Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-25 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
TlRSHDIIION PÉLDAKÉP Kinőni a dolgokat, s utána eldobni, az ember legtermészetesebb és legésszerűbb megnyilvánulása. Kinőni egy szűk közösséget, egy világtól elzárt falut s utána megtartani, már nem annyira természetes. Ilyenkor felmerül a kérdés: „Mi késztethet egy fiatal, szárnyaló értelmet arra, hogy visszatérjen a régi szűk csapásokra, amelyekből kiszabadulni s felrepülni oly nagy erőfeszítésébe került? A próféták keserű dicsősége, erkölcsi haszonlesés vagy egyszerűen a becsület?“ Bizonyára mindháromra akad példa az életben. Az utóbbira jómagam is ismerek egyet. Nem volt nehéz dolgom rábukkanni, keresnem sem kellett, hisz mindig tudtam róla. Már a közös gyermekévek jelezték, amit később felnőtt fejjel valóra is váltott. Szorgalmas volt a tanulásban, jeles a magaviseletben, pontos a rábízott feladatok végrehajtásában. S mindezt valami lényéből fakadó egyszerűséggel csinálta. Mint a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járás 03. körzeté nek képviselőjét láttam viszont Anderkó Évát — aki közben példaképpé vált — szülőfalunkban Levkuškán (Lőkösön). Magánéletében pedagógus. A Safárikovói Kilencéves Alapiskola biológia—kémia szakos tanárnője. Befejezvén „magánéletét“ — ha egyáltalán be lehet fejezni a pedagógusnak pedagógusi mivoltát azzal, hogy véget ér a napi tanítás — annak a kö zösségnek szenteli idejét, amelyikből egyszer kinőtt s amelyikbe viszatért. Képviselőnői mivoltában négy falut személyesít meg a jnb is kola- és kulturális bizottságán. A négy falu: Levkuška (Lő- kös), Rašice (Rás), Žiar (Zsár), Otročok (Otrokocs) központi faluval az összevonás óta egy közigazgatás alá tartoznak. — Nekem, mint képviselőnek, mind a négy falu egyformán szívügyem — kezdi Éva a beszélgetést. Mind a négy helyen megtartom hetente az ún. képviselői fogadóórákat, de nem valami nagy eredménnyel. Az emberek, úgy látom, bizalmatlanok még, s inkább az utcán állítanak le panaszaikkal. Legfőbb feladatom a kulturális élet fejlesztése, de munkakörömhöz tartoznak még a lakosság bárminemű problémái, amelyeket nagyon szívesen képviselek a járáson. A mi közvetítésünkkel mind a járási ügyintéző szervek, mind a lakosság dolga megkönnyebbül, leegyszerűsödik, meggyorsul. Szeretném, ha ezt az emberek tudatosítanák, és több bizalommal lennének saját érdekükben beosztásom iránt. Hisz ők szavaztak rám, legnagyobb meglepetésemre, az 1971. évi választásokkor Megbízatása rengeteg gyűléssel, megbeszéléssel jár. Se szeri, se áma a tanács- és plénumüléseknek, amelyek fontossági sorrendjében egyedül ő ismeri ki magát, számomra túl zavarosak, bonyolultak. De azt az egyet én is tisztán látom, hogy nem hiábavalók, hisz az összevonással járó nehézségeken ügy ahogy túljutottak, s a választási programjukból is megva- lájítottak már néhány pontot, közöttük a legfontosabbat, a rašicei (rási) kultúrház átadását. Előttük áll még az utak portalanítása, a neonfény bevezetése — szintén Rašicén, mivel a többi falu már rendelkezik vele, — a központi hangszóró felszerelése, parkosítás és óvodaépítés a központi faluban. Szülőfalujában, ahol együtt él özvegy édesanyjával, a CSE- M/DOK helyi szervezetének elnökeként s mint könyvtáros szép munkát fejt ki a kulturális élet terén. 1972. április 15-én óriási propagandával és reklámozással — gyakran házról házra járt könyvvel a hóna alatt — megnyitotta a falu 610 kötetes könyvtárát. — Kevés könyvvel rendelkezünk, de nagyon szeretném a közeljövőben gyarapítani számukat, mégpedig úgy, hogy mindenki számára legyen megfelelő mennyiségben megfelelő irodalom. Két véglet — az öregek és fiatalok látogatják nagyobbrészt a könyvtárat,- erre is szeretnék tekintettel lenni. Az idősebbek leginkább a magyar klasszikusokat és a szórakoztató könyveket kedvelik, a fiatalok viszont egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a költészet és a magyar irodalom iránt. A könyvtárszoba kicsi, és nincs elég könyvszekrényünk, de ez a két problémánk rövidesen megoldódik, már ígéretet kaptam rá. Nehezebb lesz a könyvállomány feltöltése, mivel az új Igazgatási rendszer, mondjuk meg őszintén, inkább a központi falvaknak kedvez ezen a téren. Az emberek viszont — kevés kivétellel — nem veszik a fáradságot, hogy a második vagy harmadik faluba menjenek könyvet cserélni. Az említett könyvtárszoba valóban kicsi a könyv is elég kevés, de annál ízlésesebben van berendezve. Nem csodálkozom rajta, ha szeretnek itt egy kicsit elidőzni az olvasók. Éva nagyon szereti a virágot, s ahol megjelenik, ott megjelennek a virágai is. Még ilyenkor télen sem nyugszik bele, hogy nélkülözze kedvenceit. Otthona zsúfolva mindenféle délszaki és egyéb virágokkal. A könyvtárszobát is kedvessé, meghitté teszik a zöld levelek s az ízlésesen elrendezett szirmaikat bontogató aranyeső és orgonaágak. Könyvtárosi fáradozásai nem maradnak egészen homályban, mert a faluk lakosainak elismerésén kívül megkapta a járásét is. Szobájában a falon bekeretezve ott lóg az elismerő oklevél. — Az elmúlt évben — folytatja összegezését — egyetlen évfordulót sem hagytunk ki, mindegyikről kulturális műsorral emlékeztünk meg. Ezt ebben az évben is szeretnénk folytatni. S ragaszkodva a hagyományokhoz, az idei telünket is színdarab tanulására fordítottuk. Betanultuk Tabi László Esküvőjét, márciusra terveztük az előadást, a CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezeteinek közös munkájaként. A színdarab rendezése és betanítása szintén az ő munkája, hetente kétszer próbál a színjátszókkal. Az iskolában osztályfőnök, s mint osztályfőnöknek sok dolga akad, s gyakran tanít be a gyerekekkel is kulturális műsorokat. Ezek után valóban nem tudom, mikor ól magánéletet. — Nyáron, az alatt a két hét alatt, amíg külföldön vagyok — mondja mosolyogva. — Nagyon szeretek utazni. Szeretem az embereket, a természetet, az állatokat. És szeretnék minél több virágot magam körül. — És nagyon sok emberi problémát — próbálok tréfálni. — Inkább nem — mondja elgondolkodva, de ha már igen, akkor szeretném, ha hozzám fordulnának vele, legalább szű- kebb környezetem, amelyet nagyon szeretek, és amelynek nagyon dokkal tartozom. Legalábbis úgy érzem. Ami a tartozást illeti, már évek óta becsülettel törleszt, s ahogy elnézem arcán az erőt és végső elhatározást, még nagyon sokáig törleszteni fog. KOVÁCS MAGDA A hajviselet és a divat szorosan összefügg egymással. Ezt bizonyítják az idei frizurák is. A harmincas évek végén és a negyvenes évek elején viselt öltözékhez és a vastag talpú cipőhöz ugyanaz a hajviselet illik, melyet akkor viseltek. Az idősebb korosztályhoz tartozók még jól emlékeznek erre a szép frizuradivatra, amely határozottan nőies jellegű. Szépen keretezi az arcot, és úgyszólván mindenki viselheti. Természetesen az idősebbek részére a rövidebb haj előnyösebb. Az egészen hosszú hajból fésült, vállra omló frizurát csak a fiataloknak ajánljuk. Akár hosszú. akár rövid a hajunk, ha diva tos ak akarunk lenni, a haj végét alul lazán befelé csavar juk. Akinek túl merev szálú a haja, és a becsavarás nem tartana, az csináltasson a haj végébe egészen gyenge tartóshullámot, igy nem lesz gondja, és frizurája mindig szép. ápolt és mutatós lesz. 1. Sima, rövid haj, alul lazán befelé fésülve. A homlokon a frufrut kifelé fésüljük. 2. Egészen hosszú, szép, egészséges hajból jól mutat ez az igen divatos hajviselet. A homlokon a frufrut rövidre nyírjuk, és befelé fésüljük. A hajat a fül fölött kétoldalt csattal fogjuk össze. A haj körben fokozatosan van lenyírva, így a befelé fésült rolni már a fülnél kezdődik, és gyönyörű keretet ad az arcnak. 3. A rakoncátlan haj alul tartóshullámmal van megerősítve, így a beleié fésült rolni nagyon jól tartja a formáját. A frufrut kifelé fésülve viseljük. 4. Egyenes szálú, jó minőségű hajból készíthetjük ezt a modern, divatos frizurát, amely nagyon elegánsan hat, hogyha hajunk állandóan jól ápolt és tiszta. A haj végét kissé lazán befelé csavarjuk ún. félrolniba. —P — Huszonöt éven ét Molnár Terézia huszonöt éven át irányította Bohuftovó (Leke- nyc) községben a nőbizottság majd a nőszövetség helyi szervezetének munkáját. A nőmozgalomban és a kommunista pártban kifejtett tevékenységéért többször kapott kitüntetést. Az emberek megbecsülése és szeretete is körülvette. A napokban töltötte be hatvankllen- cedik életévét. Korára hivatkozva a nőszövetség helyi szervezete évzáró taggyűlésén lemondott elnöki tisztségéről. Ebből az alkalomból a vezetőség tagjai méltatták és nagyra értéA DOLGOZÓ NŐ KONYHÁJA A sokféle házimunka közül legtöbb munkát még ma is a napi meleg vacsora elkészítése rabol el. Az üzemi konyhán éló férj, a napköziben ebédelő gyerek szívesen eszi este a jó házi falatokat, így a legtöbb háziasszony munka után is a vacsorafőzésre szánja rá magát, csakhogy kedvére tegyen a családnak. Érdemes azonban alaposan átgondolnunk, hogy miként rövidíthetnénk le ezt a vacsorafőzési időt, hogyan egyszerűsíthetnénk úgy le azt a munkát, hogy több szabadidőnk maradjon. Ahogy a nagy üzemek szinte percről percre, lépésről lépésre megszervezik munkájukat, ugyanezt mi is utánozhatjuk — kicsiben. Első feltétele ennek természetesen a jó hűtőszek rény, akkor több napra tudunk nemcsak vásárolni, hanem elő készíteni is a vacsorákat. Ha például húst vásárolunk, sose félkilónként vegyük, sokkal gazdaságosabb, hogy egy — a család nagyságától függően — 2—3 kilós combot veszünk ^s osztjuk be: a legszebb részé: szeleteljük fel, a maradékról úgy fejtsük le a húst, hogy szép hosszúkás darabunk legyen, amit egyben megsüthe tünk, a széléről leeső húsdara hókból pedig pörkölt, vagdalt hús készülhet. De vásárolha tunk egy nagy darab combot elkészítjük az egészet pörköltnek, amit azután 30—40 dekás adagokba osztva, különféle egy tálételek alapjául vehetünk és kevés munkával naponta más és más fogást adhatunk az asztalra. kelték eddigi tevékenységét, majd köszönetét mondtak odaadó munkájáért. Szeesányi Eleonóra Ha nincs tojás a háznál... Bizony előfordul, hogý' elfelejtünk tojást vásárolni. De ha pillanatnyilag nincs a háznál, helyettesíthetjük mással is. A bécsi szeletet például tojás helyett tejszínbe mártjuk, utána szokás szerint meghein- pergetjük zsemlemorzsában. A fasírozott is nélkülözheti a tojást, ha áttört főtt krumplit adunk a darált húshoz. TEST V bKtK. Könözsi István felvétele 1973. III. 25. 16
