Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-08 / 57. szám, csütörtök

Nimeri ai B Fatahot vádolja KÖZÖS HARCOK EMLÉKEI El Zajjat diplomáciai körúton Khartum — Nimeri szudáni elnök keddi rádió-televízió be­szédéljen a nyugati diplomaták kivégzésével kapcsolatban nem­csak az El Fatah palesztinjai felszabadítási szervezetre igye­kezett hárítani a felelősséget, hanem a „velük együttműködő“ szudániakra is. Nimeri államel­lenes összeesküvéssel vádolt meg nem nevezett személyeket, Szerdán Khartúmban bejelentet­ték, hogy ezekkel a vádakkal letartóztattak hat szudáni állam­polgárt, okik közül ketten Líbia khartúmi nagykövetségén dol­goztak. Nyugati hírügynökségek Ni­meri szudáni elnök kedden este elhangzott rádió- és televízió beszédét kommentálva rámutat­nak, hogy a Fekete Szeptember khartúmi terrorakcióját köve­tően Szudán a harmadik arab ország, amely intézkedéseket tesz a területén tevékenykedő palesztinai geri 11 aszervezetek ellen. Washington — Az amerikai külügyminisztériumban Nixon elnök jelenlétéljen kedden fel­avattak egy emléktáblát, amely a diplomácia szolgálatában éle­tüket vesztett külügyi tisztvise­lők neveit tünteti fel. A táblára felvéslék a Khartúmban meg­gyilkolt két diplomata, Cleo A. Noel, és George C. Moore nevét. Nixon elnök rövid beszédében szót emelt az ilyen terrorizmus ellen és hangoztatta a nemzet­közi együttműködés szükséges­ségét. A Khartúmban meggyilkolt amerikai diplomatákat szerdán temették katonai diszpompával az arlingtoni temetőben. Dr. Mohamed Hasszán El-Zaj fát egyiptomi külügyminiszter szerdán húsznapos ázsiai kör­útra indult, melynek során hat országban, Indiában, Kínában, Pakisztánban. Iránban, Irakban és Szíriában tesz látogatást. Szadat elnök külügyminisztere útján személyes üzenetet intéz a hat ország államfőihez. El Zajjat ázsiai körútja része az egész világra kiterjedő dip­lomáciai offenzívának, amely hatékony nemzetközi erőfeszíté­seket sürget a robbanással fe­nyegető közel-keleti válság megoldására. Bár Kairó minde­nekelőtt az öt nagyhatalom köz­reműködését kívánja megnyerni a Biztonsági Tanács határozatán alapuló politikai rendezés gon­dolatának. e törekvésében messzemenően számít a szocia­lista közösség, az el nem köte­lezett államok és a nyugat-eu­rópai tőkésországok támogatá­sára is. Szajed Maréi, az Arab Szocialista Unió Központi Bi­zottságának első titkára például hasonló megbízatással jugoszlá­viai és bulgáriai látogatását kö­vetően Rómába érkezett, ahon­nan tovább utazott Csehszlová­kiába és a Német Demokratikus Köztársaságba. Kit szolgál Heikal? Moszkva — A legtekintélye­sebb szovjet hetilapok egyike, a Lityeraturnaja Gazeta „rágalma­zó koholmányok terjesztésé­vel“ vádolja Heikalt, a kairói Al Ahram főszerkesztőjét. A hetilap alaposan dokumen­tált cikkben eleveníti fel azt az utat, amelyet a kairói lapszer­kesztő Nasszer volt egyiptomi elnök véleményének közvetíté­sétől a pekingi eredetű szovjet- ellenes rágalmak terjesztéséig tett meg. Anatolij Boriszov, a cikk szer­zője idézetek sorozatával bizo­nyítja, hogy Heikal ma homlok- egyenest ellenkező véleményt hangoztat a szovjet—arab vi­szonyról, mint tíz éve, öt éve, vagy akár csak három éve. A fordulat 1970-ben, Nasszer halá­la után következett be. „Még el sem hervadtak a virágok Nasz- szernek, Egyiptom lánglelkű ve­zetőjének a sírhantján, amikor volt tájékoztatásügyi minisztere, aki hűségesküt fogadott neki, hozzáfogott egy új „orientáció“ kidolgozásához. Legutóbbi cikkében Heikal, a Lityeraturnaja Gazeta szerint félrevezeti az egyiptomi közvé­leményt. „Az Al Ahramban mind gyakrabban jelennek meg a pe­kingi propagandatézisek — ter­mészetesen forrásmegjelölés nélkül. így pl. egyik cikkében Heikal egyenesen arról beszél, hogy szerinte „a világ irányítá­sát két nagyhatalom monopoli zálja“. „Az Al Ahram főszerkesztőjé­nek legutóbbi irományait olvas­va akaratlanul is az a következ­tetés adódik, hogy Heikal csak­nem tudatosan próbálja megza­varni az egyiptomi közvéle­ményt az izraeli fenyegetés szí­ne előtt a legfontosabb kérdé­sek egyikében, abban, hogy ki az arabok valóságos ellensége“ — írja Boriszov. Emlékeztetve arra, hogy há­rom évvel ezelőtt Heikal még azt írta: Izrael a Szovjetunió te­kintélyének megcsorbítására tö­rekszik a Közel-Keleten, a Litye­raturnaja Gazeta kijelenti: „Most sajnálattal kell konsta­tálnunk, hogy egy velünk baráti viszonyban lévő ország vezető újságíróinak egyike lényegileg Izrael érdekében tevékenykedik legutóbbi cikkeivel.“ Utalva ar­ra, hogy Heikal rágalmazó cik­kei a szovjet—egyiptomi gazda­sági és műszaki együttműködési egyezmény 15. évfordulójával kapcsolatos kairói ünnepségek, továbbá Hafez Iszmail elnök nemzetbiztonsági tanácsadója moszkvai látogatása idején je­lentek meg, a szovjet hetilap megállapítja, hogy a főszerkesz­tő által hangoztatott nézetek egyre nagyobb eltérést mutat­nak az egyiptomi és az arab közvéleménytől. Moszkva — Kirill Moszkalen- ko marsall, a Szovjetunió hon­védelmi miniszterhelyettese a szerdai Pravdában megemléke­zik arról a hősi harcról, ame­lyet a szovjet és a csehszlovák katonák vívtak 30 évvel ezelőtt a közös ellenség, a hitlerista bitorlók ellen. Mint írja, 1943- ban Ludvík Svoboda parancs­noksága alatt a voronyezsi frontra érkezett a csehszlovák zászlóalj, amelyet a 40. hadse­regnek rendeltek alá. Ennek a hadseregnek Moszkalenko volt a parancsnoka. Szokolovo falu volt az első súlyos csata szín­helye. ,,A csehszlovák harcosok hő­siesen verték vissza a támadáso­kat, a szovjet gárdistákkal váll­vetve küzdöttek, becsülettel tel­jesítették a parancsot“ — írja a honvédelmi miniszterhelyet­tes. A szovjet csapatokkal együtt szabadították fel Kijevet, segítségére siettek a szlovák felkelésnek, a felkelt Prágának. A csehszlovák harcosok az el­sők között érték el hazájuk ha­tárait. A Duklai-hágóban ekkor hangzott el a csehszlovák haza­fiak esküje: „Mindörökre a Szovjetunióval!“. A háborút követő időszakban lényegesen megerősödött a szó cialista országok hadseregeinek a fasizmus ellen vívott küzde lemben született harci közös­sége. Ma a szuverén szocialista államok testvéri közössége áll szemben a reakció és az ag­resszió erőivel. A Varsói Szer­ződés tagállamainak fegyveres erői megbízhatóan védelmezik a szocialista közösség népeit — írja Moszkalenko marsall. TANAKA TÁMOGATJA A SZOVJET KEZDEMÉNYEZÉST Tokió — Tokióiján nyilvános­ságra hozták, hogy Tanaka mi­niszterelnök levelet intézett L. I. Brezsnyevhez, az SZKP fő­titkárához. A levelet Japán moszkvai nagykövete adta át a szovjet vezetőnek. Japán források szerint Tana­ka javasolja levelében, hogy még az idén tartsák meg a ja­pán — szovjet békeszerződés megkötésére irányuló tárgyalá­sok második fordulóját. Mint emlékezetes, az első forduló a múlt év októberében zajlott le, Ohira japán külügyminiszter moszkvai látogatása alkalmával. A japán miniszterelnök állást foglal levelében a két ország Perón bujtogat Buenos Aires — juan Perón volt argentin elnök kedden „tö­meges és erőszakos tiltakozás­ra“ szólította fel híveit arra az esetre, ha a vasárnap megren­dezendő argentin elnökválasz­tásokon a peronistákat kire- kesztenék a küzdelemből. A spa­nyolországi száműzetésben élő idős politikus magnószalagon Buenos Airesbe küldött üzene­tében „felelőtlen személynek“ nevezte Lanusse tábornokot, a jelenlegi államfőt és azt mon­dotta, hogy a választások csap­dát jelentenek az ország népe számára. Az argentin hadsereg mintegy 200 ezer katonát mozgósított a „zavartalan“ választási légkör biztosítására, az incidensek azonban országszerte egymást érik. Rendőrségi jelentések sze rint a városi gerillák egy cso­portja kedden megtámadott és megölt három rendőrt. gazdasági kapcsolatainak fej­lesztése mellett és biztosítja a szovjet vezetőt, hogy kormánya pozitívan viszonyul a Szovjet­unió által javasolt szibériai kooperációhoz, mindenekelőtt a tyumenyi olajlelőhelyek közös kiaknázásához. Tanaka hangsú­lyozza, minthogy Japán és a Szovjetunió szomszédos orszá­gok, a japán kormány „erősen reméli“, hogy fejlődni fognak Tokió és Moszkva baráti kap­csolatai. Választások Bengáliában MIHAIL ZIMJANYIN, a Szov­jet Ojságírók Szövetségének el­nöke és Zdenék Horení, a Csehszlovák Üjságírószövetség elnöke Moszkvában szerződést írt alá a két szervezet továb­bi együttműködéséről. Dacca — Március 7 én, szer­dán reggel a Bengáli Népi Köz­társaságban 16 000 szavazókör­zetben kezdődött meg a parla­menti képviselők megválasztá­sa. A köztársaság mintegy 35 millió állampolgára arról dönt, melyik párt alakítson kormányt, melyik gyakorolja a hatalmat Bangla Deshben a következő öt évben. Az ország függetlenné válása óta első ízben sorra kerülő vá­lasztások alkalmából — hang­súlyozza a helyi sajtó — a nép­tömegek tulajdonképpen minő­sítik a Mudzsibur Rahman ve­zette Avami Liga kormányának tevékenységét, az Avami Liga jelszava: radikális áralakítások a széles tömegek érdekében. Bangla Desh Kommunista Pártja a valódi hazafias és de­mokratikus erők egységének létrehozását és megszilárdítá­sát, a társadalmi gazdasági fej­lesztés feladatainak sikeres végrehajtását, a lakosság élet- színvonalának emelését tűzte ki céljául. A szerdán este befejeződő vá­lasztás után azonnal megkezdő dik a szavazatok megszámlálá­sa és március 9-én hivatalosan nyilvánosságra hozzák a nem­zetgyűlés 300 képviselőjének nevét. Kommentárunk A z utóbbi hónapokban, pon­** tosabban múlt év szep­tembere óta mind gyakrabban érkeznek hírek arról, hogy a spanyolországi egyetemek diák­jai, valamint tanárai nyíltan el­lenzéki álláspontra helyezked­nek a Franco-rendszer oktatási politikájával szemben, s ezt megtorlások követik. Az ütköző­pont a madridi kormány tavaly júliusi rendelete, amely az ok­tatásügyi minisztérium kizáróla­gos ellenőrzése alá helyezte a főiskolákat s ezzel megszüntet­te az egyetemi önkormányzatot, eltörölte az akadémiai státuszt. Ezt követően már tavaly lemon­dott tisztségéről a madridi és a salamancai egyetem vezetősé­ge, a közelmúltban pedig a bar­celonai egyetem tisztségviselői követték példájukat. Az egyetemi önkormányzat eltörlése azt a rendszert vál­totta fel, amikor csőre töltött pisztollyal titkosrendőrök vi­gyáztak az aulákban a diákok megmozdulására, véleménynyil­vánítására. Ez a rendkívüli in­tézkedés már megszűnt, helyébe egy furcsa „reform“ lépett. Nem véletlen, hogy a Franco- rendszer szigora éppen az egyetemi diákság ellen irányul. A francoizmust mentő Opus Dei technokrata kormányzat tetsze­tős reformokat hirdetett, ame­lyek között az elavult iskola- rendszer modernizálása, s ter­mészetesen az anyagi jellegű re­formok mellett szellemi libera­lizálása szerepelt. Ez elmaradt, s a rendszer elleni lázongást Feszültség ■ o sr a» a már 1969-ben az orvostanhall­gatók kezdték. Azóta a spanyol- országi főiskolák a szó jelképes értelmében nyüzsgő méhkassá változtak. A Francoékat kelle­metlenül érintette, hogy a taná­rok és előadók zöme is a diákok mellé állt, s nyíltan szolidári­sak velük. Ez pedig buzdítóan hat a Franco-rendszer konzerva­tív szárnyára, amely Carrero Blanco miniszterelnök körül tö­mörül, s eleve rossz szemmel nézett mindenfajta „liberalizá­lódást“. A diákság a Franco-rendszer leghangosabb ellenzékeként szerepel. Ám korántsem az egyetlen és legerősebb ellenzé­ki erő. A francoizmus terrorja ellenére mind gyakrabban hal­latja szavát az elnyomott mun­kásosztály is, sztrájkmozgalma parmenenssé vált. Nagyobb ak­ciói közül említhetjük a SEAT autógyár, továbbá a Michelin vállalat munkásainak sztrájkját, az asztúriai bányászsztrájkot, az El Ferrol-i hajógyáriak véres sztrájkját, melynek során Fran­co csendőrsége emberéleteket oltott ki. Az események azt bi- zonyítják, hogy az ellenzéki erők akciói kölcsönösen kiegé­szítik egymást, s így megmozdu lásuk is hatásosabb. Vonatkozik ez a baszkok moz galmára is, amely egyre erő­sebb, egyre több támogatója van s mind nagyobb bázissal ren­delkezik. A baszk fegyveresek, az ETA bravúros tette volt a kö zelmúltban Felipe Huarte gyá­ros elrablása és szabadon bo­csátása fejében különféle szo­ciális jogok és előnyök kivívá­sa a munkásoknak. Mindez még bizonyosabbá tette az ellenzéki erők körében azt a felismerést, hogy a Franco-rendszer bármi­nő demokratizálódása csak a lé­nyegét megváltoztató forradal mi átalakulások útján lehetsé­ges, minden más „kozmetikázó“ kísérlet hatástalan. Noha Madrid a baszk nacio­nalistáktól kezdve a sztrájkoló munkásokon át a lázongó értel­miségig minden ellenzéki erőt kommunistának tekint és az an- tikommunizmus jegyében pró­bálja „igazolni“ megtorló intéz­kedéseit, az utóbbi időben még egy olyan erővel is szembe kell néznie, amelyre semmiképpen nem foghatja rá, hogy kommu­nista. A spanyol katolikus egy­házról van szó, amelynek már nemcsak alsópapsága, hanem főpapjai is szembeszegültek Francóval. A generalisszimusz nagyon jól tudja, hogy a hát­térben a Vatikán áll, amelynek egyházi reformtervei Spanyolor­szágban a Franco-rendszer kon­zervativizmusába ütköznek. A Vatikán már elérte azt, hogy a spanyol egyház élén a maga em­bereivel váltotta fel a francoista főpapokat, s így a diktátor szo­rult helyzetbe került. Mindez arra vall, hogy nem sikerült a francoizmus átmenté­sének technokrata kísérlete. Bár az Opus Dei kormánya vitatha­tatlanul elért bizonyos külpoli­tikai sikereket, amelyekről — Bonnt utánozva — nagyképűen kijelenti, hogy ez „keletre nyitó politikájának“ a sikere, amely elsősorban a kereskedelmi kap­csolatok terén mutatkozik, bel­politikai téren tovább folytató dik a Franco rendszer bomlása. Ezt Franco rendőrségének foko­zott terrorja sem állíthatja meg, mert Madrid csak úgy érvénye sülhet nemzetközi téren, ha belpolitikájában is új vágányok­ra tér át. L. L. AZ IRAK és Libanon képvise­lői által aláírt megállapodást követően ismét megkezdődött az állami tulajdonba vett ira­ki olajmezőkön kitermelt kő­olaj továbbítása a Földközi­tenger menti Tripoli kikötőjé­be. Az iraki kőolaj továbbítá­sa a nyugati tulajdonban levő Iraq Petroleum Company (IPCJ vagyonának tavaly júniusban történt államosításakor szakadt meg. RÓMÁBAN megkezdte műkö­dését az Union des Banques Arabes- et Européer) nes (UBAE). Az új bank alaptőkéje 5 milliárd líra. Az a célja, hogy kapcsolatot teremtsen a jelen­tős európai bankok és az arab országok legfontosabb bankjai között. A LEMP politikai bizottsága és a kormányelnökség együt­tes ülésén Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke beszámolt a Szíriai Arab Köz­társaságban tett látogatásáról, amelyet a Politikai Bizottság hasznosnak értékelt. Az ülésen Steian Olszowski külügyminisz­ter beszámolt a párizsi Viet­nam értekezlet eredményeiről és a lengyel kormányküldött­ségnek a konferencián kifejtett tevékenységéről. A Politikai Bizottság jóváhagyta a lengyel delegáció tevékenységét. WILLIAM ROGĽRS amerikai külügyminiszter és Vályi Péter magyar miniszterelnök-helyet* tes magyar—amer.kai vagyon­jogi egyezményt írt alá Wa­shingtonban. JUSSI LINNAMü kereskedel­mi miniszter vez • ísével finn küldöttség hétfőn Kezdi meg tárgyalásait Mosz. ában Nyi­kolaj Faggyejev\ci, a KGST titkárával Finnu .z.ig és a KGST gazdasági 0*4. túlműkö­déséről. A SZüVJEiUNnJ oajeientette, hogy csatlakozik a Genfbaa 1972-ben aláirt szerzői ,ügi vi- lagegyezmánytiez. tí^t Andrej Gromiko i evél ben közölte az UNESCO i.* s < ‘Ójával. Asziúk kit« üiiak Wounded Kiu - Második he­tébe lépett a uál-dakotai sziú indiánok lázadása — a válság megoldásnak leghalványabb re­ménye íélkü'. A rendkívül rossz körülmények között, rezervá­tumban élő rc/.bőrűek követe­lik, hogy távolítsák el eddigi hivatalos vezetőjüket, Richard Wilsont, aki a fegyverletétel után az „erős kéz“ politikáját követné és leszámolna törzsön belüli ellenfeleivel. A követe­lést az amerikai hatóságok egyelőre nem akarják teljesíte­ni, sőt a fegyveres beavatkozást is kilátásba helyezték. REBA TYLER százados sze­mélyében először került női parancsnok az Egyesült Álla­mok hadseregének egyik férfi alakulata élére. A 32 éves volt tanárnőt beosztottai — a tá­bori postahivatal dolgozói — vörös szőnyeggel és hatalmas tortával fogadták, a hétközna­pok problémái azonban máris jelentkeznek: a megszólításnál még igazodnak a hagyomá­nyos „uram“ és a katonai nyelvezetben még sohasem használt „asszonyom“ között. AZ ÜJ DEMOKRATA PÁRT és a Szociális Hitelpárt által tá­mogatott kanadai kisebbségi kormány kedden este 147:108 arányban „túlélte“ a parla­mentben az ellenzék bizalmat­lansági javaslatát, amely a kor­mány legújabb adóügyi intéz­kedés-terve ellen tiltakozott, mert az az ellenzék szerint a nagytőkét juttatná előnyösebb helyzetbe. BELFAST egyik katolikus ne­gyedében az IRA (Ír Köztársa­sági Hadsereg) emberei kedden agyonlőttek egy brit katonát. Ezzel 743-ra emelkedett az ul- steri villongások áldozatainak száma. Ugyancsak kedden a határ közelében bomba rob­bant egy fegyverek után kuta­tó katonai járőr mellett. Hár­man megsebesültek. Pokolgép robbant egy belfasti bútorüz­letben is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom