Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-20 / 94. szám, péntek

igyekezete, amellyel a vállalati szférát el akarták válasz­tani a központi irányítástól, s amit a centralizmus elleni harc szükségességével indokoltak, nem volt semmi egyéb, mint a szocializmus alapelveinek a megtámadása. Abban a helyzetben, amikor egyrészt megcsonkították a központi tervezést és ezzel a társadalmi érdekek érvényesítését a gazdálkodás egész területén, másrészt pedig a vállalati anyagi érdekeltséget a központi befolyástól független brut­tó jövedelemre alapozták, szükségszerűen felbomlott a szocialista gazdaság egyensúlya. Ez a felfogás végül is a pártnak a gazdasági életben betöltött vezető szerepe elleni nyílt támadásba torkollott, ami a vállalatokkal kapcsolatban abban nyilvánult meg, hogy azokat a dolgozók tanácsa által vezetett önigazgató termelési egységekké nyilvání­tották. Ezek létrehozásával jogilag is érvényesült volna a vállalatok teljes önállósága, s a dolgozók tanácsai a vállalkozói, a jövedelmi, a szociális és a személyzeti fel-' adatokat a párttól és az állami döntésektől függetlenül hajtották volna végre. Az említett időszak dicstelen maradványait a pénzügyi ellátás, a saját alapok képzése, az anyagi érdekeltség, az árképzésben megnyilvánuló önkényesség, s a bérek fej­lődésének területén fokozatosan fel kell számolni, újból életbe kell léptetni a demokratikus centralizmus helyes alapelveit a népgazdaság irányításában a tudományosan felállított központi tervektől kezdve azok vállalati szintű megvalósításáig a vállalati hozraszcsot formájában. A vállalati hozraszcsot oszthatatlan része a vállalaton belüli hozraszcsot. A hozraszcsot valamennyi szervezési formájának lényege és alapelve azonos, s az áruforgalmi­pénzügyi viszonyok érvényesítésében rejlik. A vállalaton belüli hozraszcsotnak az ad különleges jelleget, hogy a vállalaton belüli egységek között nem állhatnak fenn árukapcsolatok. A szocializmus gazdasági törvényeinek alkalmazása azonban a vállalaton belüli hnzraszcsotban objektíve lehetővé teszi az olyan kategóriák felhasználását, mint az ár, az önköltségek, a bér, a jövedelmezőség stb., bár egy kissé korlátozottabb mértékben. A vállalaton belül azonban a munka és a termelés terjedelmének mérésével kapcsolatban a gazdasági kategóriáknak csupán néhány funkciója érvényesülhet. Az egyes értékkategóriák pénz­ügyi mutatókban jutnak kifejezésre, amelyek a vállalat, valamint a vállalaton belüli egységek munkájának külön­böző oldalait tükrözik vissza. Ezek szolgáltatják az alapot az anyagi felelősség megállapításához a vállalat minden szakaszán a termelés hatékonyságának növelésében. Az egységes pénzügyi mutatók felhasználása a vállalatok és az üzemegységek munkájának tervezésekor és értéke­lésekor lehetővé teszik az egyes részlegek részvételének a gazdasági összteljesítményben való meghatározását, és ezzel összefüggésben az üzemegységek anyagi érdekelt­ségének megállapítását. Azokat a pénzügyi mutatókat, amelyeket a feladatok üzemek, termelési részlegek, üzemegységek és műhelyek szerinti jóváhagyásánál és tervezésénél (kalkulálásánál) használnak, a termelés színvonalának, a termelési folya­mat különlegességeinek stb. megfelelően kell meghatároz­ni. Ezek az egyes szervezési egységek szerint is különbözők lesznek. A hozraszcsot jellegű önállóság aszerint is eltérő, hogy nagy vállalat üzemére, illetve üzemegységére, vagy pedig kisebb, esetleg közepes vállalat üzemére vagy üzemegy­ségére vonatkozik-e. A zárt körű termelést folytató üzemeknél és a nagy üzemegységeknél lehetséges és célszerű olyan mutatókat tervezni, amelyek megközelítik az olyan vállalati mutató­kat, mint például az érvényes nagykereskedelmi árakban kifejezett realizált termelés terjedelme, a haszon, a jöve­delmezőség és az anyagi érdekeltségi alap. Ezeknél az üzemeknél a termelés nagykereskedelmi árakban kifeje­zett terjedelmét a termelési költségekhez viszonyítják. Az eredményt — a hozamot — a hozamképzés tervezett fel­adatával hasonlítják össze. Az ilyen üzemek számára ki lehet jelölni az álló- és a forgóalapokat, és meg lehet szabni az üzem jövedelmezőségét is. A tervezett költségek és hozam alapján néha vállalaton belüli árakat is célszerű és szükséges megállapítani. Az üzemegység ezekben az árakban adja át (adja el) termékeit más üzemegységek­nek. A termelés vállalaton belüli árakban való kifejezését az adott termékek termelési költségeivel hasonlítják össze. Ahol nem lehet vagy nem célszerű a vállalat egyes részlegei szerint teljes költségeket és bevételeket tervezni és használni, ott csak a termelés néhány költségtételét hasonlítják össze a tervezett költségekkel. A vállalaton belüli hozraszcsothoz azonban néhány fel­tételre van szükség. Elsősorban normákat kell kidolgozni, bevezetni és használni, éspedig teljesítménynormákat, energia- és anyagfelhasználási normákat, rezsiköltségek normáit stb. Ezenkívül rövid lejáratú operatív tervet kell bevezetni az egyes vállalatokon belüli részlegek számára. Jó nyilvántartás is szükséges, amellyel figyelemmel lehet kísérni mind a feladatokat, mind pedig teljesítésüket. Az ilyen rendszer lehetővé teszi például a Svit Gottwal- dov n. v. dolgozóinak, hogy nemcsak negyedévente, ha­vonta, hanem az egyes dekádokban is és mindennap érté­kelhessék eredményeiket és feladataik teljesítését. A vállalat az üzemek irányításához dekádokra és na­pokra lebontott operatív terveket használ, továbbá elosztja az operatív normákat, kalkulációkat, a részletes műszaki adatokat és a technológiai folyamatok szabványait. Az üzemek operatív terveinek egyes műhelyekre való lebon­tása nemcsak a cipők mennyiségét és választékát tartal­mazza, hanem az értékmutatókat is, például a műhely saját gazdasági eredményeire vonatkozó termelési feladatokat, a készletállományok limitjeit, a komplex szocialista ra­cionalizáció keretében meghatározott költségmegtakarítási feladatokat, s az 1 korona termelésre eső bérköltségeket. A vállalaton belüli részlegek feladatainak tervezésekor gyakran naturális mutatókat is használnak, amelyek főleg a felhasznált komplett anyagokra és alkatrészekre vonat­koznak. A termelés > önköltségeit ilyen esetekben is eltérő módon határozzák meg, éspedig vagy az egész üzemegy­ség, az egész termelés, vagy az egyes termékek szerint. Ennek alapján osztják el a nyersanyag-, az anyag-, a fűtőanyag- és az energiamegtakarítás feladatait is. A vállalaton belüli hozraszcsotegységek számára meg­határozzák a dolgozók létszámát, a béralapot és a munka­termelékenység növelésének feladatát. A műhelyhozraszcsotban korlátozott mennyiségű mutatót használnak, éspedig azokat, amelyek a műhely munkájától függenek. Ilyenek a termelési feladatok, a nyersanyag­felhasználás feladatai, a minőségi mutatók stb. Ilyen fel­adatokat bontottak le az egyes műhelyek számára például a Píseki Jitex nemzeti vállalatban, ahol számítógép segít­ségével fokozzák a vállalaton belüli hozraszcsot hatékony­ságát. A korszerű számítástechnikát nemcsak a tervezett feladatok üzemek, műhelyek, termelési egységek és mun­kahelyek szerinti részletes lebontásánál alkalmazzák, ha­nem főleg az irányítási folyamatokhoz szükséges számada­tok ésszerű és gyors rendezéséhez és értékeléséhez. Számítástechnikával osztják szét és értékelik a teljesítmény 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom