Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-25 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
E heti karikatúránk fSzmirnov rajza) 1973. március 25. A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 5.44, nyugszik: 18.11 Közép-Szlovákia: 5.36, nyugszik: 18.03 Kelet-Szlovákia: 5.28, nyugszik: 17.55 órakor A HOLD kel: 0.24, nyugszik: 8.23 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK MÄRIA - MARIÄN nevű kedves olvasóinkat M 1918 ban halt meg CLAUDE ACHILLE DEBUSSY kiváló francia zeneszerző, a zenei impresszionizmusnak, s a XX. század áj zenéjének egyik legfontosabb úttörője (szül.: 1862) !S 1963-ban halt meg KERN PÉTER GYULA festőművész és restaurátor (szfil.: 1881). BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | Ne csak a könyvhónapban... Az utóbbi időben — elsősorban csak szakmai körökben és részben az újságok hasábjain — sok szó esik a könyvről. Számos esemény — tavaly a nemzetközi könyvév, most pedig a könyvhónap — arról tanúskodik, hogy nem véletlenül beszélőnk a könyv jelenlegi funkciójáról, társadalmunkban betöltött szerepéről. Valljuk meg őszintén: világjelenség, vagy az úgynevezett átlagember értékrendszerében a könyv háttérbe szorult. Ez a sajnálatos tény nálunk is megfigyelhető, bár — meg kell állapítanunk — jóval kisebb mértékben és más összefüggésekben, mint a nyugati országokban. Sokan hajlamosak a könyvvel kapcsolatos problémákat kizárólag a tudományos-műszaki forradalom „nyakába varrni“, vagyis ők azt állítják, hogy a film, a televízió és más művészeti ágazat korában már felesleges időveszteség az olvasás. Ez az indoklás túl egyszerű, s ráadásul nem is helytálló. Éppen az elmúlt esztendő során számos szakértő véleményét hallhattuk és oU vashattuk, miszerint az audovizuális és a vizuális élmény nem pótolja, s nem is helyettesíti az olvasás élményét. Egyben azonban a fentebb említetteknek igazuk van: kétségtelen, hogy a tudományos-műszaki forradalom vívmányaként bővülnek a napjaink emberéhez érő információ-csatornák, s ezáltal a könyv szerepe is módosul. Természetesen nem lehet szemet hunyni megváltozott és változó életmódunk, élet- szerkezetünk felett sem, ami többek között abban a paradoxonban nyilvánul meg, hogy az egyre több szabad időnkben kevesebb időnk jut az olvasásra. Mindez igaz, ám ebbe nem nyugodhatunk bele, mert a könyv művelődésünk egyik jelentős forrása, tehát szegényebbek, műveletlenebbek lesznek azok, akik nem veszik rendszeresen kézbe. Néhány nappal ezelőtt nyílt meg a szlovák fővárosban az országos könyvszemle, amelyen örömmel tapasztaltuk, hogy nálunk sokféle, eszmeileg és tartalmilag egyaránt színvonalas könyv jelenik meg ízléses kivitelben. Az örömünkbe azonban üröm is vegyült, mert az egyes kiadványok példányszáma, habár e téren enyhe javulásról beszélhetünk, még mindig elmarad a lehetőségektől. Ez a sajnálatos tény újfent csak arról győz meg bennünket, hogy nem elegen és nem eleget olvasnak nálunk. Sok a teendőnk, sok a javítanivalónk a könyv jó értelemben vett népszerűsítése terén. Fel kell ráznunk meglehetősen hosz- szú „téli álmukból“ a kulturális szövetségek, szervezetek vezetőit és tagságát, a szövetkezetek, üzemek illetékeseit, eddiginél hatékonyabb, eredményesebb munkára kell ösztönöznünk a pedagógusokat is. Mindannyian sokat tehetnek azért, hogy a könyv ne legyen mostoha, ne a raktárakban heverjen, hanem eljusson a címzetthez, élményt szerezzen az olvasónak. írásunk elején említett eseményeknek akkor lesz értelmük, ha az ott említett óhajok és elképzelések a szakmai köröktől eljutnak a köztudatba s általános igényként, időszerű teendőként szerepelnek majd. Más szóval, azon kell munkálkodnunk, hogy a könyvről ne csak a könyvhónap, vagy más rendezvény kapcsán beszéljünk, ne legyen az olvasás kampányszerű és időszakos, hanem váljék természetes szükségletünkké. Egyik időszerű és nemes kultúrpolitikai feladatunk elérni, hogy a könyv minél több embernél ne véletlenszerű társ, hanem állandó jó barát legyen. SZILVASSY JÓZSEF KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Kapcsolatteremtés Minden eltúlzott optimizmus nélkül leszögezhetjük: egyre inkább javulnak a világ népei, országai közötti kölcsönös kapcsolatok. Tagadhatatlan, hogy a kapcsolatteremtés egy hosszabb ideje tartó és következetes nemzetközi politikai vonalvezetés eredménye. Annak tulajdonítható, hogy a szocialista társadalomközösség országai, mindenekelőtt a Szovjetunió, a reálpolitikai megfontolásokat és elveket helyezte külpolitikai koncepciója gyújtópontjába. A szóban forgó „reálpolitikai megfontolások“ fő erővonalait viszonylag könnyen „indentifikálhatjuk“. Alaptézisei, axiómái a békés egymás mellett élés lenini politikájában gyökereznek, elevenen ható tényezőként gyakorolnak aktív hatást a nemzetközi politikai folyamatokra. Nem szándékunk a fenti megállapításokat kizárólag elméleti szinten „aládúcolni“. A gyakorlati példák, konkrét tények egész sora áll rendelkezésünkre, amelyek félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a földkerekség haladó erői forradalmi mozgalmukat, népi-nemzeti, antiimperialista harcukat a kor követelményeihez szabják. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának dokumentumai hangsúlyozzák: a világbéke megőrzésének útja a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködés további bővítésén keresztül vezet. Kétségtelen ugyanakkor, hogy korunk békeharca a proletariátus nsztályharcának elválaszthatatlan alkotóeleme. Azok az „elméletek“ tehát, amelyek a reálpolitikát megkérdőjelezik, kétes kompromisszumok elfogadásával vádolják, távolról sem álliák meg helyüket. Történelmi tény, hogy az általános és teljes leszereléssel összefüggő konstruktív javaslatok, kezdeményezések messzemenően túlnyomó többségét Moszkvában fogalmazták meg. A genfi leszerelési értekezleten elhangzott szovjet javaslatok nyomán számos nemzetközi konvenció elfogadására került sor. Az atomsorompó egyezmény aláírása, a tengerfenék fegyvermentesítésével kapcsolatos egyezmény elfogadása például jelentős lépést jelentett az általános és teljes leszerelés útján. A Varsói Szerződés tagállamai budapesti felhívása nyomán megindult diplomáciai offenzíva meghátrálásra kényszerítette a NATO köré csoportosuló politikai erőket; napjainkban a Dipoli hatszögletű asztalánál az európai államok képviselői kontinensünk békés, biztonságos jövőjéről tanácskoznak. Az európai biztonsági értekezlet előkészítésével párhuzamosan természetesen több szinten és fórumon is folytatódnak a megbeszélések. A konferenciák városában újabb SALT- fordulót bonyolít le a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége. Szovjet lapvélemények szerint ígéretesek a találkozások, újabb nagy fontosságú megállapodás megkötésével kecsegtetnek. Az osztrák fővárosban a kölcsönös haderőcsnk- kentési megbeszélések vonják magukra a külpolitikai megfigyelők figyelmét. Min_zzel párhuzamosan eredményes a kétoldalú kapcsolatok kialakulása is. Így többek között a szovjet—francia együttműködés kibontakozása nem kís mértékben járult hozzá az európai feszültség feloldásához. További konkrét példák egész sorát említhetnénk természetesen, ám a felsoroltak is képletesen bizonyítják, hogy a kapcsolatteremtés elvszerfi megvalósulása a progresszív erők küzdelmének hatékony ösz- szetevője. (bpí) A következő fa tartalmából Sokoldalúan gondoskodunk a nevelésről és a művelődésről Irta: Jaromír Obzina, a CSKP KB iskolaügyi osztályának vezetője Erdőgazdálkodás a modern társadalomban Kohón István cikke Változik a falvak képe Bojtos János riportja Ahonnan a lé^erődik útra keltek Górdos Miklós írása A harmadvirágzás műhelyei Balázs Béla cikke Április, április... Versösszeállítás Drága kenyér George Awoonor-Williams elbeszélése Importáru Ludvík Svoboda köztársasági elnök kedden a prágai várban jogadta fosé Perez Hernandezt, a Kubai Köztársaság rendkU vilii és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. (A ČSTK felvétele) Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök eredményes tárgya- lásokat folytatott Iránban. (ČSTK) 1973. III. 25. A vietnami nép hősies erőfeszítéssel építi újjá hazáját. A megrongált hidak, középületek egész sorát szükséges rövid időn belül újjáépíteni. (ČSTK) innal
