Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-26 / 124. szám, szombat
hétvégi hírmagyarázatunk ÚJ SZAKASZ EURÓPÁBAN L. Brezsnyev több mint négynapos bonni látogatása folytatása volt annak az európai békeoffenzíoának, amelyet a Szovjetunió olyan sikerrel folytat és amelynek egyre nagyobb visszhangja van nemcsak kontinensünkön, de világviszonylatban is. A látogatás meggyőző bizonyítéka volt a lenini békés együttélési politika életképességének. A szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozóról kiadott közös közlemény egyértelműen azt bizonyítja: Európában olyan új távlatok nyíltak a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, a tartós és szilárd béke előtt, amelyek még néhány évvel ezelőtt alig voltak elképzelhetőek. A mostani intenzív politikai eszmecserék eredményeként — mint Moszkvában hangsúlyozták — az SZKP főtitkára és az NSZK kancellárja valóságos európai enyhülési akcióprogramot dolgozott kt az elkövetkező időszakra. E program négy fő pontja: a nyugatnémet—csehszlovák kapcsolatok rendezése a müncheni egyezmény érvénytelensége alapján; a diplomáciai viszony felvétele az NSZK és több európai szocialista ország között; a helsinki európai biztonsági konferencia összehívása a legközelebbi jövőben, és a haderőcsökkentési tárgyalások bécsi előkészítő konzultációinak mielőbbi befejezése. 1973. V. 26. ■ Hosszú út után . . . A szovjet—nyugatnémet viszony alakulására utalt Leonyid Brezsnyev, amikor mindjárt Bonnba érkezése után megje gyezte, hogy a két tárgyaló fél mögött már „a megtett, nem rövid út“ húzódik. Először 196!) ben történt fordulat a nyugatnémet magatartásban, A hatalomra került SPD—FDP koalíció felismerte az európai realitásokat, szakított az adenaueri hidegháborús politikával, s a tényleges helyzetből indult ki. A Szovjetunió és a szocialista közösség országai következetesen ragaszkodtak a második világháború következtében végbement területi változások elismeréséhez és a határok sérthetetlenségéhez, jól tudva, hogy ez egyrészt Európa békéjének biztosítéka, másrészt ez az európai «együttműködés továbbfejlődésének alapfeltétele. A régi nyugatnémet kormányok nem voltak hajlandók szembenézni a tényekkel, úgyhogy csak az 1969-es bonni őrségváltás után következhetett be kedvező fordulat. Willy Brandt és Walter Scheel, valamint Alek- szej Koszigin és Andrej Gromiko aláírta a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződést, amely kimondja: a két fél tiszteletben tartja az európai határok sérthetetlenségét, beleértve Lengyelország nyugati határait, valamint az NDK és az NSZK közötti határt, s nincsenek területi követeléseik más államokkal szemben. Az 1970-ben aláírt szovjet— nyugatnémet szerződés volt az első jelentős lépés az európai enyhülés útján és nagy hatása volt kontinensünk egész politikai légkörére. Ennek a szerződésnek az aláírása idején találkozott először Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt. Egy év múltán a Krím félsziget egyik nyaralóhelyén, Orean dán került sor a második csúcs- találkozóra, ahol a két államférfi már arról tanácskozott, hogyan lehet kihasználni egy biztonságosabb, békésebb Európa érdekében a Moszkvában aláírt szerződés teremtette lehetőségeket. Mindenekelőtt e szerződés indítóerejének következtében és hatására ugyanis Európában alapvető változások mentek végbe, ez időtől számítható az európai enyhülési folyamat kibontakozása, amelyet olyan további fontos mérföldkövek szegélveznek, mint a lengyel—nyugatnémet szerződés, a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás, az NDK—NSZK alapszerződésének megkötése, s helsinki konzultáció az európai biztonsági értekezlet összehívásáról, a bécsi megbeszélések az európai csapatcsökkentések ügyében megrendezendő konferenciáról. ■ A jövő feladatai Az oreandai találkozó után jó másfélesztendő múltán került sor Leonyid Brezsnyev bonni látogatására, amellyel a két ország közötti kapcsolatok négy éves, de eredményekben gazdag fejlődése új állomásához érkezett. A hétfőn aláírt közös nyilatkozat alapján a moszkvai kommentárok hangsúlyozzák, hogy az elmúlt napok a szovjet —nyugatnémet viszony további szakaszának kezdetét jelzik, amelyben — a béke politikai biztosítékainak megteremtését követően — a gazdasági és ipari együttműködés fokozásával „a béke megbízható anyagi alap/aiiiak lerakását'' tűzték ki célul. Nagy jelentősége van a látogatás alkalmából aláírt megállapodásoknak, amelyek célja to vább bővíteni, és elmélyíteni a két ország együttműködését a gazdasági, politikai és kulturális élet szinte valamennyi területén. Az aláírt három szerződés közül a legjelentősebb a gazdasági ipari műszaki kooperáció fejlesztéséről szóló kormányközi egyezmény, amelyet — a közös közlemény értelmében — további megállapodások követhetnek. Elég egy rövid pillantást vetni a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok eddigi fejlődésére ahhoz, hogy lemérhessük a mostani egyezmények hord- erejét. Az utóbbi öt év alatt a két ország árucseréje 2,5-szörö- sére emelkedett, és 1972-ben elérte a R27 millió rubelt. Ezáltal az NSZK az első helyre került a Szovjetunió nyugat-európai kereskedelmi partnerei között. Az eddigi két egyezmény alapján a Szovjetunió mintegy 120 milliárd m3 földgázt adott el az NSZK-nak, amelyet 20 év alatt szállít. Ezzel a földgázszállítmánnyal fedezi a mintegy 1,6 millió tonna csővezeték, gép és berendezés behozatalát az NSZK-ból. Moszkvában jelenleg is nagyhorderejű gazdasági kooperációs tervek egyeztetése folyik, egyebek között a kurszki vasmű felépítéséről. A mostani megállapodás értelmében az NSZK magánvállalatai állami garanciával és hitel biztosításával vehetnek részt a Szovjetunióban tervezett nagyszabású ipari komplexumok építésében, s ennek fejében az NSZK fontos nyersanyagokat kap. ■ Politikai távlatok A szovjet—nyugatnémet gazdasági együttműködés ugyanakkor — a két ország kapcsolatain túl — új politikai távlatokat nyit meg. A két államférfi a közös közleményben kötelezettséget vállalt, hogy országaik a már kia- alakult kölcsönös bizalom elmélyítésén munkálkodnak, hogy tartalommal töltsék meg a békés egymás mellett élés rendszerét. Brezsnyev és Brandt hasonló, vagy legalább is közel álló álláspontot alakított ki az európai és a nemzetközi helyzet megítélésében. Tárgyalásaik legfontosabb eredményei azonban természetesen közvetlenül kontinensünk viszonyait érintik. A közös közleményben a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság teljes egyetértésben kifejezte azt a reményét, hogy a Helsinkiben folyó sokoldalú előkészítő konzultációk hamarosan befejeződnek s az eu rópai biztonsági értekezletet most már rövid idő alatt össze lehet hívni. Mindkét ország kész hozzájárulni a tanácskozás sikeréhez, az európai béke, a biztonság és a sokoldalú együttműködés alapjainak lerakásához. A szovjet—nyugatnémet párbeszéd eredményei azonban nemcsak Európát érintik, hanem „pozitívan beleszólnak“ az egész világ politikai és gazdasági életébe. Erről tanúskodik a szov jet csúcsdiplomácia általános megélénkülése. A Brezsnyev — Brandt találkozó következményeiben várhatóan kjhat majd az egy hónap múlva sorra kerülő szovjet—amerikai párbeszédre is. PROTICS JOLÁN A CSKP KÜLDÖTTSÉGE CHILÉBEN NÉHÁNY SORBAN Santiago de Chile — A CSKP küldöttsége, amely fosef Kemp- nýnek, a KB Elnöksége tagjának és titkárának vezetésével Chilében tartózkodik, csütörtökön találkozott a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagjaival. A szívélyes és elvtársi légkörben lezajlott beszélgetések során a két testvérpárt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást a két ország politikai-gazdasági helyzetéről, valamint pártjai tevékenységéről. Pártküldöttségünk ezután megbeszélést folytatott a Chilei Szocialista Párt vezetőségével is, amely a chilei kormánykoalíció, amely a chilei Népi Egység koalíciónak is tagja. A Chilei Kommunista Párt felhívást intézett az ország népéhez, hogy fokozza a reakció egyre növekvő támadásai elleni egységes fellépését. A felhívás rámutatott arra, hogy a reakció politikai és gazdasági káoszt igyekszik kiváltani, hogy polgárháborút robbantson ki. Már a Szövetségi Tanács is jóváhagyta az alapszerződést Az ellenzék kétségbeesett kísérletei Bonn — A nyugatnémet Szövetségi Tanács pénteken jóváhagyta a két német állam alap- szerződésének ratifikálásáról és az NSZK ENSZ-tagságának kérelmezéséről szóló törvénytervezeteket. A két törvénytervezetet a par lament alsóháza, a Szövetségi Gyűlés már május 11-én megszavazta. Az ellenzéki többségű Szövetségi Tanácsban a második olvasás során bebizonyosodott, hogy a CDU—CSU korántsem egységes ebben a kérdésben. A kereszténydemokrata tartományok miniszterelnökei kijelentették ugyan, hogy ellene vannak az alapszerződésnek, de tudtul adták, hogy még sem kívánnak óvást emelni a Bundestag döntése ellen. Goppel, a bajor CSU kormány miniszterelnöke viszont óvást kért, de javaslatával egyedül maradt. A péntek délelőtti vitában úgyszólván valamennyi tartomány képviselője felszólalt, a szövetségi kormány nevében pedig Willy Brandt kancellár és Franke, a belnémet kapcsolatok minisztere indokolta a két törvényjavaslatot. A Szövetségi Tanács állásfoglalása után Gustáv Heinemann szövetségi elnök még pénteken aláírhatta volna a ratifikációs okmányokat, ha a bajor kormány nem gördített volna aka dályokat a törvénybe iktatás elé. Szerdán Bajorország — tudván, hogy nem számíthat siker re a Szövetségi Tanácsban — más módszerre] is megpróbálkozott: a szövetségi alkotmány- bíróságnál kérte a parlamentben már jóváhagyott alapszerződés érvényesítését. C.oppel bajor miniszterelnök pénteken a Bundestagban is megismételte a CSU érveit, melyek szerint az ellenzéki CSU az alapszerződést ,,alkotmányellenesnek'!‘ tartja, hiányolja benne az NSZK „alapvető érdekeinek figyelembevételét“ és a „német egység helyreállítására“ irányuló igényt, A karlsruhei alkotmánybíróság hétfőn délután foglalkozik Bajorország panaszával és valószínűleg nyilvános tárgyalást tűz ki a kérdésben. Ha nem ad helyet az érvénytelenítési keresetnek, Heineinann elnök aláír ja a ratifikációs okmányokat, amelyeknek kicserélése után az NDK és az NSZK alapszerződése életbe lép. Izland a NATO-ból való kilépéssel fenyegetőzik Reykjavik — Hannes fohns- son, az izlandi kormány hivatalos képviselője bejelentette, hogy kormánya fontolóra veszi az Egyesült Államokkal kötött szerződés felülvizsgálását a kef- laviki NATO-támaszpont használatát illetően. A szóvivő hozzáfűzte, Izland soha nem kérte NATO-tagságát, csupán 1949-ben „felkérték“, hogy csatlakozzék a szervezethez. A belépés akkori feltételei közé tartozott, hogy Izland nem fog katonai erővel részt venni a NATO-ban, és hogy békeidőben az országban nem lesznek idegen fegyveres erők. Ezután emlékeztetett arra, hogy az 1951-es koreai háború idején Izland rövid időre engedélyezte a NATO-egységek elhelyezését Keflavik kikötőjében, de 1975-ben ez a szerződés lejár. A brit hadihajók izlandi felségvizekre történt behatolása miatt az országban növekszik a NATO-ból való kilépés követelése, valamint az izlandi területen levő NATO-támaszpontok feloszlatása. Különösen a kormánykoalícióban levő Népi Szövetség Párt követeli ezt. Ugyancsak tegnap az izlandi halászatügyi miniszter elutasította Norvégia javaslatát, amely közvetíteni kíván Anglia és a kis szigetország között. MOSZKVA mellett 25 ország katolikus békeszervezetének részvételével négynapos tanácskozás kezdődött az európai keresztény békemozgalom kérdéseiről. PÉTER ]ÁNOS, magyar kü^ lügyminiszter tegnap hivatalos bulgáriai látogatásáról visszatért Budapestre. BRÜSSZELBEN pénteken 30 ország 120 képviselőjének jelenlétében megkezdődött az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottságának munkaértekezlete. AZ EGYESÜLT Államok megkezdte a Phantom-típusú léghajtásos repülőgépek szállítását az NSZK-ba. Az egyezmény értelmében 175 gépet adnak el Bonnak. SZTANISLAV TREPCZYNSKI lengyel külügyminiszter-helyettes négynapos hivatalos látogatásra Peruba érkezett. SHARP KANADAI külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya esetleg módosítja Portugáliával kapcsolatos álláspontját, ha bebizonyosodik, hogy a gyarmattartó ország felhasználja a Kanada által szállított fegyvereket. AZ AMERIKAI indiánok újabb akcióval igyekeztek érvényt szerezni szerződésben rögzített jogaiknak. Miután a rendőrség ismét letartóztatásokat hajtott végre a törzs tagjai ellen, az indiánok egy csoportja tüntetést kezdett. AUSZTRIÁBAN tegnap 60 ezer tanító és középiskolai tanár tüntetett, a túlórák és az iskolán kívüli munkák megfizetését követelve. INDIÁBAN a jövő évben kezdődő új ötéves terv időszakában 360 milliárd rúpiával bővítik az állami szektort. TUNISZBAN megkezdődött a Nemzetközi Polgári Légügyi Szervezet kongresszusa, amelyen 52 ország 300 képviselője van jelen. A NÉPI KÍNA külkereskedelmi miniszterének helyettese fogadta a Pekingben tartózkodó nyugatnémet gazdasági küldöttséget. Megfigyelők szerint rövidesen nyugatnémet technikusok utaznak Kínába. PÁRIZSBAN tegnap megkezdődött a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának kétnapos plenáris ülése. JAROSEWICZ lengyel miniszterelnök négynapos hivatalos törökországi látogatásáról visz- szatért Varsóba. A HATALMON levő japán Liberális Demokrata Párt parlamenti képviselőiből álló pártküldöttség utazik rövidesen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. PEKING AZ EURÓPAI BIZTONSÁG ELLEN ÁGÁL A TASZSZ szemleírójának cikke Moszkva — Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásával kapcsolatos kínai álláspontról ír furlj Kornyilov, a TASZSZ szemleírója. Emlékeztet arra, hogy Csou Enlaj kínai miniszterelnök nemrég az európai helyzetről szólva kétségbe próbálta vonni a biztonsági értekezlet megtartásának célszerűségét. Azt állította, hogy ez a fórum nem felel meg a legtöbb európai ország érdekeinek. Peking nem először próbálja befeketíteni a szocialista országoknak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére irányuló kezdeményezését, megkísérli úgy feltüntetni a dolgokat, mintha az értekezlet megtartása előnytelen lenne az európai államok számára. Közismert, hogy az európai biztonsági értekezlet arra hivatott, hogy megerősítse az európai földrészen történő kedvező fejleményeket és változásokat —, folytatja a TASZSZ szemleírója. Az összes európai államok üdvözlik e célkitűzést. Mivel magyarázható tehát a pekingi vezetés nyíltan ellenséges álláspontja? A válasz erre a kérdésre megtalálható a jelenlegi pekingi vezetés általános külpolitikai stratégiájában. Nagyhatalmi egyeduralmi céljaikat követve a kínai vezetők gyengíteni akarják a szocialista országok európai pozícióit, kételyt próbálnak kelteni az iránt, hogy meg lehet állapodni az európai politikai légkör további javulásában. A kínai vezetők nemcsak a szó cialista és a kapitalista országok közötti békés, jószomszédi együtműködés megteremtését igyekeznek megakadályozni, hanem szembe akarják állítani egymással ezeket az országokat. Figyelemre méltó, hogy Peking fokozza azt a propaganda- kampányt, amelynek célfa megerősíteni a NATO szovjetellenes orientációját, felmelegíteni az egyes nyugati körökben még élő olyan hangulatokat, hogy csak az „erő pozíciójából“ lehet tárgyalni a Szovjetunióval. A kínai sajtó — minden kommentár nélkül — buzgón idézi bizonyos NATO tábornoknak azokat a kijelentéseit, amelyek a fegyverkezési hajsza folytatását hirdetik és megismétlik a „moszkvai agresszivitásról" szóló elcsépelt koholmányokat. „Kína európai politikájának filozófiája nagyon egyszerű: ami hasznos a szocialista államok számára — az rossz, ami káros nekik — az jó“, —, állapította meg a „Neue Rheinische Zeitung“ című nyugatnémet lap. Ez a „filozófia“ vezérli a maoistákat az európai biztonsági és együttműködési értekezlet elleni támadásaikban. Csakhogy Pekingben figyelmen kívül hagyják azt a vitathatatlan tényt, hogy a biztonság fórumának megtartásában egyformán érdekeltek az /összes európai országok, mindazok, amelyeknek fontos a béke és a népek közötti jószomszédi kapcsolatok ügye. Az európai enyhülési folyamat fokozódik, mélyül és szélesedik, és sem a NATO- héják sem a velük egy húron pendülő, nagyhatalmi becsvágyaikat követő maoisták nein tudják megállítani ezt a folyamatot —, szögezi le a TASZSZ szemleírója.
