Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-29 / 17. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. IV. 29. 3-' r r ~ -ľ : r . , A K JMÁNYBAN A tudomány fejlődése századunk második felében hatalmas eredmények elérését tette lehetővé a gazdasági életben, az iparban és a gyógyászat­ban is. Közkeletű fogalommal élve: a tudomány termelőerővé válik. Ugyan­ilyen lényeges azonban, bár talán ke­vésbé feltűnő, hogy napjainkban a tu­dományos világszemlélet is átalakul. A tudományos és műszaki haladás ko­rában sok mindent át kell értékel­nünk, újból végig kell gondolnunk. Ez mindenekelőtt azokra az elkép­zelésekre vonatkozik, melyek az isme­retek szakosodásával kapcsolatban élnek bennünk. Általában úgy véljük: a tudósoknak ma valamely nagyon szűk szakterületre kell korlátozniuk tevé­kenységüket, mert hiszen a tudomá­nyos közlemények óriási áradatában akár egyetlen téma szakirodaimát is képtelenség kellő mértékben figye­lemmel kísérni. A jelenkori tudományos fejlődés azonban valójában nem ilyen jellegű, hanem dialektikus. A szakosodás mellett már egy másik lényeges folya­mat is megfigyelhető: az ismeretek egyesülése, integrációja. A fejlődés során korábban szétvált utak ismét összetalálkoznak, egymástól eddig tá­voleső tudományterületek most egybe­olvadnak. Ennek következtében új­szerűén értelmezzük a bennünket környező világot, s újszerűen értel­mezzük önmagunkat is. A legkülönbö­zőbb területeken egyaránt hatalmasat alkotó zsenik kora, a Leonardo da Vincik vagy Lomonoszovok kora vég­leg lezárult, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a tudósoknak ma szűk lá­tókörű specialistáknak kell lenniök. Nem. A modern tudós nehézség nél­kül tájékozódik a természettudomány egészében, sőt nem is csupán a termé­szettudományban. Helyesen állapítot­ta meg Landau, a híres szovjet fizikus: a tudománynak az a feladata, hogy új kapcsolatokat létesítsen. A kapcsola­tok integrációja egyre fokozódik. A Szovjetunióban, ahol a tudomány terv­szerű fejlesztése a társadalom érdekét szolgálja, e folyamat különös erősség­gel megy végbe. A tudományágak összefonódásának tendenciája rendkívül jól látható nap­jaink biológiájának néhány szakkér­désével kapcsolatban. Századunk elején a fizikában ment végbe tudományos forradalom. Létre­jött a kvantumfizika s a relativitásel­mélet. A tudomány túlhaladta a min­dennapi tapasztalatból kölcsönzött szemléleti képzeteket, teljesen új mó­don kezdte értelmezni a való világot, s ez — az atomenergia meghódításá­val — a társadalom életében is hatal­mas következményekkel járt. A tudományban most új — bioló­giai — forradalom megy végbe. Az örökléstan és a sejttan, a szerves ké­mia és a molekuláris fizika fejlődésé­nek eredményeként megjelent az élet alapjelenségeivel foglalkozó moleku­láris biológia. Ez az új tudományág úgy született meg, hogy a biológia egyesült a fizikával és a kémiával. A molekuláris biológia fejlődésével nemcsak az élet titkait fejthetjük meg, hanem igen fontos eredményeket ér­hetünk el a mezőgazdaságban, vala­mint a gyógyászatban is, például a rák problémájának megoldásában. A Szovjetunióban rövid idő alatt több nagy tudományos intézmény jött létre: a Szovjet Tudományos Akadémia Mo­lekuláris Biológiai Intézete és Fehér­jekutató Intézete, a Lomonoszov Egye­temen pedig nagy kutatócsoport ala­kult e téma vizsgálatára. Számos ké­miai és fizikai intézetben ugyancsak végeznek molekuláris biológiai kuta­tásokat. Molekuláris Biológia címmel szakfolyóirat is megjelenik. Több szov­jet egyetemen képeznek molekuláris biológiával foglalkozó szakembereket. Nagy fejlődésnek indult a biofizika is. A fizika évszázadokon át csupán az élettelen természettel foglalkozott, újabban azonban az életre is kiterjesz­tette érdeklődési körét. A sejtek pe­dig, különösen a többsejtű szerveze­tek, összehasonlíthatatlanul bonyolul­tabbak, mint bármi, amivel a fizika eddig foglalkozott. Ismereteink még nagyon is hiányosak, ezért ma koránt­sem mindig lehet pontosan megfogal­mazni, mi a fizika feladata az élő ter­mészettel kapcsolatban. Itt a fiziká­nak nem is a módszerei, hanem az eszméi a legfontosabbak. A biológia rég segítségül hívta már a fizikát — gondoljunk csak a mikroszkópra vagy a közönséges orvosi lázmérőre — et­től azonban még nem vált biofizikává. Napjainkban viszont a biofizika lett a természettudomány egyik legfonto­sabb területe. A bonyolult rendszerek biofizikája fizikai-matematikai modellek segítsé­gével vizsgálja a sejt és a szervezet egészének, illetve egyes szervrendsze­reinek (például a vérkeringési rend­szernek) a működését. A kidolgozott elméleti modellek máris nagyon fon­tos és érdekes orvostudományi felada­tok megoldását tették lehetővé. Elég, ha egyetlen példára utalunk ezzel kapcsolatban: a Szovjetunióban sike­rült olyan műkezet szerkeszteni, me­lyet a bioáramok impulzusai működ­tetnek. A biofizikát kibernetikai és informá­cióelméleti kérdések vizsgálatánál is gyakran alkalmazzák. A kibernetika maga is szemléletesen példázza az is­meretek integrációját: a matematika, a rádióelektronika, a fiziológia és más természettudományi szakterületek egyesüléséből jött létre. A molekulá­ris biológia mellett a kibernetika ha­tározta meg a tudomány legújabb for­radalmát. A Szovjetunió új akadémiai bioló­giai központjában, az Oka folyó menti Puscsinóban, ahol a már említett Fe­hérjekutató Intézet is működik, létre­hozták a Szovjet Tudományos Akadé­mia Biológiai Fizikai Intézetét. A Szov­jetunió számos városában működnek biofizikai kutatóintézetek és laborató­riumok, Biofizikusokat az egyetemek és főiskolák biológiai, orvosi és — ami különösen lényeges — fizikai karain képeznek. Csupán Moszkvában három ilyen tanszék működik: egy a Lomo­noszov Egyetem fizikai karán, kettő pedig a Moszkvai Műszaki-Fizikai Fő­iskolán. Tavaly számos ország több ezer tu­dósának részvételévei Moszkvában rendezték meg a negyedik nemzetközi biofizikai kongresszust. A szovjet tu­dósok előadásai, de' maga az a tény is, hogy a kongresszust Moszkvában tartották, világosan mutatja, hogy a szovjet biofizika jelentős eredménye­ket ért el, s biztató távlatokkal ren­delkezik. Az ökológiának, a biológiai környe­zettel foglalkozó tudománynak a fej­lődése ugyancsak elképzelhetetlen kü­lönböző szaktudományos módszereket együttesen alkalmazó kutatások, vagy­is az ismeretek integrációja nélkül. A természetvédelem, a természetnek az ember romboló és káros tevékenysé­gétől való megóvása a jelen és a jövő egyik legfontosabb feladata. E problé­mák ma összehasonlíthatatlanabbul aktuálisabbak, mint mondjuk negyven évvel ezelőtt voltak. Természetes hát, hogy társadalmunk rendkívül nagy figyelmet fordít a környezetvédelemre. Ez jutott kifejezésre a Legfelsőbb Ta­nács nemrég hozott határozataiban is. A fentiekben mindössze néhány ki­ragadott példával szemléltettük az is­meretek integrációját, azaz egységbe olvadását. A biológiának a fizikával, a kémiával, a matematikával s a kiber­netikával történő összekapcsolódása véget vet annak a folyamatnak, mely­nek során az egyes szakterületek me­reven elhatárolódtak egymástól, ami pedig akadályozza a tudományos és műszaki haladást. A biológia és más tudományágak összekapcsolódása új, még beláthatatlan lehetőségeket ígé­rő tudományágakat hív életre, s meg­teremti azok gyakorlati alkalmazásá­nak lehetőségét is. Eddig csupán arról szóltunk, ho­gyan kapcsolódnak össze a természet- tudomány különböző ágai. A probléma azonban egészében véve sokkal széle­sebb körű. Az új természettudományos elgon­dolások és felfedezések révén most már bátran hidat verhetünk a humán tudományok felé is. A kibernetika, a matematika s az elektronikus számí­tógép-technika eredményei például rendkívül fontosak a közgazdaságtu­domány és a szociológia számára. Az ember kilépett a világűrbe, tevékeny­sége így már nemcsak közvetlen élő környezetére hat, hanem bolygónk egészére is. Újszerűen kell tehát ér­telmeznünk azt is, milyen helyet fog­lal el az ember a világegyetemben, s milyen kapcsolatban van a környező világgal. Új megvilágítást nyer az iro­dalmi és művészeti alkotó tevékeny­ség is. A modern művészettudomány és iro­dalomtudomány gyakran alkalmazza az információelmélet tételeit. A költe­mény vagy a festmény bonyolult rend­szer, amely információt közöl az olva­sóval vagy a nézővel, s ezt az infor­mációt nemcsak közvetlenül a tarta­lom hordozza, hanem közvetett módon a műalkotás minden formai eleme s azok egymáshoz való viszonya is. Ma már mind gyakrabban elemzik a ver­sek szerkezetét és általában a nyelve­zet szerkezeti elemeit is. A Tartui Tu­dományegyetem filológusai figyelem­re méltó munkát végeznek e téren. Az esztétika ma a művészeten kívül a természetet és a természettudo­mányt is bevonta vizsgálódási körébe. Mint az elemzések mutatják, az eszté­tikai mozzanatok a tudományos alko­tómunkában is igen fontos szerepet játszanak. Abban, hogy ma egységes és széles körű kutatások végezhetők az ember alkotó tevékenységével kap­csolatban, nagy szerepük van az eg­zakt tudományok sikereinek. A történettudományban szintén al­kalmazhatók természettudományos módszerek. A természeti környezet adta feltételek és a társadalom viszo­nyának pontsabb megértésével ma­gyarázatot kaphatunk olyan nagy tör­ténelmi eseményekre, melyeknek okait eddig nem sikerült kiderítenünk. Gu- malijev szovjet történész például az ázsiai nomád népek történetével fog­lalkozó munkáiban kimutatta, miként hatottak a csapadékos és aszályos idő­szakok a sztyeppevidékeken élő né­pek történelmi sorsának alakulására. A bennünket körülvevő világ egy­séges egész, az emberiség ennek el­választhatatlan része. Ezt az egységet csak úgy érthetjük meg, s a termé­szettudományok és a humán tudomá­nyok is csak úgy fejlődhetnek megfe­lelően, ha ismereteink nem szétválnak egymástól, hanem ellenkezőleg: integ­rálódnak, azaz összekapcsolódnak egymással. A tudománynak és a felsőoktatás­nak a Szovjetunióban kialakult szer­vezeti formái a legkedvezőbb lehető­ségeket nyújtják ahhoz, hogy a tudo­mány és a kultúra az egységesülés, a magasabb egységek létrehozása jegyé­ben fejlődjön. Számos egyetem és pe­dagógiai főiskola egyesíti falai között a humán és az egzakt tudományokkal foglalkozókat. Ugyanilyen integráló­dás megy végbe a Szovjet Tudományos Akadémián, valamint a szövetségi köz­társaságok tudományos akadémiáin. Ez kétségkívül elősegíti, hogy a leg­különbözőbb területek szaktudósai szoros kapcsolatot tartsanak fenn egymással. Ne gondoljuk azonban, hogy a tudo­mányok integrációja egyszerűen és , zavartalanul megy végbe. Gátolják ezt a folyamatot a leszűkítő szakosodás elavult hagyományai, akadályozza az olyan tudósok magatartása, akik vo­nakodnak „idegeneket“ engedni szak­területükre, továbbá zavaróan hat a bürokratikus szemlélet is. A tudomá­nyok integrációja azonban megállít­hatatlan, sőt egyre erősebben érvénye­sül. Lehetséges, hogy olyan új kor­szak küszöbén állunk, amelyet a jövő kultúrtörténészei a reneszánsz, vagy­is az újjászületés korához fognak ha­sonlítani. Ez azonban azt a feladatot adja számunkra, hogy továbbra is bő­vítsük a nemzetközi tudományos és műszaki, valamint a kulturális együtt­működést a világbéke s a népek fel­virágzása érdekében. M. VOLKENSTYEJN, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja Hírek a Szovjetunióból Kazahsztáni kutatók egészségügyi kör­nyezetföldrajzi atlaszt készítenek a köz­társaságról. A térképek feltüntetik majd, hogy Kazahsztán mely vidékén milyen hatással van az egészségre a talaj, az éghajlat, a domborzat, a folyók, a tavak és más természeti tényezők. Az atlasz segítségével megállapítható lesz, hogy mely helyek a legalkalmasabbak új váro­sok és lakótelepek építésére, valamint szanatóriumok és üdülőhelyek létesítésé­re. — Q — Egy számítógép pontosan válaszolga- tott a férfi matematikusoknak, ha azon­ban nők fordultak hozzá, valótlan vála­szokat adott. Ez a mulatságos dolog a Novoszibirszk melletti Akagyemgorodok számítóközpontjában történt. Kiderült, hogy a gépet a női ruhák anyagának nagy műszáltartalma „hozta ki a sodrá­ból“: a műszálak körül elektromos tér keletkezett, ami megzavarta a gép mű­ködését. Ha nyírfát különleges keverékkel — éghető pala feldolgozásából nyert anyag­gal — itatjuk át, értékes tulajdonságokra tesz szert. Az észt kutatóknak ez a meg­állapítása felkeltette a síkészítők érdek­lődését. Az impregnált nyírfából gyártott sílécek sokkal tartósabbak, jobban tart­ják a kenőanyagot. Két híres szovjet síző, Kolcsin és Vegyenyin igen elismerően nyilatkozott a pärnui Viisnurk Gyárban ezzel az eljárással készített sílécekről. Még a Holdról is látható lesz a Koun- radszkij melletti külszíni rézércbánya, mely a Balhas-tó északi partvidékén, egy kialudt vulkán kráterében terül el. A bá­nyászok jelentősen kibővítik ezt a színes­fémben bővelkedő hatalmas külszíni já- nyatelepet. Az egy kilométer vastag érc­réteg rézen kívül 20 értékes fémet tar­talmaz. — ® — Kazahsztán délkeleti részének őslakói ismerték a vonóshangszert — állapítot­ták meg a régészek az Alatau hegység lejtőin feltárt leletek alapján. Találtak ugyanis egy sziklarajzot, amely táncoló férfiakat ábrázol. Mellettük női alakok láthatók, amint hegedűhöz hasonló hang­szert tartanak a kezükben. — © — A taskenti Fan Kiadó sajtó alá rendez­te a Gyógyszerismeret című könyvet, az 1000 évvel ezelőtt született Abu-Raihan Muhammad ibn Ahmed al-Biruni művét, amelyet most fordítottak le először orosz nyelvre. Ubajdulla Karimov, a filológiai tudományok doktora, az Üzbég Tudomá­nyos Akadémia Orientalisztikai Intéze­tének osztályvezetője nyolc évig tanul­mányozta és fordította ezt az érteke­zést. Az értékes mű kétnyelvű kiadás­ban: oroszul és arabul jelenik meg. Napjainkban nagyon is megsokasodott a csillagászok munkája: már nemcsak a csillagok és a bolygók mozgását kell megfigyelniük, hanem a mesterséges hol­dakat, a bolygóközi kutatóállomásokat és más űrkutató berendezéseket is. Ilyen megfigyeléseket végeznek például a Krí­mi Asztrofizikai Obszervatórium munka­társai a csillagászati távcső segítségével. Az így nyert adatok alapján módosítják a kozmikus objektumok mozgását. Értékes leletre bukkantak Zaporozsje megyében egy időszámításunk előtti IV. századból származó szkíta sírhalom fel­tárásakor. Az ásatások során mintegy öt méter mélységből egy kis aranyszo­bor került napvilágra, amely a termé­kenység istennőjét, Démétért ábrázolja. Az istennő eddig ismert szobrai agyagból készültek. Az ókori ötvös alkotását a részletek gondos kidolgozása jellemzi. — i> — Különféle szakemberek, mérnökök és építészek közös kutatások alapján meg­oldották azt a problémát, hogy miként lehet biztonságosan magas épületeket emelni földrengésektől gyakran sújtott helyeken. Ilyen házak épülnek többek között Taskentben is. A tervezők a per­zselő napsugaraktól is óvni akarják a lakásokat. Az épületek betondíszítése a hagyományos keleti stílust követi. A log­giaszerű erkélyek építészeti megoldása igen tetszetős.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom