleg olvasgatni egy félórácskát. Tapad a vasaló? Nemegyszer tapasztaljuk, hogy a vasaló alja érdes, tapad, ragad — valószínűleg műszálas anyag éghetett meg alatta. Finom dörzspapírral könnyedén dörzsöljük át, majd egy gyertya végére tegyünk kis vászondarabot, s azon át a gyertyát húzzuk többször végig a vasaló talpán. 1973. V. 8.
