Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-01 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
A CSEHSZLOVÁK ISKOLAÜGY AKTUÁLIS FELADATAI SOKOLDALOAN GONDOSKODUNK A NEHELESRÜL ES A MÜVELŰOESRŰI 1973. IV. 1. A PPl/Il VSl/ kongresszusának határozata A LiuKl XIV az iskolaügy kérdéseivel n UUIIl ■ • kapcsolatban megállapítja, hogy a jövőben sokoldalúan kell gondoskodnunk a szocializmus új nemzedékének formálásáról, az ifjúság kommunista neveléséről, a tanítóképzés minőségének javításáról, meg kell oldanunk az ipari- tanuló-képzés alapvető problémáit és biztosítani kell uz egységes iskolapolitikát. Ezekre a problémákra összpontosította figyelmét a CSKP Központi Bizottságának legutóbbi, 1973. február 20-án tartott ülése is, melyen Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára beszámolójában többek közt az alábbiakat mondotta: „A szocialista ember formálására gyakorolt politikai-eszmei hatás egész rendszerében különleges helye van az oktatásügynek. Az a 'küzdelem, amelyet az utóbbi években iskoláink szocialista jellegének felújításáért vívtunk, ma lehetővé teszi, hogy megkezdjük, főként az iskolai nevelő funkciójával összefüggő számos időszerű feladat megoldását. Lehetővé teszi iskolarendszerünk, egész nevelő-művelődési rendszerünk hosszú tartamra szóló távlatainak fokozatos kidolgozását. A párt Központi Bizottságának Elnöksége a kerületi és a járási pártbizottságok, valamint az illetékes állami és társadalmi szervek elé vitára bocsátotta a „Csehszlovák iskolarendszer jelenlegi helyzetéről, fejlesztéséről és távlatairól“ szóló beszámolót, hogy az anyag alapul szolgáljon a központi bizottság egyik legközelebbi ülésére, amelyen pártunk iskolapolitiká- jának alapvető kérdéseit fogjuk megvitatni.“ A szocialista iskoláért vívott harc A csehszlovák iskolaiigy a szocialista építés időszakában jelentős szociális, politikai és pedagógiai sikereket ért el. Már a Szlovák Nemzeti Felkelés idején törvényesítették az iskolaügy államosítását. A Kassai Kormányprogram leszögezte, hogy következetesen demokratizálni kell Iskolarendszerünket és egységes állami kilencéves iskolákat kell létrehozni. Az 1948-as februári győzelmet követően hazánkban megalapozták az iskolák szocialista átalakulását, s ezáltal Csehszlovákiában lehetővé vált az iskola szocialista arculatának formálása. A februári győzelem óta az iskolapolitikában két koncepció harcának lehetünk a tanúi, mely az 1968— 69-es években ismét teljes szélességében, nyíltan fellángolt. A fejlődés fő irányvonalát meghatározó alapvető koncepció az egységesség, a munkára nevelés és a politechnikai oktatás elveire épülő új, szocialista iskola alapja lett, mely lépésről lépésre életképességéről tett tanúbizonyságot, és hallatlan sikereket eredményezett. A sikereket azonban hibák és tévedések is kísérték, melyek gyakran abból adódtak, hogy a követelményeket a gyakorlatban előbb szerették volna megvalósítani, mint azt a reális politikai program lehetővé tette. Saját tapasztalatainkból okulva, lehetőségünk van arra, s ez egyben kötelességünk is, hogy elkerüljük felesleges „gyerekes tévedéseinket“, ám ez semmiképpen sem jelentheti, hogy elrugaszkodhatunk a szocialista iskola koncepciójától; ellenkezőleg, iskoláink szocialista jellegét állandóan szilárdítanunk kell. Az iskolapolitika másik koncepciójának hívei az elmúlt időszakban a szocialista iskola fogalmával takarózva a burzsoá iskolarendszer elveit szerették volna átültetni, arra törekedtek, hogy a burzsoá maradványok bomlasztó ténykedését a szocialista elvek fejlődése ellen használják ki. Tanúi lehettünk annak, hogy ellenségeink a hibák javításának ürügyén iskoláinkat és egész iskolarendszerünket miként akarták újkori burzsoá elméletekkel megfertőzni, és az 1968— 69-es években tanúi lehettünk nemcsak annak, hogy lehetetlenné akarták tenni a párt politikájának gyakorlati megvalósítását, hanem annak is, hogy a burzsoá iskolarendszer felújítására törekedtek. Tói lehet az ellenforradalmat sikerült levernünk, és a konszolidáció, valamint a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak megvalósítása során jelentős sikereket értünk el a pedagógia, a kommunista nevelés, valamint az iskolarendszer fejlesztése és megszilárdítása terén, a feladatok döntő része vár még ránk. Amíg két eltérő társadalmi-gazdasági világrendszer létezik, nem vagyunk s a jövőbe« sem leszünk védettek a burzsoá és revizionista koncepció, illetve hordozóinak befolyása ellen. Örvendetes eredmények A szocialista építés során a csehszlovákiai iskolaügy fejlődésében elért eredmények vitathatatlanok. Ennek meggyőző bizonyítékai a negyed évszázad mennyiségi mutatói. Hazánkban gyakorlatilag nincs olyan iskolatípus, mely az elmúlt 25 év alatt ne ment volna át viharos fejlődésen, hiszen hazánk munkaképes polgárainak 55,9 százaléka alapiskolai végzettséget szerzett, a lakosság 26 százaléka középiskolai végzettséggel rendelkezik, 16,6 százalék pedig érettségizett és főiskolai képesítést szerzett; 1,5 százaléknak egyéb műveltsége van. Ez azt jelenti, hogy hazánk lakosságának 42,2 százaléka a kilencéves f illetve nyolcéves) alapiskola befejezése után folytatta tanulmányait, éspedig hivatásának megfelelően átlag 3—9 évig. S a lakosságnak eme részaránya évről évre nő, ugyanis emelkedik azoknak a száma, akik az alapiskola befejezése után három évnél tovább tanulnak. Ám szerelnék szólni az iskolaügy terén elért meny- nyiségi változásokról is, s ennek kapcsán rámutatni néhány jelentős mozzanatra, mely a szocialista"’ demokrácia és a humanizmus elveinek érvényesítéséből fakad. A tanterveket, a tanítási segédeszközöket, a tankönyveket megtisztítottuk az idealista filozófia, a vallás, a burzsoá ideológia nézeteitől és előítéletektől, s a mai tudomány, a marxizmus—leninizmus, a munkásosztály tudományos világnézetének és a kommunista párt nézeteinek és ismereteinek a szilárd alapjaira helyeztük. Az utóbbi években, űe különösen a társadalmi-politikai válság idején az iskolák nevelőmunkájába revizionista, opportunista, burzsoá reformista és nacionalista, az 1968—69 es években pedig kommunistaellenes és ellenforradalmi nézetek szivárogtak. Ezeket a negatív irányzatokat sikeresen leküzdöttük. A szocialista állam, az iskolaigazgatás, valamint a párt szervei ezeknek a kérdéseknek továbbra is rendkívüli figyelmet szentelnek. Az előnyöket a gyakorlat igazolta A7. elmúlt időszakban megalapoztuk iskoláink demokratikus jellegét. A párt és a szocialista állam politikájában az egységes alapiskola elve megingathatatlan. Egyszer és mindenkorra megoldottuk a kö- zép- és főiskolák növendékeinek szociális összetételét, mégpedig társadalmunk osztályösszetételének megfelelően. Egyszóval a szocialista forradalom és a szocialista építés azon feladatát, hogy a munkás- és par ászt származású gyermekek számára is lehetővé kell tenni a közép- és főiskolai továbbtanulást, osztályszempontból és politikailag is sikerült megoldani. E tekintetben egyetlen, még a legfejlettebb kapitalista ország sem vetekedhet velünk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az elért eredménnyel megelégszünk. Az 1973-as évtől kezdődően az érvényben levő iskolai törvények alapján lehetővé tettük, hogy a fiatal munkások és parasztok főiskolai képesítést szerezhessenek abban az esetben, ha érdeklődést tanúsítanak a továbbtanulás iránt, és természetesen, ha megvannak hozzá az előfeltételeik. A fiatal munkások és parasztok főiskolai továbbtanulási lehetősége, valamint a párt és az állam azon törekvése, hogy az iparitanulóintézetek egy részét magasabb szintre emelje, s a fiatalság ezáltal a szakképesítés mellett teljes középfokú képesítést és érettségit is szerezhessen — újabb jelentős lépést jelent szocialista elveken alapuló iskolarendszerünk demokratizálásában, mely egyetlen kapitalista országban sem érhető el, s mint ilyen, elképzelhetetlen. Számtalan nehézség és akadály ellenére iskoláink túlnyomó többségében a pedagógusok jóvoltából és az anyagi-műszaki ellátottság révén sikerült bevezetni a munkára nevelést és a politechnikai oktatást. A nemzeti bizottságok iskolaiigyi szakosztályainak az üzemek, a vállalatok, az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok segítségével arra kell törekedniök, hogy reális feltételeket teremtve, minden alapiskolában lehetővé váljék a munkára nevelés és a politechnikai oktatás bevezetése. A szocialista humanizmus előnyeiről és ennek érvényesítéséről az iskolaügyben nemcsak a gyermekekről történő sokoldalú gondoskodás tanúskodik, hanem többek közt az a sokatmondó tény is, hogy bővült a kisegítő iskolák, azaz a különleges gondoskodást igénylő gyermekek iskolájának a hálózata is. Míg a burzsoá köztársaság idején hazánkban mindössze 105 ilyen iskola működött, jelenleg csupán az iskolaügyi szakágazathoz 1078 ilyen típusú iskola tartozik, melyekben 59 779 gyermek a megkülönböztetett gondoskodás mellett iskolai oktatásban is részesül. Eme iskolák száma az elmúlt 25 év alatt a tízszeresére emelkedett. Az iskolarendszer minőségében történt változások többek között a nép műveltségében és kulturális színvonalában beállt változásokon is lemérhető. A világon csak kevés ország dicsekedhet azzal, hogy teljes mértékben felszámolta az írástudatlanságot, sót bevezette a kötelező általános iskolalátogatást — melynek időtartamát kilenc évre emelték — s ma, a szocializmus időszakában ifjúságunk 90 százaléka tovább folytatja tanulmányait, mégpedig általában három—kilenc évig készülő hivatására. Iáén vés feladatok Csehszlovákia Kommunista Pártja azonban tárgyi lagosan értékeli az elért eredményeket, s reálisan ítéli meg a jelenlegi helyzetet, a még meglevő fogyatékosságokat és problémákat, s a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítése érdekében megfontoltan és felelősségteljesen tűzi ki az idősze rű és konkrét feladatokat, illetve intézkedéseket. Meggyőzően igazolja ezt a „Csehszlovák iskola- rendszer jelenlegi helyzetéről, fejlesztéséről és távlatairól“ szóló beszámoló, melyet Gustáv Husák elvtárs, A CSKP KB február 20-i ülésén ismertetett. A beszámoló a jelenlegi fejlődést pozitívnak minősíti, mivel a CSKP XIV. kongresszusának határozatait sikeresen teljesítjük e téren is. S hogy a célkitűzése két a párt XV. kongresszusáig maradéktalanul teljesíthessük, az egyes Iskolatípusokban az alábbi feladatok megoldását kell szorgalmazni: Biztosítani kell, hogy fokozatosan valamennyi ötéves gyermek hetente legalább néhány napot óvodában tölthessen, s így felkészülhessen az iskolalátogatásra. Jelenleg az ötéves gyermekeknek 59,9 százaléka részesül óvodai nevelésben. Az alapiskolákon az anyagi és káderfeltételek megteremtésével biztosítani kell a politechnikai oktatást és a munkára nevelést; az oktató-ne velőmunka javítása és az egyes tanulókkal való egyéni foglalkozás révén el kell érni, hogy az alapfokú kilencéves iskola eleget tegyen fő küldetésének — a gyermekeket oktassa, és az iskolában sajátíttassa el velük a tananyagot, hogy az a feladat ne a családra háruljon. Harcolni kell a bukás ellen, és nagyobb gondot kell fordítani a tehetséges gyermekekre. Kíi lönleges figyelmet szenteljünk azoknak a gyermekek nek, akiknek szülei munkaviszonyban vannak. Ezért szükségesnek bizonyul az iskola és a szülők közii együttműködés bővítése. A legfőbb figyelmet az iparitanuló intézetekre kell fordítani, hiszen ifjúságunk nagyobb része ezekben tesz szert szakképesítésre. Ügyelnünk kell elsősorban ezek káderellátására, javítani kell a szakmai képzés színvonalát, de még inkább az általános mű- veltséget nyújtó tantárgyak oktatását, hogy az általános képzés színvonala megközelítse az érettségivel végződő középiskolák oktató-nevelőmunkájának színvonalát. Mérlegelni kell annak lehetőségét, hogy az igényesebb szakmunkásképző intézeteket négyéves iskolákká alakítsák át, melyekben a fiatalok a szakmai képesítésen kívül teljes középiskolai végzettséget, illetve érettségi bizonyítványt szerezhetnének. A gimnáziumokban elsősorban a politechnikai oktatás és i munkára nevelés minőségének javítására kell törekedni, hogy azok a növendékek, akik az érettségi után közvetlenül munkaviszonyba kerülnek (jelenle? mintegy 50 százalék) könnyebben érvényesülhessenek munkahelyükön. A szakközépiskolákban arra kell törekedni, hogy a végzős diákok a főiskolai felvételi vizsga sikere érdekében jobb felkészülésben részesüljenek, hiszen az érettségi megszerzése után több mint 20 százalékuk felsőfokú intézményben foly tatja tanulmányait. A főiskolákon a legnagobb fogyatékosságok a hallgatók eszmei-politikai és szakmai felkészítésében vannak. Ennek oka bizonyára a tudományos-pedagó- giai testületek politikai és pedagógiai felkészültségében, valamint a kommunista nevelés feladatainak :e- becsülésében kereshető. E fogyatékosságoknak, valamint a hallgatókkal szemben támasztott csekély követelménynek tulajdonítható, hogy viszonylag magas a bukási arány. Az iskolarendszer egészét tekintve két alapvető feladat hárul ránk, s ezek sikeres megoldása döntő mértékben befolyásolja a csehszlovák iskolarendszer fejlődését. Az első: a kommunista nevelés egységes rendszerének kidolgozása és realizálása az iskola- rendszer egészében (az alapiskoláktól kezdve a tudományos rendfokozatok megszerzésén át egészen a továbbképzésig). A második: fokozott igényesség érvényesítése a tanítók kiválasztásánál és felkészítésénél, a pedagógusképzés javítása, hogy sikeresen teljesíthessék és eleget tehessenek igényes feladataiknak, tisztességes hivatásuknak és társadalmi küldetésüknek. A csehszlovák Iskolaügy eme problémáinak megoldásával kapcsolatos teendőket — mint már fentebb említettük — a „Csehszlovák iskolarendszer jelenlegi helyzetéről, fejlesztéséről és távlatairól szóló beszámoló is tartalmazza. A párt járási és kerületi konferenciáin a pártmunka feladatait elemezve minden bizonnyal ezeknek a kérdéseknek is kellő figyelmet szentelnek, hogy ezáltal pártunkban és társadalmunkban jó feltételeket teremtsünk az iskola időszerű feladatainak a megoldását célzó, ez évi központi bizottsági üléshez. JAROMÍR OBZINA, a CSKP KB iskulaügyi osztályának vezetője
