Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-01 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
A felszabadulás óta eltelt években immár hagyományossá vált, hogy áprilist az erdők hónapjaként tartjuk számon. A természet ébredése, az első tavaszi kirándulások megrendezése, az erdősítések és fásítások kivitelezése, mind jó alapot szolgáltatnak nemcsak a megemlékezésekhez és ünneplésekhez, de az erdők funkciójának és hatásainak részletesebb ismertetéséhez is Ez annál is fontosabb, mivel a modern tudomány felismerte és bebizonyította, hogy a természet és az erdők védelme egyet jelent az emberi társadalom védelmével Nem véletlen, hogy ezt az alapvető igazságot először az iparilag fejlett országokban ismerték fel, ahol a természetet, mint életkörnyezetet és annak védelmét figyelembe nem vevő egyoldalú iparosítás negatív hatásai az egész társadalomra nézve kirívóan jelentkeztek. A fárasztó munka után pihenni, felfrissülni vágyó emberek aztán a természet és az erdők kultuszát valóságos tömegmozgalommá fejlesztették. Vajon índokolt-e, hogy éppen korunkban, melyet jogosan szoktunk a technika századának, a tudományosműszaki forradalom korszakának nevezni, ily behatóan foglalkozunk az erdők jelentőségével és hasznosításával? F.zt a kérdést egyértelműen eldöntötte az 1966-ban megtartott madridi Hatodik Erdészeti Világkongresz- szus, melyen már két szakmai bizottságban vizsgálták az erdők sokoldalú hasznosításának kérdését és az erdőknek e hasznosításából származó közjóléti hatásait. Majd pedig az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége az 1967-ben megtartott müncheni kongresszuson új szekciót hozott létre e kérdés tanulmányozására, melynek munkájába ötvenhat nemzet több mint háromszáz erdészeti kuta- lója kapcsolódott be. Az erdők sokoldalú hasznosítása, közjóléti hatása és az ezzel foglalkozó kői nyezetátalakító erdőgazdálkodás ma még sokak számára ismeretlen vagy kevésbé ismert fogalom. Az erdők sokoldalú hasznosítására irányuló erdőgazdálkodás abból az elvből indul ki, hogy az erdőkből a társadalomnak mind anyagi, mind pedig eszmei és kulturális téren a lehető legtöbbet nyújtsa. A hagyományos erdő- gazdálkodással szemben nagy előnye, hogy megszűnteti azt az egyoldalú hasznosítást, melynek középpontjában a faanyag termesztése áll. Ennek az elvnek megfelelően az erdőgazdálkodás az egyes használati módok és cé lók messzemenő figyelembevételével és egybehangolásával folyik, arai nagyban elősegíti az erdőkből s/.6r- mazó maximális haszon bebiztosítását. jóllehet, az erdők közjóléti hatásainak értékelése, pénzbeni kifejezése sok esetben (például egészségügyi, tájvédelmi, idegenforgalmi stb. szempontból} nehézségekbe ütközik, egyes kutatók behatóbb vizsgálatainak eredményei azt mutatják, hogy ez a legtöbb esetben sokszorosan felülmúlja a faanyag termeléséből származó hasznot. Nem véletlen, hogy az erdők sokoldalú hasznosításának elmélete és gyakorlata az USA-ban alakult ki, ahol a nagymértékű iparosodás, a gépkocsik elterjedése, a városiasodás és egyéb tényezők következtében az erdők vízgazdálkodási, környezetvédelmi, turisztikai, egészségügyi stb., tehát sokoldalú jelentősége, igénybevétele és hasznosítása (angolul multiple-use) állandóan fokozódik. jelenleg az USA nemzeti erdeinek csaknem 90 millió hektárnyi területén ennek az elvnek alapján gazdálkodnak, s ez a terület évről évre növekszik. Ma már ez a folyamat világjelenséggé fejlődik, mivel a fokozódó iparosodás és az életszínvonal emelkedése következtében kevés olyan országa van a világnak, ahol az erdő használata csak a fatermelésre korlátozódna. Elég megemlíteni, hogy ma a világ lakosságának átlagosan mintegy 30 %-a lakik városokban, az előrejelzések szerint azonban 2000 körül 90 % lesz a világátlag. Hazánkban ugyan ez a folyamat lassúbb, de megállítani nem lehet, s így a tárgyalt vonatkozásban is szá^ molnunk kell vele. Számbavéve az erdők valamennyi jelenleg ismert hasznát és teljesítményét, az erdők közjóléti hatásait bizonyos, aránylag könnyen áttekinthető és többé-kevésbé általánosan elfogadott csoportosítás szerint szokás ismertetni és értékelni. Ennél az ismertetési. illetve értékelési rendszernél figyelembe vesszük az erdők tágabb értelemben vett fatermelését, az erdei mellékhasználat termékeit, az erdők vízgazdálkodási, talajvédelmi és éghajlati jelentőségét, valamint az erdők egyéb közvetlen vagy közvetett hasznát, elsősorban üdülési és közegészségügyi téren, idegenforgalmi, táj- és természetvédelmi szempontból, végül pedig nevelésügyi s ezen belül tudományos, kulturális, esztétikai vonatkozásban. Annak ellenére, hogy az erdők sokoldalú hasznosításának és közjóléti szerepének elmélete és gyakorlata aránylag csak rövid múltra tekint vissza, ma már ezzel a kérdéssel, Illetve kérdéskomplexummal a tudományos kutatók százai foglalkoznak. Bár az idevágó szakirodalom gazdagnak nem mondható, .adatai ma már mégis lehetővé tesznek bizonyos fokú tájékozódási. Tekintettel az írás korlátozol! terjedelmére az erdők sokoldalú hasznosítását, e hasznosítás távlatait s ezen belül közjóléti hatásait csupán kivonatosan áll módunkban ismertetni. Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a la ma is a legfontosabb nyersanyagok közé tartozik, ami abból is kitűnik, hogy évi termelési értéke (a fatermékekével együtt! világviszonylatban ma már meghaladja a 40 milliárd USA dollárt. Sok iparág, az áruforgalom, a kulturális élet egyre több fát és faterméket igényel. Hozzáférhető adatok szerint a világ iparifa-fogyasztása az évszázad végére megkétszereződik. A legnagyobb növekedés a cellulózéi* papíripari termékeknél várható. A növekvő szükségletek kielégítése érdekében fel kell tárni a világ ma még kihasználatlan erdeit, s új erdőtelepítésekkel és intenzív erdőművelési eljárásokkal növelni kell a fakészletet. A faiparban viszont új technológia bevezetésével iparilag fel kell dolgozni az eddig az erre a célra fel nem használt fa és egyéb anyagokat. Ésszerű gazdálkodással fokozni kell az erdei melléktermékek, elsősorban gyógynövények, magas vitamintartalmú erdei gyümölcsök, takarmányféleségek termesztését is. Az erdő vízgazdálkodási jelentősége korunkban azért is megnövekedett, mivel az utóbbi időben rohamosan fokozódott, s a jövőben még tovább fokozódik a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízigénye. Minthogy a vizek szennyezettsége az iparosodás következtében jelentősen megnövekedőit, a vízellátás a fejlett, sűrűn lakott országok egyik legnagyobb gondja lett. Minden olyan tényezőt és lehetőséget, amely a vízgazdálkodás helyzetén javíthat többek között ilyen lehetőséget kínál az erdők sokoldalú hasznosítása is a legmesszebbmenően ki kell használni. Az erdők ilyen vonatkozásban egyrészt növelik a talajra jutó úgynevezett vízszintes (a harmat és köd kicsapódásából származó) csapadék mennyiségét, másrészt az erdólalaj segítségével mintegy tárolják a gazdaságilag hasznosítható vízkészletet. Végső fokon erdős területeken az évi csapadékmennyiségnek csaknem 75 százaléka népgazdasági szempontból hasznosítható, míg erdőtlen vidéken ez az arány csak 50 °/o. Az erdők közjóléti hatásának fokozása érdekében célszerű víztárolókat létesíteni, melyekből egyrészt villamos energiát termelhetünk, másrészt fedezhetjük, a lakosság és a mezőgazdaság vízszükségletét. A víztárolók előnyösen befolyásolják a táj képét és üdülési célokat is szolgálnak. A felszíni vízlefolyás mérséklésével az erdő védelmet nyújt a vízerózió által okozott talaj- pusztulás ellen is. Az erdők vízgazdálkodási és talajvédelmi hatását megfelelő erdőművelési eljárások alkalmazásával lehet bebiztosítani, esetleg fokozni. Amikor az erdőnek az éghajlatra ki fejtett hatását ismertetjük, figyelembe kell vennünk, hogy a fátlan területekhez viszonyítva az erdőkben sajátos erdőklíma alakul ki. Az erdő ugyanis mérsékli a szélsőséges hőmérsékletet, nyáron megakadályozza a felmelegedést, télen viszont az erős lehűlést. Ezen túlmenően az erdő növeli a levegő relatív páratartalmát, megnehezíti a ködképződést, s így közvetlenül is véd a ködtől. Rendkívül nagy gyakorlati jelentősége van az erdők széltörő szerepének is. Nem lebecsülendő az erdőknek, erdősávoknak a mezőgazdasági terméseredmények növelésére kifejtett hatása sem, mely általában az erdőtől számítva a famagasság 3—10-szeres távolságában a legnagyobb. Az erdők, erdősávok pozitív hatásának ilyen irányú kihasz- nálására eddig a legszebb példái a Szovjetunió szolgáltatta, ahol az erdők, erdősávok célszerű telepítésével és nevelésével eddig is jelentősen sikerült a mezőgazdasági terméseredményeket növelni. A modern, iparilag fejlett társadalmakban rendkívül nagy jelentősége van az erdők üdülési, egészségügyi, idegenforgalmi, táj és természetvédelmi szerepének is. Elég itt arra az egyszerű tényre utalnunk, hogy az USA nemzeti erdeinek üdülési célokra történő igénybevétele az utóbbi 12 évben megháromszorozódott. Az emberek rájöttek, hogy szervezetük egy bizonyos határon túl már képtelen a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni, kimerül, összeroppan. Orvosilag bebizonyított tény, hogy az idegrendszeri bántalmak zöme, az érelmeszesedés és sok más betegség a természetellenes, egészségtelen életmód számlájára írhalók. Ezzel szemben a zöld erdő gazdag állat- és madárvilágával, tiszta levegőjével, csobogó patakjaival testi és szellemi felfrissülést, gyógyulást nyújt az arra rászorulóknak. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a társadalombiztosítási es egészségügyi kiadások csökkentése lehetséges lesz, ha az erdőt mint gvógytényezőt fokozottabb mértékben alkalmazzuk dolgozóink egészségének megvédésénél. Az erdők természeti és tájvédelmi, valamint idegenforgalmi jelentősége ma már nem szorul bővebb magyarázatra. Elég, ha megemlítjük azt a szomo- „ rú tényt, hogy az emberi kapzsiság és nemtörődömség, s igen gyakran az ésszerűtlen erdőgazdálkodás következtében mostanáig világviszonylatban mintegy 79 emlős és 139 madárfaj végleg kipusztult, további 300 emlős és 120 madárfajta pedig kipusztulóban van. A természet-, táj- és erdővédelem terén igen nagy feladat l*á- rul az oktatás- és nevelésügyre is A tömegkommunikációs eszközök igény- bevételével, céltudatosan szervezeti ifjúsági táborozások, erdő- és természetvédelmi munkálatok megrendezésével nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy ifjúságunkkal megszerettessük a természetet és az erdőket Az erdők közjóléti hatásainak bebiztosítása, esetleg növelése megfelelő erdőgazdálkodási eljárásokat feltételez. Ezeknek megvalósításával er- deink a társadalom, a köz jóléte emelésének eszközévé válhatnak. Az ezerarcú, ezerhasznú erdő széles körben fogja bebizonyítani, hogy élet- környezetünk helyes kialakításával a lakosság munkateljesítő képessége fenntartásához, esetleg fokozásához megfelelő feltételeket képes biztosítani. Ezt az erdőt őrizni és megvédeni nemcsak a hivatásos erdészek feladata, hanem az egész társadalom kötelessége. KOHÁN ISTVÁN
