Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-02 / 103. szám, szerda
Temetkezés egykor és ma ELHAMVASZTÄSI MOZGALOM ÉS A SZLOVÁKIAI KREMATÓRIUMOK Az elhunytak elhamvasztása csaknem olyan régi, mint a tűz birtoklása. Ezt igazolják a föníciai emlékek és a Biblia is említést tesz Saul király elhamvasztásáról. Az ókoriján nyílt tüzeken égették az elhunytakat. A görögök még azt is meghatározták, hogy hány ruháját és állatják volt szabad a halottal elégetni. A rómaiak tisztelettel őrizték meg az elhunytak hamvait. A XIX. században Rómában egy 4000 urnát tartalmazó kolumbáriumot fedeztek fel. Az elhamvasztást ismerték az indiánok, japánok, kelták, valamint a szláv népek is. A kereszténység kezdete sem változtatott ezen a szokáson. Az egyház ugyan a pogányság hagyományát látta benne, de kifejezetten nem tiltotta meg. Ez a módszer viszont nagyon költséges volt, mert rengeteg fát kellett kivágni hozzá. Bizonyára ez is közbejátszott abban, hogy egyre gyakrabban földelték el a halottakat. A XIX. század második felében, amikor Siemens Frigyes mérnök tervei alapján Milánóban (1876) és Gotha (1878) városában felépültek ép megkezdték működésüket az első modern krematóriumok, újabb fejezet kezdődött az elhamvasztá- si mozgalomban. A szentszék az 1886-os évben szigorú egyházi büntetés terhe alatt megtiltotta az elhamvasztást. A tilalom nem akadályozta meg a mozgalom kibontakozását. Különösen az iparilag fejlett országokban és nagyvárosokban, ahol gyorsabb volt a felvilágosodás folyamata, s hamar bizonyítást nyert az elhamvasztás higiéniai, etikai és gazdaságossági előnye. Ma már például az USA-ban 287, Angliában 204, Svédországban 67, az NSZK-ban 63, Norvégiában 36, Olaszországban 27, Svájcban 26, hazánkban pedig 16 (ebből Szlovákiában csak 1) korszerű krematórium működik. Moszkvában most építik a város második és egyben a világ legnagyobb krematóriumát. Lenin- grádban az 1974-es évben hasonló hét kemencés krematórium létesítéséhez látnak hozzá. A rohamos fejlődésnek nem lehet gátat vetni, amiért is ma már a szentszék sem ellenzi és VI. Pál pápa tíz évvel ezelőtt dekrétummal engedélyezte az egyházi szertartást elhamvasztás esetén is. AZ OSZTRÁK—MAGYAR MONARCHIA területén nem volt könnyű az elhamvasztás gondolatának terjesztése. Az egyház komoly akadályokat gördített a haladó szellemű mozgalom elé. Győrben, mint azt az „Orvosok és természetkutatók évkönyve“ is említi, már az 1874-es évi közgyűlésen dr. Rózsay József, a Magyar Akadémia levelező tagja alapos érvekkel alátámasztva propagálta az elhamvasztást. Bécsben megalakult az elhamvasztás híveinek „Die Flame“ (Láng) nevet viselő egyesülete és ennek indítványozására 1899. február 23-án a bratislavai törvényhatósági bizottság határozatot fogadott el az első krematórium felépítésére. A kormány azonban nem engedélyezte az építkezést, sőt a tíz évvel későbbi újabb kérelmet is elutasította. Ugyancsak eredménytelenül végződött 1910-ben a Kassa és más városok kísérlete is, mert a parlament klerikális képviselői minduntalan el utasították a kék-vényeket. Csehországban Kvapil Jaroslav költő vezetésével 1909-ben alakult meg az elhamvasztás híveinek haladó szellemű ateista, Habsburg-ellenes egyesülete. Tagjait elhalálozásuk esetén a legközelebbi németországi krematóriumban hamvasztották el. A költő feleségét, Kvapil Hanút, a neves színésznőt, aki az egyesület megalakulása előtt, 1907- ben halt meg, a mostani Kari Marx Stadt krematóriumában hamvasztották el. Előzőleg 1894-ben Gótha városában hamvasztották el a neves cseh publicista és politikus Náprstek Vojta holttestét. AZ ELSŐ HAZAI KREMATORIUM 1918-ban készült el Liberecen, de működését csak a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után kezdhette meg. A Krematórium-egyesület ekkor Szlovákiára is kiterjeszettte működését, ahol csehországi dolgozók kezdték propagálni a korszerű, higiénikus, esztétikus és nem utolsó sorban gazdaságos temetkezési módszert. Már 1923-ban az egyesület tagjainak 5 %-át szlovákiaiak képezték. A csehországiaknak rövidesen agilis szlovák követőik léptek fel, és a városokban egymás után kezdték meg működésüket a helyi bizottságok, úgyhogy a tagok száma 10—15 °/o-ra emelkedett. Ezek közül a besztercebányai volt a legeredményesebb. 1937 november elsején nyílott meg az első szlovákiai kolumbá- rium. Kassán is elkészült egy évvel később a kolumbárium, de a város megszállása következtében csak a felszabadulás után kezdhette meg a működését. Cseh- ós Morvaországban egymásután épültek ebben az időben a krematóriumok, és számuk tizenkettőre emelkedett. Szlovákia területén azonban nem sikerült krematóriumot építeni, bár az eszme élharcosai mindent megtettek cél érdekében. Például dr. Vladimír dementis már 1927-ben elérte a bratislavai városi tanácsban, hogy jóváhagyja az első szlo- venszkói krematórium felépítését Bratislavában, de ez sem valósult meg. A Krematórium-egyesület csekély évi tagsági díj fejében biztosította tagjainak elhalálozása esetén a hamvasztással, beleértve a krematóriumban való szállítással is járó összes költségek fedezését. Köztársaságunk feldarabolása után a papi köztársaság kormánya egyházellenes támadásnak, cseh koholmánynak minősítette az új, modern temetkezési módszert, és beszüntette az egyesület tevékenységét. A FELSZABADULÁS után a hosszú kényszerszünet következtében lassan indult meg az egyesület újjászervezése, a helyi bizottságok aktivizálása. A háborút túlélt lelkes tagoknak köszönhető, hogy sikerült leküzdeni az akadályokat. Az 1947-es év májusában Prágában megtartott közgyűlésen már az újjáalakult szlovákiai bizottságok munkájáról is számot lehetett adni. A Krematórium-egyesület tagjai 1950-ben új nevet választottak: „Az elhamvasztás barátainak egyesületét“ (Společnosť priateľov Žehu, SPZ) ós Bratislavában is megalakult a szlovákiai központi bizottság. Az első szlovákiai krematórium felépítése azonban még mindig késett, bár az egyesület vezetői állandóan ostromolták az illetékes szerveket, akik tudatában voltak a mozgalom komoly jelentőségének. Kormányunk 1960 december tizennegyedikén el is rendelte krematórium felépítését. Bratislavában, Banská Bystricán, Kosicén és Zilinán. Közben 1959 március elsejétől az Állami Biztosító vette át a tagok biztosítását elhamvasztás esetére. Erre azért volt szükség, mert a 95/1950 sz. törvénnyel nem volt összeegyezhető az egyesületi biztosítás. Cseh- és Morvaországban ezek a biztosítások már meghaladták a 300 ezret, Szlovákiában viszont alig 6000 volt a biztosítottak száma. A régi tagok tovább fizethették életük végéig az évi csekély biztosítás díjat, vagy pedig az új biztosítási rendszer szerint egyszerre, illetve havi, negyedévi és évi részletekben, öt esztendőn keresztül fizethetik ki a biztosítási illetéket. A biztosítástól mentesített egyesületnek a nemes gondolat széles körű terjesztése, az új temetkezési mód propagálása, a szocialista társadalomhoz méltó temetkezési helyek, urnaligetek létesítése lett a legfontosabb feladata. Szinte egymás után keletkeztek a szlovákiai urnaligetek (Sučany, Vrútky, Pezinok, Zvolen, Trnava, Ružomberok, Poprád) mindennemű pompa nélkül. Az egyesület felada ta továbbá a nemzeti bizottsá gok sokoldalú támogatása, a dolgozók egymásközti szociális viszonyának fejlesztése, a gyásszertartási termek építése, az idős emberekről történő gon doskodás, amely kellemessé te szí életüket a különböző kultu ralis és társadalmi akciókkal, kirándulásokkal, nem tévesztve szem elől, hogy az egyesület, mint szocialista rendszerünk támasza ideológiai téren is has son az emberek gondolkozására A FEDERÁCIÚ következtében az egyesület ke réfcen belül két önálló egység keletkezett Prágában és Bratislavában (Slovenský výbor Spo- lečnosti priateľov žehu, Bratislava, Szabóvá 8.) Az egyesület- közös újságot ad ki „Priateľstvo“ (Barátság) címmel. Végre 1969. január 24-én megkezdte működését Bratislavá- ban az első szlovákiai krematórium az egyik legszebb urna ligettel. A közép és kelet-szlovákiaiak problémája azonban még mindig nem nyert megöl dást, mert nekik még mindig Ostraván van a legközelebbi krematórium. Különösen a B. Bystrica-i krematóriumnak lenne nagy jelenőtsége központi fekvése miatt, hiszen, ha a várost egy 100 kilométeres kör közepének vesszük, akkor a körbe Szlovákia nagyobb része belefér. Ennek tudatában az egyesület vezetői mindent meg tettek a krematórium felépítése érdekében. Sikerült is elérniük, hogy 1959-ben az építés bekerült az ötéves tervbe. Az egyesület a legnagyobb áldozatra is képes volt a cél érdekében. A prágai központ 1961-ben az é!vi hat koronás tagsági díjból megtakarított egymillió korona támogatást ajánlotta fel, ha legkésőbb 1964 ben elkezdik a B. Bystrica-i krematórium építését, Az alapkőletételre csak 1967. december 11-én került sor, de aztán mintha ej is feledkeztek volna róla. A helyi bizottság agilis tagjainak számos interpellációjára az illetékes szerveknél sikerült elérni, hogy a választási programba bekerült a krematórium építéfse is, mely a tervek szerint 1974-ben elkészül A krematórium areálja öt kilométerre fekszik a város központjától szép természeti környezetben, az erdő alatt. Az alapozási munkálatokat, kanáli- zálást már elvégezték, bevezették a villanyáramot és épül már az adminisztrációs épület is. A remény tehát megvan arra — ahogy a besztercebányaiak mondják —, hogy megéljük a krematórium működését is. GRENOBLE-BEN tavaly júniusban a nemzetközi kremáció federáció — melynek 1936-ban Prágában volt a bölcsője — kongresszusán megállapították, hogy Európában Nagy- Britannia, Dánia és Svédország után Csehszlovákia a negyedik az elhunytak elhamvasztásának százalékarányát illetően. Az eltelt félévszázad során hazánkban több mint egymillió ember holttestét hamvasztották el, ami az elhalálozottak 39 százaléka. Szlovákiára ebből sajnos csak 2 százalék esik. Szlovákiában ugyanis körülbelül 35 ezer ember hal meg évente, és ebbői az utóbbi három év folyamán átlagosan 650-et hamvasztottak el. Az említett százalékszámban nagyon jelentéktelen -a magyar nemzetiségű lakosok száma. Ennek az a magyarázata, hogy ők laknak legtávolabb a krematóriumoktól. Persze az sem elhanyagolható körülmény, hogy a magyarlakta vidéken a leggyengébb az egyesület helyi bizottságainak működése, amely több városban nem is létezik. Sok minden megváltozna és meggyorsulna a fejlődés folyamata, ha a kitűzött határidőre elkészülne Banská Bystricán a krematórium. RUDÝ SÁNDOR 5 Molnár János felvétele A múló idő tanúi FRANCIA ÉRMEK TÁRLATA Kulturális életünk kiemelkedő eseménye a francia érem- és plakettművészet gazdag arculatú kiállítása a bratislavai Művészetek Házában. Az értékes és izgalmasan érdekes anyag fél évezred termését, kétszáznál több alkotó mintegy ötszáz szép, és gondolatban gazdag művét öleli fel. Az érem virágkora az olasz reneszánsz időszakára esik. Legkiválóbb mestere a veronai Pisanello. Az érem előlapja élethű arcmás, mely az ábrázolt személyiséget időtlenné törekszik varázsolni. A hátlap a modell lényeges tulajdonságait sűrítő, gyakran allegorikus kom pozíció. A kör alakú, domborművű, felirattal ékes, többnyire bronzból készült érem évszázadokig megtartotta ezen formai jegyeit. A plakett rokon műfajú alkotás, pádovai eredetű, négy- szögű, csupán egyik felén mintázott, szintén megörökítő emlékeztető jellegű. A ma ismert legrégibb francia érmék a 15. század közepéről valók s ritka becsű nemzeti kincsek. Koruk történeti esemél nyeit örökítik meg. Alkotóik neve ismeretlen. A 16. században Augsburg és Nürnberg aranyművesei az érmeket gépf úton állítják elő. Már II. Henrik alatt Franciaországban a behozott gépek segítségével szintén meghoÁ. Galtie: Toulouse-Lautrec nosodott az új eljárás. XIV. Lajos uralkodása idején jelentős mértékben fellendült ez a művészeti ág. A Napkirály képe mását, hatalmát kívánja meg- örökíttetni a sok száz arany, ezüst és bronzérmén, hogy világszerte hirdessék „felülmúlhatatlan“ dicsőségét. Ezután rövidesen hanyatlásnak Indul ez a műfaj és vérkeringése csak a 19. századi realizmus idején pezsdül fel újból. A forradalmi korszakban érzelem-, és indu- latébresztő tartalommal telik meg. Az önnön dicsőségét világgá harsogó Napóleon korában az éremművészet az antik példákból merít. A 19. századi tiszta hangvételű David d’Angers Robespierre merész profilját s az irodalom nagyjainak, Balzac- nak, Dumasnak és Goethének arcélét önti bronzba. A szecesz- szió idején a hétköznapok valóságával bővül az érem témaköre. A két háború között az Akadémia szklerotizáló hatása s a jól bevált rutin jellemzi a műfajt. A mai francia éremművészetben a hagyományos áramlatok mellett napjaink művészeti sokféleségével, de szokatlan irányzatokkal Is találkozunk, ötlet- gazdagság, kiváló jellemző erő és átütő dinamika fokozzák az életteli híradást a korunkat mozgató eszméikről, világegyetemmé tágult környezetükről, a bennük alig követhető jelentős eseményekről és egyéniségekről. Az érem apró felületén a művész megteremti a tartalom és forma elengedhetetlenül fontos egységét. Sűrítésre irányuló szerkezettel fejezi ki a szellemi tartalmakat s alanyai érzelmeit. Az önálló műfajt képező modern érmék a természet művé-, szi átírásán s az allegórián túl jelzésekkel s elvontan is szólnak a ma emberéhez. Egyre többen foglalkoznak ezen művészeti ággal, a szakmabelieken kívül szobrászok, grafikusok, festők is. Kdtféle technikával dolgoznak, vagy plasztelinből alakítják, vagy acélba vésik az érmét, mely nemcsak szépérzékünkre hat. Szellemi küldetést is teljesít, s emberségre nevel. Napjaink egyik legkiemelkedőbb mestere, R. Corbin, aki kultúrált művességgel, páratlan szellemességgel vési acélba Galilei és Colette arcmását. Sugárszerű, támadó vonalak, erőszakos mértani formák közül tűnnek elő a szenvedő ember arcvonásai és segélykérő keze. Kiváló tehetség R. Joly is. Mi- chalengelo gigászi szellemét és a gótika egyik csodálatos alkotását, a Chartresl katedrálist idézi bronzban. E. Rousseau részletformákat összevonva je- jeníti meg a képzőművészet néhány nagyját. R. Carrega meta- fórás tömörséggel idézi meg Zurbaran külső-belső képmását. R. G. Adam India titokzatos kulturális múltjáról s a világűrbe merészkedő emberről az anyag s a művéSség szeretetével nyilatkozik. Beck András Kodálya feszültséggel telt. C. Bertchel Asszírjain sokevezős csónak a befoglaló forma. A zománc ragyogó színei, az ékírás jegyei ősi kultúra megigézői. R. Be- zömbe festői képzelet szülte alakjai s az Erdő leikéről anyagba kényszerített elgondolása megragadó. R. Couturier groteszken ironikus Holdja, M. l)e Bus Ügető lova, s Tükörbe néző aktja eredeti, finom hangú munkák. H. Lugriffoul Lao Tese-ja Távol-Kelet bölcsét, Frand Lloyd- ja, pedig a modern építészei: egyik zsenijét érett művészettel rögzíti. G. Lay mai jelentéstartalmakkal alakít költői témákat. A művészet új korszakának esztétikai alakjait lerakó P. Klee képmását R. Pages ezüstből vert plakettja idézi. Az Elmélkedés ökle metafórás, önálló plasztika és forma. S. Ponomarev a csillagászat óriásainak, Kopernikusznak és Keplernek arcmását realista fogalmazással s kor- ftj szemléletformáló elméletüket jelképes eszközökkel láttatja. J. P. Rock a híres japán No színház szereplőit erőteljes jellemző készséggel formálja. W. Schiffer az emberiség nagy nevelőjének, Komenskýnek és az újabb cseh muzsika nagymesterének, Dvo- ráknak a zenében korszakalkotó tevékenységét hatásos plasztikai nyelven ragadta meg. Franciaország s „Párizs a szép ámulások szent városa“ féltve őrzött kincseit küldte el hozzánk ezúttal, melyek elevenen őrzik a valahavoltak s a napról napra változó jelent és művészetét. BÁRKÁNY JENÖNÉ
