Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-27 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
VASÁRNAP 1973. május 27. NAP kel — NyugatSzlovákia: 3.57, nyugszik: 19.40; Közép-Szlovákia: 3.49, nyugszik: 19.32; Kelet-Szlovákia: 3.41, nyugszik: 19.24 órakor. HOLD kel: 0.48, nyugszik: 13.50 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK HELLA — IVETA nevű kedves olvasóinkat ■ 1703-ban ezen a napon kezdték meg a mai Lenin- grád építését. ■ 1708 ban balt meg ESZE TAMÁS tar- pal jobbágy, «curuc brigadé- ros, a népi I;urucság egyik vezetője (szül.: 1666). H 1948-ban halt meg ADGUST SCHRAMM, a kommunista ifjúsági mozgalom dolgozója (szül.: 1907). A következő E heti karikatúránk BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK HATÉKONYAN ÉS ELKÖTELEZETTEN A CSKP XIV. kongresszusa hangsúlyozta az ideológiai szféra jelentőségét, melyben naponta osztályharc folyik a szocializmus és a kapitalizmus között az emberek gondolkodásáért, megnyeréséért. Ebben a harcban — melyben a szocialista ideológia mindennemű kompromisszumot kizárva arat sikereket — kétségkívül nagy szerep hárul a népművelésre. A pártkonferencia óta eltelt időszakban — a párt és a munkásosztály vezető szerepének felújulása, a pártirányítás megjavulása, valamint a dolgozók bizalmának megnyerése következtében — hazánkban e tevékenység jelentős mértékben fellendült. A népművelők elsősorban a dolgozók szocialista arculatának megformálására irányították figyelmüket. E célt követve növekedett aktivitásuk, mely főleg a politikai jellegű előadások, a kiállítások, a műkedvelő csoportok, a szakkörök, a tanfolyamok és a különböző kulturális rendezvények számának szaporodásában nyilvánult meg. Számos helyen a munkás- mozgalom történetét bemutató emlékszobát létesítettek, illetve beszélgetést rendeztek idős párttagokkal, szovjet katonákkal, és sorolhatnánk még tovább a különböző akciókat. A CSKP KB októberi, illetve az SZLKP KB novemberi ideológiai plénuma pozitívan értékelte az eszmei nevelőmunka terén elért eredményeket, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ideológiai front egészének és egyes részeinek az eddigieknél még jobban hozzá kell járulniuk a pártkongresszus által kitűzött teljesítéséhez. A népművelés szakaszán a párthatározatokból eredően napjainkban egyrészt a széles néptömegek sokoldalú kulturális alkotóképességéhez szükséges feltételek rendszeres kialakítása, másrészt a népművelési és a kulturális intézményeknek az eszmei nevelőtevékenység fokozása érdekében történő jobb kihasználása tapasztalható — az ntóbbi, sajnos, egyelőre csak néhány helyen. A városi művelődési központok, a helyi művelődési otthonok és az agitációs központok — a tömegszervezetekkel együttműködve — napjainkban nagy számban rendeznek politikai jellegű előadásokat. Egy részük a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködés előnyeit ismerteti meg az emberekkel. A műkedvelő művészi tevékenység vonalán főleg az egyes csoportok műsorpolitikájában érezhető az eszmei-nevelési szempont figyelem- bevétele. Az idei Jókai-napokra például az irodalmi színpadok és a műkedvelő színjátszó csoportok nagy része mai szocialista életünket ábrázoló összeállítással, illetve színdarabbal készül, s igyekszik hatni dolgozóink gondolkodásmódjára. A könyvtárakban a politikai tematikájú könyvek és a szovjetunióbeli irodalmi alkotások propagálása vált intenzívebbé. Az iskolákban eredmények tapasztalhatók a világnézeti nevelés terén. A felnőttek nevelésében ezen a téren nagy szerepet játszanak a polgári ügyek bizottságai. Bár a fentiekben nem térhettünk ki a népművelés minden területére, az elmondottakból kitűnik — s erről a közelmúltban lezajlott járási és kerületi pártkonferenciákon elhangzott beszámolók és felszólalások idevonatkozó megállapításai tanúskodnak leginkább —, hogy az új szocialista ember formálása érdekében kifejtett tevékenység felfelé ívelő. Az eszmei nevelőmunka hatékonyságát azonban továbbra is fokozni kell. TÖZSÉR LAJOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK PÁRBESZÉD KÉRDŐJELEKKEL Hónapok teltek el azóta, hogy a vietnami békemegállapodás szövege alatt felszáradt a tinta, ám tény: a valóban nehéz tárgyalássorozaton „kialkudott“ dokumentumokat, mind a mai napig nem sikerült megfelelő mértékben feltölteni tartalommal. Nyilvánvaló, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány — hasonlóan a tárgyalásokon tanúsított elvszerű magatartásához — ma is a megállapodás „betűje és szelleme“ szerint jár el. Ám köztudomású, hogy a saigoni rendszer, sőt az Egyesült Államok is, sorra szegi meg az elfogadott és jóváhagyott alapelveket. A nyugati hírügynökségek több ízben beszámoltak róla, hogy Thieu elnök zsoldosai — területszerzési szándékkal — kisebb- nagyobb tűzharcokat provokáltak, ugyanakkor a saigoni „hatóságok“ akadályozták a nemzetközi ellenőrző bizottság tevékenységét. Magától értetődő, hogy mindehhez — a propaganda szintjén — biztosították a kellő kísérőzenét. így, saigoni recept szerint, egyre-másra születtek a nyilatkozatok, amelyek természetesen a szabadságharcosokra, illetve a Vietnami Demokratikus Köztársaságra hárították a felelősséget a történtekért. A fogolycsere szabotálásáró! persze nem esett szó, sőt Thieu klikkje egyéb sakkhúzásokről is mélyen hallgatott. A helyzet olyannyira elmérgesedett, hogy huzamosabb ideig „nem alakultak ki megfelelő körülmények“ Le Dúc Tho és Henry Kissinger eszmecseréjéhez, amelyben a tárgyaló felek már korábban megegyeztek. Nos, a konzultációk — ismét Párizsban — megkezdődtek, viszont a hírügynökségi jelentések, a szórványosan elhangzó nyilatkozatok mindössze sejtetni engedik, vajon milyen problémák kerültek „terítékre“. Zavaró körülmény természetesen, hogy amíg a magas szintű párbeszéd folytatódik, amerikai felderítő repülőgépek sértik meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság légiterét. Sőt, az amerikai speciális flottaegységek, enyhén szólva lezserül kezelik a VDK partmenti vizeiben elhelyezett aknák hatástalanításának ügyét. Le Dúc Tho és Henry Kissinger napirendjén nyilván helyet kapott az amerikai háborús jóvátétel — washingtoni szóhasználattal: gazdasági segélyprogram — kérdése is. Ebben a vonatkozásban mindeddig nem történt konkrét lépés. Kétségtelen, hogy a Fehér Háznak mielőbb hozzá kellene látnia a károk — legalább részbeni — felbecsüléséhez, az illetékes hanoi szervekkel*érintkezésbe lépve, konkrét tartalmat adni az ígéreteknek. Tagadhatatlan, hogy a párizsi megállapodás gyakorlati érvényesülését — erről van szó most Párizsban — rendkívüli mértékben akadályozza az indokínai konfliktus kambodzsai eszkalációja. A hírhedt B—52-es óriásbombázók Phnom Penh térségébe helyezték át „működési területüket“ — Lón Nol rendszerét kísérlik meg kihúzni a kátyúból. Ha tehát nem is közvetlenül, közvetve feltétlenül zavarólag hat a vietnami helyzet konszolidációja szempontjából ez a momentum. Mindezt jól tudják természetesen Washingtonban és Saigonban is. Maradjunk a vietnami problémák szintjén. A Saigonból érkező hírek sejtetni engedik, hogy Thieu ravaszdi módon akarja megkerülni a dél-vietnami politikai rendezés problémáját. így a napokban többek között kijelentette: „.. nem kell a párizsi béke- megállapodás megvalósítására számítani, és Saigonnak a katonai erő fenntartására és növelésére kell törekednie!“ Mindehhez tán nem szükséges különösebb kommentárt fűzni. Köztudomású ugyanis, hogy a politikai rendezés alapvető feltétele a tartós béke helyreállításának. BALOGH P. IMRE tartalmából: A nacionalizmus alapja és szociális gyökerei F. Rizsenko és G. Rugyenko cikke Oj távlatok felé Böjtös János riportja egy újjáéledő városról Múlt — jelen — jövő Protics Jolán cikke az észak-írországi helyzetről Beludzsisztán „tigrisei” Sylvia Mateson pakisztáni riportja Anyagi jólét és ideológia Mikus Sándor cikke A szlovák líra élenjárója Egri Viktor cikke Emil Boleslav Lukác költészetéről Felelősségek Szigeti László elbeszélése 1973. V. 27. Exporí — import!... (Oganov rajza) PENTAGON-ügylet Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök jogadta David Rocke* jellert, az ismert amerikai bankszakembert és közéleti ténye* zőt. (ČSTK — TASZSZ) Leonyid Brezsnyev bonni tárgyalásainak bejejeztével szovjet— nyugatnémet közös közleményt írtak alá. (ČSTK — UPI) Dr. Milan Klusák docens, a CSSZK művelődésügyi miniszteré hétfőn fogadta a moszkvai Nagy Színház hazánkba látogatott küldöttségét. A képen jobboldalt a színház igazgatója, Venye- jyikt Alekszandrovics Bont látható. (ČSTK)
