Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-20 / 94. szám, péntek
normákat, az idő-, a munka- és az anyagnormákat, beleértve a megelőző időszak értékelése alapján, valamint a műszaki fejlődés és a szocialista racionalizáció alapján végrehajtott pontosításokat. Az anyagelosztó részlegen például kidolgozták a vállalaton belüli hozraszcsot komplex érvényesítési tervét, s azt a feladatok napi elosztásával, a termelési nyilvántartás végzésével és értékelésével, a nyersanyagok, az alap- és a segédanyagok fogyasztására is kiterjedő manipulációs kimutatások napi elkészítésével, az egységekre vonatkozó bérrendszer adatainak napi kiszámításával, az anyag- és az energiamegtakarításért járó prémiumok kiszámításával a termelési folyamatok hatékony irányításához használják fel. A konfekciós és a festőrészlegen naponta kétszer veszik nyilvántartásba az egyes műhelyek késztermékeit, az egyes dekádok szerint számítják ki a termékegységekre vonatkozó béreket, az anyag- és az energiamegtakarításért járó prémiumokat, dekádonként értékelik a termékek minőségi színvonalát, és kimutatást készítenek az egyes gépek kihasználásáról. A vállalaton belüli hozraszcsot a jobb eredmények elérésében feltételezi az egyes termelési részlegek kollektívájának anyagi érdekeltségét. E tekintetben prémium- rendszereket kell kidolgozni és alkalmazni. Az I. Brnói Gépgyárban az anyagi érdekeltség alapjait az egyes üzemegységek szerint szervezték meg és sikerrel használják. A vállalaton belüli hozraszcsothoz azonban nem csupán a kollektívák és az egyének anyagi érdekeltsége tartozik, hanem erkölcsi érdekeltségük fejlesztése is. A jól szervezett hozraszcsot lehetővé teszi a dolgozók kezdeményezésének fejlesztését és a szocialista munkaverseny elmélyítését, mert a kötelezettségek nemcsak a teljesítményekre, hanem a gazdaságosságra is vonatkoznak majd. Az üzemen belüli hozraszcsot mozgósítja a dolgozókat, a kollektívákat és az egyéneket a gazdaságosságért, a költségek csökkentéséért és a felhalmozás növeléséért folytatott harcban. Az egyéni érdekeket a közösség érdekeivel kötik össze. A termelésben részt vevő dolgozók nevelésének fontos tényezője. Egyelőre nem lehetünk elégedettek a vállalatainkban tapasztalt helyzettel. Csak kevés vállalatban őrizték meg az 1968—1969-es években az irányításnak ezt a bevált módszerét. Úgyszintén alacsony azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek a normákat a szükséges színvonalon tartják, és felhasználják a termelés és a gazdaságosság eredményeinek tervezésénél és értékelésénél. Ha a vállalatokban, az üzemekben és a műhelyekben teljesíteni akarjuk a XIV. kongresszus és a februári plenáris ülés gazdaságunk hatékonyságára vonatkozó irányelveit, akkor a vállalaton belüli hozraszcsot megszervezése és bevezetése ennek egyik alapvetően fontos útjává válhat. II. AZ ÁR ÉS A TERMELÉS ÖNKÖLTSÉGEI A vállalatok meghatározott árakért realizálják termékeiket. Az ár a szocialista gazdaság tervszerű szervezésének fontos kategóriája. A vállalatok a tervben meghatározott árakon vásárolják a nyersanyagokat és az anyagokat, a fűtőanyagokat és a villanyenergiát. Államilag tervezett árakon realizálják termelésük eredményeit és termelési jellegű szolgáltatásaikat. Tervezett árak szerint mérik fel a termelés terjedelmét és a vállalati tevékenység más gazdasági mutatóit. Az árpolitika az egész gazdaságpolitika elválaszthatatlan és jelentős része. A szocialista állam célszerű árpolitikát folytat, amellyel befolyásolja az egész gazdasági fejlődést és a szocialista társadalom tervszerű növekedését. A szocialista gazdaság tervszerű irányítása el sem képzelhető az árképzés hatékony módszereinek biztosítása és egész folyamatának az állam központi szervei által való irányítása nélkül. Nálunk jelenleg az árképzés jellemző vonása az árak stabilitása. Ezt az 1968—1969-es években kialakult kedvezőtlen irányzatok megfékezésére hozott konszolidációs intézkedések biztosították. Ezekben az években a népgazdaság irányítására vonatkozó revizionista nézetek hatására, amelyek az árpolitikában túlértékelték a piac szerepét, az árak jelentősen eltértek a társadalmilag szükséges költségektől. Ezért egész sor olyan intézkedést hoztak, és készítenek elő, amelyek célja az árak racionalizálása. Az árak stabilitása a szocialista gazdaság jelentős vívmánya. A stabil árak hozzájárulnak a gazdasági tevékenység megjavításához, megkönnyítik a tervezést, a vállalatok és a szakágazatok gazdasági tevékenységének nyilvántartását és elemzését. A jól kiépített árrendszer erős gazdasági szabályozó, amely elősegíti a termelés hatékonyságának növelését. Ezért az árak képzéseinek a CSKP XIV. kongresszusa is rendkívüli figyelmet szentelt, amely feladatul adta az árak központi tervezésének javítását és a nagykereskedelmi árak racionális rendszerének kidolgozását, hogy az árak jobban megközelítsék a termelésre fordított társadalmilag szükséges munka mennyiségét, és olyan árviszonyok jöjjenek létre, amelyek elősegítik a termelés gazdaságosságát. Az árak alapvető kérdéseiben, például az árszínvonal globális változásainak, s a legfontosabb termékek árainak kérdéseiben a CSSZSZK kormánya dönt. így érvényesül az árképzés területén az állam egységes gazdaságpolitikájának központi befolyása. Köztársaságunkban a tervszerű árképzés központi irányító és végrehajtó szerve a Szövetségi Árhivatal. Ez a hivatal irányítja az árak területén végzett munkát, biztosítja az egységes árpolitikát, irányítja az állami fegyelem megtartásának ellenőrzését az árképzésben és az árak gazdasági gyakorlatban való érvényesülésében. A Szövetségi Árhivatal az állami árpolitikát a párt gazdaságpolitikájával összhangban biztosítja. Felelősséget visel ezért és az egész országban szervezi az ártevékenységet. Jóváhagyja a legfontosabb termelési műveletek és termékek árait és tarifáit. Bizonyos termékek árainak megállapítása a Cseh Árhivatal és a Szlovák Árhivatal hatáskörébe tartozik. Az árak két alapvető fajtáját különböztetjük meg. A kiskereskedelmi árakat és a nagykereskedelmi árakat. Az utóbbiak módosult változatai a mezőgazdasági felvásárlási árak. A kereskedelmi szervezetek a fogyasztási cikkeket kiskereskedelmi árakon adják el a lakosságnak. Ezek az árak rendszerint a nagykereskedelmi árak, a forgalmi adók és a termelési vállalatok költségeinek megtérítésére szolz
