Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-24 / 122. szám, csütörtök

Belpolitikai kommentár ELŐADÁS este húsz órakor... Beszélgetés Mária Pačenovská doktornővel a bőrbetegségekről ILSÖRENDŐ FELADAT A fiatalok tényleges katonai szolgálatra való előkészíté­sére társadalmunk nagy gondot fordít. Jelentősége még job­ban megnövekedett a lakosság egységes honvédelmi előké­szítéséről szóló törvény elfogadása, illetve a CSKP XIV. kongresszusa óta. Ennek tudható be, hogy az idén ország­szerte új kiképzési rendszert vezettek be, amely szorosan kapcsolódik az iskolákban és a szakkörökben szerzett hon­védelmi ismeretekhez és hathatósan elősegíti továbbfejlesz­tésüket. Bár a fiatalok tényleges katonai szolgálatra való előké­szítése az elmúlt évek alatt lényeges mennyiségi és minő­ségi változáson ment keresztül, a kiképzés folyamatos biz­tosítása nehéz volt. Ennek okát abban lehet keresni, hogy a PHSZ-en és a néphadseregen kívül az államhatalmi in­tézmények — főleg a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek — kevés gondot fordítottak a fiatalok kikép­zésére. így előfordult, hogy az egyes üzemek el sem enged­ték a tényleges katonai szolgálat előtt állókat a kiképző­központba. A már említett rendszerből hiányzott az oktatás és a politikai nevelés kölcsönhatása. Ezért volt tehát szük­ség az új kiképzési rendszer kidolgozására, illetve beveze tésére. Mit tartalmaz és mi a célja az új kiképzési rendszernek? Néhány szóban összesűrítve, az eddigieknél jobban előké­szíteni a fiatalokat a tényleges katonai szolgálatra. Ezt pedig úgy szándékszik megvalósítani, hogy kétéves ki­képzési ciklust irányoz elő. Leszögezi, hogy ebbe az előze­tes előkészítésbe be kell kapcsolni a tizennyolc éves fiata­lokat, mégpedig azon év februárjában, amelyben betöltik 18. életévüket. Az első kiképzési ciklusban a fiatalokkal megismertetik a katonai fegyelmet, az egészségügyi alapismereteket, a kü­lönböző gyalogsági fegyverek kezelését. Képletesen mond­va: „beleszagolnak“ a katonai életbe. Természetesen a po­litikai nevelésre is nagy gondot kell fordítani. A sablonos- ságot minden áron ki kell küszöbölni. Mindenütt a megfe­lelő módszert kell alkalmazni, szem előtt tartva azt a tényt, hogy tapasztalatlan, sokszor rakoncátlan fiatalemberekkel állunk szemben, akikből nem egészen két év múlva fegyel­mezett, hazájukat védelmező katonák lesznek. A második ciklus a sorozással, Vagyis azzal a nappal kezdődik, amikor kimondják: katonai szolgálatra alkalmas. Ezt követően már szakosított kiképzésen, (rádiós, topngrá- fus stb.) vesznek részt, és a politikai munkát is úgy szer­vezik meg, hogy a fiatalok a kiképzés befejezése után el tudjanak igazodni a bonyolult nemzetközi helyzetben, s ma giikévá tegyék az internacionalizmus alapelveit. A Polgári Honvédelmi Szövetség a fiatalok tényleges ka­tonai szolgálatra való előkészítésének fő szervezője és sza- vatolója. Az említett igényes célok biztosítására egyedül nem képes. A lakosság egységes honvédelmi előkészítésének rendszere is ezt a tényt tartja szem előtt. Ebből ered az a kötelesség, illetve feladat, hogy az államhatalmi szervek, a Nemzeti Front, az iskolák és az üzemek konkrét és hat­hatós segítséget kötelesek nyújtani a PHSZ-nek. A kerületi nemzeti bizottságok és a járási nemzeti bizottságok honvé­delmi bizottságainak kell a koordinátor szerepét betölte­niük, s ha a szükség megkívánja, konkrét intézkedések foganatosításával kell hozzájárulniuk a kitűzött feladatok teljesítéséhez. Jelenleg már elmondhatjuk, hogy az előkészületek mö­göttünk vannak s megkezdődött a gyakorlati rész megvaló­sítása. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy Szlová­kia járásaiban jó volt a rajt. A jövőben sem szabad azon­ban elfeledkezni arról, hogy a CSKP honvédelmi politiká­jának, a XIV. kongresszusa határozatainak a megvalósítá­sáról van szó, ami mindnyájunk elsőrendű feladata. A Košice-vídéki fárás egyik kis községébe, Nižný Lanecre (Alsóláncra) érkezve a hangos­bemondó többek között a követ­kezőket hirdette: „ ... ina este húsz órai kezdettel Mária Pa­čenovská doktornő a bőrbeteg­ségekről tart előadást“. — Gon­doltuk, erre mi is ellátogatunk. Míg az iskola padjaiban helyet foglaltak az előadás iránt ér­deklődők, addig az orvosnővel beszélgettünk. — Košicén születtem. Az alapiskolától kezdve az orvosi egyetemig minden iskolámat itt végeztem. 14 éve vagyok or­vos. Kiskorom óta az a szoká­som, hogy szeretek embertár­A sztavropoli (OSZSZSZK j mezőgazdasági dolgozók műve­lődési házában működő külön­böző érdekköröknek több mint 400 tagja van. Ide tartoznak a „Rosszijanocska" ének- és tánc­együttes tagjai is. Felvétel: CSTK — TASZSZ Prágába érkezeit a Budapesti Nagycirkusz Sikeres ostravai, prerovi és olo- mouci szereplés után hétfőn, a szú legszurosabb értelmében zu­hogó esőben, villámlás és menny­dörgés közepette Prágába érkezett a Budapesti Nagycirkusz. A kivá- 16 artistákból álló kollektíva 1945 után első ízben jár Csehszlovákiá­ban. Amint Margitta Gábor, a Ma­gyar Cirkusz- és Varieté Vállalat vezérigazgatója és Ács Sándor, a Budapesti Nagycirkusz igazgatója a prágai gálabemutatót megelőző sajtóértekezleten elmondta, ez a héthónapos csehszlovákiai turné új fejezetet jelent a két ország cirkuszvállalatainak kapcsolata ban. A műsor, azonkívül, hogy egyes számaival hamisítatlan ma­gyar temperamentummal tölti be az estét, több világszínvonalú tel­jesítménnyel is meglepi a néző- közönséget. A cirkusz június 10-ig lesz Prágában, s innen a CSSZSZK más városaiba indul. A csehszlo­vákiai turné végállomása Kosice lesz. (sm) saimon segíteni. Talán azért is lettem orvos. A doktorátus meg­szerzése után Košicén az Álla­mi Kórházban dolgoztam. Mivel egy Sobranec melletti kis köz­ségben körzeti orvosra volt szük­ség, jelentkeztem. Ott-tartózko- dásom alatt sok tapaszalatot szereztem, amit visszatértem után az állami kórházban ered­ményesen alkalmazhattam. A bőrosztályon naponta 40—50 beteggel foglalkozunk. Heten­te egyszer Moldava nad Bodvou- ban (Szepsiben) is rendelek, ahol átlag 30—40 beteg vár rám. # Naponta 40—50 beteg for­dul önökhöz, ez a szám azt je­lenti, hogy elég gyakoriak a bőrmegbetegedések. Melyek azok a betegségek, amelyekkel a leg­több problémájuk van? — A leggyakoribb betegség az ekcéma és a lábszárfekély. A lábszárfekély főleg idősebb asz- szonyoknál, többgyermekes anyáknál fordul elő, akik kis­koruk óta nehéz fizikai munkát végeztek. Az ekcéma mind a fiataloknál, mind az idősebbek­nél elég gyakori. Az ekcémát leghamarabb azok kapják meg, akiknek a bőrük túlérzékeny a vegyi anyagokra. Manapság vi­szont nap-nap után dolgozunk vegyi anyagokkal, akár a mun­kahelyünkön, akár a háztartás­ban. Akiknek érzékeny bőrük van, ajánlatos lenne az ilyen munkához gumikesztyűt, védőöl­tözéket felvenni. Már csaknem frázisként hat, de‘valóban igaz az a megállapítás, hogy leg­drágább kincsünk az egészség. 9 A gyerekeknél melyek a leggyakoribb bőrbetegségek és vannak-e ezzel problémáik? — A gyerekeknél nincsenek komolyabb problémáink a bőr­megbetegedésekkel. Talán a csalánkiütés fordul elő náluk leggyakrabban. Ennek okát el­sősorban abban látom,- hogy vannak szülők, akik nem jár­nak el rendszeresen a gyermek- nevelési tanácsadóba, nem tud­ják, milyen korban milyen été leket szabad adni a kicsinek. Sokszor előfordul, hogy a kis­gyerekeknek füstölt húsokat, fű­szerezett ételeket, káposztát ad­nak enni, arra gondolva, hogy gyerekük ettől jobban fog fej­lődni, erősebb lesz. Szerencsére nem gyakori, de előfordul az is, hogy már 3—4 hónapos kisgye­rek is megkapja az ekcémát. Helytelenül cselekszenek azok a szülők, akik a megfázástól féltve túlzottan melegen öltöz­tetik gyermeküket. A gyerek teste így nem szellőziiik, és min­den feltétele adva van annak, hogy valamilyen bőrbajt kapjon. A doktornőt a tanterembe szó^ lítják, kezdheti az előadást, a padok már megteltek a mező- gazdaságban dolgozó asszonyok­kal. Beszélgetésünket ezért be is kellett fejeznünk, de mielőtt a doktornő elkezdte volna a mezőgazdasági munkák és a mindennapos háztartási munká­latok végzése során keletkező bőrbetegségekről szóló előadá­sát, megjegyezte: — Szívesen és azzal a céllal jöttem el ebbe a kis faluba, hogy előadásommal rávezessem az embereket arra: léteznek ilyen betegségek, de megfelelő módon védekezhetünk ellenük. (szaszák) A jakul ASZSZK a hosszú ideig élők számát tekintve a harmadik helyet foglalja el a Szovjetunió­ban Dagesztán és Azerbajdzsán mögött — ez a két déli fekvésű ország a hosszú életű emberek nagy számáról ismeretes. Ötödfél ezer ember 80 évesnél öregebb {akutföldön és 170 átlépte a száz­éves korhatárt. E köztársaság szá­mára, amelynek mindössze B50 OOU lakosa van, ez igen magas szám. Ez annyit jelent, hogy 26 százéves jut százezer lakosra, míg például az Egyesült Államokban százezer lakosra három százéves ember jut. A berlini X. Világifjúsági Találkozón u nyugat-szlovákiai kerület­ből 24 küldött vesz részt. Közöttük lesz a 25 éves Ondrej Stefano- vie is, aki mint javító és karbantartó dolgozik a Dedina mládeie-i Efsz-ben (komárnói járás). Képünkön a két legjobb dolgozó, Ond­rej Stefanovič és Kiss Lajos látható. Felvétel: B. Palkovič — ČSTK M ég egy évvel ezelőtt Nové Zám- kyban (Érsekújvárott) a főtéren üldögélő nyugdíjasok körében gyakran lehetett ilyen megjegyzéseket hallani: „Bezzeg máshol .. .1 Még klu­bot is nyitnak a nyugdíjasok számá­ra! ... Törődnek velük... Kirándulá­sokra viszik a nyugdíjasokat... Mi meg csak itt találkozhatunk... Még klu­bunk sincs!“ Valamivel halkabban per­sze még hozzátették: „Ne szólj szám, nem fáj fejeml“ Legyintettek, s ha tör­ténetesen cseperegni kezdett az eső, bosszankodva félbehagyták a sakk­játszmát, hazaballagtak. Egyik olvasónk, Plichta Béla bácsi azonban tollat ragadott, megírta véle­ményét, panaszát. Mi meg felkerestük az illetékeseket, szépen, sorjában. Ri­portban számoltunk be tapasztalataink­ról, írásban rögzítettük az ígéreteket, a véleményeket. Mi történt azóta? Erre mi is kíváncsiak voltunk, s va­lahányszor a városon keresztül veze­tett útunk, mindig figyeltük, mikor tű­nik szemünk elé a tábla: NYUGDÍJA­SOK KLUBJA. Figyeltük, mert hisz az illetékesek megígérték ... EGY ÉV SE TELT el azóta, és tegnap megláttuk a táblát. Kissé csodálkozott is a sofőrünk, amikor rászóltunk: Bo­csánat, itt megállunk, kiszállunk! A soros szolgálatos fogadott bennün­ket, aki a véletlen furcsa játékaként éppen Plichta Béla bácsi volt. Még egy évvel ezelőtt itt, az amolyan „késdobá­ló kocsma“ jellegű vendéglő termében arról beszélgettünk, hogy egyáltalán érdemes-e, kifizetődő-e a helyiségek át­alakítására pénzt költeni... Most? Gyö­ÉRDEMES VOLT SZÓLNI nyörű, szinte a menyezettől földig hul­ló függönyök takarják az ablakokat. Szőnyeg védi a parkettát. Vadonatúj asztalok, székek, fotelok. A nagyterem térségét boltíves fal választja ketté. Egyik felében is tv-készülék, hogy a bratislavai adást nézhessék, a másik felében is tv-készülék, hogy a buda­pesti adást figyelhessék. Még két ki­sebb szoba tartozik a klubhoz. Azok­ban átmenetileg, ideiglenesen a Vöröske­reszt betegszobája működik. Öt, idős, majdnem magatehetetlen beteget he­lyeztek el a két szobában. Felváltva öt vöröskeresztes nővér gondozza őket. Átmenetileg, ideiglenesen, amíg jobb helyet nem találnak számukra. . A szomszédságban, a klubtól fallal különválasztva még egy helyiségben a PARK VENDÉGLŐ működik. Nem Is olyan rossz megoldás, legalább egy- egy pohár kofolát, vagy sört is meg­ihatnak a nyugdíjasok, ha éppen meg­szomjaznak. MIT CSINÁLNAK? Mivel foglalkoznak? Mivel töltik szabad idejüket? Mit ter­veznek? Villámkérdések. A feleletek, a válaszok során azonban szépen kiraj­zolódik a klub tevékenysége. Marák László, a klub elnöke megszervezte a vezetőséget, a soros szolgálatot, a tag­toborzást. Az utóbbi nem is volt olyan nagyon nehéz. Eddig százötvenen je­lentkeztek. Már befizették az önkénte­sen vállalt 15 koronás tagsági díjakat, elkészítették az igazolványokat. Egy ízben már politikai tárgyú előadást, be­szélgetést is szerveztek az egyik tanító közreműködésével. Még újságokat, fo­lyóiratokat nem rendeltek, de özvegy Peczár Károlyné, a vezetőség egyik tagja már behozott a klubba egy csomó újságot, képeslapot. így tehát olvasgatnak, sakkozgatnak, kártyázgatnak, beszélgetnek, a tv mű­sorát nézik és tervezgetnek. Már szóba került, hogy a nyáron kirándulást szerveznek. Bojnicére látogatnak majd el. Gyakran emlegetik azt is, hogy rendbe kellene hozni a régi KIOSZK VENDÉGLŐ kerthelyiségét, hisz éppen az udvarukon van. Viszont még mindig nem oldották meg a takarítás problé­máját. Ki takarítson? ÉS A SZOMSZÉD? Mit mond a RA] vál­lalat vendéglőse? Zatrák János a szom­szédos PARK VENDÉGLŐ vezetője. Át­megyünk hozzá is. Elmondja, hogy az alkalmazottak száma kevesebb, mint tavaly volt. Most hatan-heten dolgoz­nak a vendéglőben, a napi bevétel át­lagosan 2500 korona, tehát a havi be­vétel átlag 60—70 ezer korona körüli. Tavaly kétszer annyi volt. Egyébként jó szomszédok ők, mármint a nyugdíja­sok és a vendéglő. A kerthelyiségre nem tartanak igényt, hisz a düledező, fából épített alkotmányt újjáépíteni nagyon költsé­ges volna. Közbeszól Plichta bácsi: Ki fogja rendbehozni? A vendéglős évődve válaszol: Hát maguk, a nyugdíjasok ... Vagy majdcsak rendbehozatja vala­ki... Tovább erről a témáról nem is be­szélgetünk. Lezárjuk azzal, hogy a rossz szomszédság török átok, viszont a törökök már rég elszaladtak, arra valamerre, a ma is Törökszalajtó utcá­nak nevezett irányba, vissza se jönnek, MI A PROBLÉMA MÉG? Az, hogy még nincs könyvtára a klubnak. Az, hogy még nem sikerült felvenni a kapcsola­tot valamilyen másik, hasonló kluíbbal, annak tagjaival, akiktől tanulhatnának, akiktől elleshetnének egyet és mást. A nyugdíjasok így érvelnek: Még ezt sem kaptuk meg... Még azt sem kaptuk meg ... Mondom én is a magamét: „Igaz, hogy Jósika „A csehek Magyarorszá­gon“ című regényében aggastyánnak nevezett egy 60 éves embert, de azóta sokat változott a világ. Legutóbb az Egészségügyi Világszervezet megállapí­totta, módosította az emberek korának beosztását: 45—59 évig középkorú, 60- tól 75-ig öregedő, 75 éven felül öreg, és csak 90 éven felül aggastyán . . .“ Azután már közösen idézzük a szó­lás-mondást: öreg ember, nem vén em­ber. Tudjuk a világszervezet nélkül is. Egyetlen probléma maradt. Az, hogy egy évvel ezelőtt még sokan elmond­ták a nyugdíjasok az örök igazságnak vélt figyelmeztetést: „Ne szólj szám, nem fáj fejem!“ Bizonyára még emlé­keznek rá. Búcsúzóul meg is kérdezem Plichta bácsitól: Mondja meg, de szíve szerint, úgy igazán, hogy érdemes volt-e szólni mégis? — Érdemes volt szólni! — mondja. S tudják, nagyon igaza van. HAJDÚ ANDRÁS 1973. V. 24. 4 A jakutok sokáig élne!:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom