Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-10 / 110. szám, csütörtök
E V E L Ő K F Ó RUM A Ai ezerarcú valóság festője Rena to Guttuso képei Szlovákia fővárosában Céltudatos kultúrpolitikánk révén újból felemelő emberi és művészi élményt keltő kiállítás vonzza a tárlat- látogatókat a bratislavai Művészet Házába, ahol Renal» Guttuso-nak, az olasz neorealiz- mus világhírű mesterének minden értelemben monumentális alkotásai sorjáznak. „A legtöbb, amit egy láng észtől kívánhatunk: az igazság.“ (Gnethe). S Guttoso hiánytalanul teljesítik ezen kívánságot. Az újabb olasz festészetben az ő művészetében jut szóhoz jóformán először s fél reért - hetetleniil, nemcsak az igaz, de a való fs. Szülőföldje, Szicília, a természeti szépségekben s az antik, bizánci, középkori és barokkkultúra emlékeiben oly gazdag sziget népművészete is ragyogóan színes. Festői hajlamainak első ösztönzői a mozgalmas eseményekkel, tarka or- namensekkel telepingáit kétkerekű carrozzák, kis falusi szekerek voltak. A koldusszegény, elmaradt és babonás nép sorsa nyitotta fel szemét a társadalmi igazságtalanságra. Majd Rómában s Milánóban érik festővé. Természetesen nem a hamis, történelmi pátosztól duzzadó, népbolondító irányzat, „a 20. század“ a „Novecento“ híve. Úttörőként szenvedélyesen keresi a kapcsolatot az élet valóságához s a Párizsi iskolához, Picassóhoz. _■ < eq munkás I960 Négy évtizedet átívelő tárlatunk visszapillantó része 1931- től 1964-ig terjed. A 37-es évjelzésű Menekülés az Etna kitörése elől nemcsak a természeti katasztrófától riadt néptömeg drámai, szinte a tájba épített mozgalmas csoportját tünteti fel. Plasztikusan, széles ecsethúzásokkal, szaggatott vonalakkal, izgalmas színekkel már a kirobbanj készülő emberi szenvedélyek borzalmaira utal. 40- ben megszületik a világművészet Keresztrefeszítéseinek végtelen sora egy soha nem volt Crucifixiő a kubizmus és exp- resszionizmus sugallta fogalmazásban. A vészterhes légkörben a fiatal fasiszta hóhérok kínozzák meg a zsarnokság bárom áldozatát. A 28 éves piktor ezzel az „elfajzott művészet“ listájára kerül. Az ecsetet rövidesen fegyverrel Szívvel — lélekkel tildát mutat mind az iskolai,, mind az iskolán kívüli munka területén $ Érdemes tanító A fogyatékos gyermekek gondozása, nevelése sok-sok türelmet, megértést, de kiváltképp hivatússzeretet igényel. Ezeknek a követelményeknek — véleményünk szerint — maradék- ta'anul eleget tesz Vojtech Kri- máček pedagógus, a Bratislava- račai kisegítő iskola igazgatója. Már tanulmányai során tudatosította, hogy nem vagyunk mindannyian egyformák, sokan valamilyen gyermekkori betegség következtében fizikailag vagy szellemileg gyakran nem képesek olyan teljesítményre, mint a többiek. A fogyatékos gyermekek iránti megértést valósággal „örökölte“, hiszen apja — pedagógus lévén — évekig fenn az irtványon és Jugoszláviában gyakran tanított hibás gyerekeket. Vojtech Kli- máőek így jól ismerte a fogyatékos gyermekek problémáit, noha nevelésüket az akkori időkben eléggé elhanyagolták és mostohán kezelték. Ez a tény a fiatal V. Klimáčekot arra késztette, hogy pedagógiai tanulmányai befejeztével defektológiát tanuljon. A kisegítő iskola egyik tantermében ülve a 62 éves pedagógus arcát figyelem, aki egész életét ennek a különös hivatásnak szentelte. A tanítói hivatás valóban egyike a legnehezebbeknek, a gyógypedagógus hivatása azonban még ennél is nehezebb. Nem minden ember képes e hivatás betöltésére. — Gyógypedagógiai képesítésemet sokáig nemigen hasznosíthattam — mondja beszélgetésünk során — hiszen az első köztársaság idején a fogyatékos gyermekek nem részesültek olyan messzemenő gondoskodásban, mint ma. Évekig különféle iskolákban tanítóként működtem, a második világháború után néhány évig népművelőként dolgoztam. 1959-ben végre lehetővé vált számomra, hogy hibás gyermekekkel foglalkozzam. Ebben az iskolában megüresedett az igazgató helye, így kérésemnek az illetékesek eleget tettek. Iskolánknak jelenleg 31 tanulója van. Ügyes gyerekek. Csakhogy szellemileg képtelenek arra, hogy megbirkózzanak az alapiskola tananyagával. A gyermekeket évfolyamok szerint nyolc csoportra osztottuk. Közülük többnek megvan minden előfeltétele ahhoz, hogy jól érvényesüljön az életben. A velük való foglalkozás azonban sok-sok türelmet, egyéni bánásmódot igényel. — Az iskola befejezése után, mely tulajdonképpen egyenrangú valamennyi kilencéves alapiskolával, hogyan alakul a gyermekek további sorsa? — Bizonyára arra gondol, hogy végzős növendékeink hogyan érvényesülnek az életben. Gyakorlatilag minden diákunk alkalmas arra, hogy iparitanu- ló-viszonyba lépjen. A lányok többnyire varrónőnek mennek, a fiúk számára nagyobb válasz tási lehetőség van. Az iskola nagyon a szivükhöz nő. Többségük az életben sosem feledkezik meg rólunk, évek múlva is visszatérnek ide, hogy tanácsot kérjenek tőlünk, mert számukra az élet bonyolultabb, mint az egészségesek számára. S éppen ez az együttérző macseréli el s a partizánokkal harcol a fasiszta barbárok ellen. A 44-es Fosse Ardeatiná- ban a vérengző fasizmus irracionális kegyetlenségét döbbenetes jelzésekkel, gúzsbakö- tött megcsonkított testrészekkel, modern irányzatokat ötvöző modorában teszi emlékezetessé. Az 1965-től 1972-ig olajjal, szintetikus festékkel, eseten- kint ragasztásos technikával alkotott művek és nagyerejű rajzok szerepelnek, önéletrajzi sorozatának néhány képe „nem elsz getelt visszaemlékezés, hanem élő, aktív anyag“. A hétköznapi városi életet, az ember mai környezetét, a vele élő tárgyakat modern valóságlátással rögzíti. Sok éves gondos megfigyelései, gazdag tapasztalatai, és a modern művészet alapos ismereteinek összegezése, Matisse színei, Picasso szelleme kísérik, de szilárd meggyőződéssel áll mindig a realizmus talaján. A Gyűlés szenvedélyes arckifejezésű asszonya is erről győz meg s a sajátos térelosztású, valós és festői képelemeket, remek aktokat, használati tárgyakat összefoglaló Valatei erkély. Kora problémáinak alapos ismerője a nap eseményeit, újságok közölte véres és vértelen szenzációit a Hírek tükrözik. A ragyogó csendéletek után egy kis Önarckép érezteti Guttuso emberi és művészi helytállásának megbonthatatlan egységét. Togliatti temetésén a nyitott koporsóból merev, fehéren előtűnő arcot a szeretet és hála virágai övezik. A gyászát egyéni megnyilvánulásokban kifejező hatalmas hullámzó tömeg, politikai harcostársak, a nép férfiai, asszonyai és Lenin ötször megismétlődő, az egésznek ritmikus lüktetést kölcsönző alakja remek freskója a Togliatti halálát siratőknak s tanítása követőinek. Guttuso az olasz föld fia, hazájának s az egész haladó világnak egyik legnagyobb festő- je. BÄRKÄNY JENÖNÉ gatartás keltette fei bennem az érdeklődést e tanító személyisége és munkája iránt. A gyermekekhez érzékenyebben viszonyul, mint gyakran a szülők. A diákok, az iskola volt növendékei védelmezőjüket látják benne, olyan embert, akihez mindig bizalommal fordulhatnak. Az 1949—55-ös években a CSSZBSZ senicai járási bizottságának az alelnöke volt, később e szervezet kerületi bizottságában működött. Jelenleg aktív munkát végez a nemzeti bizottság polgári ügyekkel megbízott testületében. 1954 óta a párt tagja, és sok éve a körzeti bizottság aktivistája. V. Klimá- ček igazi harcos, aki valameny- nyiünk jobb életéért küzd. Hazánk iránti odaadásáról és be csületességéről már a második világháborúban és a Szlovák Nemzeti Felkelésben is tanúbizonyságot tett, amikor Ján Žiž- ka egységében harcolt. A tanítók napja alkalmából kapott „Érdemes tanító“ kitüntetés valóban megilleti őt. JOZEF SLUKA KÖZÖS ÉRDEK Az iskoláskor előtt viszonylag kevés gyermek kerül hivatásos nevelők kezébe, így az első, nagyon fontos nevelési hatás javarészt a szülők, a családtagok részéről éri a gyermeket. A családi nevelésnek erős emberformáló ereje van, hatása igen eltérő formában nyilvánulhat meg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden család nevelési módszerét hibásnak tartom, elmarasztalom ... A nevelésről manapság általában csak mint tudományos tevékenységről beszélünk, és kevesebbet szólunk a csupán ösztönös, a szülők és a környezet — sokszor bizony — nem kielégítő vagy éppen helytelen nevelőhatásáról, jóllehet az adott lehetőségek célszerű kihasználásával sok hasznos pedagógiai információt juttathatnánk el a szülőkhöz. A szülő és a pedagógus, vagyis a család és az iskola közvetlen kapcsolatán kívül a sajtóra, a rádióra, és a televíziós közvetítésekre gondolok.. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a valós pedagógiai problémák gondolkodásra, s legtöbbször — jó értelemben vett — cselekvésre serkentik még az úgynevezett közömbös embereket is! Ily módon valóban sok minden megtanulható a neveléstörténet leg- jobbjaitól és a módszertani eljárásokból, de két alapvető dolgot senki sem tehet meg helyettünk. Nekünk magunknak, a szülőknek és a pedagógusoknak kell célt jelölő, vonzó nevelő hatást gyakorolnunk gyermekeinkre, tanítványainkra, és nekünk kell megtalálnunk a környezetünkben jelentkező nevelési nehézségek megoldásához vezető közvetlen utat. Azt hiszem, sokan egyetértünk abban, hogy a nevelés és főképpen a tanítás terén — alig negyedszázada — a mi szüléinknek a maiakétól lényegesen nehezebben áthidalható problémáik voltak. Említsük csak az „egykor jogon kívüliek“ hátrányait, az iskoláztatás anyagi gondjait, az elhelyezkedés nehézségeit, s már eleget is mondottunk A mai szülőknek — olykor a túl igényes pályaválasztástól eltekintve — már nincsenek ilyen gondjaik, mert problémáikkal nincsenek magukra hagyatva. A szocialista társadalmi rendszer az anyagi támogatáson kívül — s ha azt a szülő indokoltan igényli és később a gyermek szellemi képességei is lehetővé teszik — a bölcsődétől az egyetem befejezéséig törődik a felnövekvő nemzedékkel. Lényegében tehát minden gyermekről — ha más feltételek között is — egyforma nagyvonalúsággal gondoskodik államunk. Ha ehhez a szülők túlméretezett „mindent megadása“ és el kényeztetése is hozzájárul — törvényszerűen — nehezen kiküszöbölhető és káros nevelési utóhatások következnek be. Igen, az így nevelt gyermek követelődzővé, később arrogánssá válhat, s nem fogja értékelni sem a szülei, sem a társadalom — érte is tett — erőkifejtéseit. A gyermek viselkedésében, jellemében mutatkozó és a riasztó előjeleket felismerő szülők többsége él is a számukra biztosított lehetőségekkel. Sajnos, vannak még mindig olyanok is, akik az általuk ugyan ismert lehetőségek kihasználása helyett, nemtörődömségből vagy ta»án csak kényelemszeretetből megkerülik a problémát, és az ügyintézés helyett inkább helytelen ellenérveket sorakoztatnak fel. Magam is beszéltem már olyan emberekkel, akik a fiatalokkal való központosított törődést túlzottnak és feleslegesnek tartották. „Ki törődött velem — mondotta — és mégis itt vagyok!“ Az ilyen felfogás káros következményeit mind a gyermek, mind a szülő később megérzi. A pedagógusok tekintélyét aláásó szülők között nem egy előszeretettel tesz egyoldalú összehasonlításokat a múlt és a jelen iskolája és tanítói között, nem számolva az* zal, hogy ezzel önmagának is árt. Ha a múlt iskolarendszeréről nem is, de tanítóelődeink nehéz körülmények között végzett munkájáról valóban csak az elismerés és a megbecsülés hangján szólhatunkl Hiszen a maguk korában harcolniuk kellett nemcsak a társadalmi igazságtalanságok és elnyomás ellen* hanem az egyház és az iskola szűk látókörű ideológiája, élettől elszakadt káros szelleme ellen is. Emlékszem olyan tanítókra, akik jóban-rosszban osz^ toztak a falu népével, évtizedeket töltöttek ugyanazon helyen, s ma is, hiszen ritkán látható tekintélynek örvendenek. A kis közösségekben tevékenykedő pedagógusok sokszor, úgyszól' ván az egész falu minden emberét tanították s naponta láthatták munkájuk gyümölcséi Ezeknek a tanítóknak még a tanítványokról létrehozott képe egyszerű és áttekinthető volt Ezzel szemben a korszerű pedagógus gyermekképe — a sokoldalú vizsgálat következtében — hasonlíthatatlanul differenciáltabb. Az időközben történt politikai változások társadalmunkban gyökeresen megváltoztatták at emberek életmódját. A pedagógusok tevékenységének is megváltoztak a társadalmi feltételei. Elődeiktől eltérően más körülmények között, a mindennapi munka mellett a meggyőzés* az átnevelés nehéz — sokszor meg nem értett — munkáját iS vállalták. Az emberek gondolkodásának a megnyeréséért a szocialista eszmék gyakorlati érvényesítéséért folytatott haré nem mindenki előtt biztosított népszerűséget — a következetesen kiálló — pedagógusodnak. Ezért a régi és a mai pe=- dagógusok egyoldalú összeha-- sonlítása nemcsak helyteleo, hanem igaztalan is! Tárgyilagosan el kell ismernünk, hogy voltak és vannak úgynevezett jó és rossz, hivatá-- sukat szerető, szakjukat értő, s lélektelen, gyenge képesség® nevelők és oktatók. Mindazoknak, akiknek szívügyük a gyermekek nevelése, az iskola, lépést kell tartaniuk a szükség- szerű változásokkal és alkotó részeseivé kell válniuk annak ft nagy munkának, amelyet korszerűsítésnek nevezünk. A pedagógusok és a szülők közös érdeke, hogy a növekvő ig&- nyekkel összhangban haladja-- nak és a gyerekek nevelésében és oktatásában minden lehető segítséget igénybe vegyenek 6S maguk is ésszerűen megadja-- nak. Az oktatáshoz alapos felkészültség, a neveléshez pedig meggyőződés és hozzáértés kell, hogy munkánk minden tekiír- tetben eredményes legyen. Dr. párkány antal 6 Könözsl felvétele
