Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-20 / 94. szám, péntek
gálő kereskedelmi árat is tartalmazzák. A kiskereskedelmi árak stabilak. A nagykereskedelmi ár olyan ár. amelyért a vállalatok egymás között realizálják termelésük eredményeit, a beruházásokon végzett munkákat, valamint a nagykereskedelmi szervezeteknek juttatott áruszállításokat. Nagykereskedelmi áron adja el például a kohóüzem a fémeket a gépipari üzemeknek, a gépipari üzemek a gépeket és a berendezéseket az építkezésekhez, a textilüzem az anyagokat a ruhaipari üzemeknek vagy a nagykereskedelemnek stb. A nagykereskedelmi árat használják a termelés terjedelmének és az értékesített áru mennyiségének kiszámításához. A mezőgazdaságban nagykereskedelmi árakként a fel- vásárlási árakat használják. Ezeken az árakon adják el az efsz-ek és az állami gazdaságok termékeiket a felvásárló szervezeteknek. A jól megszabott nagykereskedelmi árnak minden normálisan dolgozó vállalat számára meg kell térítenie az áruk termelésének és értékesítésének költségeit, és egyúttal bizonyos tiszta jövedelmet, hasznot is kell biztosítania. A nagykereskedelmi árak nagyságát többnyire árösszehasonlítás alapján határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy az új termék árát valamely hozzá hasonlítható termék termelési költségeivel, a termeléséből származó haszon értékével és áraival hasonlítják össze. Képletesen úgy mondhatnánk, bár ez a megállapítás nagyon pontatlan, hogy a nagykereskedelmi árak magasságát az ágazat és a szakágazat átlagos árutermelési költségei szerint határozzák meg. Az árképzésnek ez az eljárása a kollektívák tevékenységét gazdaságilag a tudományos-műszaki haladás gyorsítására és a munkaszervezés tökéletesítésére serkenti, mert az olyan vállalatnak, melynek termelési költségei nagyobbak az ágazati átlagnál, kisebb lenne a jövedelme és a haszna. A nagykereskedelmi árak az azonos terméket termelő valamennyi vállalat számára egységesek. Az alapvető mezőgazdasági felvásárlási árak szerkezetében az állam egész területén egységes árak érvényesülnek. Az alapvető felvásárlási árak színvonalának megállapításánál azoknak a körzeteknek a termelési feltételeit veszik figyelembe, ahol az adott termék árutermelésének döntő része történik. A búza esetében például a döntő körzetek költségei a kukorica-, a répa- és a burgonyatermesztő körzetek átlagos költségei, a rozsnál a burgonya termesztő és a burgonya-, zabtermesztő körzetek átlagos költségei, a tejnél, a vágómarhánál és a tojásnál pedig az összes termelési körzet átlaga. Az így felépített egységes felvásárlási árak további eszközök felhasználását is feltételezik. Ezek a különbözeti járulékok és a mezőgazdasági adó. A különbözeti járulékok funkciója a mezőgazdasági termelés objektíve magasabb költségeinek megtérítésében rejlik, amelyek az ármegállapításnál számításba vett feltételekből, rosszabb termesztési feltételekből adódnak. Ezeket a termőhelyegységeknek [hasonló természeti feltételekkel rendelkező szervezetek) megfelelően a mezőgazdasági szervezetek által a központi alapokba juttatott termékekből származó bevételek minden száz koronájához számítják hozzá. A szilárd felvásárlási árak a költségeknek körülbelül 85 százalékát térítik meg. Az 1967-től 1969 első feléig megvalósított árpolitikában nem érvényesülhettek az árak alapvető funkciói. Az akkori állapotokat a központi irányítás és szervezés gyengítése, valamint a piac irányító és szabályozó szerepének túlbecsülése jellemezte. Túlságosan megnövekedett a nagykereskedelmi árak színvonala, ezzel indokolatlanul megnövekedtek a vállalati jövedelmek, ami gyengítette a költségek csökkentésére irányuló nyomást. Az ipari termelés nagykereskedelmi árai ebben az időszakban kb. 36 százalékkal, az építőiparban 54 százalékkal, a mezőgazdasági fel- vásárlási árak kb. 20 százalékkal növekedtek, jelentősen deformálódtak az árak az egyes ágazatok és szakágazatok közötti viszonylatokban. A nagykereskedelmi árak növekedése az iparban és az építőiparban maga után vonta további ágazatok költségeinek a növekedését, megdrágította a beruházásokat és ezek keretében a lakásépítést. Ezért a párt XIV. kongresszusa az 5. ötéves terv irányelveiben az ár alapvető feladatát és funkcióját így állapította meg: ,,Az árak fejlődésének következetes szabályozásánál az árakat a népgazdasági terv irányelveinek megfelelően aktívan ki kell használni a legnagyobb gazdaságosság eléréséhez, a műszaki fejlődés serkentéséhez, a minőség javításához és a hatékonyság növeléséhez, a termékek választékának módosításához.“ E feladat biztosításához az árrendszer racionalizálásában már az 5. ötéves tervidőszakban részletintézkedésekre került sor. amelyek olyan esetekben módosítják az árakat, ahol azok határozottan negatívan hatnak az 5. ötéves terv feladatainak teljesítésére, vagy nem támogatják az állami terv céljait. A nagykereskedelmi árak rendszerének olyan alapvető ésszerűsítésére, amely a XIV. kongresszus határozata értelmében újból visszaadná az áraknak a szocialista gazdaságban betöltött szerepét, a CSKP KB Elnökségének határozata s a CSSZSZK kormányának februári határozata alapján kerül sor. Az árképzés helyes rendszere egyrészt nem engedheti meg az indokolatlan áremeléseket és ezek eredményeként a vállalati hozraszcsot szerepének gyengítését, másrészt pedig erősítenie kell a vállalatok érdekeltségét, főleg a műszakilag fejlett, divatos, luxuskivitelezésű új termékek termelésében, a termékek minőségének javításában és a tudományos-műszaki haladás meggyorsításában. E célból már olyan intézkedéseket hoztak, amelyek ilyen irányba terelik a vállalatok tevékenységét. Az árak területén — a gazdaság többi ágazatához hasonlóan — fontos szerepet játszik az árak ellenőrzése. Az árellenőrzésnek az árpolitika aktív tényezőjévé kell válnia. Nem csupán az elfogadott intézkedések érvényesítéséhez kell hozzájárulnia, hanem azt is figyelemmel kell kísérnie, hogy realizálásuk összhangban van-e a megszabott irányelvekkel és idejében figyelmeztetessen a menet közben előforduló negatív jelenségekre. Néhány termék nagykereskedelmi árába a termelési költségeken és a hasznon kívül a forgalmi adót is beszámítják. A forgalmi adó a haszonhoz hasonlóan a szocialista társadalom tiszta jövedelme egy részének pénzben kifejezett értéke, s az anyagi termelésben dolgozók munkája hozza létre. A haszontól eltérően, amely megoszlik a vállalatok és az állam között, a forgalmi adót a termékek realizálása után a társadalmi szükségletek fedezése céljából egészében és egyszerre juttatják az állami költségvetésbe A forgalmi adó szabályozásával az állam bizonyos kiskereskedelmi árpolitikát folytat. A forgalmi adót alapjában véve az egész közszükségleti termelés magában foglalja. Nagyobb az adó a fényűzési jellegű termékeknél (luxuscikkek), mint a napi szükségleti termékeknél. Az árképzéssel tudatosan fékezik néhány termék fogyasztását (szeszes italok). Egyúttal tudatosan alacsony adót vetnek ki az olyan termékekre, amelyeknél az állam szociális politikája érvényesül. Az áiiaiu a költségvetésből való boazéjéraW* 3
