Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-17 / 65. szám, szombat
katermelékenység és hatékonyság növeléséhez a magas anyagfogyasztásban, az állóalapok és a munkaerők alacsony fokú kihasználásában. Az anyagi fogyasztásnak döntő részaránya van az egész termelési fogyasztásban. 1972-ben az anyagfogyasztás csaknem 350 milliárd korona értékű volt. Az anyagi költségek csökkentéséért folytatott harcban nagy jelentőségű a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom felhívása: „Az idén a végrehajtási tervből takarítsunk meg egymilliárd korona értékű anyagot. „A megtakarított anyagok szakszervezeti miliiárdjáért“ kezdeményezés fejlesztése megérdemli az összes pártszerv és aiapszervezet teljes mértkű támogatását valamennyi termelésigazdasági egységben, vállalatban és üzemben. A forgóeszközök gazdaságos felhasználása feltételezi, hogy rendszeres figyelmet szenteljünk a készletek alakulásának. 1971-ben a készletek értéke 243,2 milliárd korona volt, és á készletek részaránya a nemzeti jövedelemben elérte a 74 százalékot. Az iparban és az építőiparban a készletek megtérülési idejének 1972-re tervezett 4 napos lerövidítése megvalósult. Az idén a teljesítményekhez viszonyítva 1,1 nappal tervezzük lerövidíteni a készletek körforgásának idejét. A termelés hatékonysága növelésének további forrásai az állóalapok és ezek kihasználása. Népgazdaságunk állóalapokkal való ellátottsága a mennyiséget tekintve kedvező. 1971- ben a termelési állóalapok értéke 875 771 millió korona volt. Ebből a gépek és berendezések értéke 326 778 millió korona. Az állóalapok állandó növekedése megnyilvánult a dolgozók állóeszközökkel való ellátottságának növekedésében. A dolgozók állóeszközökkel való ellátottsága a CSSZSZK-ban (1948 = 100) Ágazat: 1960 1965 1970 1971 Ipar 116,3 137,3 157,9 164 Építőipar 91,4 116,1 142,1 148 Mezőgazdaság 240,7 378,5 504,9 539 (Statisztikai évkönyv 1972) A dolgozók állóalapokkal való ellátottságának növekedése és az állőalapok értékének növekedése nagy beruházási költségekkel járt, melyeket a társadalomnak kellett e célokra fordítania. Az egyes vállalatok kötelessége, a termelési-gazdasági egységektől egészen az üzemekig, hogy a lehető legjobban gazdálkodjanak a rájuk bízott állóalapokkal, és biztosítsák maximális kihasználásukat. A helyzet olyan, hogy sok vállalat nem teljesíti kielégítően ezt a kötelességét. Az állóalapok nem kielégítő kihasználásának konkrét meg- iryilvánulása a műszakok alacsony száma, amely 1965-től állandóan csökken. 1965-ben az iparban a műszakszám 1,460 volt és 1972-ig 1,336-ra csökkent. Számos iparvállalat azonban nem éri el ezt az országos átlagot. Ez elsősorban a nehézipari vállalatokra vonatkozik. Ezekben a műszakszám 1,16 és 1,21 között mozog, míg a textilgyárakban, valamint más üzemekben és ágazatokban lényegesen magasabb. Az állóalapokat az első műszak keretében sem használják ki kellőképpen, pedig ezekben dolgozik a dolgozóknak mintegy 70 százaléka. Egyes iparvállalatokban az első műszakok keretében az állóalapok kihasználtsága 75—85 százalékos. Ha e tartalékokhoz hozzászámítjuk az állóalapok nem kielégítő kihasználását a hónap keretében a tervfeladatok egyenlőtlen teljesítése közben, azt tapasztalhatjuk, hogy az állóalapok kihasználásában még nagyobb tartalékaink vannak. Az állóalapok nem kielégítő kihasználása befolyásolja hatékonyságukat, és az állóalapok egy koronájára eső nemzeti jövedelem képzése nem felel meg lehetőségeinknek. Az állóalapok hatékonysága növelésének fontos tényezője az állóalapok tervszerű és céltudatos újratermelése, ami két alapvető feladat teljesítését biztosítja — 1. a létező állóalapok állandó tökéletesítését a régi, fizikailag elkopott és elévült állóalapok idejében történő kiselejtezésével és új technikával való helyettesítésükkel; 2. növelni az állóalapok mennyiségét olyan mértékben, hogy a vállalat az állóalapok teljes kihasználásával biztosítani tudja az állami terv feladatainak teljesítését. Ma az állóalapok újratermelésének fő problémája az, hogy a vállalatok és az ágazatok nem teljesítik az elévült és a fizikailag elhasznált állóalapok kiselejtezésének az állami terv által előirányzott százalékát. Az új gépeket és berendezéseket elsősorban az állóalapok kibővítésére használják fel és csak minimális mértékben a kiselejtezett és felszámolt gépek és berendezések helyettesítésére. Ezek a régi, elavult gépek és berendezések termelési területet foglalnak el, munkaerőket kötnek le, melyek az új, korszerű technikával sokkal több hasznot hoznának a társadalom számára. A kiselejtezett gépek által elfoglalt területek gyakran új építkezési beruházásokra kényszerítik a vállalatokat. Ugyanilyen problémát jelent az elavult, .nem megfelelő, szétforgácsolt munkahelyek lassú felszámolása. Ezek szakképzett munkaerőket kötnek le, amelyek aztán hiányoznak az újonnan épült vállalatokban és üzemekben is. A probléma következetes megoldása az idei terv egyik alapvető feladata, mivel a munkaerőmérleg a jövőben is nagyon feszült lesz, és az ipari termelés növekedését lényegében a munkatermelékenység fokozásával kell biztosítaunk. A terv teljesítésének és az állóalapok, valamint a forgóeszközök jobb kihasználásának egyik alapvető eszköze a komplex szocialista racionalizálás. Minden üzemnek, amely felelős a rábízott termelőeszközök teljes kihasználásáért, állandó figyelmet kellene szentelnie a komplex szocialista racionalizálásnak. A CSKP Központi Bizottságának plenáris ülése 1972 decemberében értékelte a CSKP XIV. kongresszusának határozatait, melyeket a CSKP KB tavalyi februári és áprilisi plénuma dolgozott fel, és megvitatta az ötéves terv harmadik éve ál- lamktervének feladatait. A népgazdaság fejlesztésében elért pozitív eredmények nem terelhetik el a figyelmet egyes olyan problémákról, melyeket nem sikerült megoldani. Ezek a problémák abban rejlenek, hogy a termelés részéről nem kielégítő az áruválaszték felfrissítése, a termékeknek alacsony minőségi és műszaki színvonala van, nem kielégítő a termelési költségek fejlődése, továbbá nagy a befejezetlen építkezések száma (1972-ben ezek értéke több mint 154 millió korona volt), növekednek az építkezések költségvetési költségei, késik az új kapacitások üzembe helyezése és nagy a termelési fogyasztás. Az ötödik ötéves terv harmadik évének, az 1973-as évnek terve az elmúlt két év általában véve sikeres gazdasági fejlődésére kapcsolódik. Megteremti a szükséges feltételeket az anyagi források struktúrája terjedelmének olyan növekedéséhez, amely lehetővé teszi az életszínvonal olyan mérvű emelését, amelyet az ötéves terv 1973-ra irányoz elő. Megtartja az ipari termelés növekedésének gyors dinamikáját, elmélyíti az összhangot a termelés struktúrája, a termékek választéka és a fogyasztó követelményei között. Arra törekszik, hogy megjavítsa a felhalmozási alap struktúráját, előnyben részesítse a gépek és a gépi berendezések gyorsabb ütemű növekedését. Döntő módon hat a beruházási tevékenységre azáltal, hogy az eszközöket és kapacitásokat a döntő fontosságú akciókra összpontosítja. A belső és külső forrásokat az állóalapok korszerűsítésének megszilárdítására, és jobb kihasználására mozgósítja, s anyagilag biztosítja a racionalizálási program teljesítését. A XIV. pártkongresszus, valamint a CSKP KB februári és decemberi plénuma határozataival összhangban figyelememel kíséri az ötéves terv mennyiségi feladatait. Elsőrendű figyelmet szentel a társadalmi termelési folyamat minőségi oldalainak. Megteremti a feltételeket ahhoz, hogy gyorsabban növekedjen az új termékek hányada az egész termelésben, és a termelésben elsajátítsuk az új tudományos ismereteket. Kiala8
