Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-25 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

a magyar nemzetiségű lakosság többsé­ge vidéken él. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy a magyar és az ukrán nemzetiséghez fűződő hivatalos kapcsolatunk terén is számos bonyolult probléma akad, ame­lyeket türelmesen és alkotó módon kell rendezni. Néhányat ezek közül már si­került megoldani. Önök jól tudják, hogy Kassán létrehoztuk a Magyar Területi Színház Thália Színpadát, és számos egyéb intézkedést is foganatosítottunk. Ezt azok az elvtársak bizonyíthatják leginkább, akik a CSEMADOK-ban dol­goznak. A konszolidáció időszakában, amikor a nemzetiségi kulturális szövet­ségek, a CSEMADOK, az Ukrán Dolgo­zók Kulturális Szövetség© és a Matica slovenská tevékenységét határoztuk meg, különböző vélemények, aggodal­mak hangzottak el, hogy vajon ezek az intézkedések nem korlátozzák-e a szövetségek munkáját. Az igazság az, hogy határozottan felszámoltunk min­den olyan törekvést, amely ezeket a szö­vetségeket ellenzéki politikai pártokká akarta alakítani és munkájukba a szo­cializmus eszméjével összeegyeztethe­tetlen nézeteket és eszmét igyekezett bevinni. Abból indultunk ki, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását kom­munista pártunk garantálja, amely tag­jait nemzetiségi hovatartozásra való te­kintet nélkül egyesíti. Az említett nem­zetiségi-kulturális szövetségekben fel­újították a párt vezető szerepét, fel­számolták a nacionalista irányzatokat, a különböző villongásokat, s ma már ezek a szervezetek is szilárdan a nem­zetköziség talaján állnak. Semmiképpen sem korlátoztuk a szövetségek kultu­rális tevékenységét. E téren jelenleg nem tudok semmilyen jelentősebb prob­lémáról. Szeretném azonban hangsú­lyozni, hogy határozottan fellépünk minden nacionalista megnyilvánulás, valamint olyan mesterkedés ellen, amely e szövetségeket ellenzéki poli­tikai pártokká szeretné tenni. Sem a CSEMADOK, sem az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége nem lehet — és nem is — a nemzetiségek politikai kép­viselője. Előtérbe kerül a lakosságnak a cseh­szlovák államiság szellemében folyó nevelése is. Ez természetesen nem ]e- lenti azt, hogy akadályoznánk a ha­zánkban élő magyar nemzetiségűek kapcsolatát és együttműködését a Ma­gyar Népköztársasággal. Szocialista or­szágról van szó, amellyel közös célok és érdekek fűznek össze bennünket. Mindkét ország a szocialista világrend- szerbe tartozik, nincs tehát semmi okunk arra, hogy ezeket a kapcsolato­kat korlátozzuk. Ellenkezőleg, érde­künk e kapcsolatok fejlesztése. Azért mondom ezt, mert akadnak, akik e té­ren is különféle hamis híreket terjesz­tenek. Egyik legfontosabb feladatunk, ame­lyet az Új Szó szerkesztőségének mun­kaközössége is tudatosít, a határozott harc a nacionalizmus és minden nacio­nalista irányzat ellen. A nacionalizmus elve összeegyeztethetetlen az interna­cionalizmus elvével. Ez a két elv ki­zárja egymást, lehetetlen az egyesíté­sük, s ránk, kommunistákra vár első­sorban az a feladat, hogy az interna­cionalizmus elvét hirdessük, következe­tesen érvényesítsük és határozottan harcoljunk a nacionalizmus ellen, füg­getlenül attól, hol bukkan fel. Ismere­tes, hogy annak idején határozottan felléptünk például a Matica slovenská tevékenységében megnyilvánuló nacio­nalista irányzatok ellen, és a jövőben is így teszünk, ha erre szükség lesz. Sppen így gátat vetünk minden olyan nacionalista irányzatnak is, amely az ukrán vagy a magyar nemzetiség köré­ből ered. A nemzetköziség szellemében való nevelés természetesen nem köny- nyű. Ez nagyon nehéz és bonyolult fo­lyamat, de ez a feladat időszerű és megoldásra vár. Ami az Oj Szót illeti, egy gondolatot hangsúlyoznék, amely itt már megfogal­mazódott. Az Oj Sző nem helyi jellegű lap, s nemcsak a délvidéki magyar nem­zetiségű lakosság lapja, hanem az 0] Szó az SZLKP KB országos hatáskörű napilapja, amely magyar nyelven jele­nik meg. Politikai tartalma és külde­tése megegyezik a Pravdáéval. Helye­sen hangsúlyozták ezt a pártbizottság beszámolójában és az előttem elhang­zott felszólalásokban. Ezért arra törek­szünk, hogy az elvi jelentőségű cikkek és tudósítások a Pravdával egy időben az Oj Szó hasábjain is napvilágot lás­sanak. Bizonyos szempontból azonban az Oj Szónak sajátos küldetése is van, első­sorban azért, mert számos szlovák szak­lap nem jelenik meg magyar nyelven. Nincs például magyar nyelvű közgaz­dasági folyóiratunk, s ezért e folyóirat feladatát is az Oj Szónak kell helyette- síteiuL mm (XÚTHPÁL GYULA FELVÉTELE) ĽUDOVÍT PE2LÄR elvtársnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB titkárának az Üj Szó pártalapszervezete évzáró taggyűlésén elhangzott felszólalása mos társadalmi probléma gyakran mint nemzetiségi probléma tűnik fel. Enged­jék meg, hogy ezt az állításomat konk­rét példával illusztráljam: néhány év­vel ezelőtt a bratislavai Komenský Egyetem filozófiai fakultásának a pro- dékánja voltam. Tudvalevő, hogy itt működik a magyar nyelv és irodalom tanszéke, ahol többnyire magyar nem­zetiségű egyetemisták tanulnak. A déli járások funkcionáriusaitól számos le­velet kaptam, amelyekben a magyar nemzetiségű elvtársak azt kifogásolták és bizonygatták, hogy a magyar nemze­tiségű hallgatókat az egyetemen meg­különböztetés, bizonyos diszkrimináció éri, s emiatt sokuknak ott kellett hagy­ni az egyetemet. Megvizsgáltam ezt a vélt sérelmet, és megállapítottam, hogy a tanulók többsége azért hagyta ott az egyetemet, mert magyar nyelvből és irodalomból elégtelenül vizsgázott. Vé­letlenül annak az egyetemi tanárnak, aki a magyar tanszéken nyelvtant ta­nított szlovák hangzású neve volt. Bár magyar nemzetiségű volt, néhány szü­lőnek elegendő volt csupán annyi, hogy látták aláírását, s máris abba a hiede­lembe estek, hogy gyermeküket meg­különböztetés, diszkrimináció érte. Azért említem ezt a példát, mert itt az általános probléma — a tanuló rossz tanulmányi eredménye miatt elhagyja az egyetemet — nemzetiségii kérdésnek tűnt, bár nyilvánvaló, hogy ez általá­nos, más nemzetiségű hallgatóknál épp­úgy előforduló jelenség. Több ilyen problémát is említhetnék. Például ar­ról is sokat gondolkodtam, hogy az egyetemeken tanuló magyar nemzetisé­gű hallgatók aránya miért kisebb a ha­zánkban élő magyar nemzetiség orszá­gos arányánál. Nem kevés olyan ember akad, aki ezt a problémát is a főiskolai felvételiken a magyar nemzetiségű je­lentkezőkkel szemben alkalmazott bizo­nyos megkülönböztetésnek véli. A való­ságban azonban ez a probléma abból adódik, hogy a városi és a vidéki isko­lák színvonala között komoly különbsé­gek vannak. Megtörténik ugyanis, hogy egynéhány középiskolából csaknem minden jelentkezőt felvesznek az egye­temekre, tehát ez a középiskola szín­vonalas. A vidéki iskolák többségének, sajnos, valamivel alacsonyabb a szín­vonala — függetlenül attól, hogy ma­gyar vagy szlovák tannyelvű iskoláról van szó. Ez elsősorban abból adódik, hogy a városi iskolák felszerelése, sze­mélyi állománya minden tekintetben színvonalasabb, mint a vidéki iskoláké. Ez a felismerés természetesen nem mentesít bennünket attól, hogy ezt a problémát minél gyorsabban és átfo­góbban megoldjuk. Márcsak azért is, mert ennek a kérdésnek nemzetiségi összefüggései vannak, hiszen például Felszólalásomban elsősorban azokról a problémákról szeretnék szólni, me­lyeket a pártbizottság beszámolója, s az itt hozzászóló elvtársak többsége felvetett. E jelentős problémák egyike a nemzetiségi kérdés, a lakosság szo­cialista nemzetköziség szellemében va­ló nevelése. Ezen a téren az Új Sző jelentős munkát végzett és végez. Ez az eredmény elsősorban annak köszön­hető, hogy a hazai magyar újságok kö­zött az Új Szó — mint pártsajtó — kü­lönleges helyet foglal el. A CSKP KB októberi és az SZLKP KB novemberi ülésének határozata meg­szabta, hogy legfontosabb feladatunk a lakosság kommunista szellemben va­ló nevelése, a szocialista ember arcu­latának kialakítása, pozitív vonásainak kidomborítása. E célkitűzések mara­déktalan megvalósításának egyik előfel­tétele, a szocialista nemzetköziség szel­lemében történő nevelés. Ismeretes, hogy Csehszlovákia Kommunista Párt­ja nemzetiségi politikáját a sokéves ta­pasztalatok által igazolt marxista kon­cepció szellemében realizálja. Az elvek és célkitűzések maradéktalan megvaló­sításának egyik követelménye, a nem­zetiségek által lakott területek gyors gazdasági fejlődése. Szlovákia déli és keleti része gyorsan, dinamikusan fej­lődik. Pártunk következetesen valósítja meg a terület gyors gazdasági fejlesz­tésének a politikáját. Alapjában véve ez ugyanaz a gyakorlat, melyet a cseh és a szlovák nemzet kölcsönös viszo­nyában, a kapcsolatok fejlődésében al­kalmazunk. Lenárt elvtárs, az SZLKP KB első titkára, a legutóbbi plenáris ülésen számos tényt és eredményt is­mertetett, amelyek mind azt bizonyít­ják, hogy Szlovákia déli és keleti ré­szein, tehát ott, ahol a nemzetiségek laknak, milyen gyors gazdasági és kul­turális fejlődés mutatható ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem­zetiségi politikánk lényege nem válto­zik és a jövőben sem fog változni. Ezt a politikát helyesnek tartjuk, hiszen minden tekintetben a marxizmus szel­leme hatja át, tehát nincs semmilyen okunk valamiféle változásra. Ez a po­litika a pártunk XIV. kongresszusán kitűzött irányvonal szerves része. Ter­mészetes, hogy most minden erőfeszí­tésünk arra irányul, hogy a XIV. kong­resszuson és az SZLKP kongresszusán elfogadott határozatokat következete­sen megvalósítsuk és az ott megsza­bott irányvonalhoz tartsuk magunkat. Ezt nem véletlenül említem. Többek között azért beszélek róla, mert társa­dalmunkban mindig akadnak olyanok, akik többek között olyan híreket talál­nak ki és terjesztenek, hogy a magyar iskolaügyben komoly változásokra ke­rül sor, s „valamiféle“ intézkedésekre készülünk a hazai magyar kultúra sza­kaszán is. Ezek a híresztelések teljesen alaptalanok. Ezeket úgy kell értelmez­nünk, hogy a jelenlegi körülmények között akadnak olyan csoportok, me­lyek szándékosan terjesztenek ilyes­mit. Ennek ugyanis politikai célja van, az, hogy bizalmatlanságot keltsen a la­kosság körében rendszerünk szilárdsá­ga iránt, s a bizonytalanság érzését keltse. Természetesen, nemcsak ilyen jellegű híreszteléseket terjesztenek, ha­nem más „egészen biztos“ híreket is kitalálnak. Nincs semmi okunk arra, hogy pár­tunk nemzetiségi politikáján változtas­sunk, ezért Központi Bizottságunk nem is tervez ilyesmit. Politikánk marxista, s ezért helyes. Következetesen tartjuk magunkat a szocialista társadalmi rendszerben élő nemzetek és nemzeti­ségek közeledésének az elvéhez. Nem­rég az SZLKP KB novemberi plenáris ülésén beszéltünk erről. A múltban ná­lunk sokat vitatkoztak erről az elvről. A Novotný-féle vezetés meggondolatlan és adminisztratív jellegű intézkedései folytán lassan már a nemzetek és nem­zetiségek közeledéséről vallott elveket is sokan kétségbe vonták. Ez természe­tesen helytelen. A nemzetek közeledé­sének elve marxista. A fejlett szocialis­ta társadalom építésének folyamatában szükségszerűen bekövetkezik a nemze­tek és nemzetiségek közeledése. Egyút­tal azonban tisztában vagyunk azzal is, hogy ez hosszan tartó folyamat, ame­lyet adminisztratív eszközökkel nem lehet siettetni. Pártunk jelenlegi veze­tősége sem most, sem a jövőben nem akar ilyen politikát folytatni. A köze­ledés folyamatát azonban pártunknak kell vezetni és irányítani. Megfelelő eszközöket kell választanunk, melyek segítségével lakosságunkat az együvé- tartozás szellemében nevelhetjük, hogy megértsék: céljaink és feladataink azo­nosak, közösen kell őket megoldanunk, s ez az, ami hazánk nemzeteit és nem­zetiségeit összeköti. Olyan bonyolult probléma, mint a nemzetiségi kérdés, határtalan türelmet és nagy hozzáér­tést igényel. A mindennapi életben szá­^ jjjj^ N

Next

/
Oldalképek
Tartalom