Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-10 / 110. szám, csütörtök

Pillanatfelvétel a ružomberoki textilc/yárból (Igor Grossman felvétele) A TÉNYEK BESZÉLNEK Mi az igazság a gabonafronton? 1973. V. 10. Valóban rossz volt az elmúlt évi búzatermés a Szovjetunió­ban, s a szocialistaellenes pro­pagandagépezet már az aratás előtt azt hirdette a sajtóban és az éter hullámain át, hogy problémák lesznek az ellátás­ban és az élelmiszerek ára is emelkedni fog. Mivel jóslásaik nem teljesültek, és a Szovjet­unióban változatlan áron épp­úgy volt elegendő kenyér és péksütemény aratás után, mint aratás előtt, és most is van, a szocialistaellenes propaganda azt igyekezett „bizonyítani“, hogy a szovjetek országát a tengerentúli országokban vásá­rolt gabona mentette meg az éhhaláltól. Tovább szövögetve a „bizonyítás“ fonalát, a burzsoá szovjetológusok „tudományos“ következtetéseket vontak le, mondván — a szovjetek nem képesek elég gabonát termelni, a kapitalista államokban kény­telenek vásárolni, ahol fölösleg van. Sajnos, az antiszocialista ideológiai diverzió szakembe­rei még a legalapvetőbb össze­függésekben sem említetlek té­nyeket. Vegyük tehát szemügy- re ezeket. Valóban igaz, hogy az ameri­kai kontinens északi részében gabonafölösleg van. Csakhogy az is igaz — amiről az egész antiszovjet propagandagépezet bölcsen hallgat —, hogy e fö­löslegek mellett csak az USÁ- nak több mint 20 millió olyan lakosa van, akik naponta leg­alább egyszer sem tudnak jól­lakni, éheznek. Ezt az igazsá­got nem egy imperialistaelle­nes személy mondta, hanem az amerikai imperializmus legfőbb képviselője, Nixon elnök szá­jából hangzott el az Űnió álla­potáról elmondott évzáró jelen­tésében. Emellett sokkal rosz- szabb a helyzet az amerikai kontinens déli részein, amelyek­kel az USA, mint a világrész legerősebb állama ún. haladási szövetséget kötött. A latin-ame­rikai országokban gyakorlatilag minden második polgár hiányo­san táplált. De térjünk vissza Európába, és képzeljük el, mi történt vol­na Nyugat-Európában egy olyan katasztrofális szárazság esetén, amely még az 1947-es csehszlo­vákiai aszálynál is súlyosabb volt, s amely tavaly a Szovjet­unió nyugati részeiben akkora területeket érintett, mint Ang­lia, az NSZK, Dánia és a Bene- lux-államok együttvéve. Még el­képzelni is nehéz azt a viharos áremelkedést, ami bekövetke­zett volna, hiszen Nyugat-Euró­pában még a jó tavalyi termés ellenére is úgy növekedtek az élelmiszerárak, mint eső után a gomba. Angliában például az elmúlt évhez viszonyítva az egyes élelmiszerek árai 25—50 százalékkal növekedtek a fo­gyasztó kárára. Természetesen a munkabérek növekedése nél­kül, ami sztrájkháborúhoz és az ellentétek kiéleződéséhez ve­zetett a szakszervezetek és a kormány között. De éppúgy Dá­niát is megemlíthetjük, ahol az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva az élelmiszerek ára 20—35 százalékkal lett nagyobb és az árak emelkedése növekvő mértékű. Egyetlen állam sincs Nyugat-Európában, ahol a be­fagyasztott bérek mellett nem növekednének az élelmiszer- árak. Fölösleges bizonygatni, hogy ez az életszínvonal csökkenését jelenti; Nyugat-Európa dolgo­zóinak nagy szerencséje, hogy országaikat nem sújtotta szá­razság, mert ott bizony az árak kozmikus sebességgel növeked­nének. Képzeljük el, hogy mi történ­ne akkor, ha például az USA nyugati részeit aszály sújtaná és a gabonát a keleti részekből kellene szállítani. A távolsági szállítás költségeit, s a mono­polista nagyvállalkozók nyere­ségét a fogyasztóknak kellene megfizetniük. Akkor az USÄ- ban nem a mostani 20 millió, hanem egyszer annyi éhező em­ber lenne. Egyébként a „befa- gyasztott“*bérek mellett az élel­miszerárak itt is „fejlődnek“, s az amerikai sajtó szerint az év végére 30—50 százalékkal lesz­nek magasabbak a tavalyi árak­nál. A Szovjetunió nyugati ré­szeiben bekövetkezett száraz­ság ellenére — amit a nyugati mezőgazdasági szakemberek az évszázad szárazságának nevez­nek — a mezőgazdaságról való állandó társadalmi gondoskodás eredményeképpen tavaly orszá­gos viszonylatban 108 millió tonna gabona termett. Ez a mennyiség kevesebb a terve­zettnél, de több a nyolcadik öt­éves terv évi átlagánál. Az is természetes, hogy a nyugati te­rületek gabonaszükségletét ke­letről kellett fedezni, a gabonát többezer kilométeres távolságon át kellett szállítani. Ez lénye­gesen megnöveli a költségeket, de ezt a szovjet polgár, mint fogyasztó, nem érzi meg. Ezt a költségtöbbletet társadalmi for­rásból, a szocialista vállalatok állami költségvetéshez való hozzájárulásából fedezik. Az imperialista propaganda által beharangozott katasztrófa azonban sem a kenyérellátás­ban, sem az árak növekedésé­ben nem következett be. Füstbe ment tehát az imperialista an­tiszovjet propaganda hangosko­dó hírverése. Kitaláltak hát egy újabbat, amelyben a Szovjet­unió által eszközölt gabonavá- sárlást a szovjet állam „meg­mentésére“ irányuló és a kapi­talista államok „népbarát“ jel­legét bizonyító akcióként tün­tették fel. Arról viszont hall­gattak, hogy a kapitalista álla­mokban — az USÁ-t is beleért­ve — nem tudnak biztosítani elegendő kenyeret valamennyi polgár számára. Valóban igaz, hogy a Szovjet­unió az elmúlt években a rend­kívüli szárazság következtében a tengerentúli államokban na­gyobb mennyiségű gabonát vá­sárolt. Ez a vásárlás az egész ország gabonatermésének 10— 12 százalékát teszi ki. Tehát lényegesen kevesebbet a csak­nem fél-európányi területre ki­terjedő szárazság veszteségei­től. Minden értelmes ember be­láthatja, hogy ez a vásárolt ga­bonamennyiség kevés lenne a szovjet piac megmentéséhez. Fölmerül azonban a kérdés, hogy miért vásárol a Szovjet­unió gabonát egyébként termé­keny években is, amikor nem lenne rá szüksége. A válasz na­gyon egyszerű. Először: a Szovjetunió számos államot támogat garantált hosz- szúlejáratú szerződések kereté­ben, előnyös feltételek között, változatlan árakban történő gabonaszállításokkal — amivel e népgazdaságokat gyakorlati­lag megóvja a külföldi piacok kedvezőtlen, időszakos áringa­dozásaitól. Másodszor: a Szovjetuniótól gabonát vásárló államok több­sége ezt a vásárlást saját ter­mékeinek kivitelével fedezheti, tehát munkát biztosíthat sa­ját polgárainak. A kapitalista államokban a vásárlások saját termékekkel való fedezését a piacvédelmi intézkedések egész sora gátolja, amelyek az utób­bi években a piacok utáni haj­szában a növekvő védelmi vá­mokban kifejezve egyre jobban kiéleződnek. Harmadszor: a Szovjetunió az összes országnak politikai, gaz­dasági, vagy katonai követel­mények nélkül szállítja a ga­bonát, tehát a teljes egyenjogú­ság és a kölcsönös előnyösség feltételei között, míg a tenge­rentúli imperialista monopóliu­mok a gabonaeladással kizsák­mányolási céljaik érdekében sokoldalú nyomási gyakorolnak a vásárlóra. Negyedszer: több olyan or­szágnak, amely a nemzeti sza­badságért és a szociális hala­dásért nemzeti felszabadító har­cot vív a nemzetközi imperia­lizmus ellen, a Szovjetunió in­ternacionalista segítséget nyújt­va ingyenesen is juttat gabonát. Ötödször: A kapitalista pia­con vásárolt és távlati szerző­dések alapján előnyös, szilárd árakon más államoknak jutta­tott gabonával a Szovjetunió védi a gabonafélékből nem ön­ellátó államokat nemcsak a gazdasági, politikai és katonai, hanem a nemzeti kapitalista ki­zsákmányolás ellen is. A Szov­jetuniótól vásárolt gabona te­hát bármely ország számára a sokoldalú szabadságot biztosít­ja* És vajon melyek azok az ál­lamok, amelyek a Szovjetunió­tól vásárolnak gabonát? Az ál­landó vásárlók széles táborá­ban ott találjuk Csehszlovákiát, az NDK-t, a Mongol Népköztár­saságot, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságot, Dél-Vietna- mot, több arab államot, a Ben­gáli Köztársaságot, a Srí Lanká Köztársaságot, több afrikai or­szágot, Kubát stb. Ha ezek az államok egyéb­ként külön-külön vásárolnának gabonát, teljesen ki lennének szolgáltatva az imperialista mo­nopolok kizsákmányolásának. Ez ellen a Szovjetunió védi meg őket. Ez természetesen nem tetszik a monopolista ér­dekköröknek, ezért közönséges koholmányokkal akarják befe­ketíteni a Szovjetunió humánus eljárását. Ez az igazság a ka­pitalista piacon történő szovjet vásárlásokban, s ilyen a valódi helyzet a gabonafronton. A. BAK CÉLTUDATOS MUNKÁVAL Vrakúň (Várkony) ősrégi csallóközi település, két község, Nyék és Várkony egyesüléséből jött létre. Jelenleg 2500 lakossal egy közigazgatási egységet al­kot. A krónikás első feljegyzé­sei a községről 1015-ből valók. Pozsonyi várbirtok volt, melyet 1245-ben IV. Béla király a fiá­nak adományozott. A mai nevét a törökdúlás idején kapta, ami­kor Warcumnak nevezték, mely váracskát jelentett. A későbbiek íolyamán az Amadé-család ke­zébe került a kastély és a bir­tok. A híres csallóközi huszár- kapitány Amadé János, aki a törökök elleni harcokban tűnt ki, szintén várkonyi volt. A családnak azonban irodalmár és zeneszerző leszármazottai is voltak. Az itteni templomot I. István király építtette, bejáratá­nál még ma is megtalálható az a pad, amelyen egészen 1870-ig azokat a hűtlen asszonyokat és lányokat pellengérezték ki, akik megcsalták férjüket, vagy egyéb erkölcsi vétséget követ­tek el. A feljegyzések szerint itt fejezte be életútját Mekcsey István, Gárdonyi „Egri csilla­gok“ című regényének egyik hőse. Századunkban Pfeiffer nagybirtokos épített itt szesz­gyárat és gőzmalmot, majd 1935-ben Belkó József vásárol­ta meg a birtokot. A húszas évek végén és a harmincas évek elején a kommunisták ve­zetésével többször került sor sztrájkokra és tüntetésekre, me­lyeken a földmunkások és bé­resek életkörülményeik megja­vítását és több bért követeltek. A község gazdag történelmi múlttal és hagyománnyal ren­delkezik. Büszkék is erre a vár- konyiak, akik féltve őrzik ha­ladó hagyományaikat. A végső elégtétel számukra azonban csak a felszabadulás után kö­vetkezett be, amikor államosí­tották a grófi birtokot és meg­alakult az efsz. A tágas utcá­kon végighaladva, egymás után tűnnek szemünkbe az új köz­épületek és lakóházak, melyek láttán nehéz lenne elképzelni a 20—25 év előtti viszonyokat. Szorgos emberek lakják a falut, akik pénzüket családi ház épí­tésére fordítják, és egyre töb­ben vásárolnak személygépko­csit is. Az ilyen nagy község fejlesz­tése, a lakosság igényeinek kielégítése komoly munkát kö­vetel meg a község elöljárósá­gától, a hnb-től. Ottjártunkkor éppen ülést tartott a hnb. így első kézből szereztünk tudo­mást a községfejlesztési mun­kák menetéről és a legközeleb­bi célkitűzéseikről. Hordósi György elvtárs, a hnb elnöke pozitívan értékelte a képviselő­testület munkáját. A képviselők különösen a társadalmi tevé­kenység szervezésében és elő­készítésében végeztek jó mun­kát. — Hasznos és eredményes munkát végeztek a község la­kói a „Z“ akcióban — mondja Hordósi elvtárs. Tavaly öt au­tóbuszmegállót építettek és fel­építették a tűzoltószertárat. Több mint 1,5 hektár területen parkot és zöldsávokai létesítet­tünk. Hozzákezdtünk az elárusí­tóközpont építéséhez, az alapo­zást társadalmi munkában vé­geztük. Tekintettel arra, hogy a helyi óvoda befogadóképessé­ge — a nők növekvő foglalkoz­tatottsága következtében — ki­csinek bizonyult, az épületet újjáépítjük, illetve kibővítjük. Az 1,8 millió korona költséggel épülő létesítménnyel a lakosság tavaly 300 ezer korona értékű társadalmi munkát végzett. Ta­valy a község lakossága a vá­lasztási programtervben rögzí­tett célkitűzések megvalósítása érdekében 57 ezer brigádórát dolgozott le. így jelentősen hoz­zájárult a falufejlesztési akciók valóra váltásához. Rekonstruál­tuk a villanyvezetéket, két transzformátort építettünk. Kor­szerűsítettük a helyi hangszó­rót, mely fontos összekötőka­pocs a hnb és a lakosság kö­zött. Azt, hogy az egyes tömeg­szervezetek hogyan vették ki részüket a falufejlesztésből, Ko­sa mérnöktől, a hnb titkárától tudtuk meg. — Jó az együttműködés a képviselő-testület, a tömegszer­vezetek és a lakosság között. A községfejlesztési akciókból a legaktívabban a nőszövetség, a CSEMADOK, a SZISZ és a >?j?ort­szervezet tagjai vették ki részű­ket. A fiatalok ifjúsági parkot építenek, a sportszervezet tag­jai pedig társadalmi munkában felépítették a labdarúgópálya mellett az öltözőt és a klubhe­lyiséget. A legutóbbi választá­sok óta gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a hnb és a község­ben működő üzemek közölt. A helyi efsz, az állami gazdaság, valamint a Dunamenti Gépgyá­rak üzemrészlege egyaránt szorgalmazza a választási prog­ramtervek valóra váltását. Az idei célkitűzéseikről Hor­dósi elvtárs a következőket mondotta: — Célunk az, hogy program­tervünk megvalósításával to­vább szépüljön mindannyiunk élettere, javuljanak a szolgál­tatások és a lakosság körében végzett tömegpolitikai munka. Ennek érdekében folytatjuk az óvoda átépítését, a kultúrház környékének rendezését, a köz­ségi utak portalanítását és a járdák építését. Lakosságunk ebiben az évben a martini és a Banská Bystrica-i versenyfelhí­vásokra válaszolva 21 ezer bri­gádóra ledolgozását vállalta 1,5 millió korona értékben. Közsé­günk gazdag történelmi és munkásmozgalmi hagyományok­kal rendelkezik, ezért a helyi iskolával közösen hozzákezd- tünk egy forradalmi emlékszo­ba berendezéséhez. A kultúr- házban, a hnb-n, az efsz-ben és a többi üzemekben elmélyít­jük a szemléltető agitációt. Községünk fejlődését és a jó munkaeredményeket elérő dol­gozókat dicsőségláblán mutat­juk be. Beneveztünk az SZLKP dunaszerdahelyi járási bizottsá­ga ideológiai osztálya által meghirdetett versenybe, mely­nek célja a szemléltető agitáció bővítése. — Milyen a szolgáltatások színvonala a községben? — A hnb mellett működik a helyi gazdálkodási üzem, mely eddig háromféle szolgáltatást biztosít a lakosságnak. Az üz­lethálózat szakaszán a most épülő bevásárlóközpont jelentő­sen javít helyzetünkön. A régi vendéglő épülete is lebontásra kerül, melyet 2,4 millió korona költséggel kibővítünk és itt új szolgáltatások megnyitását ter­vezzük. Modernizáltuk a ter­met, melyben a polgári esketé- seket és névadóünnepségeket rendezzük. A kultúrház befoga­dóképessége már kicsi. Egyelő­re az állami gazdaság kisegít bennünket, mivel üzemi klubot kezd építeni. A legnagyobb hiá­nyosságaink az egészségügyi szolgáltatás területén vannak. Községünkben hetente csak két­szer rendel orvos, nincs sem gyermek-, sem nőgyógyászati rendelés. Nincs állandó mentő­szolgálat sem, amire különösen az éjjeli órákban lenne szükség. Orvosa nincs a községnek, de az állami gazdaság most fel­épült szociális épületében ren­des elhelyezést kapott az orvo­si rendelő. A helyzeten egy egészségügyi központ felépíté­sével lehetne javítani, amit a hnb is szorgalmaz. A kilencéves iskola diákjainak hiányzik a tornaterem. Ennek felépítéséhez társadalmi munkával járulnak hozzá a lakosok. A választási programterv tel­jesítése tehát jó úton halad. A hnb képviselő-testülete ismeri a község problémáit, ezeket kö­zös munkával, a lakossággal szorosan együttműködve, vala­mennyiük érdekében megoldja. SVINGER ISTVÁN Kukorica tárolása (ČSTK) — A komárnói mező- gazdasági felvásárló üzemek feladata az idei termésből 4000 vagon kukoricát vásárolni. A tárolóhelyiségek száma azon­ban kevés, ezért a vállalat dol­gozói egy úttörő tettre szánták el magukat — a kukoricát ga­bonasilókban fogják elraktároz­ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom