Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-01 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
VÖRÖS 1973. IV. L Gyakran vitáznak rajta, mi különbség van a vörös meg a piros között. Valóban nem könnyű, sőt olykor lehetetlen e két színnevet Jelentésére nézve pontosan elkülöníteni. Nemegyszer azonos az értelmük. Már a mohácsi vész tájáról való Érdy-kódexben azt olvashatjuk egy „kisded madárkádról, hogy „orra veres, mint piros rózsa“. Ma sokan így éneklik a dalt: „Piros bort ittam az este...“, mások pedig így: „Vörös bort...“ Az orvos azonban mindig vörös bort ír orvosságul. Az Ormánságban szintén vörös bort ismernek. Kosztolányinak egyik novellájában valaki „Menüt rendelt, hozzá három deci vöröst". Egy múlt század eleji példabeszéd-gyűjteményben ezt találjuk; „l/őrös, mint a pipacs“, másoknak meg piros ez a virág, már a szókezdet összecsengése kedvéért is. Például Vörösmarty így szól Mák Bandi jában Böskéről: „Piros, mint a pipacs, sírástól orcája“. Arany János szerint „Toldi György veresebb lön a főzött ráknál“, mikor azzal ijesztett rá Lajos király, hogy meg kell vívnia a bajnokkal. Gárdonyi Géza pedig úgy mondta Az én falumban, hogy „A legény piros lett, mint a főtt rák“. Az a fonál, amely annyi mindenen húzódik és, vonul végig, rendszerint vörös színű, Arany mindamellett ezt írja Tompa Mihály költeményeit bírálva; „Mint piros fonál húzódik át az érzelem ... az egész VI. köteten“. A kártyajátékban kinek vörös, kinek piros az adu, s egyazon vidéken is, példának okáért a Szamosháton, ugyanazt a kártyalapot hol pirosásznak, hol veresásznak nevezik. Még sok hasonlót említhetnénk a vörös és a piros szó cserélődéséről, de ennyi is meggyőzhet bennünket róla, hogy nincs köztük egyértelmű rend. Másfelől azonban vannak olyan szókapcsolataink, összetételeink, amelyekben nem lehet fölcserélni őket. Csak vörös lehet az egyik fajta hajszín; a kutya meg a ló szőre; vörös az a kakas, amely házakat éget; csupán vörösbegi/ és vöröskereszt van, vörös a róka, az ördög, a tégla, a cserép (de a ház piros tetejű], vörös a cinóberfestók meg a minium, csak vöröshagyma vart, vörösréz meg vö- rösfenyö, nem piros; vörös az Arábia és Afrika közti tenger. — Ámde csak piros lehet a rózsa, a húsvéti tojás, a pünkösd, amikor ugyanis a kertben a piros rózsa nyílik; piros a kármin- festék, a cseresznye, az alma, a meggy, és piros a hajnal. Arany Toldijában is „Fölvevé a hajnal piros köpönyegét“. Érdekes, hogy a vörös, pontosabban a veres a véres szónak azonos eredetű és jelentésű párja. Mégis csaknem mindig pzros-nak, nem pedig veres-nek vagy yörös-nek mondjuk a vért. Az ember, főképp ha lány és fiatal, szemérmességében, elpirul, hogyha azonban haragra lobbanva vér tolul arcába, akkor már elvörösödik. A piros többnyire szelíd, a vörös pedig erősebb, szenvedélyesebb hangulatú, azért lett harcos, jelképes értelme is. Az első világháború alatt még azok is „vörös ördög“-nek mondták a huszárt, akik különben piros-nak látták a nadrágját, nein í/örös-nek. Azért keletkezett a üörösgárdista, wöröskato- na, vörös hadsereg elnevezés, a vörös csillag, amelyről már Ady énekelt, a Vörös Segély, amelyet József Attila említ Lebukott című versében. Az eddigiekből tehát körülbelül azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy nyelv- használatunkban — az előbb felsorolt állandósult szókapcsolatokon kívül — nem alakult ki egészen pontos jelentéskülönbség a vörös és a piros szó között. Idősebb Csapodi István, a kiváló szemorvos, nyelvünknek jeles ismerője és művelője már hatvan évvel ezelőtt alaposan megvizsgálta ezt a kérdést s azt javasolta, hogy „a vörös szín általános megnevezésére, különösen pedig a sárgába hajló vörös színcsoport megjelölésére alkalmazzuk a vörös jelzőt; ellenben a vörös szín kékes színezeteire, a bíbor-rózsaszín csoport megjelölésére foglaljuk le a tudományban a magyar nyelv piros szavát“. (M. Nyelvőr 1899., 203. lapj. A tudomány nyelvében csakugyan célszerű volna ez az egyértelmű megkülönböztetés, de sietve tegyük hozzá, a köz- és irodalmi nyelvben sose lehet ilyen szabványos rendet teremteni FERBNCZY GÉZA «sji 11 m Wzmm vV./. : Ä»!« »IM m Erű |E>e GÉRARD DE NERVAL: ÁPRILIS Megjött a szép idő, a porban fény leng s a ház falára lobban, az alkony hosszan ég ma már; s nem zöldell semmi még, a fákon a nap kis rőt visszfénye táncol, s az ág sötét fenn és kopár! Fáraszt e gyors tavasz ma engem, de új látvány csodája lebben esős napok varázsaképp, kibomlik majd a tájak csokra, mint nimfa, nedvesen ragyogva, ha fényes vízből partra lép RADNÓTI MIKLÓS fordítása RÉMY BELLEAU Április, te évek éke, fák reménye, bolyhos bimbók szoptatója; fényed jár a fák fölött, ág között - s búgó zsengéinket ója. Április, ha jössz, a rét sok színét, új virágát szórod, sárga, piros, kék s kékeslila bomlik a feltündöklő szép világra. Április, Zefíreid lesnek itt, fák alatt vidám szövetség: hűvös hálót bontanak hallgatag, hogy a szép Flórát elejtsék. Április, szelíd kezed hinteget szerteszét, bokorra, fára könnyű szirmot, harmatot, s illatod leng fölöttük, mint a pára. Április, te kedvesem kedvesen bőm ló szőke varkocsán I* JANES STEPHENS: Áprilisi eso Eső után a nap kisüt és frissen leng a lomb, hűvös szélben ragyog a rügy és veréb ugrál mindenütt és éktelen zajong. Most aztán nóta, muzsika, most aztán táncra mind, kurjongatunk, hehe, haha, ma elmarad az iskola és lecke semmi sincs. Becsületemre mondhatom, jó élni ily remek napon. SZABÓ LŐRINC fordítása ÁPRILIS ott lebegsz, nevetve rám, s telt nyakán úgy ragyogsz, akár a kláris. Április, te Cypria illata, teste édes szusszanása, rétjeid fölött remeg istenek jószagának földi mása. Jössz, te hívó, jó idő, s visszajő mind, ki messze járt a télen, s visszatér a lenge, szép fecskenép - villan és fecseg ledéren. A patakok partjain kankalin forgolódik s a vadrózsák, liliomok táncosán, rangoson - új ruháikat kibontják. Ifjú lomb közt, fenn a főn csalogány ring az ágon, és egyszerre rópereg a szerelem, s hirtelen dalra dobban borzas melle. Visszatérsz s kényeskedőn - téli tőn, rajtunk vágy fakad, s a fáradt tűz erünkben lángra kap, szétszalad - és szerelmünk újra árad. Láthatod, hogy száll a méh százfelé, a virágról rabló kedve új virágra lopja át hímporát, combocskáin rejtegetve. Május fú majd el, te friss Április, csordul méz és sűrű gyanta, érik mind a sok gyümölcs, s önti bölcs kellemét szélfútt hajadba. S mégis téged zengelek gyermeteg, Cytherés legszebb éke, fák között és bokrokon átoson pillantásod égi fénye. RADNÓTI MIKLÓS fordítása Táncolók (Ján Lebíš fametszete)
